Szatmári Hírlap, 1919. január-március (28. évfolyam, 1-12. szám)
1919-02-13 / 7. szám
kérdéseket megismerhessék. Ebből a célból a tanítókat a megyei székhelyen és más központi fekvésű községekben gyűlésekre hívják meg, amelyeken a helybeli és központi leküldött előadok és lehetőség szerint maga a miniszter is előadásokat fog tartani a népoktatás uj szelleméről. — A másik rendelet, amely a földmivelósügyi miniszterrel egyetértőleg készült, gazdasági továbbképző tanfolyamokat rendszeresít népiskolai tanítók számára. Azok a tanitók, akik a tanfolyamot elvégzik, hivatva lesznek az ismétlő tankötelesek gazdasági oktatása mellett a birtokreformmal kapcsolatos többtermelési akció szervezésénél is közreműködni. Az első kurzus március 15 én kezdődik és szeptember végéig tart és ezen körülbelül 250—300 tanító fog ingyenes ellátás és elhelyezés mellett gazdasági és szociális irányú továbbképző oktatásban részesülni. 2 Ä népek önrendelkezési joga, Irta: Dr. Czumbol Lajos. I. 3. Sokszor a külső békesség biztosítása nem respektálja az - önrendelkezés elvét. Ahogyan az állatvilágban a kicsi és gyámoltalan állatokra néz legnagyobb veszély, úgy a népek nagy állatkértjében is a kicsi és védtelen népekre, mint könnyű zsákmányra pályáznak erősebb társaik. Ilyenkor a kis népnek védelmet kell keresni. Ha külső szövetséget nem sikerül létesíteni, akkor kénytelen és tegyük hozza: köteles valamely már megszervezett és az ő ellenségénél becsületesebb államba bebocsáttatást kérni, hogy az adott helyzelbsp a két rossz közül a kisebbiket válassza, ás is megesik, hogy szövetségesre talál, ámde ezt a szövetséget a szükség áilauíközösséggó lejleszli az idők folyamán. Ez akkor következik be, ha huzamos ideig tartó szövetségre van szükség, ha az állandó veszedelemmel szemben szervesebb együttműködés szükséges, amilyen csak dévajkodtál és rakoncátlankodlál. Mig az a biró, az az ügyész, mérnök, stb. 12, 14 évig tanult. Én tanár vagyok, de 16 évig egész vagyont költött az atyám taníttatásomra; én törtem-zuztarn magam a tanulásban. És most te a lődörgések után s ón, meg a mérnök és törvényszéki biró sok lelki gyötrődés után egyenlő fizetést kapjunk? Hobó, nem úgy verik ám a cigányt. Ki többet fáradott, többet befektetett, az többet is kapjon : az az igazság. Hát, hé Testvér, mégis csak lehetne köztünk egy kis különbségi“ — Siettem ahová jegyet váltottam, csak azt hallottam a hátam mögött : „No, Jakab, megadta neked az öreg.“ 4. Már vagy hat év előtt történt, Hol landiából Belgiumba utaztam. Amsterdamban két ur szállt be fülkémbe. Azok nemsokára társalogni kezdtek s az egyik, a német, nagyon panaszkodott a gyári munkások folytonosan magasabb bérkövetelése és tűrhetetlen rakoncátlansága miatt. Szóhoz jutván a másik, a belga, bevallotta őszintén, hogy ő egy nagy oinkgyárnak csak alsóbb hivatalnoka, és körülbelül igy folytatta beszédét : Hál’ Istennek I nálunk ilyesmiről nem panaszolkodhatunk. De rögtön feltárom a dolog nyitját is. A mi vidékünkön bárom nagy gyár van: egy cinkgyár, egy csipkegyár és egy üvsggyár; több mint 1200 családot látunk el munkával. A három gyár tulajdonos ritka beosületességü és okos ur. pl. a közös hadsereg, pénzügy, utak, vasutak politikája és ezer más dolog, ami a honvédelemmel függ össze. Ilyenkor már nagyon könnyű az átmenet a teljes összeolvadásra és előállhatnak olyan körülmények, hogy más megoldás nem is lehetséges. Nagyon jól tudjuk, hogy éppen ezek a közös ügyek, a részleges reál-unió Ausztriával, volt az a sejtmag, amelyből az osztrák politikusok ki akarták fejleszteni a teljes összeolvadást. Az államok között is vannak utonállók. Sőt, nem ok nélkül, minden állam ilyen uíonállónak nézi a szomszédját. Némelyek azonban mégis különösen kitüntetik magukat az ilyen briganti-politikában. Ilyenkor a becsületes szomszédnak jogában áll, hogy a szükséges bizlositékot megszerezze egy fs- nyegető betörés ellen. Ha ez a biztosíték abban áll, bogy a szomszéd állam határszéléből egy stratégiailag fontos darabot elvesz és azt bekebelezi, ehhez joga van. Ezen a cimen hangoztatta Ausztria is az ő jogát a tiszta olasz Dóltirolra, meri az olasz betörés ellen kitűnő védőbástya. De Olaszorzág is igényt tartott Déltirolra, nemcsak a népek önrendelkezése alapján, hanem azért, hogy betömje az Ausztria felől ásító „nyitott kaput.“ A békekonferencián német területek bekebelezését követeli Franciaország. Ha be volna bizonyítva, hogy Franciaországnak nincsenek betörései szándékai Németországba; viszont Németország felől biztos veszély fenyeget, és más hiztositékot szeiezni nem lehet, erre at annexióra joga volna. Az ilyen stratégiai határkiogészitésnó jogilag tökéletesebb megoldás, ha több, egymásra veszélyes állam közé u. n. ütköző államot létesítenek. így ékelődik Németország, Franciaország és Olaszország közó a három nemzetiségből álló Svájc. Itt a három nagyhatalom érdeke kívánja, hogy ezeket a nemzetségeket ne csatolják a törzsországokhozi mert különben veszedelmes szomszédságba kerülnének. Ezt a veszedelmet növeli az a körülmény, bogy mathematikailag pontos nópelhatároló vonalakat huzni nehéz, néha „SZATMÁRI HÍRLAP _ Azok összebeszéltek és megegyeztek abban, hogy mintagyárakat állítanak fel. Az egyes gyár kis városnak beillenók. A gyár telke körül minden egyes hivatalnok és munkás családnak külön tisztességes házat építettek és hozzá félholdnyi zöldségkertet csatoltak. Minden alkalmazott képzettsége és munkája arányában tisztességes fizetést nyer; én magam is 6. oszt. gimn. képzettségem után nagyon meg vagyok fizetésemmel elégedve, de a fődolgot nem szabad elhallgatnom. E három gyárnál az a törvény, hogy az év végén, a számadásom lezárta után » tiszta jövedelem fele az összes alkalmazottaké, azok közt arányosan elosztódik. — Minden munkás belátja, hogy méltányos, hogy a tulajdonos, ki családja vagyonát a gyár felépítésére és felszerelésére fordította, bizonytalan eshetőségek veszedelmének tette ki, na- I gyobb osztalékban részesüljön. — így az összes gyári személyzet bele van vonva az érdekközösségbe, fokozódik a szorgalom, a hűség . . . Meglepett e gyönyörű eszme. Hej, szocialista barátimi Vegyétek rá a nagy vállalkozókat, a gyárosokat ilyen szo- ciálizmusra ; ez megvalósítható, ez talán méltányos, nem dúlja fel az emberi társadalmat, nem semmisiti meg a művelődést, mint azok az otromba és lelketlenül hazug igératek, melyekkel benneteket vad rombolásra ösztökélnek a „világ kóborlói.“ Tóth Miké. lehetetlen. Ilyen esetben az önrendelkezési elv félretevése életkérdés. Ebből a szempontból védelmezte rz osztrák állambölcselő Ausztria létjogosultságát. Csakhogy figyelmen kivíil líRgyták, hogy a túlságosan tarka Ausztria természetellenes volt: annyi nemzetiséget egy egésszé organizálni erkölcsileg lehetetlen, mig a három egyensúlyozott müveit svájci nemzetiség között az egyetértést és közös boldogulást könnyebben el lehet érni. 4. Végül a jólét és boldogulás problémája G'tbpt éket a népek külön államalkotásának elvébe. Hogy egy kisebb nép önmagában nem tud megélni, vagy egy nagyobb államba kell beleolvadnia, vagy más kisebb népekkel lépni közös háztartásba. Ha Magyarországot pár vármegyére szűkítik össze, ugyanez a sors fog várni roireánk is. A közös háztartás szükségességét nemcsak a nép mennyisége dönti el, hanem néha a nép minősége is. Egy őstermelő népnek szoros kapcsolatot kell keresni egy ipari s kereskedelmi néppel és megfordítva; különben nem jön létre az élethez szükséges anyagcsere. Mert az állam nem homogén alakulat, hanem stervezet, amelyben a kölcsönös kiegészítés és a szervek kölönfáleségé- ben azok egy célra irányuló ö?szemüködó- sóoek törvénye érvényesül. Mondhatjuk tehát, hogy az államalakulásoknál nem a nemzetiségi hovátartozás a legfőbb irányodé, hanem a földrajzi és az ettől meghatározott gazdasági egység, a megértés, békesség és boldogulás ___Bzatmár-Németi, 1919. február 13. Mo lnár István 1341—1919. Lágy tavaszi fuvalmak nemzeti zászlót lengettek a házak ormain. Örömtűzek gyultak ki mindenütt, ahol magyar szív dobog, lelkesedés lángja lobogott a szemekben s valahol a szivek legmélyén a győzelem reményének parazsát élesztgette. Ezerkilenc- száztizenötben volt ez Gorlice után, mikor ország-világ tekintete a inagyar-nómet- osztrák hadak diadalmas haditónyei felé irányult. Csendes elvonultságban, csak a reábizott hivősereg lelkiségének élve, ekkor mutatta be vármegyénk egy közeleső falujában, Kraszna- terebesen araDymiséjét az Urnák a napokban elhunyt Molnár István. Az erdődi kerület papságáuak Nesztora volt, akit a Gondviselés a hosszú élet ritka adományával ajándékozott meg. 1841. február 9.-én a bibarmegyei Kéczen született s eszével még talán alig élő gyermek volt, amikor a nemzet azt a másik éppen oly dicsőséges s éppen oly tragikus kimenetelű háborúját vívta. Mint tanulóifju és hivatására készülő kis- pap végigólte a Bach-korszak nyomasztó idejét b 1865.-ben akkor szentelik pappá, amikor már derengeni készül s Deák Ferenc szövögeti a kiegyezés szálait . . . Az Ur szőlőjét munkáló fiatal levita ragyogó napsütésben indul el bosszú útjára s amikor Beregszászon, Szinfalubao, M.-Szigeten, Felsőbányán káplánkodik, hogy aztán bosszú időre mint paroobus Kraszna-Sándor- faluban állapodjon meg, egy boldog, virágzó, fejlődő nemzetet lát maga körül. A tőkók érett, egészséges gerszdaktöl roskadoztak s az ezüstmise belyhében jóillatu, aranysárga bor csillogott. Végső állomáshelyén, Krasznaterebesea van már ekkor, ahol harminc éven át, élete régéig működött. A szűk keretek közé vont
