Szatmári Hírlap, 1919. január-március (28. évfolyam, 1-12. szám)
1919-02-27 / 9. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP Szatmár-Németi, 1919. február 27. Föl a bástyákra. Elég volt a csalódásokból. Elég az áldozatokból, a romokból. Elég tanulság kiált felénk, hogy nem minden eszme jó és boldogító, mert uj. És nem elvetésre, lenézésre valók azok a régi időktől, tapasztalatoktól megszentelt eszmék, mert regiek. A mi eszményeink is a szociális társadalom. Mi is hivei vagyunk a józan haladásnak. Ám nekünk a szociálizmus nem arra kell, hogy ott romboljon, amihez nincs jussa. Az ezredéves alapokra kell építenünk. Nekünk a modern paedagógia nem Krisztus nélkül, hanem középpontjában Krisztussal kell. Nekünk az uj Magyarország nem koz- mopolitikus eszmékkel és törekvésekkel eszményünk, hanem a magyarok Magyarországának hitével, hazaszeretetével és békés munkálkodásával, józan haladásával. A keresztény magyarság öntudatra ébredésére, a keresztény nemzeti életszemlélődésben való megizmosodásra ez idő szerint nagy szükségünk van. Volt nekünk programmunk, ma is az. Abból egy jottát sem engedünk. Nagy többség vagyunk az öt vármegye keresztény társadalma. A legélesebb elszántsággal felvettük a múltban is a küzdelmet az anti- krisztiánizmus, az elnemzetietlenedés nagy erőre kapott titkos és nyílt szövetkezéseinek letiprására. Most keresztény magyarságunk anyagi és szellemi létérdeke forog kockán. Áz ellentáborba tömörült hatalmas szervezetnek kigyófészkét nyugodt lelkiismerettel jobb belátásra bírni lehetetlen. Aki égő kanóccal közoledik vsrejtókes munkánk szérüs-kertjéhez, a gabonakazalhoz, azt nem lehet logikai okfejtéssel szándékától eltéríteni; aki cinikusan, makacsul, gyűlölködő faji elfogultsággal, türelmetlen osztályönzéssel, rosszakaratú rágalmakkal, a tudományos kutatások eredményeinek célzalos elferdítésével a „nihil veri, nihil sancti, niezelőtt, hogy Saussure, a hires genfi fizikus elsőnek mászta meg Svájcnak, illetőleg egész Európának legmagasabb csúcsát, a 4800 méter magas Montblanoot. Midőn ezen eseménynek hire ment, minden oldalról csak úgy özönlöttek Svájcba elszánt, bátor férfiak, különösen angolok. Bátran neki mentek a legfélelmesebb csúcsoknak és sorjában diadalmaskodtak rajtuk. Nálunk a talpasságnak történelme talán a Magas-Tátrához fűződik. A lelkes és a természet szépségei iránt fogékony szepes- ségiek előszeretettel foglalkoztak a Tátra szépségeinek kutatásával. Egy legrégibb Írott emlékünk 1565-re vezet vissza, amidőn leírja Laszky Jeromos késmárki várkapitány fiatal feleségének a pünkösdi ünnepek alatt a zöldtóhoz törtéut kirándulását. Egy másik adatunk szerint, Fröhlich Dávid, a késmárki latin iskola rektora 1615 júniusában mászta meg valószínűleg a nagyszalóki csúcsot. Mindezen szórványos, régi adatoktól eltekintve, nálunk a szervezett talpasság igazi születési évét az 1873-ik évhez, a Magyar- országi Kárpátegyesület megalakulási évéhez kell kötnünk. Hogy e kiváló egyesületünk 46 év alatt miként működött, milyen a hatása a közjóra, az általánosan ismeretes. Hiszen a vasút ezrével szállítja, nem ugyan a hivatásos talpasokat, de a talpasság úttörő munkáját élvező nagyérdemű, szórakozni vágyó fürdőző közönséget. A talpasságnak röviden vázolt törtéhil iueiurandum . . nulla religio“ ördögi gonoszságával mindent felégetni iparkodik, ami nemes, ami szép, jó és szent, azt a szelíd rábeszélés eszközeivel, langyos hessege- téssel elriasztani nem lehet. Gondoljunk csak az utolsó 20—30 esztendőre. Mire vezetett az ölhetett kéz, a pulyaságnak nevezett türelem taktikája ? 1 Oda, hogy a kóprombolók megsokasodtak s nekibátorodtak, oda, hogy kezdetben kereszténységünk, később és különösen ma kereszténységünkkel együtt magyarságunkat is kikezdték; kezdetben édes méreggel bó- dilottak bennünket, most már nap-nap mellett nyíltan, magasra emelt furkósbotokkal akarnak agyonverni, mert tudják, hogy a kereszténység életet jelent. Igenis élni, hatni, érvényesülni akar nemcsak a templomban, hanem az élet minden vonatkozásaiban. Igen, mert a kereszténység nem fatalista szemlélődés, hanem maga az elevenség, az akcióképessóg, fejlődésre való készség. A kereszténység elvileg és gyakorlatilag mindig a békés meggyőzés fegyvereit részesíti előnyben, de — Krisztus példája tanít rá — meg nem hunyászkodik soha, ha létérdekeiben megtámadva harcot kényszerítenek rá. Most létérdekeinket akarják megtámadni. Sorakozzunk hát, sorakozzon a falu és város keresztény népe 1 Föl a bástyákra l (mm. dr.) Hadisególyek beszüntetése. A hadügyminiszter rendelete folytán március hó 1-től csak azon hadbavonultak hozzátartozói részesíthetők hadisegélyben, akik