Szatmári Hírlap, 1919. január-március (28. évfolyam, 1-12. szám)

1919-01-09 / 2. szám

2

Ä közigazgatás heti krónikája.

A román megszállás kérdése tartja állandóan izgalomban városunkat. A rendcsinálás üriigye alatt kilátásba helyezett megszállás ma már nem következnék be, mert kívül esünk az uj demarkációs vonalon, ha a rendet valóban fenn tudjuk tartani.

Ilyen komoly helyzetben valósággal kétségbeejtő az az éretlenkedés, ami városunkban történik. Azok az ifjak, kik fegyverrel, kézigránáttal szórakoznak, utcai lámpákat lövöldöznek le, nem gondolják meg, hogy ezzel az oktalan cselekedetükkel nemcsak ijedelemben tartják a békés lakosságot, hanem kézenfekvő okot szolgáltatnak a megszállás elrendelésére.

Ha a katonai parancsnokok nem rendelkeznek elég eréllyel a fóktelenkedés megakadályozására, akkor ez a város a katonai bizalmi szervezetektől elvárhatná, hogy mutassák meg, hogyan kell a katonákból is kellő komolyságot kiváltani.

*

Sokba került a forradalom alatt való rend fenntartása. Talán az erre való túlbuzgó törekvés volt az oka, hogy egy néhányszor elvetették a sulykot. A harminc koronás napidijakkal megroatották közgazdasági állapotunkat, de még jobban azzal, hogy nem nézték meg, kinek adják ezeket a napidijakat.

Kezd ez a kapkodó rendszer meghonosodni a népkormánynak a rendőrség irányában tett intézkedésével. Már ’szállóige lett, hogy egy budapesti rendőrlegény több jövedelemmel bir, mint egy láblabiró. Ezt a fizetést nyújtja a népkormáuy most érkezett rendeletével a vidéki rendőröknek.

Ezzel az intézkedéssel nemcsak ott csináltak bajt, hogy fontos állásban levő felelős közegeket lesülyesztettek a rendőrlegóny állása alá, hanem főleg azzal csináltak bajt, hogy nem ügyeltek rá, hogy van-e hát vidéken olyan képzettségű rendőr, aki tud évi 7—8000 korona jövedelemért valóban értékes rendőri szolgálatot nyújtani. A helyzet az ugyanis, hogy rendőr címmel ellátott ember

van, aki eddig 800—1000 koronáért szolgált s ennek megfelelő képességeket adott érte, ezekből azonban akkor sem lesznek táblabi- rák, de még jó rendőrök sem, ha nagy fizetést fognak kapni.

*

Hat heti lisztet akar a közélelmezési hivatal előrelátásból kiosztani. Más lisztje nincs, csak rozsliszt s ezt is csak hatáskörének túllépésével szerezhette meg. A közönség nem igen akarja megérteni a forradalom nehézségeit, húzódik a kiváltástól, pedig a halogatásnak nem az lesz a következménye, hogy a liszt jobb lesz, hanem, hogy nem lesz semmilyen sem.

„SZATMÁRI HÍRLAP

_________

Sz

ervekedés. A közel vidékről napnap mellett jönnek a hirek arról, hogy kibontották a zászlót s a keresztényszociálisták szervezkednek. Tegnap Nagymadarászon, Erdődön, ma Szinlaluban, Jánkon, Nagykároly környékén s holnap már egész Szatmár megyében népes gyűlések tartatnak. A keresztény magyarság mindenütt megmozdul, lelkiismerete megszólal s kívánja, várja hivatott vezéreitől az irányítást, azt a delojtüt, amely az eszmék zűrzavarában eligazítja s a tespedós sivár mezejéről a cselekvés terére vezérli. Félre hát a szomorúsággal, keserűséggel és bánattal 1 Szomorú ma mindenki és folytonos siránkozással a bajokon nem fogunk segiteni. Az adott helyzethez mérien válassza meg kiki a maga munkakörét s hirdesse idgennek, szomszédnak, falubelinek, hogy nem esünk kétségbe, hogy élni fogunk, mert élni akarunk. Csak az a nép maradhat meg, amely a sors csapásait erős lélekkel fogadja s egy pillanatra sem veszti el hitét a jövőben. Ezt kell beleplántálni most a lel- kekbe s minden községben újból és újból beszélni a népnek a keresztényszociálizmus- ról. Az első kábultságból felocsúdott tömegek várják, hangosan kívánják az irányítást, felvilágosító útbaigazítást, tegyük hát meg ezt és cselekedjünk. Szatmár vármegye lelkesítő példáját kövesse Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros is. Az eszmék harca megindult;

a hasonló eseteket, de talán ennyi is elég. Csak annyit akarok még mondani, hogy nem kell csodálkoznunk, ha Magyarországon oly sok kiéhezett, macskaszerü, lovat látunk. Az nagyon természetes, ha az alig harmad- féléveseket befogják, ha virradattól éjféltájig fárasztják, esztelenül ütik, a vad emberek mérgüket rajtuk töltik, még vasárnap sem hagyják békében, éheztetik és túlságos teherrel kínozzák és elcsigázzák. Hejh pedig mily szép jövedelmi forrás lehetne Magyarországon

az a 2,200.000 ló, mely átlag tulajdonai

*

Miért mondjuk el mindezeket?

1. Rendőri oltalomba veendő a ló. Per sze, persze rendőr . ..

2. Törvény által meghatározandó, hogy a ló mely kora előtt hámba nem fogható ?

3. A kormány minden lehető módon mozdítsa elő a megyei lókiállitásokat; ez alkalomra teendő a közvetetlen rendes lóvásárlás a hadsereg részére. Az úri lovak futtatása elavult s elkorcso8ult, a lószállitó közvetítők károsítják a lótenyésztőt s az államkincstárt.

Midőn e sorokat irom, azt kiáltja szivem, hogy sem ezen, sem száz másfélén nem fog az én szavam segiteni; de csititgatom és biztatgatom magam, hogy szerény felszólalásom talán itt-ott mégis visszhangra talál.

Tóth Miié 3. J.

Katholikus Népszövetségek, lu szövetkezetek vezetői, a keresztet., tok vár, teljesítsétek kötelességteket!

_Szatmár-in e..

■ a

Összetartásban az e

A keservek s megaláztatások idején tudjuk meg legjobban, kik p mi igaz véreink, kik a jóbarátok s kik viseltetnek velünk szemben közönyös vagy éppen ellenséges érzülettel ?

A magyar nemzetnek e szorongattatás- sal teljes napjaiban láthatjuk meg legjobban, kik az igaz fiai és kik az álnok Judások? Mert az igaz honfi, a vérbeli magyar nem hagyhatja elveszni hazáját, de nem hagyhatja elpusztulni a fajt sem, melyhez tartozik. Éppen azért itt az ideje, hogy mindenki tegye meg kötelességét s munkálkodjék, hogy e hazának hasznos "polgára lehessen. De itt az ideje annak is, hogy bátran, nyíltan hangoztassuk igaz magyar voltunkat.

Most,mikor talán ellenségeink előtt nem a legnagyobb dicsőség magyarnak lenni, most, mikor nem jár magyarságunkkal előny, most, mikor lenéznek bennünket, most kell mindennek dacára nyillan vallanunk magyarságunkat. Különösen pedig azok, akiket vallásuk miatt hajlandók ellenségeink mindennek, csak nem magyarnak tekinteni, csak azért, hogy e hazában a magyarság számarányát kisebbítsék s igy ellenséges törekvéseiknek látszólag jogos és igazságos szint kölcsönözzenek, mindenekelőtt hát ezek igyekezzenek igaz magyarságukat kimutatni s a haza megmentésén együtt munkálkodói.

A temesvári esetre gondolunk, mikor a fentiekről elmélkedünk. Temesvárról jött a tudósítás, hogy a szerbek a megszállott területen uj népszámlálást rendeltek el s ez alkalommal a zsidó nemzeti tanács azt a felhívást intézte a zsidósághoz, hogy a népszámláló lapok nemzetiségi rovatába azt Írják be, hogy — zsidó.

Nem feladatunk bizonyitgatni, hogy a zsidóságot mint fajt vagy vallást kell-e tekinteni. Csupán azon tényt kell leszögeznünk, hogy a zsidóság azon része, mely már évszázadok óta itt él e hazában s igy közös talajból nőtt ki a magyarsággal és azok ,akik talán a zsidó vallásu kabarokban tisztelik őseiket, mint olyanokat, kik a magyarság nyolcadik törzsét alkották, ezek a zsidók — más zsidókkal szemben — magyaroknak érezték a múltban s érzik a jelenben is magukat.

Ezekhez a zsidó magyarokhoz szólunk hát, hogy ne engedjék magukat megtéresz- tetni, eltántorittatni. Utasítsanak vissza minden olyan törekvést, mely őket magyar voltukból akarja kiforgatni.

Vegyenek példát a gör. kath. magyaroktól, kik természetszerűleg a román törekvésekben nem osztoznak, román gárdába be nem lépnek. Ezek azok, kiket a közös haza, a közös nemzeti élet szintén egybeforrasztott, vagy azok, kik a görög hitre tért magyarokban tisztelik őseiket, együtt éreznek velünk. Különösen most kell, hogy minden magyar együtt órezzen s az agitátoroknak sokszor egyéni érdekeit célzó törekvéseinek fel ne üljön.

Nem akarjuk mi, hogy a fajzsidók, a románok, de bármely más nemzet fia is ne vallja meg nemzeti voltát, de viszont végzem tesnek tartanók, ha a magyarok megtóvesz- tetnének. Össze kell tartanunk s tartsunk is össze, mert ebben van az erő.

Dr. Tóth Jótaef.

5.

Ott lenn volt az a Dunától vagy hét kilométernyire. Telt zsákokkal rakta meg szekerét a földmives, hogy a jármű csak úgy nyikorog bele. Á városka végén megszólítja az Icig: „Vetyen fel ety khis puzáth no, majth fizetheg khennek ety ferdunkhot.* * S a földmives 4 zsák búzát vesz fel egy verdung pálinkáért (akkor legfeljebb 5 .’krajcár), nem tekintvén arra, hogy lovai túlságos erőlködésükben olyan görbe hátnak, mint a púpos teve, vagy inkább mint a macska, ha kutya előtt áll.

6.

Hévíz közelében Keszthely felől oly nagy porfelleg kavarog fel, hogy rögtön azon hetivásárt juttatta eszembe 1849-ből, mely alatt a muszkák a „Vöröshegy“ nevű dombról egynéhány ágyúgolyót dobtak Ungvárra. Minta fergeteg, úgy rohantak a falusi szekerek a városból, úgy rohant most is két suhanó há- romfogatu szekerével az országúton, vetekedvén a lovak csapdosásában s az előhaladás sebességében, hogy egymást megelőzzék. A szegény lovak Keszthelyre búzát hurcoltak, visszafelé pedig az esztelen suhancok kedvét kellett tölteniük. Egyszerre csak félre zökken az egyik szekér, a rúd a jegenyefába ötödik s törött fele az összerogyott ló nyakát szörnyen fölhasitja. *

így folytathatnám tovább jóhosszu ideig