Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări 13. (1996)
Cultură şi civilizaţie
279 lehetetlenné vált. 1922 végé P. Lassberg mint vizitátor hosszabb időt tudott Szatmáron eltölteni, 1923 végén utoljára járt a rendházban P. Somogyi Jenő provinciális, aki a lehetőségekről tárgyalt a káptalannal. 1924 január 6-án azonban Rómában a Páter Generális megalapította a „ Missio Rumenica“-t és 1924 február 25-én kihirdették a dekrétumot. A püspöki — és az Irsik konviktus anyagi bázisait 1927-től egyesítették és ettől kezdve a világi papság vette át a nevelőintézet vezetését. A Mária-Kongregáció még 1920/21-ben működhetett28, ezt követően a Szatmárnémeti rendházban maradt jezsuita atyák tevékenysége a Kálvária-templom ellátása maradt28. III. 1940 őszén Szatmár megye újból Magyarország része lett, megnyílt a magyar tannyelvű katolikus gimnázium38, így a jezsuiták előtt megint megnyílt a diákság nevelésével való foglalkozás lehetősége. Már november 3-án újból megalakíthatták a Mária Kongregációt (amely az előző évben már egyáltalán nem működhetett), megindulhatott a világnézeti, missziós és szociális szakosztályok tevékenysége. 1941 áprilisában P. Tornyos Gyula vezetésével kongregációs vezetőképző tanfolyamot tartottak huszti, beregszászi, ungvári és szatmárnémeti kongregációk vezető diákjai számára. 1941 júniusának közepétől a Jézus Társasága ismét átveszi a Püspöki Konviktus vezetését. A munka elindítását, megszervezését P. Kollár Ferencre bízzák, segítői voltak Tamás János és Fenyővári Antal magiszteri minőségben. P. Kollár világos, korszerű és átgondolt elveket dolgozott ki, melyek álapját képezték az otthonban folyó nevelési munkának. Mindenekelőtt a becsületesség megvalósítását hangsúlyozta és gyakoroltatta. Megkívánta a gyermekek nagy tiszteletét, önállóságra és szabadságra való nevelését. Elvállalta a (királyi) katolikus gimnáziumban való hittanárságot, ő lett a Mária Kongregáció vezetője. A Városi Színházban diáknapokat rendezett, a Püspöki Konviktus bentlakóival nyilvános ünnepségeket. A számbelileg is meggyarapodott szatmárnémeti jezsuita közösség szoros baráti kapcsolatot épített ki az egyházmegye (vidéki) világi papságával, a rendház lett a rekollekcióik színhelye. Igen sok keleti szertartásé papot is ide vonzott az atyák lelkisége. P. Kollár kezdeményezésére a konviktus lett a KÁLÓT mozgalom kelet-magyarországi bázisa, itt szervezték meg a KÁLÓT Népfőiskolák rendezzvényeit is, a falusi legények számára szervezett lelkigyakorlatokat is. 1943-ban, távozásakor P. Schmid Ferenc házfőnök mellett itt működött immár P. Radányi Rókus, P. Kulcsár Antal, P. Ecker Ferenc, P. Jaskó Balázs, P. Bátay Gyula, P. Simcsák Mihály, (a megisztereket újabbak váltották fel, Király István, Szommer György, Tóth Ferenc), s mellettük három kisegítő testvér is működött a rendházban. Több középiskolában tanítják a hittant, vezetik a diák-kongregációkat. Új viszonyok közt kell dolgozniuk a szovjet csapatok bevonulása után. A kommunista hatalom árnyékában újra szervezik a férfiak (értelmiségiek és iparosok) kongregációját. A város értelmisége számára (a zárda dísztermében) világnézeti előadássorozatot szerveznek. A diákkongragációk (vidéken) vándorgyűléseket szerveznek. M. Tóth Ferenc kidolgozza a kongragácíó kisdiákokkal való foglalkozásának új módját, a 8-10-es csoportokban működő, ún. „kongreganista családok“ nem látványos, de eredményes rendszerét. 1948 nyarán az iskolákat államosítják, az egyházat kitiltják az iskolákból. A Püspöki Konviktust vezető P. Radányi Rókusnak magyar állampolgársága miatt távoznia kell, helyette érkezik (az egyetemi lelkészséget abbahagyni kényszerülő) P. Godó Mihály. 1949 júliusában feloszlatják a szerzetesrendeket, anyagi javaikat államosítják. A szatmárnémeti rendház tagjai ezután a városban szétszórtságban élnek31. 1950 áprilisában Marosvásárhelyen megindították az ún. békepapi mozgalmat,
