Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 17-21/2. (2000-2004)
C. Artă
368 Almási Tibor Papp Aurél válaszlevele, sajnálkozások közepette arról értesítette Krizsán Sándort, hogy: „Az Ön által említett megoldás bármenyire is kedvem és részben némileg kötelességszerű is volna, ez idő szerint végtelenül sajnálom, de teljesítheteden. Ami ilyenszerű berendezés volt és van itt a gyárban, ahol Béni dolgozhatnék, az ma leszerelés alatt áll, mert a pénzügyi viszonyok teljes átalakítását kívánják az üzemnek. Kérem szíveskedjék ezt Béni barátommal tudatni...”.4 Az Erdélyi Képzőművészeti Egyesület5 megteremtésének kudarca után, a harmincas évek közepén Papp Aurél, reálisan elemezve az akkori művészeti élet helyzetét, rádöbbent arra, hogy a kilátástalanságból kivezető egyeden utat az erdélyi alkotók összefogása jelentheti. Széleskörű levelezésbe kezdett annak érdekében, hogy felmérje, milyen álláspontra fognak helyezkedni a festő- és szobrászművészek azzal a tervvel kapcsolatosan, amelyet régóta dédelgetett már magában. Papp Aurél szándéka szerint az erdélyi és bánsági művészeknek egy kongresszus keretében kellett volna megoldaniuk mindazokat a problémákat, amelyek leginkább foglalkoztatták őket. A művészkongresszus gondolata nem volt újkeletű. 1921. június 26-28. között, az ugyanannak az évnek márciusában létrehozott Romániai Szépművészeti Szakszervezet (Sindicatul Artelor Frumoase din România) a bukaresti Szabadság parkban megrendezte az alkotók egy részének heves támadását kiváltott Romániai Művészek Kongresszusát. Ennek az összejövetelnek a tanulságait levonva, Papp Aurél kimondta, hogy az általa kezdeményezett erdélyi és bánsági művészek kongresszusa, az alkotók olyan demokratikus fóruma kell legyen, amelyen nemzetiségi, világnézeti hovátartozás nélkül mindazoknak a művészeknek megjelenése kívánatos, akik magukénak érzik az ország művészeti állapotának megjavításának ügyét. Papp Aurél terve 1936 tavaszán öltött határozottabb formát, amikor Nagybányán megalakult az a szervező bizottság, amelynek feladata a művészkongresszus összehívása és egy képzőművészeti szakszervezet megalakítása volt. "Ebből az alkalomból — olvassuk az 1936. április 26-i jegyzőkönyvben — a következő művészek vannak jelen: Thorma János (Nagybánja), Krizsán János (Nagybánja), Ghoerghe Manu, Petre Abrudan (Nagybánja), D. jeptilici (Nagybánja), Tóth I. (Szatmárnémeti), Bocca professzor (Szatmárnémeti), Papp Aurél (Szatmárnémeti) és Sarkadi Sándor (Szatmárnémeti) urak. D. Şeptilici előterjesztette az erdélyi és bánáti képzőművészeti szindikátus létrehívására vonatkozó javaslatát. Ezt a bizottságot a jelenlevő művészek alkotják és Papp Aurél valamint Thorma János urak által lesz képviseltetve. Az urak, a szervező bizottság minden egyes tagja által jóváhagyott felhívást fognak intézni az erdélyi és bánáti festő- és szobrászművészekhez A kongresszus 1936. május 31 —június 1. között lesz összehívva. Erdély és Bánát minden művészének meghívások lesznek szjtköldve és a részvételi kérelmek Papp Aurél elnök úr címére érkeznek. A kongresszus munkálatainak megszervezésére egy három tagból — Papp Aurél elnök, Bocca professzor és Dimitrie Şeptilici — álló bizottság létesül'.6 A kongresszus előkészületei áprilisban, május elején tovább folytatódtak. Május 15-én csaknem minden erdélyi és bánsági sajtóorgánumban a szervezőbizottság — Papp Aurél és Thorma János nevében közzétette azt a művészekhez intézett, háromnyelvű felhívást, amelyben immár a lehető legvilágosabban megfogalmazódtak azok a törekvések, szándékok, melynek elérését a művészkongresszus célul tűzte ki maga elé.7 Hogy a kongresszus hivatalos keretet nyerjen, a szervezők 1936. május 15-én kérvényt intéztek a belügyminiszterhez, amelyben hangot adtak annak a kérésüknek is, hogy a minisztérium küldjön képviselőt a kongresszus munkálataira azzal a megbízatással, hogy az ott elfogadásra kerülő határozatokról referálni tudjon feletteseinek. Az 1936. június 10-én keltezett belügyminiszteri jóváhagyás kézhezvétele után — jónéhány nap csúszással tehát az eredeti dátumhoz képest — Papp Aurél tovább lephetett a kongresszus szervezésében. Két embernek is elegendő munkát magára vállalva, a művész megfogalmazta és szétküldte Erdély és Bánság festőinek, szobrászainak a nagy művészfórumon való részvételre szóló meghívókat. A meghívókkal együtt, Papp Aurél kéréssel fordult művésztársaihoz, hogy szatmárnémeti címére juttasák el azokat a javaslatokat is, amelyek — érzésük szerint — közérdeklődésre számíthattak és a kongresszus munkálatain belül megvitatásra érdemesülhettek. Az alkotók részéről jövő és a művészeti élet átalakítását célzó javaslatok sokaságából érdemes kiemelni néhányat azok közül, amelyek több válaszlevélben is felbukkantak. 4 Popp Aurél levele Szatmárnémetiből Krizsán Sándornak 1924. október 13-i dátummal. 5 Az Erdélyi Képzőművészeti Egyesület megteremtését I. Teodorescu Sión festőművész, a Romániai Szépművészeti Szakszervezet elnöke szorgalmazta és vezetőjének Papp Auiélt és Papp Sándort, a budapesti Iparművészeti Iskola volt tanárát szemelték ki.. 6 Az eredeti jegyzőkönyv és a művészkongresszus többi dokumentumának másolata Popp Aurél hagyatékában maradt fenn. 7 Popp Aurél, Felhívás Ardeal és Bánát képpjőművés^eihe^ In: Ez is élet volt ... (Banner Zoltán szerkesztésében és előszavával). Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár-N2poca, 1977.). •
