Szatmári Hírlap, 1919. január-március (28. évfolyam, 1-12. szám)
1919-01-16 / 3. szám
Ha Crület is, nooit lehetséges, mert a Vörös Újság ma bátran kiírhatja, hogy „fütyülünk minden törvényre.“ De n mai paradicsomkerti állapotok egyszer mégis csak véget érnek, mert régóta meg vagyon irra, hogy „több nap, mint kolbász 1“ Attól a korlátlan szabadságtól, melyet nyomorait hazánknak felszabadult fiai ma élveznek, a magyar bol- seviki vezérek megkábultak ; ez nagyon érthető. De el fog érkezni az a pillanat, amikor magukhoz térnek és meglátják, bogy ez országban, melyet a magyar bolseviki vezérek nem nagy fájdalmára alaposan körülmetéltek, óriási többségben vannak azok, akik nem helyeslik azt a kommunista alapelvot, melyet a magyar bolsevikiek hirdetnek, hogy mindenki, akinek van valamije, fosztassék meg minden vagyonától és minden jogától. Magyarország polgári népessége, ha ma nincs is rendőr, nincs is csendőr, nincs is ügyész, nines is biró, nincs is kormány, — engedi, hogy hecceljók, űzzék, hajtsák, gyalázzák, fosztogassák, de a saját vágóhidjánál, észbe fog kapni. Szatmár-Németi, 1919. január 16. Csodálatosnak tartják, hogy a keresztény szociálista pártba református lelkészek is belépnek és ezzel megkezdik a tömörülés munkáját. Csodálják, hogy egy és ugyanazon politikai pártba sorakoznak mindazok, kik a krisztusi szociális tanokat vallják s hirdetik, sőt, hogy már velünk tartanak mindnyájan, kik valláserkölosi alapon állanak. E csoportosulás pedig uagyon természetes. Itt az ideje, hogy a pozitivisták a vallás ellenes törekvésekkel szembehelyezkedjenek s a valláserkölosi alapot, mely mindennek igaz s egyedül helyes alapja és amely hazánknak is mindig biztos támaszt nyújtott, elpusztulni ne engedjék. A vallás háttérbe szorítása, a valláserkölcsi nevelés száműzése és egyéb vallásellenes törekvés veszélyezteti mindenik vallás hatékony működését és vele ezeréves hazánk megmaradását. Csoda-e hát, ha nem engedik tanaikat eltiportatni a vallásfelekezetek ? S hogy megtegyenek mindsnt, ami megtehető, közös pártba tömörülve a valláserkölosi alapon álló szoeiáldemokratikus megújhodás kialakítására kezet fognak ? Most, mikor a szociális átalakulások küszöbén állunk, most az ideje ennek. Igen jól mondotta hát Nemestóti Szabó Antal Nagykárolyban, hogy felekezeti különbség nélkül egyesüljünk a keresztény szociálista pártban. Találjon megértésre szava a vallásos lelkekben Szatmáron is és mi is hasonlóképpen cselekedjünk. A nép szava. Isten szava, mondja a szállóige. Tehát nagyon is tiszteletreméltó jelenség. Ilyen nagyon ie tiszteletreméltó jelenség akar lenni a „Szatmári Népszava“ is, amely pár nappal ezelőtt megindult, hogy meghódítsa a világot. Pedig ez a Népszava nem is szó, hanem újság és nem is a nép szava. Mondom, nem is a nép szava. Mivelhogy a legjámborabb olvasó is rögtön észreveszi, hogy ki az a „nép“, aki itt szaval. Az a „nép* aki itt szaval, szidja a katholikus papot, hogy a háború kitörésekor lelkesítette a népet; de ugyanakkor nem szidja a többi vallás papját, aki ugyanazt cselekedte. Hát ilyen ez a .nép“. De ez a Népszava nemcsak nem a nép, (bővebbet nem mondhatok, mert eajtóezabad- ság van I) hanem es a Népszava szociáldemokrata is akar lenni. „SZATMÁRI HÍRLAP“ 3 Pedig szociáldemokratának vagy nagyon tökéletlen, vagy nagyon is tökéletes. És mind a kettő baj. Mondom, vagy nagyon tökéletlen. Mert a szociáldemokraták uton-utfólen hirdetik, hogy ők a vallást megbecsülik. Úgy látszik, a „Szatmári Népszava* nincs tehát tisztában a szociáldemokrata programmal, mert a kath hitoktatást az elemi iskolában „megmétslya- zésnek“ nevezi. Ugyanis igy népszavai: „Nem türjük, hogy a klerikális szolgahad (ki, mi ez?) mételyezze meg már az iskolásgyermekek lelkét.“ Azután meg azt is hirdetik a szociáldemokraták, hogy a vallás magánügy. És lám, mégis es a szervezett „uép“ akarja a keresztényeknek előírni, hogy papjaik mit prédikáljanak a szószéken. Tehát ez a Népszava még nagyon is tudatlan, tökéletlen szooiáldemokrata. Avagy nagyon is tökéletes. Mert tudja, hogy „a vallás magánügy“, „mi megbecsüljük a vallást“ és ehhez hasonló kurjongatá- sok csak a nép félrevezetésére jók; arra, hogy doronggal, abrak Ígérgetéssel ős csalafinta jelszavakkal szerezni lehessen a „tagokat." * Mindezeket nem azért mondtuk el, mintha nekünk a Szatmári Népszava ellen kifogásunk volna, vagy a kihívásokra egyáltalán felelni akarnánk. Sőt. Csak szerkesszék tovább is úgy, mint eddig: zagyván ás vó- resssájuan. Zagyván. Mert akkor nem lssz értelmes ember, akit maguknak megnyerjenek. Véres- szájuan. Mert akkor egy újsággal több lesz, amely ébreszti