Szatmári Közlöny, 1910 (1. évfolyam, 1-21. szám)

1910-09-15 / 7. szám

I. évfolyam. Szatmár, 1910. Szeptember 15. Csütörtök. 7-ik szám. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Előfizetési ár : Egész évre 6 K. Félévre 3 K. Negyedévre P50 K. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetések jutányos árban vétetnek föl. — Apróhirdeté- j,- seknél minden szó 3 fillér. — Nyilt-tér sora 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: CSOMAY GYŐZŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Hám János-utca 5. szám. Mindennemű közlemények és dijak e címre küldendők. Veszélyesen súlyos helyzet. * » •/ Szatmárnémeti mintegy másfél év­tized óta terjedt, épült, fejlődésnek indult, népesedett. De mielőtt vagyo- nilag megerősödött volna, népe meg­gazdagodott, volna, dér, dermesztő fagy, árviz gyanánt szakadt rá az uj ház- adó-törvény, mely az egész várost az uj házbéradó-törvény alá helyezte. Házbéradó és házosztályadó közt Szat- máron nincs többé különbség, minden lakásrész, amit a tulajdonos ki nem ad, vagy ki nem adhat, tehát üresen marad, egyformán házbéradó alá esik, mintha bérbe lenne kiadva Ezzel oly súlyossá lett az egész város házadó .terhe, hogy az a háztulajdonos közön­ségre nézve elviselhetetlen. A ház­birtok nem birtok, nem vagyon többé \ Szatmáron, amely a házbéradó miatt rövid időn Szeged sorsára jut. ahol az árviz a táti bekövetkezett nagy épít­kezés folytán sok ember megszökött a házától s éveken át nem volt a házak­nak kelendősége. Nálunk is az emberek gondatlan- sága, a parcellázási buzgalom stb. folytán fokozódott az építés, a régi épületek rovására. Úgy, hogy ma már a lakrészek bérbeadása s értékesítése gondot ad a tulajdonosoknak. Az .épít­tetők nem maguknak építtetnek, de a bérbeadásra számítva s nem a tulaj­donosok száma szaporodott, hanem a bérlőké s igy került a város abba a helyzetbe, hogy a bérletek száma állí­tólag meghaladta a tulajdonos lakókat. Ami azonban hihetetlen, valószínű, hogy városunk egy téves összeírás következményének áldozata. Végre is a szerencsétlenség ránk © © szakadt. Városunk összeroskad e súlyos teher alatt. Ily súlyos helyzetben revideálni kell az összeírást. Vissza kell állitni a régi állapotot, a házbéradó és ház­osztályadó különbségét s oda hatni, hogy azok lakrésze, akik maguk lakják a házukat vagy annak egy ré­szét, ne Bujtassanak olyan adóval, mintha azokat bér utján hasznositnák s abból jövedelmük ;lenne. Az általános hálzbéradó megsem­misíti az építkezési.« kedvet. Teljesen megszakítja a város fejlődését, tönkre­teszi az építkezési vállalkozást, az építkezéssel járó összes építési iparokat. A forszírozott parcellázásoknak, melyek csábítókig hatnak, melyek csak felesleges, nem értékesíthető építkezésekre vezetnek, korlátokat kell vetni. Ezek csak elvonják a termő­földet a mezei gazdálkodás elöl s a j várost szépészetileg sem fejlesztik, hanem csak esetlenül szétterjesztik s a városi pénztárt kovezési. világítási, vízvezetéki s csatornázási költséggel ©o terhelik, haszon nélkül. Futó munkások jönnek hozzánk, de rendszeres lakos­ságunk nem igen szaporodik. Az építkezések már nincsenek arányban a város lakosságának szá­mával és természetes szaporodásával. Egyelőre korlátozni kell az épít­kezési engedélyek adását. Tessék csak figyelemmel kisérni a különböző házeladási, lakbérleti hir­detéseket, mennyi jelenik meg napon­ként. Ez már nem jó jel. Szatmárt az általános tönk fenye­geti. Kell, hogy gondolkodóba essenek, akik építkezni akarnak. Az építkezés­ben már nincs haszon. Egy évtizedbe bele kerül, mig helyre áll a normális állapot, s a ret­tenetes házadótörvény következményeit kiheveri a város háztulajdonos kö­zönsége. Vájjon lesz-e bölcs törvényhozás, mely az elviselhetetlen házbéradó- rendszer helyett igazságosabb, helye­sebb, egyenletesebb s méltányosabb adókivetési módot talál föl és alkal­maz, mellyel meg lehet védni a kincs­tár érdekét is, de a tulajdonosok ér­A dollár királyfi tartozása. — Amerikai história. — Utazott egy (Joli árki rá ly fi a Chicugo- Cincinnati vonalon. A párhuzamos sínpáron szembe jött a másik gyorsvonat. Mr. Smith, mert igy hitták, kitekint az'ablakon s mit gondolsz, kit pillunt meg a mellette elro­bogó vonat egyik ablakánál? — Vájjon kit? — Mr. Shoppings, a Shopping & Co. cég beltagját Buffalóból. A dollár királyfi­nak, a hogy őt megpillantotta, hirtelen megjavult az emlékezőtehetsége. Eszébe jutott, hogy ót év előtt, amikor apai örök­ségét felvette, a Shopping cégnél húszezer dollár értékű ékszert vásárolt. Aztán útra kelt s örökösen utazott. Örökös utazása közben megfeledkezett adósa nevéről, lak­helyéről, sőt arról is, hogy tartozik neki egyáltalán valamivel. Mr. Smithnek, mint kifogástalan gentle­mannek kötelessége volt tehát a következő állomáson kiszállni s a legközelebbi ellen­kező irányú expresszel Shopping után robogni. | Mr. Shopping sem cselekedhetett máskép­pen. Ot éve, hogy nyomoztatja detektivjei- vel a folyton utazó dollár királyfit, hogy számláját neki kézbesíthesse. Mindhiába. És ime segítségére jött a szerencsés vélet­len. Mi sem természetesebb tehát, hogy Mr. Shopping is leszállt a legközelebbi állomá­son s a legelső ellenkező irányú expresz- szel Mr. Smith után robogott, a két expressz ismét elrobogott egymás mellett, adós és hitelező ismét viszontláthatták egy­mást egy múló pillanatra a kupéablakban. Smith és Shopping örültek is, boszankodtak is az ut keresztezésén, de mit volt mit tenni, hogy találkozzanak : kénytelenek vol­tak a legközelebbi állomáson ismét leszállani 8 fölülni az ellenkező irányú vonatra. Persze megint csak a kupéablakban találkoztak. És igy utazott a két amerikai tiz álló eszten­deig. Tíz évig utaztak a két állomás között oda-vissza, mindig az ellenkező vonattal s mindig találkoztak a kupéablakban. A 3651-ik napon végre Mr. Smith megsokalta a dolgot. Leszállt az állomáson, de nem utazott vissza, hanem szobát váltott a városka hoteljében, csibukra gyújtott s kényelmesen várakozott. Számlálta a perce­ket magában : — Mo9t ül fel Shopping a vonatra... Mo9t kellett volna egymást kereszteznünk... Most vau az utolsóelőtti állomáson... Jó lesz az állomásra sietnem, hogy végre találkozhassunk. Mr. Smith kétségtelenül helyesen gon­dolkozott, de elfeledte, hogy Mr. Shopping- nak is jogában állott basonlóképen követ­keztetni. Ö is kiszállt ugyanakkor a maga állomásán, szobát terelt, rágyújtott a csibuk- jára s kényelmesen várakozott. És igy csibukó/.tak ismét tiz álló esztendeig. A 7301-ik napon aztán Mr. Shopping megunta a várakozást, csomagolt s utazott vissza. Kiszámíthatatlan véletlen folytán Mr. Smith is ugyanakkor verte ki csibuk- ját, fölkerekedett s utazott vissza. Természe­tesen megint csak találkoztak abban a bizo­nyos kupóablakban. Mr. Smith őrült dühre lobbant. Egy szempillantás alatt meghúzta a vészféket. Szerencsés véletlen irányitá Shoppingot, hogy ugyanakkor ugyanezt cselekedte. A két gyorsvonat megállóit, de előze­„Mark y Denton (Angolország;), az angol kalap-ipar Lll remeke kapható 1 évi jótállás mellett egyedül ] m rmnl Kazinczy-u- ülldl 4-ik szám. K i \SSAY : KÁROLY SZŰCS, a városház alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom