Szatmári Hírlap, 1919. január-március (28. évfolyam, 1-12. szám)

1919-02-06 / 6. szám

Okos intézkedése volt a városi tanács­nak, hogy titokban négy hatósági husszéket állított fel. Valóság az, hogy más városok­ban lényegesen olcsóbb a hu«, mint Szat- máron. Lássuk hát,, hol kell keresni a bajt, iguz e, hogy a mai élőállat-árak mellett is lehet olcsóbban mérni a húst, vagy az igaz, hogy az uzsora a mezőgazdáknál kezdődik s a mészárosok csak folytatják. Ennél a próbánál hasznos szolgálatot tett a munkástanács, mely megbízható szak­munkásokat bocsátott a város rendelkezésére. Szatmár-Németi, 1919. február 6 Zászlósasentelés. Nehéz köd feküdte meg a várost. Az emberek szinte botorkálva igyekeztek a ma­guk dib dáb dolgai után, épen úgy, mint mindig, mióta viaskodásra kellett kelniük az ( élettel. Hiszen, úgy látszik, semmi különös sincs készülőben. Látni legalább semmit sem lehet. A Deák-tér valóságos ködóoeán, mely­ben minden elmerül, a székesegyház, a ház­sorok, az emberek. Oh te mogorva február, hogy még te is ilyen nyomasztó, fullasztó ködlepedőket teregetsz az amúgy is bus magyarokra! így meditálnak az érző szivüek. Rossz omen, susogják a pesszimisták. Rossz omen . . . Tíz óra felé azonban mozgás támad a ködben. Akik egészen közelről figyelnek oda, észrevehetik, hogy egy deszkaemelvóny kö­rül izeg-mozog a folyton szaporodó sokaság. Itt lesz az avatás. Nemsokára azonban hát­rább kell húzódni, mert megérkeznek a szé­kely menetoszlopok s nagy négyszöget for­málva állnak föl az emelvény körül. Tiz óra. Egyszerre a székesegyház tornyai felől szétválik a sürü ködtakaró s a téli nap sáp- padt sugarai megcsillannak a székelyzászló csúcsán, amelyet most hoznak az emelvény felé. Ezer fölvillanó tekintet simogatja vé­gig, amint ide-oda libben a magasban. A székelynégyszög vigyázz-ba feszül. Megkez­dődik a szemle. És amint vógigsiklik tekin­tetem az acélizmu, villámló szemű székely katonaoszlopokon, kész a hitem: október 31. óta most látok először hadsereget. A földisziíett lobogó ismét fölreppent a magasba. A nap áttörte a sürü ködlep6lt és most már teljes pompájábun ragyogott le a térre. Aztán beszédeket hallottunk. Beszéde­ket, melyeket elfojtott düh és felháborodás táplált és az igazságba vetett hit gyújtott lángra. . . . „Történelmi tradícióink, az ősök drága, szent hagyománya szinte végzetsze­rűen homályosodott el azokban a nemzet­közi érzésekben ós gondolatokban, melyek­nek ma már csak mi vagyunk kegyetlenül megcsufolt prófétái“ .... Igen. Köröskörül rabol bennünket, testünket szeleteli föl az őrültségig fokozott nacionálizmus, de azért mi csak szavaljunk tovább ölhetett kezek­kel a világmegváltó Internaeionale-ról. Dicső dolog a martirság, de egy egész nemzetet mártírrá tenni a jövő zenéjéért: borzasztó bűn . . . „Tömörültünk, hogy földünket, jo­gainkat életünkkel és vérünkkel mentsük meg, ha kell. .. Otthon hagytuk mindenün­ket. Mindenünktől megfosztottak, mindenün­ket elvettek, csak a szivünket, ezt a hazá­jáért dobogó, nemzeti eszményekért égő szé­kely szivet hoztuk el csupán“ . . . „Ébred már a nemzet. Keletről jön a fény. Ha Er­délynek vége, vége Magyarországnak is. Várjuk az igazságot 1 De ha megcsalnak, jaj lesz az egész világnak! ... Én nem mon­.SZATMÁRI HÍRLAP“ dóm nektek, hogy előre székelyek, előre mentek ti úgyis 1“ Mikora zászlószögeket verték be, mintha azokkal az egész magyarság erejét, hitót és reményét öntötték volna a zászlórudba. Ezt a zászlót baj nem foghatja, sár hozzá föl nem érheti „Nem, nem, soha!“... „Mi, székely katonák esküszünk, hogy székely szülőhazánkat megvédjük“ . . . Megvédjük szivünk, lelkünk, agyunk, karunk s öklünk munkájával 1 A felharsanó éljen-eket sokszorosan ver­ték vissza a házsorok. Majd a busan-remény- kedő magyarok imádságának, a Himnusz­nak lágyan szárnyaló akkordjai vitték szét a szivekben felfakadt érzések s a lelkekben megfogant szent akarások hírét. Az öreg Deák-tér elszokott már az ef­féléktől, pedig az utóbbi időben ugyancsak volt része az ágálásokból. De ez a mi ünne­pünk volt. A magyaroké. Magyar szivek dobbantak meg, magyar imádság szállt a magasba és a dicsőséges, szent trikolor lo­bogott a napsugárban. Szivünkbe szállt az egymásra utaltságunk, az összetartozásunk elhomályosított tudata, mely egyedül emel­het fel az arcpiritó, gyalázatos rugdosások fertőjéből, mert ez a legyőzhetetlen erők forrása. Végre hajnalodik. Gallus. Lakásösszeírás. Az az életveszélyes tülekedés, amely három napon át a lakáskiadóhivatal elnöki hivatalos helyiségében lejátszódott, semmi- képen sem illik a forradalom vívmányaihoz. Nem azért jött a forradalom, hogy a tisz­tesség, az erkölcs, a jog helyébe