Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări 14. (1997)
Istorie
Kivándorlás Szatmár vármegyéből 179 Amerika felé az embereket 160-180 koronáért fejenként. Az emberek egy részét úgy csempészték ki útlevél nélkül, hogy a bécsi lószálítmányoknál mint hajcsárokat alkalmazták őket27. Megemlíthető még mint azonosított ügynök Major András, aki 5 endrédi lakost akart kiszöktetni28, Lieb Simon beregszászi lakos aki 60 koronáért a határig kalauzolta embereit29, Klein Izidor és Dezső30, Kimpán Lászlóné szatmárudvari lakos, aki több hónapon keresztül 20 koronát kapott minden kivándorló után ’1. A kötelező katonai szolgálat előli menekülés szintén egyik ösztönző a kivándorlásra, s megfigyelhető az ilyen esetek számának növekedése a balkáni háborúk és az első világháború közeledtével. Az ifjak egy jelentős része inkább a bizonytalanságot választotta, s még jó pénzt is hajlandó volt fizetni minthogy a hosszú katonaéveket letöltse. A hivatalos szervek is felfigyelnek a sorozásról való nagyarányú távolmaradásra, s igyekeznek korlátozni, majd felfüggeszteni a hadkötelesek kivándorlását32. A vármegye országgyűlési képviselője, gróf Károlyi József, a véderőtörvény megvitatása alkalmával mondott beszédében is megerősíti a katonai szolgálat elöli szökés tényét, hangsúlyozva, hogy "évről-évre sok ezer katonaköteles férfi és ifjú vándorol ki külföldre s ezzel szemben a bevándorlás igen csekély"33. Az 1908-as szatmári sorozáson nem kevesebben mint 107-en maradtak távol s közülük 30-an Amerikába költöztek34. A kismajtényi legények egy csoportja Birtás György budapesti pincér "ügyességére" bízza magát, aki megígéri, hogy külföldre szökteti őket "olcsó pénzért, útlevél nélkül ... ahol még jó munkát is szerez nekik"35. Az ügynököt a rendőri szervek elfogják s a szatmári törvényszék 4 havi fogságra és 240 korona pénzbüntetésre ítéli. A legényeket pedig egyenként 3-3 havi fogságra és 20- 20 korona pénzbüntetésre ítélte36. A következő évben a vármegye egy távolabbi térségében is kísérletet tesznek a katonaköteles legények, hogy elkerüljék a katonáskodás éveit. Alsóhomoród, Iváskó és Réztelek 19 legénye akart kimenni Amerikába. A csendőrség értesülvén a dologról 12 legényt letartóztatott, hetet pedig keres"37 - olvasható az egyik tudósításban. A tanulmányozott források alapján megállapítható, hogy sokszor az egyéni elhatározás, a kalandvágy a gyors meggazdagodás reménye készteti az egyént szülőföldje elhagyására. Igaz e kísérletek sok esetben a határt őrző szervek, a csendőrség közbelépései miatt kudarccal végződnek. De bizonyos, hogy számos alkalommal a kísérlet sikerrel is jár. Ezek pontos számadatai ismeretlenek, de utalás találunk a korabeli dokumentumokban, hogy sokan próbálják meg útlevél nélkül elhagyni az országot s Amerika földjére eljutni. Olyan esetekről is tudunk, amikor az óceánon való átkelés hiúsult meg, vagy pedig mér az óceán túlsó partján nem engedik partra szállni a kivándorlót hiányos okmányai, vagy egészségi állapota miatt. E fenti gondolatokat erősíti meg a Debreceni Kereskedelmi és ipari Kamara Jelentései is. Igaz nem következetesen számolnak be azon személyekről akik útlevél nélkül próbálnak célhoz jutni, de néhány évre - 1904 és 1913 között - találunk adatot. Ezek összesen 1231 személyről szólnak38, de minden valószínűség szerint többen 11 Idem. 1913 okt25. 28 klem. 1914 feb 28. 29 Idem. 1913 aug 2. 3(1 Idem. 1913 okt 25. 31 Nagykároly és Vidéke. 1912. aug. 21. 32 Északkeleti Újság. 1911 aug. 12. 33 Szatmár. 1908. márc. 29. 34 Nagykároly és Vidéke. 1911. ápr. 6. 35 Ibidem. 36 Ibidem. 37 Idem. 1912 aug. 7 38 Debreceni Kereskedelmi és Ipari Kamara Jelentése. (1904-1913)
