Szatmári Közlöny, 1910 (1. évfolyam, 1-21. szám)

1910-08-29 / 5. szám

5-ik szám nél 1910. évi aug. hó 22-én kezdte meg. A most forgalomban levő, 1902. évi január hó 2-áról keltezett 100 koronás bankjegyek be­hivatnak és bevonatnak s ezek az osztrák­magyar bank fő és fiókintézeteinél 1912. évi augusztus hó 31-éig szolgáltatandók be fize- zetés vagy átváltás végett, úgy hogy e bank­jegyek bevonásának végső határideje 1912. évi augusztus hó 31-ike. Ettől az időponttól kezdve e behivott bankjegyeket az osztrák­magyar búnk intézetei már csak átváltás vé­gett fogadják el. 1918. évi aug. hó 31-ike után az Osztrák-magyar bank többé nem kö­teles beváltani vagy átcserélni. — A Szamosba dobta gyermekét. Beck Róza panyolai illetőségű leány, tör­vénytelen gyermekét, megszületése után mindjárt a Szarosba lökte, amelybe belefult a csecsemő. A bűn kitudódván, a szatmári kir. törvényszék aug. 26-án hat havi bör­tönre Ítélte a gyermekgyilkos leányt. — Halálos végű játék. Aug. 27-éii este egy öt éves, Kercsun Anna nevű kis leányt szállítottak be Arunyosmegyesről a szatmári közkórházba, súlyos lősebbel. A kis leány egy mezőőr 13 éves fiával játsza­dozott. A fiúnál revolver volt s tréfából Kercsun Annáraj fogta, abban a pillanat­ban elsült a revolver s a golyó a kis leány hasába fúródott. A leányka megmentésére mindent elkövettek az orvosok, de nem le­hetett életben tartani; tegnap reggel 9 órakor kiszenvedett. — Csupa mulattató és érdekfeszitő mozgófényképet mutat be a „Fehérház“-i mozgószinház. A változatos képek estéről- estére sok embert vonzanak a „Fehérház“ ba, amelynek uj kávésa Weisz Izidor, a legna­gyobb előzékenységgel áll a közönség ren­delkezésére. A szép tágas, újonnan átalakí­tott helyiségben a szórakozni vágyók kelle­mesen tulálják magukat. Igényeiket gondosan elégíti ki a kávéház tulajdonosa, akinek minden törekvése odairányul, hogy helyisé­géről a közönség csak a legjobbat mondja. Aki tehát jól akar mulatni, menjen a „Febérház“-ba. Browning fegyverek és Browning­revolverek; Meteor folyton égő színes ma­jolika-kályhák; jégszekrények mükőlap bur­kolattal, miáltal 50 százalék jeget takarít­hatunk meg, — úgy szintén horgany lemez­ből készült fürdőkádak, valódi nickel és ércabroncsos konyhaedények legnagyobb raktára Melchner Testvérek vaskereskedé­sében Szatmár, dr. Lehóczky-ház. Szerkesztői üzenet. Érdeklődőnek. Az a cikk, amely a „Szamos“ aug. 26-i ki számában „Kohn Ármin“-nak, a több nevű szélhámosnak szegedi elfogatásáról s ügyének az ottani törvény­széken történt tárgyalásáról szól, egy vilá­gosan tendenciózus bevezetéssel kezdődik. Ez a bevezetés olyasféléket tartalmaz, mintha a Szatmáron is manipuláló „Kohn Á.“ ellen tavaly folytatott hatósági nyomozást dr. Csomay Aladár első alkapitány „úgy vezette és irányította volna“, hogy a Kohn Ármin ellen itt tett följelentés előtt történt Haverda-féle szabadkai gyilkossággal akarta volna mindenáron összefüggésbe hozni a Kohn Á rmin személyét s e nyomozás, amelynek szálai Szabadkáig nyúltak, „már majdnem egészen más irányba terelte a Haverda-ügyet, mint amelybe akkor haladt.“ Utána jártunk a dolognak s meggyő­ződtünk arról, hogy ez az ügy nem úgy áll, mint a hogy a „Szamos“ megírta. Meggyő­ződtünk, hogy a „Szamos“ vagy nem ismerte jól az ügy adatait, vagy nem akart azokra súlyt fektetni, de mindenesetre ismét egy nyári élcelődést próbált megereszteni. A helyes tényállás a következő: Egy Schumy Ottó nevű budapesti könyvelő múlt évi május 9-én Szatmárra jött s megjelen­vén a rendőrségnél s csendőrségnél, előadta, hogy egy apró hirdetés következtében, amely március 21-én a „Pesti Hírlap“-ban jelent meg s amely Szatmárra egy köny­velői állásra hirdetett pályázatot, — kérvé­nyét bizonyítványaival fölszerelve idekül- dötte a hirdető „Kohn Ármin“ nevére Petőfi-u. 18. sz. alá. Leutazott Szatmárra, de Petőfi-u. 18. sz. alatt Kohn Ármint nem találta meg. Hanem ott a háziaktól azt az értesítést nyerte, hogy a magát Kohn Árminnak nevező egyén, aki „Szatmári Leszámitoló bank mint fogyasztási szövet­kezet“ igazgatójaként szerepelt, időközben Szatmárról elutazott s meghagyta, hogy az esetleg érkező leveleit Szabadkára, a főpos­tára irányítsák. Schumy, miután mindezideig választ nem kapott, közben pedig a nem sokkal az előtt történt szabadkai gyilkos­sági ügygyei kapcsolatosan olyan hirek keringtek, amelyek a vélt tettes személy- leírására is vonatkoztak s e találgató sze- mélyleirások az ő bizonyítványainak adatai­val sokban egyezni látszottak, s végül, mert itt Kohn Ármint nem találta meg, mert az Szabadkára utazott, — az esetleges kelle­metlenségek kikerülése céljából is saját érdekében szükségesnek tartotta, hogy — alibijét és egyéniségét minden irányban pontosan igazolva — az itteni hatóságtól kérje, hogy lépjen közbe. Indítson vizsgála­tot s szerezze vissza bizonyítványait, mert attól tartott, hogy a gyanús körülmények közt épen Szabadkára utazott Kohn Ármin­nál vagy az ő utján irományai rossz célra használtatnak fel és ebből neki kára és kelle­metlensége származbatik. A följelentés alap­ján a csendőrség részéről Papolczy Lajos őrmester azonnal Szabadkára utazott Schumy- val. Tehát a Schumy följelentése adta az impulzust a Szabadkára való utazásra. Megjegyzendő, hogy épen ez időtájt ellopták Yajnay Lajos szatmári építész kerékpárját s kevésre rá a hírlapokba került, a szabadkai ügygyei kapcsolatosan, hogy a szabadkui határban egy gazdátlan kerékpárt találtak. Ez nem tartozik a Schumy-ügy érdemére, de mindenesetre olyan gyanús körülmény, amely gondolkozóba ejthet bárkit. Már most, amikor Szabadkán megjelenő csendőrőrmester s Schumy előadták a rendőrségen s a kir. ügyészségen a dolgot, a kir. ügyész nyom­ban elrendelte, hogy a postán „Kohn Armin“ névre érkező levelek tilttassanak le s az éret­tük esetleg jelentkező egyén figyeltessék meg. Tényleg mintegy 12 darab levelet találtak, amelyek néhány nap óta hevertek ott, s amelyek közt aztán föltalálták a Schumy irományait is. Azonban mivel a levelek után napokon át nem jelentkezett senki, a címzett Kohn Ármin személye Szabadkán is alapos gyanúba került, annyival is inkább, mert Jánosi fogva volt ugyan már, de csak szin­tén gyanúsítottként, még semmit sem vallott s lényeges bizonyítékok még nem merültek föl ellene; tehát a kir. ügyész is úgy hatá­rozott, hogy nem lesz helytelen, ha Jánosi­hoz kérdéseket intéznek a Kohn-féle ügyre vonatkozólag, vájjon nem lehetne-e valamit megtudni tőle erre az ügyre nézve. Ez utóbbi föltevést erősen támogatta az a körülmény, hogy Jánosi azelőtti vallatása közbeD meg­említette, hogy Szatmár vidékén is járt. Itteni kalandozása összeesett a Kohn Ármin- féle szatmári manipulációk idejével. Papolczy csendőrőrmester tényleg beszélt is Jánosival és sikerült is annyit megtudnia, hogy Jánosi ismer egy Kohn Ármin nevű „bankhivatal nok“-ot; utána ugyan Jánosi mindjárt „téves“-nek jelentette ki a „bankhivatulno.k“ kifejezést s „ügyvéd“-nek nevezte az ő általa ismert Kohn Ármint. Ennyi az összefüggése a Kohn-féle ügy­nek a szabadkai gyilkossággal. Ha a „Sza­mos“ annak idején többet látott és irt meg ennél, az is csak azt bizonyítja, hogy min­denáron szenzációt keresett, mint pl. egyes pesti riporterek tették volt az úgynevezett „nyíregyházai gyilkosság “-i ügygyei. — Szabadkáról Budapesre utazott Pa­polczy őrmester s itt jelentést tett az államrendőrségen, amely igy Kohn Ármin ellen, aki a fölmerült körülmények folytán kétségtelen szélhámosnak bizonyult, saját hatáskörében nyomozást indított. Miután pedig a Schumy-féle iratok megkerültek, az őrmester vissszautazott Szatmárra. Ez a tényállás hiteles vázlata. Látható ebből hogy a szatmári hatóság, sem dr Cso­may Aladár alkapitány, sem Papolczy őr­mester nem akarták Kohn Ármin személyé­ben elfogni a szabadkai gyilkost, „sem elte­relni nem akarták a nyomozást a szabadkai hatóság által fölvett irányból. Ha itt-ott a ■ SZATMÁRI KÖZLÖNY 3-ik oldal Schumy féle ügyben eljáró csendőrőrmester összefügést is látott a Haverda ügygyei s azt nem hagyta figyelmen kiviil, ez "semmi- esetre sem hiba, hanem érdem. A „Szamos“ még azt is Írja említett, aug. 26-iki cikkében, hogy a szatmári ren­dőrség abban keresett vigasztalást, hogy „kevéssel ezután egy áll. vasúti mérnök sze­mélyében elfogta Kecskeméthy Győzőt.“ Ez az állítás sem fedi a valóságot. Ennek is utana jártunk. Ez a szatmári „Kecskeméthy “-eset úgy történt, hogy a vasútnál egy idegen ur sok pénzt szá­molgatott s egy társaságban arról vitatko­zott, hogy a Kecskeméthy-iigy már elévült. A nagy pénzt mutogató beszédének egyes sza­vaira a járókelők egyikemásika figyelmes iett s a regényes dolgokra hajló közönség körében kiszínezve terjedt el az a naiv hír, hogy „Kecskeméthy Szatmáron van, az állomás­nál“. A vasútnál szolgálatot teljesítő ható­sági közegek részint a további híresztelé­seknek elejét veendő, részint, hogy a sok pénzt mutogató ur kilétét megállapítsák, fölszólítottak az illetőt, aki aztán igazolta is magát. Ide zsugorodnak össze a „Szamos“ ál­lításai, amelyek magukon viselik a célzatos­ságot s világos könnyelműséggel próbálják a hatóságot humoros színben bemutatni. Ez az irányzat nem uj keletű laptársunknál s 8emmiesetre sem rokonszenves a jóizlésü kö­zönség előtt. Ezért is mm hagyható szó nélkül. A „Szamos“ ahelyett, hogy az annyi minden-fele Oldalról kínálkozó közérdekű kér­désekkel foglalkoznék hasábjain, személyes élű közleményeket szeret leadni, még ha tartalmuk nem is fedi a valóságot s ha nem is igazságosak. Az oknélküii személyeskedés két élű fegyver, amely a személyeskedőt is megsebezheti. A jelen esetben pedig, úgy látszik, elfogult személyi bosszúra vezethető vissza. De utóvégre is személyeskedni min­denki tud, ez azonban ízlés dolga, Az bizonyos, hogy az ilyen tendenció­zus irány jo vért az intelligens közönségnél sem szül s semmi esetre sem növeli u „Sza­mos“ erkölcsi tőkéjét. Legolcsóbb bevásárlási forrás utazó cikkekben, háztartási, valamint diszmü- óe játékárukban Szatmári Bazár, SÄH Blatniczky Istvánnál. Kiadó helyiség. Szatmár város egyik legforgalmasabb utcájában, a Hám J. utca 5. sz. a. hivatalnak igen alkalmas, több szobás emeleti helyiség — (amelyben egy 100Q méteres utcai terem is fog­laltatik), hozzá való pineével, kama­rával és padlással folyó 1910. évi —í—► november 1 -töl kiadó, -e—e - Értekezhetni a tulajdonossal, Csomay Imre ügyvéddel. Szatmár, Hám János-utca 5. szám. A szemétkihordást jutányosán vállalja el s tisztán, pontosan végzi minden egyes háznál BERNÁTH MÓR Szatmár, Kazinczy-utca 8. szám. Mivel az orvosi tudomány szám­talan esetben kimutatta, hogy az ud­varokon összegyülemlett hulladék és sze­métdomb melegágya a mindenféle beteg­séget terjesztő bacillusoknak, ajánljuk e vállalatot a háztulajdonos urak és a n. é. közönség szives figyelmébe annál is inkább, mert a tisztaságra rendkívül rossz szemétgödör tartása is el­kerülhető e vállalat igénybevétele által. % m c* r ÍN

Next

/
Oldalképek
Tartalom