Szatmári Hírlap, 1919. január-március (28. évfolyam, 1-12. szám)

1919-02-20 / 8. szám

XXVIII. évfolyam. Sxatmér—Németi, 1919. febuár 20. 8. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egt» ina 14 K - t I Negyedé™ — I K SO f. Félévre — 7 „ — „ | Egy** szám ára 30 fillér. Laptulajdenea 4 SZATH&R - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. Á szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes kiilda- mények, pénzek, hirdetések stb. Pézmény.sajtó (Iskola-utca 5. az.) aimre küldendők. Pályázati klrd.téuk .gyuwl kBsléso 1* kOi.it ---------------- Ny litter sora 40 filler. ---------------­Me gjelenik minden estitörtttkSn. Magyarság és vallás. Irta: Dr. Gobi Alajos. A földkéreg felületén élő mindenegyes embernek joga van ahhoz, hogy létérdekeit védje. Magánszemélyét illető jogaival mint számottevő egység szerepel a családban, a nemzetben, a fajban. Á magánszemé­lyek között kialakult élotviszonykaposok bizonyos jogviszonyokat, jogszabályokat, tör­vényeket szültek, melyek kőtelesságszerü- leg előírják, parancsolják, ra.kóp viselkedjék a magánszemély az apja, az anyja, a test­vérei, rokonai, felebarátja, a nép, a nemzet közösségével szemben. A jogok tudatának és a kötelességek ismeretének egyensúlya biztosítja a társa­dalmi lét egyensúlyát, illetve biztosítaná, ha jogtudat és kötelességórzet egyensulyos té­nyezők volnának. Évezredes tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a jogok és kötelezettségek nem egymást egyensúlyozó, hanem egymást csak kiegészítő tényezők. A jog: az uralom­vágy embertársaink akarata fölött, mindig csak terjeszkedni, csak nőni óhajt, a kötele­zettségek rovására. Viszont a törekvés, hogy magánkötelességeinket a mások vállaira rak­hassuk, szintén csak nő, csak erősödik a mások jogainak rovására. Ezen érdekellentétek a társadalmi élet­ben egyensúly-zavarokat teremtenek, nivó- különbségeket eredményeznek. A jogtudat hegyekké tornyosul, a kötelessógérzet mélyre, a völgyek fenekére sülyed. A jogok magas begyeinek szakadékos oldalaiba építették a hatalom birtokosai, a cézárok, a királyok, a fejedelmek, a kiváltságos arisztokraták és a feudális tőke váraikat, hogy onnan felülről, a magasból rárakbasssák a kötelességeket a völgyek mélyében szerényen meghúzódó népre. A világtörténelem összes háborúinak okai a jog tudatának és a kötelességek érzetének kiegyenlítődési törekvéseiben találják rugóikat. A szabadság, az egyenlőség, a testvériség, a szociálizmus, a radikálizmus és kommu­nizmus internácionális vívmányai évszázadok óta, miként a hó, fénylő sima mázzal, alkot­mányos kéreggel vonták be a hegyoldalak sza- kadékait s a völgyek mélységeit, de a hata­lom gerinceit elbordani, a kötelességek völ­gyeit feltölteni még az európai hatalmaknak az ántánt csoporttal vívott óriási küzdelme sem volt képes. 1918. október végén az ezen óriási mérkőzésben a végromlás szélére jutott Ma­gyarország Géniusza, a turulmadár rászállott az olasz havas gerincére. Éles csőrével ki­kezdte, erős karmával megbolygatta a havas gerinoének fagyos burkát. A fagyos burokból egy parányi bógomoly rágurult a lejtőre és lecsúszott. Cuszás közben rátapadtak szóéi á- li8ta, radikális és kommunista hópehely-test- vórei. A parányi hótömeg térfogata nőtt, súlya szaporodott, helyzeti energiája meg­hatványozódott. Megindult a hógörgeteg, a lavina, mely letörte, összezúzta a szabadság, az egyenlőség, a testvériség tórfoglalását akadályozó hatalmasságok, a cézárok, a királyok, a hadvezérek, a főrendek és a feu­dális tőke sziklaszilárd alapra épített vá­rait, hogy roncsaikkal betöltse a mélységek szakadókait. Igen, a turulmadár leborotválta a ha­talom hegyszakadékairó! a túltengett jogokat és kiváltságokat, de egyúttal eltemette az olasz havas északkeleti oldalán, lent a völgy­ben elterülő ezeréves Magyarországnak idő- szakonkint Összesz9rkesztett régi alkotmá­nyát is. Most ott állunk, jh°gy a régi helyett uj alkotmányra van szüksége a mi édes ha­zánknak, a háború fo.gatában megtépett, megtaposott drága Magyarországnak. A