Szatmári Közlöny, 1911 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1911-01-07 / 1. szám

II. évfolyam. ’Szatmár, 1911. január 7. Szombat. l-sö szám. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ES KOZGAZDASAGI HETILAP. Előfizetési ár: Egész évre 6 K. Félévre 3 K. Negyedévre 1.50 K. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetésok jutányos árban vétetnek föl. — Apróhirdeté­seknél minden szó 3 fillér. — Nyilt-tér sora 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: CSOMAY GYŐZŐ. í. i T ■' Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Hám János-utea 5. szám. Mindennemű közlemények és dijak e címre küldendők. pes előállítani. A magyar kormányok látva a külföld e vásárit kedvét, ren­delkezésökre álló eszközökkel odahat­nak, hogy a magyar foldmivelés ter­mékei a jóval drágább külföldi fo­gyasztás elé jussanak. Kiviteli társasá­gokat támogatnak, vasúti kedvezményt nyújtanak. Miután a mezőgazdasági cikkek behozatala meg van nehezítve, a mi termelésünk kivitele meg van könnyítve, előállt sziiksépkép az élelmi­szerek hiánya következtében fellépő drágaság. Itt van helyén rámutatnunk arra, ha az élelmiszerek kivonulása nyomában drágaság ke'etkezik, mért nem akadályozzák meg ezt a kormá­nyok? Azért, mert nekik is az kell, mi Napóleonnak kellett háború vise­léshez : pénz, pénz, pénz. A magyar államháztartás egy milliardot követel. Legnagyobb részt áz-államnak legnépe­sebb rétegétől: a Földmű velőnéptől. Hogy ez könnyebben fiztthessen, meg kell könnyíteni száráé'^a pénzszer­zést, ha maga pusztul is abba bele. Említettük, hogy az ipari termé­kek ára is szertelenül felemelkedett. Ennek a tünetnek is könnyű nyitjára | jönnünk. A liberálizmus életbe léptette a manchesteri iskola fődogmáját: a sza­bad versenyt. A vállalkozó tőkék harcra keltek egymással, ami azt eredményezte, hogy a cikkek ára igen leszállt. Ter­mészetesen a munkás világ sem kapott kielégítő munkabért. Jött Marx s a szocializmus, öntudatra ébredt a mun­kásság s a jobb életmód megteremtése vált jelszavává. Miután anyagilag gyönge volt, a sok kicsi erő egy nagy tömeggé vált a szövetkezés utján s megszületett a sztrájk. Ez a szövetke­zés nemcsak egyes iparágak, de már minden szakma s az internationalizmus révén több ország munkásait egy tá­borba sodorta. A tőke egy ideig felvette az eléje dobott keztyüt s bírókra kelt a szocia­lizmussal. De mikor látta, hogy a mű­velt világ sympathiája is a munkások emberi jogai, jobb megélhetésének ügye mellé állt, Ö maga is szervezkedett, többé nem csupán a munkásvilág, ha­nem a fogyasztó közönség ellen is, felemelve az ipari cikkek árát. Sokszor az is megtörténik, hogy a szervezett tőke s a szervezett munkásság szövet­ségre lép a közönség ellen, mely sem nem szervezett, sem nem elég jártas a társadalmi s gazdasági rend bonyo­dalmai közt. A munkások minden egyes sztrájk­jára, melyben béreik javítását vívták ki, a felelet az árak emelkedése volt. És még sem javítottak magukon, mert a munkások maguk is fogyasztók lé­vén, minden tartalék tőke nélkül első sorban érezték az árak súlyát; vagy A drágaság okai. A jelen kornak alig van nehezebb, égetőbb kérdése, mint a drágaság. Las- sq^n, titgkzatosan kúszott elő e rémsé- ges szörny a legutóbbi tizenöt év tár­sadalmi alakulásaiból s most nehéz átok gyanánt nehezedik az egész mű­velt világra. Nemcsak a társadalom egyes ala­csonyabb rétegei küzködnek ellene, de nyomasztó voltát érzik már a művelt s az eddig gondatlan jómódban élő osztályok is; a hadakozó ember szoron- gattatásainak sikolya felhatott a kormá­nyokhoz, erélyes közbelépést sürgetve a folytonos áremelkedések ellen, melyek a megélhetést oly nehézzé teszik. Csak­hogy az a bökkenő, hogy orvosszert alig lehet rá találni, mert ha az egyik társadalmi osztályon segítünk, a mér­leg felbillen s a másik réteg érzi súlyo­sabban a társadalom közgazdasági válságát. Különös körülmény ötlik itt sze­münkbe. Drágaság azért van, mert ke­vés az élelmiszer, ez pedig azért kevés, mert a termelők eladják. — Lehetőleg ott, hol jobban megfizetik. így kerül a magyar mezőgazdasági termék óriási mennyiségben a külföldi piacokra- A művelt nyugat inkább az iparnak hó­dol s annyira népes, hogy a lakosság maga a megélhetés eszközeit nem ké­Hó. Irta: Jerzy Orwicz. Lengyelből fordította : Csóky Gusztáv. Szürke alkonyat inelanchóliája borul az álmos földre s a szomorúság pókháló­jának szövögeti lassan a szálait.. . Könnyű, fehér pelyhek szállingóznak le az égből; hinbálóznak a levegőben a szivárvány- színben ragyogó pihék... A napfényre éhező, szürke magasság­ból lehullanak az ólomszinü földre ; a csu­pasz fák viharverte ágai ijesztő zúgással tárják szét karjaikat; olyanok, mint valami csonttá fagyott óriások kezei. Komor reménytelenség. A láthatárt sötét felhő vonja be. A sárfoltokkal ezüstözött, hosszú, rögös, kopár ut mintha panaszkodna az éghez, hogy a ragyogó csillagok olyan kegyetlen ridegséggel tükrözik vissza csil­lámló sugaraikat a zavaros tócsák mélyén ; fényük behatol a föld legkisebb repedé­sébe is, megvilágítva a sáros rögöket; tanácstalanul pislognak szivárványszemeik­kel, de nem képesek a napsugár példájára felszívni sem a hűvös nedveket, sem a i pocsolyákat, sem pedig felolvasztani a j sárfoltok fagyni kezdő szélét, mely úgy néz ki, mint egy boruskedvü öreg ember ráncos arca. S a föld öntudatlan álomba merült ebben a végtelen szürkeségben, megszűnt benne az élet dobogása, nem álmodik már a napsugár ölelő karjairól, dédelgető csókjairól, melyeknek izzó forrósága kéje­sen remegtette meg testét. Az apró, kis hószikrák pedig szün­telenül hullanak bele a sekély tócsákba s a velük való érintkezés által ők is hasonló szennyes, csúnya sárrá alakulnak át. Miért hulltok a sárba, ti szép, halvány, kis sziporkák ...? Hisz olyanok vagytok, mint a csillagokról lefújt ragyogó arany porszemek!.... Arról álmodoztok talán, ti apró kris­tályszemek, hogy befödhetitek a végtelen sík­ságokat, a feneketlen óceánokat, az égbe- nyuló, meredek hegycsúcsokat, hogy fehér fátyollal vonhatjátok körül az egész földet, azt hiszitek, hogy megkristályoso­dott vizceeppjeitekkel be tudjátok takarni a terjedelmes pusztákat... ? Hiábavaló fáradozás, sysifusi munka, liliputi erőmegfeszités végtelen elbizako­dottsága !... Ilyesmit huhog a jéghideg szél és az őrült orgia kacajában tör ki. S anélkül, hogy félbehagyná a csu­pasz fák ágainak kegyetlen rángoztatását, elkezdi őrülten kavarni a finom, fehér hó­virágokat, söpri össze-vissza a gyönge kis pelyheket s titáni erejének és hatalmának érzetében az őrült tragikus mozdulataival taszítja bele a sárba. S a finom, apró pihék folyton hulla­nak és hullanak, a vihartól űzve közelebb húzódnak egymáshoz s úgy peregnek le egymás után, mint valami megkristályoso­dott könyek, — tiszta gyémánt-könyek. És a hópelyhek, amint erőszakosan is a föld felé iparkodnak, lassankint puha rétegeket alkotnak egymás fölött, s az alvó természet néma csendjében mintha hallani lehetne az apró kristályok reszke­Gsajfios Syuía órás és látszerész Szatmár, Deáktér. i _______ - ( Városház épület) = Ál landó nagy raktár zseb-, fali- és ébresztő órákban. Szemüvgek nagy választékban. — Javítások jutányos árban, lelkiismeretes pontossággal zzmzzzrr eszközöltetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom