Szatmári Hírlap, 1919. január-március (28. évfolyam, 1-12. szám)
1919-03-20 / 12. szám
Szalmái-Németi, 1919. március 20. SZATMÁRI HÍRLAP 3 kor a kapitalizmus felülkerekedik, tulteszi magát a közjón, a saját önző érdekeit többre becsüli embertársai életénél s anyagi boldogságánál. Ez az a pont, ahol a kapitalizmus bűne kezdődik, ahol az emberiség megron- tója, szörnye lesz. Am'g a kapitalisták lelkében benne ól a közjó, munkásaik megbecsülésének, boldogitásának gondolata, addig nyugodtun pöfékelhetnek gyáraik : de amikor a kapzsiság, a telhetetlensóg felülkerekedik bennük, araikor maguknak a lét maximumát követelik 8 munkásaiknak nem adják meg a lét minimumát sem, amikor csak korlátolt jogokat ismernek s kötelességekről halvány sejtelmük sincs, amikor másokról, az egész társadalomról, á közjóról, az államról tudomást se vesznek s csak a saját érdekeiket űzik, hajtják, akkor válnak a társadalmi bajok, a szociális kérdés fő-főokozóivá. Mert ha az államhatalom tehetetlen velük szemben, inintahogy eddig az volt, a kapitalistáknak a dolog természetéből kifolyólag győzniük kell a gazdasági harc minden vonalán. Hisz a vagyon természetében benne rejlik a könnyű szaporodás. Különösen, ha föltzabadiijuk a ledönthetetlen korlátokat s nem vonunk elé éles határokat. De felületesség, vakság, egyoldalúság volna ezekért a pokoli társadalmi viszonyokért egyedül és kizárólag a kapitalizmust felelőssé tenni. A modern kapitalizmus már csak következménye volt annak a borzalmas rombolásnak, amit a tévútra jutott tudomány az emberiségen elkövetett; csak következménye volt annak a uagy bomlásnak, ami az emberi társadalom eddigi erkölcsi alapjait kikezdette. Nem akarok prédikálni, de bizonyos erkölcsi jelenségekre rá kell mutatni. A modern tudomány óriási tömegek lelkében kiölte a személyes Isten létezésének hitét; következéskópen minden belső kényszer, erkölcsi presszió alól felszabadította. Mert ha nincs Isten, ha nincs másvilág, ha nincs Ítélet, leszámolás, akkor csak a saját érdekeim irányadók. Akkor józan ésszel másra, mint minél több földi öröm s élvezet megszerzésére nem törekedhetem. Az állam két létfentartó pillérje: igazságosság és szeretet megszűntek. Hiszen mindenben a saját kényelmemet keresni és másokat szeretni, velők szemben igazságosnak lenni — ez két ellentétes dolog. Az egyik kivánja a másik követeli az áldozatot. De a modern tudomány még itt sem állott meg. A régi keresztény világnézettel homlokegyenest ellenkezőket találtak ki s mint máról-holnapra szóló ipari árut hangos reklámmal terjesztettek. Megváltoztatták a fogalmakat emberről, társadalomról egyaránt, az ember jogairól s kötelességeiről, a családról, az államról. Az ember jól kifejlődött magasabbrendü állat, a társadalom egy erőszakosan összetákolt valami, az egyéniség letörője, az ember joga mindaz, amit a létért való küzdelem diktál, a család bilincse, guzs- bakötője a szabad embernek, az állam egy robbantani való kínai fal. Ilyen tanok nyomán csak egy járhat: a bűn, a bűn száz, ezer és százezer fajtája. Ilyen tanoknak csak «gy következménye lehet: a legszélsőségesebb anyagi és szellemi nyomor. így válik a tévútra jutott tudomány, a modern hitetlenség a szociális kérdés másik s talán mélyebben járó főokává. Ne felejtsük el a Sajtóalapot! Az Egyhm. Írod. Kör és a Kath. Karitász harmadik műsoros estéje. A nagy, szent nemzeti ünnep ránk j köszöntött, hogy ihlessen, gyújtson alvó tü- | zeket, hamvadt sziveket. Városunk közönsége, testületek, intézetek készültek a nagy napra, Március Idusára ünnepségeikkel, amelyekben, hogy minél több legyen a lélek és az érzés mélysége, óhajtva vártuk. Való igaz, hogy nagy szükségünk van bizni, hinni, remélni nemzetünk jövőjében, mert a jelen sivár és lélektelen. Az első szabad, de mégsem tökéletes boldogságu ünnep virradt reánk. . De köröskörül ég még a világ, fekete füst fojtogatja a sziveket, tüzes pernye hull ezeresztendős magyar hazánk földjére, melyen millió és millió magyarnak nincsen még ünnepe. Rabságban élnek még a magyarok keleten, nyugaton, északon és délen, könnyező szemekkel, égő vágyakkal, töviskoronás szívvel tekintenek reánk: lesz-e még valaha nekik is szabad magyar ünnepük ? Lesz, mert az eluyomott és megcsufolt rab magyarság lelke borulhat a Petőfi sírjára mint egy gyászlepel, melyet sötéten lobogtat felénk az idegen lélektől terhe* tavaszi szél — de hogy nem örökre — arra mi szabad magyarok, esküszünk ! * * * És méltán 1 Mert nemzetünk szent könyvei mondják: mikor megvillámosodik az ég s az Ítélet förgetege akarja elsöpörni Attila unokáit — Csaba vezér fényes villámlással vágtatva vezeti égi utján seregét véreinek megmentésére. Nemzeti legendáriumunk mondja : mikor üvöltő tatár hordák törtek e földre — fölpattant Várad kriptájában egy koporsó- födél s az ércbe öltözött Szent László megforgatta félelmes harci bárdját népéért. — Rólad nem szólóak szent könyveink ? Lásd még mindig pusztában, sivatagban vándorlunk. Az ígéret földje, mit próféta-lélekkel megmutattál, ma is messze vau. És mi már fáradtak vagyunk a százados vándorlásban. A szivek kiszáradtak, a gerincek meggörbedtek. Kossuth apánk I Gyújts megint lángot a hamvadó lelkekbe I Nagy szükségünk van rátok nagyjaink, különösen napjainkban. * * * Ezek a fönséges és nagy gondolatok, őszinte érzések nyilvánultak meg a mi piros- fehér-zöld ünnepünkön, amelyet az Irodalmi Kör és Kath. Karitász harmadik estéje bemutatott. Hatásában mily, értékében igazán művészi estje folyt le az Irodalmi Körnek és Kath. Karitásznak vasárnap a tanulmányalapi kath. főgimnáziumban szépszámú, válogatott közönség jelenlétiben, amelynek soraiban oxt láttuk Boromisza Tibor megyéspüspököt is. Az előkelő ízléssel megválogatott műsor minden száma tartalmas, hatásos és emlékezetes volt. Érzéssel, meleg színezéssel szavalta Oöneey László Erdős René „Ébresetőa-jét. Krompaseky Béla főgimn. tanár és leánykája Margitka Erkel Ferenc „Bánk fídn“-jából zongoráztak. Elsőül Krompaseky Margitka feltűnő zongoratudása szerzett váratlan meg- lépetéet és gyönyörűséget, majd atyjával együtt duettezett s mindketten sűrű és megérdemelt tapsokat arattak. Seerafin Valéria és Jolán Krompaseky Béla precíz zongorakiséretóvel ének-duettet adtak elő és a hatásos részletekben gazdag énekszám gyönyörűen érvényesült a kedves előadók összevágó, ezivhezszóló énekében. Az est kimagasló pontjául szerepelt Nyisetar Zolián dr. előadása a szociális kérdésről. Ebben a szereplésben alapos tudás, széles látókör, találó ötletesség és jellemzés, finom szellem, mindvégig érdekes tartalom és eleven, emelkedett előadás találkoztak össze, hogy teljessé tegyék a hatást. A tartalmas előadást mai és jövő számunkban közöljük. Kiváló száma volt a műsornak Hoffmann Ferenc főgimn. zenetanárnak és fiának Rudolfnak a játéka. Hoffmann-mester hegedűje elsősorban a szívhez szólt és ebben van az ő zenei tudásának magvas értéke. Programmjában kerüli a hatásvadászat megszokott fogásait, a laikust könnyen csodálkozásba ejtő technikai brillirozást, bár a Gounod-Sarasaié: Faust-Fantasie előadásával ebben az irányban is ragyogtatta káprázatos technikáját, ám ő első sorbun a komoly zenei tudás embere. Ä kíséret, amelyet fia látott el, csak azt az óhajtást váltja ki a komoly zenei hallgatóból, hogy bárcsak sokszor látnok a művészt a muzsika fenséges gondolatainak és érzéseinek interpretálásában. Az egész est a legigazibb művészi siker jegyében folyt le, büszkék lehetnek e nemesen tartalmas és fehér ünnepre a szereplők, akiknek őszinte elismeréssel adózunk. * * * Referádánk befejezéséül Írjuk: a reklám mindent pótol, a reklámot nem pótolja semmi. S mégis, a mi ünnepségünk, felolvasásaink nem szorulnak reklámra. (mm. dr.) Mároius 15-i ünnepségek. Mint most már hivatalos nemzeti ünnepet, az idén a szokottnál nagyobb fénnyel ünnepeltük március tizenötödikét. Városunk összes iskolái derekasan kivették részüket az ünnepségekből. Kiemelendők a ref. és kath. főgimn., a felső leányiskola és felső kereskedelmi iskola, valamint a tanítóképzők ünnepélyei. A kath. főgimnáziumban szombaton délután 5 órakor kezdődött az ünnepély Köhler : Man- doline-Serenad-jával, melyet az ifj. zenekar Hoffmann Ferenc zenetanár vezetésével művészi precizitással adott elő. Utána Antal Dániel VIII. o. t. Petőfi Nemzeti dalának tüzes elszavalásával gyújtotta lelkesedésre a közönséget. Majd Pintz Bálint VIII. o. t. mondott okos, megszivlelósre méltó beszédet. Ezután Unger István Ábrányi-Horváth „Mi a haza?“ c. megható költeményét szavalta finom megértéssel, melyet Bárány Miklós VII. o. t. zongorán, Hoffmann Rezső VI. o. t. hegedűn és az ifj. énekkar hatásosan támogatott. Lelkes tapsot váltott ki Hoffmann Rezső VII. o. t. és Edelmann Ernő II. o. t., akik Hubay Jenő: Csárdajelenetét adták elő hegedűn és zongorán. Ekkor külön érdekességre került sor : Erdélyi Zoltán : Hazaáruló o. egy felvonásos drámáját játszották el szép sikerrel Wallon Lajos, Antal Dániel, Móees Margit VIII. o. t. és Unger István, Lakatot Géza, Ostadál Jenő, Leitner László VII. o. t. Ezután az ifj. etnekar Erkel: Hunyadi indulóját adta elő. Végül a Himnusz zárta be a lélekemelő és hatásos ünnepséget, melynek fényét emelte Ugrón Gábor megjelenése is, akitől az ifjúság lelkes éljen- □sl búcsúzott el.