négy ós féléves háború nyomorúsá­gai által felzaklatott, meggyötrött magyar nép szociálista, radikális ás kommunista ér­zelmű vezetőfórfiai 1918. nov. óta az ujjon- nau szükséges magyar nemzeti alkotmány megszerkeztése céljáért az óhajok, a kíván­ságok ós követelések oly óriási tömegével állanak elő, hogy a higgadtan gondolkozó magyar állampolgárnak, polgári rendnek at­tól kell tartania, attól kell félnie, hogyha e javaslatok mind törvénybe cikkelyeződnek, akkor a csehek, a románok, a szerbek, a németek körmei közül kikerülendő szabad és független de gyenge, beteg, lázas Magyar- ország e boldogság súlya alatt össze fog rop­panni. A szatmárnémeti függetlenségi Károlyi­párt választmányi tagjai által összeállított s a nagygyűlésen előterjesztett programmjavas- latok túlzásoktól mentes egyéni higgadtság­gal s állampolgári körültekintéssel vannak összeszedve. E szükséges, életrevaló ja­vaslatok és. követelések helyesek és fonto­sak. Legfontosabb követelésünknek tartjuk amaz óhajunkat, hogy Magyarország továbbra is Magyarországnak maradjon területi épsége fenntartassék. Legfontosabb óhajunknak pedig tartjuk ama követelésünket, engedtessék meg a magyar népnek, hogy a magyarok Istenét tovább is imádhassa, hogy a magyar nép valláserkölcsi érzésének és lelkiismereti sza­badságának folytatólagos és fokozatos ne­veltetése oőljából a vallás tanítása az elemi, közép- és szakiskolákban kötelezővé tétes­sék s minden vallásfelekezet számára belső ügyeinek vezetésére teljesjogu autonómia biztosittassék. Hogy miért sorozzuk e két programm javaslatot a legfontosabb javaslatok sorába, azt Szatmárnémeti városnak higgadtan gondol­kozó polgárai előtt indokolni nem szüksé­ges. E szükségletek fontosságát minden ma­gyar ember érzi, minden vallására büszke ember tudja. Á népek önrendelkezési joga, Irta: Dr. Czumbel Lajos. II. Az államegyedek megállapodott kijege- cedése után az önrendelkezés elve igy szói : Joga van minden népnek a fennálló állami ke­retek megtörésével külön államba tömörülni. Es az elv sokkal veszedelmesebb, mint az első. Általános bölcseleti sarkigazság, hogy ugyanaz szokott lenni a fennmaradás oka, ami oka a keletkezésnek. Az állam alakulá­sok legfőbb irányitó elve, mint láttuk, nem a nemzetiségi hovátartozás, hanem a külső és belső békesség és a jólét biztosítása. Követ­kezésképpen ez dönti el azt is, hogy vala­mely állam jelen alakjában megmaradjon, avagy felbomoljék. Már pedig a nemzetiségi egység nem mindig mozdítja elő a békessé­get ós a jólétet, hanem gyakran ellene fordul. 1. Ha a nemzetiségek külön állaraala- kitásának kedvéért jogos volna a fennálló államalakulatokot megbontani, akkor elözön- léssel jogosan el lehetne hóditani egy or­szágrészt. Példa lehet Erdély. Erdélyben va­lamikor nem voltak oláhok, amikor már az a magyar államhoz tartozott. Századokon keresztül, részint lassú ozmózisszerii beszivár­gással, részint telepítésekkel az oláhok nagy tömegei lepték el Erdélyt. Ilyenkor két es­hetőség lehetséges: Hogy megtiltják az ál­lamok szomszéd népek bevándorlását, ami a közjó ellen van, hiszen lakatlan és termé­szeti kincsekben gazdag területeket lehet igy hasznosítani, amelyek különben népesség hiányában parlagon bevernének. Vagy pedig, amilyen mértékben megtűrik az idegenek beözönlését, olyan mértékben mondanak la azon országrészekről, amelyeket a bevándor­lók elleptek. Ez következnék az önrendelkezési elvből. Ámde mindakét föltevés lehetetlen. Lehetetlen az államoknak általában a be­vándorlást megtiltani, mert arra sokszor szük­ség van, mint volt pl. Magyarországon a tatár, vagy törökdulás után; lehetetlen ezen en­gedélyt azért megadni, hogy azután bekö­vetkezzék a közmondás : Fogadd be a tótot, kiver a házból. Hiszen az állam nem tehet valamit a saját felbomlására: minden lény őrzi létét és cselekvése fennmaradására irá­nyul. Tehát annak az idegen bevándorlónak, aki más országban boldogulást keres és ta­lál, ott békességgel meg is kell maradni. 2. Lehetetlen sokszor az országhatára-

Next

/
Oldalképek
Tartalom