Szatmári Közlöny, 1911 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1911-02-12 / 5. szám

2-ik oldal SZATMÁRI KÖZLÖNY 5 ik szám nek! A harc, a kü/delem, sok rossznak az okozója, de belőle származik a jó is. Alkalmunk volt látni, hogy éppen a drágaság kérdésének tárgyalásánál, a melynél az ellentétek eleinte kiegyen- litheteileneknek látszottak, a küzdelem folyamán jött létre bizonyos közeledés. A surlódó felületek lecsiszolódnak és az erők mérkőzése megszüli az ered ményt is. Éppen azért ennek a harc­nak a fölideződése aggodalomra és félelemre nem adhat okot, ellenkezőleg, bizonyos garanciát nyújt a jövőre nézve, hogy sok eddig hiába elpazarolt erő ezentúl itt, a komoly munkálkodás mezején f g érvényesülni. A sajtó sérelme. Szatmár, 1911. febr. 11. Nem mondhatja senki, hogy Szatmár yáros nem viseltetik jóindulattal a színé szét iránt. Felesleges elősorolni, hogy milyen anyagi áldozatokat hoz az. érdeké ben. A mellett a közönség estéről-estére megtölti a színházat; eltűrte a helyárak lényeges fölemelését s nem tiltakozott a szinésznyugdij javára reá kivetett adó ellen sem, pedig mindakét dologhoz sok szó fér. Sőt szívesen tapsol a szereplők­nek, még akkor is, a mikor nem igen érdemlik meg. Ezzel szemben az ellenérté­kek, legkevésbbé sem növekedtek, hanem nagyon is kétségesek s kifogásolhatók. A sajtó sem kezeli Szatmáron tulszigoruan a kritika jogát s inkább túl néz a hibá­kon, ahol dicsérni nem lehet, nem akar­ván megnehezíteni a színészek kenyér- keresetét s csak akkor szólal fel, amikor valami kirívó hiány vagy gyöngeség fel­tétlenül szóvá teendő. S mi történik? A túlságosan kedvező körülmények elbizakodottá teszik a színé­szek nagy részét. Akik szerény várako­zással költöztek be falaink közzé a szezon elején, azok Csakhamar önteltekké lesznek s némelyek úgy járnak-kelnek közöttünk, mint valami Irvingek, Kean Edmondok, Coquelinek, Sarah Bernhardok stb., pMig ha jól vesszük a dolgot, a legtöbb szerep­ben a gyakorlatlan műkedvelő is kiáltaná velük a versenyt. Túltengő önérze ükben aztán mód felett idegesekké s türelmet­lenekké válnak, ha időnként a kritika most ő vele. A nem várt makacsságra nöttön nőtt a nagymama aggodalma s végre is ő ment a kedves babusért. Oda furakodott a bokrok közé s elkapta a menekülni akaró leány kezét. — Meg vagy kis madaram. Most már nem bocsájtalak el. Jer csak ki szépen velem s gyónj meg mb dent. Mikor kiért vele a kerti útra, magá­hoz ölelte az arcát rejtegető leánykát. — No most beszélj édes kis bogaram. Tudod, hogy mennyire szeretlek. Én majd segítségedre leszek. Hibáztál ? — Nem ! — Hát akkor mi lelt? Megharagi- tottad anyádat ? — Nem! — Apádat? — Nem! — Hát mit tettél ? — Semmit! — No hát ilyet ne mondj. Valamit csak tenned kellett, ha igy szégyenkezel, ha futsz, menekülsz és rejtőzöl. — Semmit sem tettem ... A szobá­ban . . . — Nos ? — Ott van Béla. — Hát ezért? — Nem I — Hát miért? — Megkérte a kezemet... jogos intéseiben részesülnek s nem valami finom izlé-sel választják meg a módot, hogy indokolatlanul reagáljanak. Ilyen eset történt a napokban, ami kor egy színész a kritika jogos alkalmazá­sáért boszuból a színpadról olyan durva sértéssel illette egyik helyi lap szini tudó­silóját, hogy ez a támadás az egész helyi sujtót mozgásba hozta s a legerélyesebb f-ilépé-.re késztette. Utóvégre is teljesen tűrhetetlen, hogy egy színész a színpadról a sajtó munkását sértegesse, a ki jogos kri­tikával élt s annak határát túl sem léptei De a színpadról egyáltalán bárkit is inzultussal illethessen! A színpad nem az a hely, ahol a színész személyes „kedvte­léseinek“ kifejezést adhat. Alább ismertetjük a helyi sajtó állás- foglalását, amelyből látható, hogy meg- torlatlanul nem hagyja az ilyen színészi berzenkedést, hanem kész — és képes is lesz — azért elégtételt szerezni. KIVONAT a szatmári újságírók 1911. évi febr. hó to én tartott értekezletének jegyzőkönyvé­ből. Csomay Győző, a „Szatmári Közlöny“ szerke-ztöje előadja, hogy a szatmári vá­rod szinhá/ban 1910. február hó 9 én este a „Cigányszerelern“ cimü operett előadása közben a szi társulat egy tagja részéről jogtalan, durva és ízléstelen tá­madás érte a sajiót. Ugyanis Haltai Hugó nevű társulati tag egy páros jelenetben nyílt szinen súlyos sértéssel illette egyik helyi lap színházi referensét. Miután neve­zett színész használt kifejezésével nemcsak személyét en sértette meg az igy aposztro­fált hírlapírót, hanem durván inzultálta az egész helyi sajtót, indítványozza, hogy az értekezlet keressen módot arra, hogy a megsértett újságírói kar a kritika jogá­nak indokolatlan megsértéséért méltó elégtételt kapjon.­Az értekezlet a maga részéről is hozzájárul ahhoz a megállapitáshoz, hogy az inkriminált szavak éle minden burkolt- ság dacára is a helyi sajtó egyik tagja s az ő személyén keresztül az egész újság­írói kar és a jogos kritika ellen irányult, ennek következtében Seress Imre, a „Szamos“ főszerkesztője inditványára egy­hangú határozattal kimondja, hogy „a szatmári újságírói kar megbot­ránkozását fejezi ki Heltai Hugónak a „Cigányszere em“ előadása alkalmával a „Szatmár és Vidéke“ cimü hetilap szini referensével szemben elkövetett Íz­léstelen és a kritika jogát mélyen sértő inzultusa felett. Kijelenti, hogy úgy Heves Béla színházigazgató, mint Heltai Hugó színész részéről elégtételt vár és amennyiben ezen elégtételt meg nem kapná, kész jogos kívánságának erősebb eszközökkel is érvényt szerezni. Kijelenti az értekezlet, hogy az elég­tételadás módját az említettek részéről hírlapi u'on közzéteendő bocsánatkérö nyilatkozatban látja. Miután a sértés nyilvános és félre nem magyarázható volt, kijelenti az értekezlet, hogy elégtételül is csak nyilvános és félre nem magyaráz­ható bocsánatkérést vár és fogad el. Ezen határozatát az értekezlet Heves Béla színházigazgatóval közölni rendeli. Kmf. Seress Imre sk., Dénes Sándor sk., Ferencz Ágoston sk., dr. Veréczy Ernő sk., dr. Biky Andor sk., dr. Bartha József sk., Ruprecht Sándor sk., Varjas Endre sk., Világossy Gáspár sk., Barna Samu sk., Rissdorfer János sk,, Csomay Győző sk.“ Tatorján István SpftSS építési irodája Szatmár, llákóezy-n. Fogarasy-ház. Vállal mindenféle építkezést, tervek, költség- vetések készítését, művezetést és ellenőrzést. HIH EK. B ■ ■ Elvi jelentőségű minis­ter! határozatok. Szabó és varrótanfoiyam engedélyezése. A szabó és varrótanfolyam felállítá­sához, illetve f-ntartásához iparigazolvány szükséges. Azok elEn tehát, akik mások­nak tanitásával hivatásszerüleg (keresef- szerüleg) fog ialkoznak, d** ip irigazolvAnyuk nincsen, az 1894 évi XVII. t. cikk i56. § a alapján az iparkihágási eljárás meg­indítható (32.434 i9iousz. keresk. Minisz­teri rendelet.) A mellfüzökészitö ipar házi iparnak való minősítése. A mellfüzökészitö ipart általánosság­ban házi iparnak minősiteni nem lehet, amenyiben úgy gyárilag, mint házi ipari­lag állíttatnak elő. Hogy valamely község­ben a mellfüzökészitö ipar egyes egyének részéről házi iparként vagy iparszarüleg űzetik-e, azt megítélni az illető helyi viszonyokat leginkább ismerő elsőfokú iparhatóság van elsősorban hivatva. Akik megrendeléseket kiváltnak mellfiiz.őkre gyűjteni, oly helyhatósági bizonyítványt tartoznak kérni, mely cikkeknek házi ipari jellegét állapija meg. E megítélésnél fő­szempont, hogy akik otthon, saját lakásu­kon vagy családtagjaik segítségével, kézi erővel állítják elő a fűzőket, kézi iparosok (5.061/1910. keresk. ministeri rendelet.) Gépkocsival gyakorolt társaskocsijáratok engedélyezése. A rendes járati időhöz kötött, vagyis társas kocsi iparnál az a körü'mény, hogy az ipar gépjármüvei (automobillal) gyako- roltatik, külömbséget nem tesz, aki tehát gépkocsival kíván társaskocsi ipart űzni, ugyanolyan iparengedélyt tartozik kérni, mintha a kérdéses útvonalon rendes, lóval vont jármüvei gyakorolt omnibu-ipart kí­vánna gyakorolni. (18. 732—1910. keresk. Miniszteri rendelet.) Tanoncoknak sztrájk joguk nincsen. Az i884. évi XVII. t. cikk az i-kolai fegyelem, illetve a munkaadó fegyelmi hatalma alatt álló tanoncoknak sztrájk jo­got nem biz'Osil, amint ez határozott kife­jezést nyer az iptnörvény 162 és t64 §-aiban, mely törvényszakaszok rendelke­zései kifejezetten csupán a gyári munká­sokra és iparos (sereskedö) segédekre, nem pedig a tanoncokra is vonatkozik. Az i884 XVII. t. cikk iö4 § a nem is alkalmazható akkor, ha sztrájkban álló segédek tanoncokat igyekeznek sztrájkba lépésre kényszeríteni. (74 3i7 —1910. sz. keresk. Miniszteri rendelet.) Farsangi naptár: Február 12. Dr. Kováts István ref. lelkész beiktatási ünnepélye. Február. 12. Asztalos ifjúság bálja. Február 12. A kath. legényegylet táncmulatsága saját helyiségében. Február 12. Ref. egyházbál a Pan­nóniában. Február 16. A zeneiskola kamarazene hangversenye a Cecil egylet nagytermében. Február 19. A gör. kath. egyház táncmulatsága a Vigadóban. * — Egyházmegyei közgyűlés. A szatmári református egyházmegye közgyű­lése e hó 2t-én lesz Szatmáron a ref. egyház tanácstermében. — Gyászhir. Márkus Márton, a Pannónia-szalló közbecsülésben álló tulaj­donosának neje f. hó 9-én hosszas szen­vedés után 58 éves korában Szatmáron KASSAY KAROLY S2^1JLCS a városház alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom