Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări 13. (1996)
Cultură şi civilizaţie
286 félévben: elméleti és gyakorlati mértan, a húszas években pedig (egyszerűen): mértan. A történelem tanítása során 1804-1805-ben vallás és művelődéstörténetet és cezarológiát (a kiráyok történetét) tanították, a tantárgy neve a későbbiekben - 1809-től bizonyosan - a magyar királyság oknyomozó történelme, a húszas években pedig egyszerűen: történelem. Külön-külön tantárgy volt a magyar nyelv (neve 1812-1813-ban: a magyar nyelv tanulmányozása) és a magyar irodalom. A magyar nyelvet elsősorban a közhivatali pályára készülő nem magyar anyanyelvű és magyarul jól nem tudó tanulók tanulmányozták1®. A magyar anyanyelvűek irodalomórán foglalkoztak anyanyelvi ismereteik bővítésével, a nyelv csiszolásával, valamint nevesebb írók és költők műveinek olvasásával, megvitatásával. A magyar nyelv és irodalom ilyképpen történő oktatása megfelelt az 1806 évi Ratio Educationis rendelkezéseinek2®. Az 1821-1822-es tanévtől kezdődően a vizsgajegyzőkönyvekben a két tantárgy már egyetlen tantárgyként szerepel: magyar nyelv- és irodalom. A magyar nyelv tanítására a húszas évek végétől Bilnicz Lajos: A magyar nyelvbeli előadás tudománya című könyvét, illetőleg egy évtized múltán Magyar nyelvtudomány címen megjelent átdolgozott változatát használhatták21. Az első éves bölcsészek a tanév második felében fizikát és mezőgazdaságtant is tanultak. A másodévesek a hittanon kívül hét-nyolc tantárgyat tanultak: matematikát, fizikát, filozófiát, történelmet, mezőgazdaságtant és természetrajzot, hidrotechnikát és építészetet, valamint magyar nyelvet és irodalmat. A másodévesek matematikája: alkalmazott matematika. A fizika: elméleti és kísérleti fizika. A filozófia: ontológia és kozmológia22. A tantárgy neve 1812-1813-ban: metafizika, 1821-től: elméleti és gyakorlati filozófia = metafizika, az 1829-1830-as tanév második félévében: filozófiai etika. A történelem: egyetemes történelem, azaz világtörténelem, az 1820-as évektől: egyetemes történelem és a magyar királyság története. A másodéves bölcsészek a második félévben hidrotechnikát és polgári építészetet is tanultak23. Atanítási nyelv a líceumban latin nyelvű volt, de a tanároktól megkívánták a magyar nyelv ismeretét (kiegészítő magyarázatok szükségessége céljából). Amikor 1844-től a gimnáziumi oktatásban bevezették a magyar tannyelvet, a líceumban a tantárgyak egy részét magyarul, másokat továbbra is latinul tanították. Magyarul tanították a vallástant, történelmet, természetrajzot, a mezőgazdaságtant (oeconomia ruralis) s természetesen az irodalmat. Továbbra is latinul tanították a logikát és metafizikát, még egy ideig a fizikát, matematikát, hidraulikát és architektúrát. Latinul tanították a rendkívüli tantárgyakat is, a diplomatikát, heraldikát, genealógiát. A líceumi oktatásban használt tankönyveket konkrétan 1828-ból ismerjük. Ebben a tanévben hat, a líceumok számára készült rendes tankönyvet használtak: Pankl: Oeconomia ruralis, Mitterpacher és Bertuk: História naturális, Horváth: Physica, Nagy Paulus: História universalis, Hadaly: Algebra és Geometria, Szaniszló: Doctrina Religionis. A többi tantárgyból forrásokat felhasználva a tanárok (kéziratos) jegyzeteket készítettek, az órákon ezeket diktálták. A líceumban az 1828-as tanévben ilyen jegyzetek voltak: Logica, psychologia, empirica, metaphisica, ethica, philosophia, Mathesis applicata (Tomtsányi munkája után); Architectura civilis (Huberth munkája alapján), Hydrotechnica (Hadaly munkája alapján), História pragmatica Regni Hungáriáé (Pray és Palma munkája alapján), Geometria practica (Steindl munkája alapján).