az erőszak, az önkény léphessen. Pedig több tekintetben ilyen elszomoritó jelek és esetek ütik fel a fejüket. Fájdalmas és elszomoritó, hogy a forradalom azért nem tudja vívmányait meg­erősíteni, mert a forradalom elsöpört ugyan pártokat, de létrehozott olyan alakulatokat, amelyek még a régieknél is veszedelmeseb­ben politizálnak. Hogy életképesek-e ezek az újszülött óriások, a jövendő fogja meg­mutatni. De annyit már is látunk, hogy a legújabb pártalakulatok sehogyan sem felel­nek meg a magyarnak. Borsózik tőle a háta. És mondjuk meg, elég méltán I Mindenkinek tiszteljük az igazán be­csületes, a józan ós a köz haladását célzó, a társadalmat purifikáló nézetét és társa­dalmi javító politikáját, de ha hatalmi tul- tengésben egy párt azt vindikálja ^magának, hogy a forradalmat csak ő csinálta, hogy most ő diktál és aki be nem hódol, az elve­szett egyén, ellenforradalmat szit, legyen az bár munkás és hasznos polgára, családfenn­tartója, hŐRe a köztársaságnak, ez ellon már vétót emelünk. Arról ugyanis szabad talán beszélni és nyiltan megkérdezhetjük, hogy a szociáldemokrata párton kivül Szatmár város életében más létező pártnak nem jut szó ? Mi jogon ? Honnan tudja nevezett párt többségét ránk oktrojálni.7 Csak nem állunk terrorral szemben ? A város közönsége megértőén visel­kedik minden alakulattal szemben, nem akar zavart és izgalmakat. Hát kérdjük, miért van a szociáldemokráciának az a ha­talma, hogy csakis at ő ítéletére van bieva a családi seentély: a lakás ? A lakásössze­írásnál, fakiutalásnál miért kell mindig csak szociáldemokratikus asszisztencia ? Ha Szatmár köztársasági város 40.000 lelket számláló polgárainak kétharmad része nevezett párt kötelékébe tartoznék, akkor érthető volna az ilyen intézkedés. De még akkor is keresni kellene az ellenkező néze­ten lévőkkel való együttműködést. így az a látszata a dolognak, hogy csakis a szociál­demokrata van hivatva ellenőrzésre, holott nincs pozitív adata arra, hogy többségben érezhesse magát Szatmáron. Ha az agitáció, gyűlés rogyásig s propaganda döntik el a többséget, akkor igen. De mig nem mu­tatják meg többségüket, addig nem vin­dikálhatnak olyan jogokat, amelyekkel csak az erőszak és önkényesség szokott élni. Molnár István. Lapzártakor érte­sülünk arról, hogy Molnár István krasznaterebesi róm. kath. plé­bános hoszszas szenvedés után február 5.-én meghalt. — Elhunytról jövő számunkban fo­gunk megemlékezni. Egyházmegyei hir. Hámon Róbert egyhm. kancellár Budapestről február 5.-én hazaérkezett. Tanítói előléptetések. Láng Pál nagy- majtényi és Stepacher Fereuo csanálosi róm. kath. tanítók a II. fizetési osztály első foko­zatába, Duhovstky Károly jánki róm. kath. tanító a II. fiz. oszt. 3. fokozatába léptek elő. Korszerű előadás. Jövő vasárnap, február 9 ón kezdi meg a Szatmáregyház- megyei Irodalmi Kör és a Katholikus Kari- tász hat vasárnapra tervezett korszerű elő­adásait. A mának összes kérdéseit megvilá­gító felolvasó esték iránt városszerte igen nagy az érdeklődés. Az előadássorozatot Góbi Alajos dr. nyitja meg s „Amire a for­radalom után is szükségünk van“ cimen fog értekezni. Bagossy Bertalan tanulmányalapi katholikus főgimnáziumi igazgató, az Egyh. írod. Kör elnöke mond megnyitó beszédet. Seáse Anna szavalata, Stabó Anna éneke, Figus Irma és ifj. Figus Albert zeneszámai teszik változatossá a műsort s ez alkalom­mal mutatkozik be először a nagy közönség előtt a Karitász énekkara is Sep?y Márton karnagy vezetésével. Múltkori híradásunk annyiban módosul, hogy az összes előadá­sok nem a zárda, hanem a kath. főgimná­zium dísztermében fognak megtartatni. Az első előadás délután 5 órakor lesz. Belépő­díj : ülőhely 2 korona, állóhely 1 korona, karzat jegy 50 fillér. Eljegyzés. Nagy Gyula dr., szatmár­németi törvényszéki jegyző és Vadnay Mar­git jegyesek. A harangok. Egyházmegyénk több hitközségét érdeklő intézkedésről adhatunk hirt. A fémek igénybevétele feloldatott. A beszállított, de fel nem dolgozott harangok visszadása iránt a hadügyminisztériumhoz lehet folyamodni; pontosan megjelölendő, hogy a harang jelenleg mely katonai rak­tárban fekszik. A kérvény bólyegmentes. Lehetően a harang könyvelési száma ós egyéb ismeretes adatai is megnevezendők. Ha a harang helye ismeretes, (béesi Arzenál, pilseni Skoda-gyár, Laibach környéke) akkor az egyházi hatóság is eljár ilyen ügyekben. Egyes esetekben illetékes folyamodásra más harangot is utal ki a hadügyminisztérium, ha az eredeti harangot nem találják. Házasság. Brunner J. János tanító és özv. Nagy Jánosné, sz. Brendli Erzsébet há­zasságot kötöttek. (Minden külön értesítés helyett.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom