Szatmári Hírlap, 1919. január-március (28. évfolyam, 1-12. szám)

1919-01-16 / 3. szám

Ha Crület is, nooit lehetséges, mert a Vörös Újság ma bátran kiírhatja, hogy „fü­tyülünk minden törvényre.“ De n mai para­dicsomkerti állapotok egyszer mégis csak vé­get érnek, mert régóta meg vagyon irra, hogy „több nap, mint kolbász 1“ Attól a korlátlan szabadságtól, melyet nyomorait hazánknak felszabadult fiai ma élveznek, a magyar bol- seviki vezérek megkábultak ; ez nagyon ért­hető. De el fog érkezni az a pillanat, amikor magukhoz térnek és meglátják, bogy ez or­szágban, melyet a magyar bolseviki vezérek nem nagy fájdalmára alaposan körülmetéltek, óriási többségben vannak azok, akik nem helyeslik azt a kommunista alapelvot, melyet a magyar bolsevikiek hirdetnek, hogy min­denki, akinek van valamije, fosztassék meg minden vagyonától és minden jogától. Ma­gyarország polgári népessége, ha ma nincs is rendőr, nincs is csendőr, nincs is ügyész, nines is biró, nincs is kormány, — engedi, hogy hecceljók, űzzék, hajtsák, gyalázzák, fosztogassák, de a saját vágóhidjánál, észbe fog kapni. Szatmár-Németi, 1919. január 16. Csodálatosnak tartják, hogy a ke­resztény szociálista pártba református lelké­szek is belépnek és ezzel megkezdik a tömö­rülés munkáját. Csodálják, hogy egy és ugyanazon politikai pártba sorakoznak mind­azok, kik a krisztusi szociális tanokat vallják s hirdetik, sőt, hogy már velünk tartanak mindnyájan, kik valláserkölosi alapon állanak. E csoportosulás pedig uagyon természetes. Itt az ideje, hogy a pozitivisták a vallás el­lenes törekvésekkel szembehelyezkedjenek s a valláserkölosi alapot, mely mindennek igaz s egyedül helyes alapja és amely hazánknak is mindig biztos támaszt nyújtott, elpusztulni ne engedjék. A vallás háttérbe szorítása, a valláserkölcsi nevelés száműzése és egyéb vallásellenes törekvés veszélyezteti mindenik vallás hatékony működését és vele ezeréves hazánk megmaradását. Csoda-e hát, ha nem engedik tanaikat eltiportatni a vallásfeleke­zetek ? S hogy megtegyenek mindsnt, ami megtehető, közös pártba tömörülve a vallás­erkölosi alapon álló szoeiáldemokratikus meg­újhodás kialakítására kezet fognak ? Most, mikor a szociális átalakulások küszöbén ál­lunk, most az ideje ennek. Igen jól mondotta hát Nemestóti Szabó Antal Nagykárolyban, hogy felekezeti különbség nélkül egyesüljünk a keresztény szociálista pártban. Találjon meg­értésre szava a vallásos lelkekben Szatmáron is és mi is hasonlóképpen cselekedjünk. A nép szava. Isten szava, mondja a szállóige. Tehát nagyon is tiszteletreméltó jelenség. Ilyen nagyon ie tiszteletreméltó jelen­ség akar lenni a „Szatmári Népszava“ is, amely pár nappal ezelőtt megindult, hogy meghódítsa a világot. Pedig ez a Népszava nem is szó, hanem újság és nem is a nép szava. Mondom, nem is a nép szava. Mivelhogy a legjámborabb olvasó is rögtön észreveszi, hogy ki az a „nép“, aki itt szaval. Az a „nép* aki itt szaval, szidja a katholikus papot, hogy a háború kitörésekor lelke­sítette a népet; de ugyanakkor nem szidja a többi vallás papját, aki ugyanazt cselekedte. Hát ilyen ez a .nép“. De ez a Népszava nemcsak nem a nép, (bővebbet nem mondhatok, mert eajtóezabad- ság van I) hanem es a Népszava szociálde­mokrata is akar lenni. „SZATMÁRI HÍRLAP“ 3 Pedig szociáldemokratának vagy nagyon tökéletlen, vagy nagyon is tökéletes. És mind a kettő baj. Mondom, vagy nagyon tökéletlen. Mert a szociáldemokraták uton-utfólen hirdetik, hogy ők a vallást megbecsülik. Úgy látszik, a „Szatmári Népszava* nincs tehát tisztában a szociáldemokrata programmal, mert a kath hitoktatást az elemi iskolában „megmétslya- zésnek“ nevezi. Ugyanis igy népszavai: „Nem türjük, hogy a klerikális szolgahad (ki, mi ez?) mételyezze meg már az iskolásgyermekek lelkét.“ Azután meg azt is hirdetik a szo­ciáldemokraták, hogy a vallás magánügy. És lám, mégis es a szervezett „uép“ akarja a keresztényeknek előírni, hogy papjaik mit prédikáljanak a szószéken. Tehát ez a Nép­szava még nagyon is tudatlan, tökéletlen szooiáldemokrata. Avagy nagyon is tökéletes. Mert tudja, hogy „a vallás magánügy“, „mi megbecsül­jük a vallást“ és ehhez hasonló kurjongatá- sok csak a nép félrevezetésére jók; arra, hogy doronggal, abrak Ígérgetéssel ős csalafinta jelszavakkal szerezni lehessen a „tagokat." * Mindezeket nem azért mondtuk el, mintha nekünk a Szatmári Népszava ellen kifogásunk volna, vagy a kihívásokra egyál­talán felelni akarnánk. Sőt. Csak szerkesszék tovább is úgy, mint eddig: zagyván ás vó- resssájuan. Zagyván. Mert akkor nem lssz értelmes ember, akit maguknak megnyerjenek. Véres- szájuan. Mert akkor egy újsággal több lesz, amely ébreszti a keresztény öntudatot. Árverésen. Ötszáz korona, hatszáz korona, nyolc­száz korona, először, másodszor, harmadszor. A kikiáltó szavától hangos az előcsarnok, az árverési megbízott alig győzi jegyezni a be­folyó összeget, a vásárolni szándékozók meg sürögnek-forgolódnak s az eladásra kerülő portékát Yizsgálgatják. Nagy általánosságban igy folyik le min­den árverés, igy megyen ez emberemlékezet óta és nincsen benne semmi különös, hogy újsághírt keresve, irni kelljen róla. Nem is szólunk arról, hol, mikor, ki hagyatékának árverését néztük végig, csupán a hangulatról akarunk beszámolni, mely minden ilyen alka­lomkor elfogja lelkünket, mely hangulat egy­két gondolattal társulva e szomorú idők szo­morú járásában talán kissé alkalomszerű is... Árverés... Kell-e ennél szomorúbb va­lami, ha véges emberi elmével a földi dolgok múlandóságát és hivságos voltát lelkűnkbe idézzük? Gondolataink a magasba törnek, szabadulni igyekszünk az anyagiságtól, amely ideköt bennünket és sietünk, menekülünk a gazdát cserélő képek, szőnyegek, bútorok tömkelegéből. Árverés ... Halandó embertársam, gon- dolsz-e arra, hogy mikor ily hivságos dolgok után töröd magad s a felvert árra újabb árt ígérsz, hogy nem csupán etekért vagy a föl­dön? Hogy szellemed ég felé törekezik és iszonyattal fordul el mindattól, amelynek sorsa ha nem ma, hát holnap megismétlődik? Árverés... Gondoltál-e arra, hogy szo­morú idők szomorú járásában egy másik ár­verés folyik és likvidálják ezt a szomorú or­szágot? Hogy északon, keleten, nyugaton és délen kiéből mit, mennyit és kinek