mint hadifoglyok vagy eltűntek, vagy még haza nem térhettek. Az önként továbbszolgáló nemzet- ós népőrök, valamint a magyar köztársasági csendőrsógnól szolgálók hozzátartozóinak hadisególye is február végével megszűnik. nőiméből megtudtuk tehát, hogy a talpasság szülőanyja a hegymászás volt, sziilőanyja a hegymászó sport volt. A sport szóról pedig tudnunk kell, hogy ősgót szó s tulajdon képen haditornát, lovagitornát jelent, vagyis olyan szórakozást, mely testi erőt, bátorságot, ügyességet kíván. Már pedig a hegymászás tényleg nagyfokú testi-lelki erőt, bátorságot s ügyességet igényel. E kívánalmak magyarázzák meg nekünk egyszersmind a hegymászásnak, általában véve a talpasságnak igazi indító okát is. A hegymászó, a talpas ugyanis örömét leli abban, ha férfias erővel, ügyességgel, kitartással, bátorsággal, merészséggel leküzdötte az elébe gördülő akadályokat; örömét leli rátermettségében, örömét a megfeszített küzdelemben s örömét végre a esuosokon, általában véve a bejárt területeken nyert győzelmében. Hírért, dicsőségért küzd, mint a lovag a lovagtornában. A hegymászót a csúcson, vagy rögös utjának végpontján bizonyos győzelmi mámor fogja el s csak ha ebből magához tért, élvezi valósággal a természet bájait, a szép kilátást, amely azonban mindig csak mint esetleges jutalom jön számba. Ezen győzelmi mámor vezeti a hegymászót, a talpast, nem pedig az élvezetes séta, amit a francia „toura szó kifejez s ezért tartom helyesebbnek a talpas szót is, mert mint kifejtettem nemcsak talpalást, de testi-lelki erőt is jelent. (Folytatjuk.) Törődjünk a néppel. Az októberi nagy átalakulás óta mindenki figyelme a szervezkedésre irányul. Szervezkedés, politika áll ma az érdeklődés homlokterében s a gazdasági bajokra, a háborúból a békébe való átmenet nehézségeire keveset, vagy alig-alig gondolunk. A jelszavak korszakában, az uj utak keresésében ki törődik igazán a falusi néppel, amelynek helyzete hova-tovább elviselhetetlenebb lesz 1 Egy memorándum fekszik előttünk, bizonyára nem egyedül álló visszhangja az /általános elégedetlenségnek, melyet az alispánhoz történt továbbítás után nagy vonásaiban itt közreadunk : Alispán Url Szomorú, hogy a közszükségleti cikkek szétosztásánál a falusi néppel oly keveset törődik minden hatóság s az ily irányú kérelmek süket fülekre találnak. így nem állhat fenn az ország, igy össze kell roppannia. Magyarország sorsát a falu döntötte cl, ezután is a falu fogja eldönteni, még inMbb most, mint eddig. Ezzel szemben mit tapasztalunk ? Egész háború alatt nem kaptunk egy pár bakancsot, egy darab' bőrt, egy méter ruhának valót. Petróleumból éppen, hogy vakulástól kaptunk egy hétre 1—2 decit családonkint. Ez évben is még csak ugyanennyi jutott. Só, élesztő, ec9t, szappan, gyufa, ruházati cikkek, gazdasági eszközök hol vannak ? A hadügyminisztérium utján legközelebb kiosztásra kerül sok ezer szekér, lószerszám, eke, néhány száz aratógép, 20 000 juhászbunda, több ezer bekecs, csizma s pontosan egy millió zsebkendő stb. Ezekre számot tartunk körjegyzőségünk lólekszámának arányában. Mi tőlünk is nagymennyiségű hadianyagot és állatot vittek el a háború tartama alatt 1 A szabadkereskedelem — úgy látszik — • még nem áll helyre, éppen azért kérjük, hogy a falusiakra nagyobb gond fordittas- sók, mert ez az állapot már-már elviselhetetlen. Gyermekeinket nem tudjuk iskoláztatni a hiányos öltözet és lábbeli miatt. Jól tudjuk s ismerjük szerencsétlen hazánk szomorú sorsát s mélyen átérezzük a nagy csapást, de mindenben neosak a falu fizessen rá 1 Nem kell a falut munkára serkenteni, a falu munkában született, munkában hal meg, a falunak a munka bölcső és sir, hol élni és halni fog. Vegye fel a munkát a városi is, dolgozzék a faluért, ossza meg vele a közszükségleti és ipari cikkeket testvériesen, viszont a falu is érette fog dolgozni. így lesz harmonikus az élet s ha ezt közösen megértjük, bizalommal nézhetünk az Uj-Magyarország elé. Az élethez — nevezzük azt most sónak, gyufának, petróleumnak, szappannak, bőrnek, bakkanosnak, ruházati cikknek vagy bárminek — mindannyiunknak egyforma jogunk van. Körjegyzőségünk hétezer lelket számlál. Sárköz, Sárközujlak és Adorján községek nevében: Sárköz és Sárközujlaki Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. A köztársasági elnök Szatmáron. Károlyi Mihály ideiglenes köztársasági elnöknek, Böhm Vilmos hadügyminiszternek, Nagy Vince belügyminiszternek s a Székely Nemzeti Tanács tagjainak vasárnapra, majd szerdára tervszelt látogatása elmaradt. Újabb híradás, szerint Károlyi ós kíséret® március 1-6d, a rendes esti vonattal érkezik városunkba s a vendégek az egész vasárnapot itt töltik.