a keresztény öntudatot. Árverésen. Ötszáz korona, hatszáz korona, nyolcszáz korona, először, másodszor, harmadszor. A kikiáltó szavától hangos az előcsarnok, az árverési megbízott alig győzi jegyezni a befolyó összeget, a vásárolni szándékozók meg sürögnek-forgolódnak s az eladásra kerülő portékát Yizsgálgatják. Nagy általánosságban igy folyik le minden árverés, igy megyen ez emberemlékezet óta és nincsen benne semmi különös, hogy újsághírt keresve, irni kelljen róla. Nem is szólunk arról, hol, mikor, ki hagyatékának árverését néztük végig, csupán a hangulatról akarunk beszámolni, mely minden ilyen alkalomkor elfogja lelkünket, mely hangulat egykét gondolattal társulva e szomorú idők szomorú járásában talán kissé alkalomszerű is... Árverés... Kell-e ennél szomorúbb valami, ha véges emberi elmével a földi dolgok múlandóságát és hivságos voltát lelkűnkbe idézzük? Gondolataink a magasba törnek, szabadulni igyekszünk az anyagiságtól, amely ideköt bennünket és sietünk, menekülünk a gazdát cserélő képek, szőnyegek, bútorok tömkelegéből. Árverés ... Halandó embertársam, gon- dolsz-e arra, hogy mikor ily hivságos dolgok után töröd magad s a felvert árra újabb árt ígérsz, hogy nem csupán etekért vagy a földön? Hogy szellemed ég felé törekezik és iszonyattal fordul el mindattól, amelynek sorsa ha nem ma, hát holnap megismétlődik? Árverés... Gondoltál-e arra, hogy szomorú idők szomorú járásában egy másik árverés folyik és likvidálják ezt a szomorú országot? Hogy északon, keleten, nyugaton és délen kiéből mit, mennyit és kinek árvereznek? Hisszük, hogy gondolsz erre ős szived szomorú. Szomorúbb talán, mint a mienk azon a másik, már megszokott árverésen. Te, ő, én és mi mindnyájan azok vagyunk most. akiknek hazáját, ősi földjét árverezik, mintha már meghaltunk volna .. . Milyen vigasztaló szót mondjunk neked, magunk is vigasztalást keresve ? Szomorúságod ne, ne legyen az árverés szomorúsága! A nemzet tetszhalott csupán s fel fog támadni; az árverezők és ártkinálók elmennek portájáról, minden csendes lesz 8 akkor ismét visszajut régi birtokába. Géniusza pedig — a nemzet védőszelleme — a boldogulás igazi útjait mutatva, jövőben óvni fogja majd minden ilyen veszedelemtől. A lap előállítása körül felmerült rendkívüli kiadásainkra való tekintettel az előfizetési árat kénytelenek vagyunk 1919. év január hó 1-től kezdödőleg felemelni és pedig : egész évre . . Iá.— korona fél évre . . . 7.— korona negyed évre . 3.50 korona egyes szám ára 20 fillér. Azokat a tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetésük december hó 31-én lejár, kérjük, hogy előfizetési dijaikat mielőbb beküldeni szíveskedjenek, mert a papirhiány miatt nem vagyunk abban a helyzetben, hogy felesleges példányokban nyomathassuk. Az eddig élvezett kedvezményes előfizetési dijak úgy a tanítók, mint a kézmiliparosok részéről január 1-től kezdödőleg szintén megszűnnek. Kiadóhivatal. Egyházmegyei hírek. Pintér József alapítványi pénztári tiszt ezen állásától felmentetvén, Sárosorosziba neveztetett ki helyettes lelkésznek. — Láng Pál, a gróf Sohönborn-család volt udvari papja, alapítványi pénztári tisztté neveztetett ki. — Richter Ágoston tábori lelkész, aki legutóbb a szatmári katonai kórházban teljesített szolgálatot, leszerelt és visszatért plébániájára, Felsőke- repeore; teendőivel Pakecs Károly szentszóki jegyzőt bizták meg. Uj oltáregyleti igazgató. Püspök ur Dr. Scheffler János kath. főgimnáziumi hittanárt a Szatmáregyházmegyei Központi Oltáregylet igazgatójává nevezte ki. Az Oltáregylet február első vasárnapján, másfélévi szünetelés után rendes működését ismét megkezdi. Keresztényezooiális szervezkedés Nagykárolyban. Január 5.-én, a nagy károlyi kath. legényegylet dísztermében megalakult s keresztény szociális-párt. A keresztény magyarság — mindanéqy feleketet — lelkészeivel élén csatlakozott a keresztény- szociális párthoz. Elnökké: Nemestóti Stabó Antalt, alelnökkó a négy keresztény felekezet lelkészét: Rédhey Károly evangélikus, Oöncty Sándor ref., Stócska János g. kath. és Bécset Ede róm. kath. lelkészeket választotta meg a lelkes közönség. A keresztényszociális nők elnöknőj a dr. Egeit Imréné lett. Választottak ezenkívül titkárokat és 300 tagú bizalmi tanácsot a polgárság minden rétegéből. Vivant sequentes! Tanári alkalmazás. A vallás és közoktatásügyi minisztérium Heinrich Péter tanárjelöltet a szatmárnémeti tanulmányalapi katholikus főgimnáziumnál helyettes tanárul alkalmazta. A oseh köztársaság. A jövendő csehszlovák köztársaság a forgalomba került térképek szerint msgában foglalná Csehországot, Morvaországot, Ssilóziát, 16 magyaror-