Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări 13. (1996)
Cultură şi civilizaţie
274 beiktatását19. (1692-ben az I. Leopold császár által adott diploma a missziót rendházzá (residentia) nyilvánítja, s az oklevél alapján be is iktatják. Matyasovszky László nyitrai püspök adományából felépítik a jezsuiták lakását és az iskolaépületet, amelyben 1696-ban megnyitják a négy osztályos algimnáziumot. 1705-ben a kurucok szécsényi országgyűlésén elhatározták, hogy a Szent István templomot a helvét hitvallásúaknak adják, a jezsuitáktól pedig azt követelték, hogy vagy szakadjanak el az ausztriai tartománytól, vagy távozzanak az országból. El kellett tehát hagyniuk Nagybányát, s csak 1711-ben, a szatmári béke megkötése után térhettek vissza. A szepesi kamara küldöttsége jött velük. A reformátusok tiltakoztak, ellenálltak, de hiába, kényszerítették őket a templom kulcsainak átadására. 1713-ban elkészül a rendház, majd 1718-ban megkezdik a Szent Márton tiszteletére épült templom lebontását, s helyette új építését. Ez, a Szentháromság tiszteletére szentelt, a rendházzal egybekötött templom 1720-ban készült el. A nagybányai plébániát a jezsuiták vezették 1766-ig, amikortól egyházmegyés pap veszi át. Az iskolában azonban tovább tanítanak a jezsuita tanárok a rend feloszlatásáig, 1773-ig. 4. 1773-ban különféle nagyhatalmi érdekek és politikai intrikák (a Bourbon-udvarok, a latin államok kormányainak nyomására) kereszttűzében XIV. Kelemen föloszlatta a Társaságot (azzal fenyegették, hogy országaikból minden szerzetest kitiltanak és megszállják az Egyházi Államot). Intézkedését azzal indokolta, hogy az adott helyzetben a rend nem teremheti azokat a gyümölcsöket, amelyekért alapították, másrészt a rend fennmaradása esetén nehezen volna megőrizhető az egyház békéje. A rendet 1814-ben VII. Pius állította vissza. (Oroszország és Poroszország felvilágosult uralkodói nem engedték kihirdetni a rendelkezést, nem voltak hajlandók lemondani a jezsuitákról, akiket kiváló tanerőknek tartottak, így aztán a rend e két birodalomban folyamatosan fennmaradt). Az osztrák rendtartományt feloszlatták, a szerzetesek nagy része egyházmegyés szolgálatot vállalt. A szatmári gimnázium tanárai közül Kozma József és Keik Antal a városi plébánia káplánaiként működtek tovább. A szatmári kisgimnázium vezetését 1773-ban a Pálosrendi szerzetesek vették át. A jezsuita rendház anyagi javait, a fenntartását szolgáló birokokat mind a város határában, mind Óváriban, Lázáriban, Homokon, Sáron, Berencén, Udvariban, Szinérváralján, Nagybányán, Musalyban az állam eladta az iskolaalap javára. II. Hám János püspököt már rég foglalkoztatta a gondolat, hogy az 1806-ban újraindított katolikus gimnázium konviktusát szerzetesekre kellene bíznia, de az 1848-as forradalomig nem volt mód telepítésükre. 1850-ben, miután a kiszemelt lazaristák elhárították a meghívást, Aristakes Azarian caesareai érsek, akinek segítségét kérte, (1851.III.2-án) a jezsuita szerzetesekre hívta fel a figyelmét. Hám Jánost lelkesítette a goldolat, hiszen a célja a másvallásúak és a bűnösök megtérítése volt, s erre a népmissziókat tartó, lelkigyakorlatokat szervező rend igen alkalmasnak tűnt, másrészt a konviktusban az ifjúság helyes nevelésével kellett foglalkozni, s ez ugyancsak a rend profiljába tartozott. Hám János arra gondolt, hogy a gimnáziumot is átadná a jezsuitáknak, a rendház fenntartására pedig alapítványul Szamosnagygoroszló község birtoklását ajánlotta fel. Azt is szerette volna, ha a szatmári irgalmas nővérek állandó lelkiigazgatója jezsuita szerzetes lenne, mert e feladatra alkalmas világi papot nem igen talált. A rend vezetői gondolkoztak, hogy fogadják-e el a meghívást, ugyanis kérdéses volt, találnak-e a püspök terveinek megfelelő embereket, másrészt a Magyarországon való megtelepedésüket körültekintően kellett megszervezni és biztosítani, nehogy a renddel szemben táplált ellenszenv miatt fölösleges nehézségeket támasszanak. Ezért például a P.
