Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 17-21/2. (2000-2004)
C. Artă
Papp Aurél nagybányai kapcsolatai. Az erdélyi és bánsági képzőművészek kongresszusa — 1936. A.lmási Tibor Papp Aurél kapcsolatfelvétele Nagybányával — bár erre vonatkozóan pontos adataink nincsenek — valószínűleg a század elejére nyúlik vissza. Érdekesnek és figyelemre méltónak tűnik az, hogy a művészi pályára készülő Papp Aurél ahelyett, hogy Szatmárnémetihez közel lévő Nagybányára indult volna, inkább a távolabbi Budapestet választotta úticéljául. Az ok, ami ezt az elhatározást megérlelte, abban keresendő, hogy az ifjú művészjelölt biztos megélhetést nyújtó oklevelet akart előbb szerezni, márpedig a nagybányai festőiskola diákjai számára ilyet sohasem álított és nem is bocsáthatott ki. A nagybányai festészet megtermékenyítő hatása alól azonban, sok-sok kortársához hasonlóan Papp Aurél sem tudta kivonni magát. Életművének tanulmányozása egyöntetűen bizonyítja azt, hogy — akadémiai neveltetésén túl —, egyéni stílusa kialakításában meghatározó szerep jutott a nagybányai Hollósy—Perenczy hagyományoknak. Az első világháború kitörése előtt Papp Aurél — ha néhány napra is csupán, de — gyakran megfordult a nagybányai művésztelepen. Ebből az időszakból van az ismeretsége a kolónia későbbi vezetőjével Thorma Jánossal és a telep fiatalabb és idősebb mestereivel. Az 1918-as év fordulópontot jelentett a Nagybányai Szabad Festőiskola történetében. Az első világháború okozta megtorpanás következményeit határozott és azonnali intézkedésekkel kellet kiküszöbölni, de — ahogy Mikola András fogalmazott - az „impérium változás” miatt, ugyanilyen fontos tennivaló volt a festőiskola szerves és zökkenőmentes beillesztése is Románia hasonló jellegű tanintézményeinek sorába. Az immár két évtizedes múltra vissatekintő, bel- és külhonban egyaránt megbecsülésnek örvendő festőiskola egyedülálló lehetőséget biztosított a művészeti élet fejlődésének előmozdítására. A kész szervezetiséggel kapott Nagybányai Szabad Festőiskola minél hatékonyabb bevonása annál is sürgetőbb feladatnak bizonyult, mivel az ország képzőművészeti iskolája, akadémiája, olyan tartósnak ígérkező válsággal küzdött, amiből kivezető utat csak egy átfogó kulturális reformfolyamat jelenthetett. 1920 tavaszán Oqtavian Goga, a művészeti ügyekért is felelős költő-miniszter azzal a kéréssel fordult Popp Aurélhoz, hogy előzetes helyszíni tájékozódás után nyújtsa be javaslatait arra vonatkozóan, hogy miként lehetne gyakorlattá változtatni a bukaresti és jászvásári diákók nagybányai továbbképzését. Octavian Goga választása e nagy horderejű kérdésben nem véletlenül esett Papp Aurélra. A festőművész lelkes híve volt a nagybányai mozgalomnak, a hagyományok gondos ápolásának, megőrzésének. Ugyanakkor Papp Aurél határozottan kiállt a festőkolónia szellemiségének korszerűsítéséért és azon kevesek közé tartozott, akik teljes súlyában átérezték a romániai művészet megreformálásának szükségességét. Mindezek mellet Papp Aurélnak kellő szakmai és morális tekintélye volt ahhoz, hogy eredményes tárgyalásokat folytasson a kolónia és Nagybánya város vezetőivel.1 Ezirányú tevékenységének eredményeként, 1920-tól kezdődően, megszakítás nélkül 1929-ig a bukaresti és jászvásári, később pedig a kisinyovi és kolozsvári iskolák növendékei a nagybányai festőtelep szívesen látott vendégei lettek.2 Papp Aurél kapcsolata Nagybányával 1920 után sem szűnt meg. Állandó levelezésben volt az ottani művészekkel és ahányszor csak ideje engedte — gyakori felsőbányái kitérőkkel — meglátogatta nagybányai kollégáit, barátait. A festőkolónia alkotói nem egyszer személyes gondjaikat osztották meg Papp Auréllal. 1924-ben Krizsán Sándor újságíró fordult — sógora Ferenczy Béni nevében — a művészhez: „Úgy értesültünk, hogy a vezetése alatt álló kerámiaigyárat bővítik, s ez alkalomból egy szobrászt is keresnek. Nos, amenyiben a dolog valóban így áll, nem jöhetne-e tekintetbe éppen sógorom, aki - amint ezt Ön bizonyára tudja —, a kerámiában igazán specialista...”.3 1 Nagybánya város, illetve az ottani fertőiskola, művészkolónia vezetőivel folytatott tárgyalások eredményeit és a diákok nyári táboroztatásával kapcsolatos beszámolót, javaslatokat, észrevételeket tartalmazó memorandum-levél dátuma 1920. április. 2 A román diákok nagybányai jelenlétének történetéről először Murádin Jenő írt: "Itt sikerült megszínesíteni festményeinket" című tanulmányában (UTUNK 1971. június 11.). Ugyanerről a témáról lásd még: Almási Tibor: Epizódok a román akadémiák növendékeinek nagybányai továbbképzése történetéből - című tanulmányát, In: Nagybánya művészete. Katalógus a művésztelep 100. évfordulójára. Nemzeti Galéria, 1996, 195-2C5. o. 3 Krizsán Sándor levele Popp Aurélhez Nagybányáról 1924. október 11-i dátummal. Satu Mare - Studii şi comunicări (Seria II Istorie-Etnografie-Artă), nr. XVII - XXI, 2000-2004