árvereznek? Hisszük, hogy gondolsz erre ős szived szomorú. Szomorúbb talán, mint a mienk azon a másik, már megszokott árverésen. Te, ő, én és mi mindnyájan azok vagyunk most. akiknek hazáját, ősi földjét árverezik, mintha már meghaltunk volna .. . Milyen vigasztaló szót mondjunk neked, magunk is vigasztalást keresve ? Szomorúsá­god ne, ne legyen az árverés szomorúsága! A nemzet tetszhalott csupán s fel fog támadni; az árverezők és ártkinálók elmennek portá­járól, minden csendes lesz 8 akkor ismét visszajut régi birtokába. Géniusza pedig — a nemzet védőszelleme — a boldogulás igazi útjait mutatva, jövőben óvni fogja majd min­den ilyen veszedelemtől. A lap előállítása körül felmerült rend­kívüli kiadásainkra való tekintettel az előfizetési árat kénytelenek vagyunk 1919. év január hó 1-től kezdödőleg felemelni és pedig : egész évre . . Iá.— korona fél évre . . . 7.— korona negyed évre . 3.50 korona egyes szám ára 20 fillér. Azokat a tisztelt előfizetőinket, kiknek elő­fizetésük december hó 31-én lejár, kérjük, hogy előfizetési dijaikat mielőbb beküldeni szívesked­jenek, mert a papirhiány miatt nem vagyunk abban a helyzetben, hogy felesleges példányok­ban nyomathassuk. Az eddig élvezett kedvezményes előfizetési dijak úgy a tanítók, mint a kézmiliparosok részéről január 1-től kezdödőleg szintén meg­szűnnek. Kiadóhivatal. Egyházmegyei hírek. Pintér József alapítványi pénztári tiszt ezen állásától fel­mentetvén, Sárosorosziba neveztetett ki he­lyettes lelkésznek. — Láng Pál, a gróf Sohönborn-család volt udvari papja, alapítvá­nyi pénztári tisztté neveztetett ki. — Richter Ágoston tábori lelkész, aki legutóbb a szat­mári katonai kórházban teljesített szolgálatot, leszerelt és visszatért plébániájára, Felsőke- repeore; teendőivel Pakecs Károly szentszóki jegyzőt bizták meg. Uj oltáregyleti igazgató. Püspök ur Dr. Scheffler János kath. főgimnáziumi hitta­nárt a Szatmáregyházmegyei Központi Oltár­egylet igazgatójává nevezte ki. Az Oltáregy­let február első vasárnapján, másfélévi szü­netelés után rendes működését ismét meg­kezdi. Keresztényezooiális szervezkedés Nagykárolyban. Január 5.-én, a nagy ká­rolyi kath. legényegylet dísztermében meg­alakult s keresztény szociális-párt. A keresz­tény magyarság — mindanéqy feleketet — lelkészeivel élén csatlakozott a keresztény- szociális párthoz. Elnökké: Nemestóti Stabó Antalt, alelnökkó a négy keresztény feleke­zet lelkészét: Rédhey Károly evangélikus, Oöncty Sándor ref., Stócska János g. kath. és Bécset Ede róm. kath. lelkészeket válasz­totta meg a lelkes közönség. A keresztény­szociális nők elnöknőj a dr. Egeit Imréné lett. Választottak ezenkívül titkárokat és 300 tagú bizalmi tanácsot a polgárság minden rétegé­ből. Vivant sequentes! Tanári alkalmazás. A vallás és köz­oktatásügyi minisztérium Heinrich Péter ta­nárjelöltet a szatmárnémeti tanulmányalapi katholikus főgimnáziumnál helyettes tanárul alkalmazta. A oseh köztársaság. A jövendő cseh­szlovák köztársaság a forgalomba került tér­képek szerint msgában foglalná Csehorszá­got, Morvaországot, Ssilóziát, 16 magyaror-

Next

/
Oldalképek
Tartalom