Szatmári Hírlap, 1919. január-március (28. évfolyam, 1-12. szám)
1919-03-13 / 11. szám
11. szám XXVIII. évfolyam. 1919. március 13. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész érre 14 K — f. Negyedévre — 3 K 60 f. Félévre — 7 » — „ Egyes szám ára 20 fillér. Laptulajdoaoa A SZATMAR- EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatal: illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Fázmány.sajté (Iskola-utca 5. sz.) cimre küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri IcOslóss 19 korona ---------------- Nyllttér sora 40 911*r. ---------------Cs ak most no csüggedjünk! Irta: Kóródl Katona János. A nemzetgyűlési választások április 10-re vannak kitűzve. Ez a nap fog dönteni hosszu-hosszu időkre sorsunk felett. Két nagy kérdésen fordul meg a dolog. Az egyik iránt már nincs kétség, ebben mindnyájan egyetértünk pártkülönbség nélkül: meg kell akadályozni az indokolatlan nagy vagyonok halmozását, az élet — e rövid, küzdelmekkel teljes élet javainak igazságos elosztását kell megcsinálni, hogy nyomor *e legyen s minél kevesebb legyen a szenvedés. Ebben egyetértünk valameny- nyien : gazdapártiak, szociáldemokraták, ke- resztényszociálisták. A másik kérdés körül folynak a nagy csaták. Vájjon türja-e az állam, hogy a vallás — ez az életet átfogó, irányúé hatalmas tényező — érvényesítse jótékony hatását az államban, neveljen-e becsületes állampolgárokat már az iskola padjaiban. A szociáldemokrata-párt ezt nem akarja, mert pártprogrammja hirdeti s gyűléseken követeli, hogy a vallásoktatást ki kell küszöbölni az iskolából. A Károlyi-párt és a vele egyesült gazda-párt programmjában nincs meg a vallás körüli kérdésekben az őszinteség. A szociáldemokraták legalább ebben a kérdésben őszinték. Sok választópolgár — még ha öntudatos is — nem veszi észre, hogy az a Ä hazai föld és a turistaság, Irta ■ a Karitász febr. 16-i estélyén felolvasta: Dr. Sohőber Emil. III. Rá kell még mutatnom a hazai talpas- ság mai helyzetére és nemzeti vonatkozásaira. 1873. aug. lü.-e óta, hogy a magyar Kárpátegyesület megalakult, gombamódra szaporodtak többi hegyvidéki egyesületeink, amelyek mindegyike úttörő tevékenységet fejt ki s a maga területén iparkodik érvényesülni. Rövid 46 év céltudatos munkájának köszönjük, hogy ma már nyomába kezdünk lépni a nyugati országok hatalmasan kifejlődött talpasságának. Talpasegyleteink 46 óv után már szükségét érezték annak, hogy közös érdekeik fejlesztése, megvédése céljából egy szövetséggé tömörüljenek. A szövetség tényleg meg is alakult Budapesten 1913. nov. 30-án. Az alakuló közgyűlésen 45 talpas egyesületünk vett részt 11.662 tag képviseletében. Fájdalom, a kitört világháború nemcsak szárnyát szegte egyidőre a megalakult „Magyar Turista Szövetséginek, hanem sok lelkes tagját döntötte az örök enyészetbe. jelszó, miszerint „vallásoktatás a család belső ügye“ tulajdonkép szintén a vallásoktatás kiküszöbölésére ad alapot. Eredménytelenül igyekeznek jóhiszemű magyarázatot adni ennek a pontnak egyesek. A rideg valóság ott van, hogy Francia- és Olaszországban ugyanily érzelgősen érveltek azok, akik vallástalanná tették az iskolákat. Nem helyezhetjük tehát bizalmunkat más pártba, csak a keresztényszociálista pártba. Ez a párt most már valláskülönbség nélkül minden keresztény magyar ember pártja lett. Nem akarjuk a zsidóság állampolgári jogainak csorbítását. A keresztény ethikai alap nálunk azt jelenti, hogy a liberálizmus- nak a tőkét és a szabad versenyt: tehát az 'egyént istenitő, viszont a szociáldemokráciának az egyént elnyomó és az államot istenitő világfelfogása közé odavigyük a kereszténységnek ezen rideg ellentéteket kiegyenlítő, a társadalmat szolidárissá tevő erejét. Az ellínséges táborokból a rut rágalmak egész özönét öntik a keresztónyszociá- lizmus felé. Mi, akik tudjuk, hogy a keresztény irányzat napszámosai mennyire vágytak egy, a* evangélium szellemében végbemenő és a krisztusi demokrácián felépülő társadalmi átalakulásra, akik tudtuk, hogy szenvedni is kellett az igazságért, fájdalmasan nézünk össze, hogy bennünket vádolnak meg Dépellenességgel . .. A „királypártiság“ vádja keresztényA mai társadalom is nagyrészt még távol áll a taipasságtól és fájdalom nem érzi, hogy ez életszüksóg. A mai társadalom jórészt a szobák gyenge virága, a renyhe kényelemnek a gyermeke. Fél az idő viszontagságaitól, fél az ut fáradalmaitól, mindenekelőtt retteg a kényelmetlenségtől s fájdalom, igen sokan követik azt a hirhedt mondást, hogy megnézem a hegyet alulról, a templomot kívülről s a korcsmát belülről. Ilyen közönséggel nem lehet a hegyek ormát megostromolni, még kevésbbé utat nyitni a jövedelmező idegenforgalomnak. A fejlődés utjai tudvalévőén lassúak s eltekintve a talpasságnak lelkesítő hatásától s egyéb kedvező tényezőktől, a társadalmat át fogja alakítani lassan az iskola. Tanügyi vezetőink ugyanis belátták a talpasság jövendőjét, nélkülözhetetlen voltát s megszervezték a diákkirándulások ügyét s ma már alig van iskola, amelyik évente két-három kirándulást ne szervezzen. Kiegészítik e kirándulásokat a katonai testedző gyakorlatok s ketten együttvéve bizonyosan olyan nemzedéket fognak nevelni, amely a jövendő talpasság szilárd, kemény magvát képezheti. De az iskola még más irányban is a Megjelenik minden esiitörtökttn. szociáüsta-pártunk ellen kötönséges trükk, választási fogáé, melyet az ellenpártok, különösen a szociáldemokraták azért hangoztatnak, hogy tlrémitsék a párttól a népet 8 életveszélyessé tegyék a keresztényszociá- lizmus vezérembereinek agitáoióját. A forradalmi pártok vezetőemberei vannak leginkább meggyőződve, hogy a keresztényszo- ciálistákat semmisem köti a királysághoz s maguk óhajtják leginkább a köztársaság konszolidációját. Rágalmazás miatt kell bíróság elé Állítani ezen életveszélyeztető vád hangoztatóit minden esetbeo, hogy elnémuljon a rágalom. Mi, keresztényszociálisták tehát vagyunk annyira hü hi vei a magyar népköz- társaságnak, mint azok, akik durva újságcikkeikkel, gyűlések szétverésével s a rágalom fegyverével gondolják, hogy megerősíthetik a köztársaságot. Igazságot akarunk és nem osztályharcot. Nem nyugodhatunk bele, hogy a köztársaságban ilyenek maradjanak a közbiztonsági viszonyok, mint most, hogy az egyes ember szabadsága, szervezkedési joga úgy csorbittassók, mint most. Nem nyugszunk bele, hogy a háborúban anélkül is megdurvult embertársainkat egy féktelen agitáció még inkább elvadítsa, mely végeredményben a jogállam csődjéhez fog vezetni. Amig a hosszú világháborúban milliók estek el, elveszítették életüket, a legnagyobb emberi jót, addig mi, akik itt vagyunk, megmentettük életünket. Lelkesítsen az a gondolat, hogy ezt a valósággal ajándékképen talpassághoz alakíthatja a közönséget, ha tudniillik megfelelő természettudományi műveltséget fog adni a jövő nemzedéknek. Aki természetrajzi műveltséggel szereti a természetet, az máskép tud benne gyönyörködni, mint egy olyaD, aki csak vonzódik a természet szépségei iránt. Ez utóbbi a természetből csak szines foltokat, hatalmas arányokat lát, de a természetrajzi műveltséggel biró ember ismerve a természet betűit a természetből, mint nyitott könyvből olvasni fog. A szines foltok, a hatalmas arányok megelevenednek. A növények, állatok, hegyek, völgyek beszélni kezdenek ős mi megértve az ő hivő szavukat, nemcsak gyönyörködve fogunk velük társalogni, hanem társalgásukból óriási anyagi hasznot is fogunk tudni meríteni. Országunk csodás szép vidékei szintén segíteni fognak talpraállítani a nagy közönséget. Ez a remény megint nem csalóka, mert ismeretes, hogy hazánk Európa legszebb országai közé tartozik s vetekedik a természeti szépségekkel megáldott Svájccal. Hiszen már egyik kedves gyermekdalunk mondja: „Ha a föld Isten kalapja ügy hazánk bokréta rajta.*
