Szatmári Hírlap, 1919. január-március (28. évfolyam, 1-12. szám)
1919-03-20 / 12. szám
(,r XXVIII. évfolyam. Szatmér-Némoti, 1919. március 20. 12. szám. ELŐFIZETÉSI ARAK: Laptulajdonol Égéi? érre 14 K — f. [ Negyedén-« — 8 K 60 f. Félévre — 7 „ — „ | Egye* az ám ára 30 fillér. & SZATHÄR ■ EGYHÁZMEGYEI IRODALMI A ezerkesztőaéget és kiadóhivatalt illető összss küldemények, pénzek, hirdetések stb. Pézmány-aajté (Iekola-utca 6. az.) címre küldendők. Pályi»tl hlrdetéMk egyszeri kOaléee 1( korai» ---------------- Nyllttér ion 40 Alléé. ---------------Me gjelenik minden eitttSrlttkSn. KÖR. i nemzetgyűlési választások. Néni csodálkozunk azon, hogy az ántánt hatalmak követelik a nemzetgyűlési választások megejtését és hogy a kormány maga is készséggel teljesiti ezt az óhajtást. Permanens forradalom végtére is egész- végtelen állapot. A forradalom által teremtett uj államjogi, gazdasági és közjogi helyzetet konszolidálni és legalizálni kell. Ezt pedig nem teheti meg más, csak maga a nemzet, hogy ha a maga választott képviselőiből alakult parlamentje által szentesíti a történteket, korrigálja a túlzásokat és tovább épit a megvetett alapon. Azoknak az országoknak, amelyektől ez idő szerint sorsunk függ, valamennyinek törvényesen megválasztott képviselete van és a dolgokat intéző kormányok mindannyian parlamenti, vagy — ami ezzel egy *— nemzeti többségre támaszkodnak. Ebből kiindulva, tárgyaló félként nem hajlandók mást elismerni, mint csakis olyan kormányt, amely hozzájuk hasonlóan a legszélesebb választójog alapján tiszta és szabad választásokon bekerült parlamenti többségre támaszkodik. A belső rendre és a megnyugvás helyreállására is kétségkívül igen jó hatással lesz egy választás, ha az valóban a nemzet szabadon megnyilvánuló véleményét fogja érvényre emelni és a parlament összetétele Karitász. Irt» a » Kath. Karitász március 9.-iki közgyűlésén felolvasta: Valkovics János. Azokba a régi időkbe térek vissza, melyeket a régészek apródonkint, csákányokkal ásnak ki a föld mélyéből. Az én történetem idejében az erkölcstelenség olyan magas fokon állott, hogy az Ur elérkezettnek látta az időt, hogy a nyomor és szenvedés angyalát maga elé hivassa. — Gyermekem I le fogsz menni a földre és elveted ezeket a magvakat. Hadd ismerjék meg a halandó emberek szivei, hogy a csapások haragomtól jönnek és irgalmamból Bzünnek meg. Javítani akarom az emberiséget, javítani azért, mert szeretem. Menj békességgel 1 Feladatodat akkor tekinted befejezettnek, mikor meglátod a hidat, melyen visszajöhetsz. Az angyal leszállt ős hiDtegetni kezdé a magvakat. Azt tapasztalta, hogy azok nagyon termékeny talajra találtak és pedig különösen az emberek azon nagy sokaságánál, kiknek agyrendszerük egyik csücskében az erkölcstelenségek és gonosz indulatok fészkeltek. Jött aztán az emberiségre a dőghalál, olyan lesz, hogy azt az ország lakosságának, a lakosság politikai, gazdasági és erkölcsi felfogásának bü tükie gyanánt lehet elfogadni. A politikai feszültség, amely ma kétségkívül folyton robbanásokkal fenyeget, enyhülni fog és az összecsapásokban ki fog egyenlítődni. Külső és belső politikai szempontból is üdvös eredményt vámnk a nemzetgyűlés összehívásától. Rá kívánunk azonban mutatni ■% arra, hogy egyedül és kizáróan csak abban az esetben, ha a választások tényleg szabadon fognak lefolyni és sem erőszak, sem terror, sem nópbolonditás és praktikák nem fognak érvényesülni. Végzetesnek tartan ók, ha akármelyik párt úgy állítaná fel a kérdést, hogy vagy ő kap többséget és akkor lesz rend, nyugalom, béke, haladás és mindén, vagy nem ő kap többséget s akkor egyszerűen fütyöl a választásokra s előre bejelenti, hogy akkor ránk semmiféle áldás nem fog következni. Minden pártnak azzal az elhatározással kell a választásba belemennie, hogy egy tisztességes választási küzdelem minden következményét, legyen az akár kellemes, akár kellemetlen, hozza akár reményeinek teljesülését, akár a csalódást, el fogja fogadni. De csak egy tisztességes választásét, csak egy olyanét, amelynek folyamán minden párt szabadon mozoghat, irhát, beszélhet, gyülésezhet, korteskedhet és szavazhat. a kinzó betegségek különböző nemei, az erkölcsi fertőzés következményeként a testi fertőzés. Jött a fertőzés, árvíz, aszály, jégeső és ezek végső következményeképen a kétségbeesés. Az emberek eleinte dacosan tűrték a csapásokat, később a bálványokhoz, jósokhoz, kuruzslókhoz fordultak, végre kezdték megismerni az Urat és megtanultak imádkozni. A magábaszállás idejének egy délelőttjén fullasztó meleg feküdt a világra. Vészterhes felhők tornyosultak, a nap elsötétült, a föld magrázkódott, ciklon tépte a fákat gyökerestül, a vadak üvöltöttek és az emberek rémülten esedeztek: — Uram, irgalmazz nekünk 1 Ekkor a szemhatár nyugoti peremén szakadozni kezdett a felleg, a vihar elült és az alkonyodó nap aranysugarai terültek a földre. A már csak gyengén permetező esőben keleten feltűnt a kettős szivárvány és az Angyal küldetését bevégzettnek látván, rálépett az Ur hídjára, hogy visszatérjen. Arca szomorú, szeme könnyes, de lelkében örült, hogy küldetése véget ért. Ugyanekkor vele szembe a szivárvány domborulatáról egy másik női alak jött lefelé. Area vidám, szemei csillogók és szive Ha a kormány nem fogja tudni biztosítani a választási küzdelem tökéletes szabadságát minden párt számára, akkor a nemzetgyűlésnek nem lesz nagyabb súlya és tekintélye a külföld előtt, mint van ma — a nemzeti tanácsnak. A külföld, amely éber szemmel kiséri figyelemmel belpolitikai helyzetünk alakulását is, nem fogja valamibe is venni azt a kormányt, amely egy erőszakosan összehozott parlamenti többségre fog támaszkodni. A belpolitikai konszolidáció csak úgy, mint külpolitikai helyzetünk és a külföld rólunk való véleményének ez idő szerinti végtelen fontossága megköveteli, hogy a kormány minden eszközzel iparkodjék a választásoknak sima, szabad és törvényszerű lefolyását biztosítani. Az összes pártok megkezdték a választási agitációt. Az amúgy is feszült helyzet rövidesen még feszültebb, puskaporosabb lesz. Vigyázzon rá minden párt, hogy ebbe a lőporos levegőbe agitációja közben — nevezzük azt akár gyanúsításnak, rágalomnak, vagy megtévesztésnek — tüzes csóvát ne dobjon. A községi választások. A belügyminiszter nem akarván az országot két választás izgalmainak kitenni, a községi választásokat néhány hónappal elhalasztotta. tájáról a melegség lángkéveként látszott kitörni. Találkoztak. — Honnan jösz ? kérdi a vidám. — A földről. — Kinek hívnak ? — Nevem nincs. Az Ur nem akarta, hogy az emberek munkám befejezése után is átkozzanak. — Hát te hová mégy ? — Ahonnan te jösz. — Ki vagy ? — Karitász vagyok, a könyörület angyala. Engem is az Ur küldött. Magvakat viszek és az a rendeltetésem, hogy az emberek közt maradjak. — Én is magvakat vittem és munkámnak ijesztően gyors eredménye volt. — Hová vetetted a magvakat? — Az emberi agynak a rossz íDduIate- kat termelő csücskébe. Jó talaj, mert amit az Ur megkímélt, a tisztességet, az erényt, a becsületet, ezek még azt sem hagyták be- mocskolatlanul. Ezzel elváltak. Karitász lement a földre és hogy gyorsan eredményt érjen el, az emberi gyomorba kezdé hintegetni magvait, de nagy idő telt el és semmi eredmény nem mutatkozott. Már-már csüggedni kezdett, midőn egy