Szatmári Hírlap, 1919. január-március (28. évfolyam, 1-12. szám)

1919-01-30 / 5. szám

XXVIII. évfolyam.

gzatmáp-Németi, 1919. január 30.

5. szám.

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI L AP

ELŐFIZETÉSI ARAK:

Egén érre 14 K — f. Félévre — 7 , — .

Negyedévre — 8 K 60 t. Egyes szám éra 20 fillér.

Laptulajdonoa

i SZATMÄR• EGYHÁZKEGYEI IRODALMI KÓR.

A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes külde- mények, pénzek, hirdetések stb. FAzmény.sajté (Iskola-utca 5. sz.) cimre küldendők. Pályázat! blrdotós.k ogyaaart kSiléH !• korosa ---------------- Nyilttér .óra 40 fillér. --------------—

Me

gjelenik minden cifltSrlRkSi.

A felekezeti kérdés a kér. szociális néppártban.

— Egy megértő szó jóbaráthoz és ellenséghez. —■

.Alighogy megalakult a kor. szociális néppárt városunkban, mellének szegeztek egy óreg, ósdi, rozsdás fegyvert. Hogy lehet manapság felekezeti alapon szervezkedni ? Hogy lehet ezt az ezer sebből vérző hazát még felekezeti viszály rémének is kitenni ? Nem elóg választó viz már maga a politika, mire abba még egy újabb választó, bomlasztó elem? így a józanabbak. A bujtoga- tók, a gyújtogatok még tovább mentek. Antiszemitizmusról fecsegnek. Hogy a zsidó- gyűlölet már a város kapuit fenyegeti; hogy a lembergi ghetto velőtrázó jajja ide hallik; hogy a pogrom, a rémek reme sötét árnyékát városunkra veti.

A gyujtogatókhoz nincs szavam. Nekik puha, fehér cipó, édes, lágy szőlő az ilyen cselszövés. De a józanak, a belátók — keresztények, zsidók — ha tiszta bort szeretnek a pohárban látni, álljanak meg egy őszinte szóra 1

Ha valaki politikailag felekezeti alapra helyezkedik, az még távolról sem jelenti, hogy a régi világ felekezeti harcát, tüzót, vasát, kínzó kamráit, harmincéves háborúit akarja a világba beledobni. Hogy politikai programmjában más célt nem ismer, mint

minden emberi és politikai szabadság ellenére saját felekezetét diadalra vinni, annak törvényeit, szokásait az egész országra ráerőszakolni, Nem ! Távolról sem I Az egyéni, a leikiismeretbeli szabadságot gúzsba kötni, bilincsbe verni, de még vérbe fojtani sem lehet. Kitör az, mint a dagadó ár a parti gátakon vagy a láng a fojtogató dróthálón. A világból államilag vagy vallásilag egy akolt csinálni, — hiú ábránd, lepergett századok összeomlott kártyavára. Emberi erő ehhez nem elégséges, ide valami magasabb erő, isteni beavatkozás szükséges.

Mit jeleni hát felekezeti alapon szervezkedni ? Azt, hogy felekezetűnket szeretjük, unnak érdekeit, anyagi és szellemi érdekeit körömszakadtáig védeni akarjuk. Hit- cikkeiveinket — különösen, ha másokéval ellenkeznek — nem tesszük törvények alapjává, az állam szellemét nem akarjuk egy felekezet számára monopolizálni, de viszont küzdünk minden ellen, ami saját vallásos kötelességeinkkel elleni.-».ősben állana, lelkiismeretünkkel konfliktusba hozna.

Hogy ilyen felekezeti politika nem tartozik az álmok világába, annak eklatáns bizonyítéka Hollandia. A parlament legnagyobb pártjai világnézeti, sőt felekezeti alapon állanak. Van ott liberális, katholikus és protestáns párt. És mégis mit látunk ? Csendes, békés politikát űznek. |Felekezeti harccal nem kiabálják teli parlamentjüket, országukat és a világ sajtóját. Közös erővel dolgoznak az ország jólétén.

Ha tehát a kér. szociális néppárt ilyen felekezeti alapon állana, még akkor is minden jó polgárnak tisztelettel, becsülettel kellene meghajolnia ’zászlaja előtt. De a dolog nem igy áll. A mi pártunk nem ilyen felekezeti párt.

Bár katholikus érdekek hozták létre annak idején a pártot, a későbbi idők folyamán észrevette, hogy együtt találja magát mindazokkal, akik a pozitív hitért küzdínek. Hogy a nagy harc, melynek riadói az egész országban megharsantak, már nem egy-két felekezetiek, hanem minden vallatnak és mindest hitnek siói. Azért hát mindenki, aki pozitív Istenhit alapján áll — legyen bár keresztény vagy zsidó — tisztéiül tel hajoljon meg e párt előtt s a megvívandó nagy küzdelemben tekintse jóindulatú fegyvertársának. ügy ahogy Pesten történt azon a lélekemelő nagygyűlésen, ahol keresztény- szocialista ügyvéd, protestáns tanár, zsidó hitközségi elnök ezrek es ezrek tomboló ujjongása mellett tiltakoztak a vallásoktatás eltörlés« ell«n és tiltakozni fognak ismét együtt, ha arra szükség lenue, az iskolák államosítása vagy az egyházak beliigyeiba való beavatkozás ellen.

S hogy e párt — bár tehát minden pozitív hitűben fegyverbarátot lát mégis keresztény szociálisnak nevezi magát, az a

Rekviem.

— Berenczei Kordts Sándorné halálára. —

fekete gyász teng, viaszgyertyák égnek, fremplomáan sírnak ódon padsorok.

— Jfönnyes szemeket emelve az égnek, j£pa s két árva halkan fetzokog.

harangok zugnak pqnaszos szavakkal, DKár vége a Rekviem-misének;

DKég egy könyörgést olvas a pap Halkan & zeng a szomorú Jji6era-ének.

Dlyitva a siröolt, viszik a koporsót. Szenteltvíz kuli rá, füstölő teng, füstöt & ostyával angyal le6eg az égőé föl.

Itres az oltár, nem térdet senki ott,

f

iséri öt az árva, 6ús csatád

Kávét a mennyhen Isten nyújtja át.

Bakkay Béla.

Fel kell akasztani.

Irta: I. Turganyev.

Az alábbi eset 1803-ban történt, — beszélte régi ismerősöm — nem sokkal Austerlitz előtt. Áz ezred, amelyben mint tiszt szolgáltam, Morvaországban volt elszállásolva. A lakosság nyugtaianitása vagy

háborgatása szigorúan meg volt tiltva; azok anélkül is görbe szemmel néztek reánk, habár szövetségeseik közé tartoztunk.

Volt egy szolgám, akit otthon anyám is nagyon szeretett. Gergelynek hivt.tk. Csendes, becsületes ember volt; gyermekkorom óta ismertem s úgy bántam vele, mintha barátom lett volna.

Egy alkalommal abban a házban, amelyben szállásom volt, veszekedő zaj és lárma üté meg fülemet: a háziasszonynak két tyúkját elloptak s az asszony a lopással az ón szolgámat vádolta. A szolgám men- tsgetődzött s bizonyságul reám hivatkozott:

— Hogyan, Avtamov Gergely s lopás,

nem 1

Én bizonyítottam is az asszony slőtt Gergely becsületességét, de az nem hallgatott semmire.

Egyszerre csak az utón lódobogás hallatszik : maga a főparancsnok vonult el ott egész tisztikarával. Lépésben lovagolt. Magas termetű, kövér arcú, mogorva tekintetű ember volt s fényes vállrojtjai a mellét verték. Amint a háziasszony meglátta a tábornokot, lova elé vetette magát s#magából teljesen kikelve, kibontott hajjal, nagy hangon el kezdett panaszkodni az én szolgámra s kezével feléje mutatott:

— Tábornok ur, fenség! — orditá — tessék ítéletet tartani! Segítsen rajtam, mentsen meg engem ! Ez a katona ungeui megrabolt 1

Gergely a küszöbön állott, sapkáját kézében tartotta, kidiillesztett mellel, feszes állásban, mint egy őrszem, szótlanul. Megzavarta-e őt, hogy az ut közepén egyszerre csak ott termett az egész vezérkar, vagy kővé dermedt a reá váró büntetéstől — csak állott, pislogott, de egészen sápadtan, fehéren, mint a fal. A tábornok 'komor tekintetet vetett reá s haragosan rászólott :

/— No ?

Gergely állott, mint valami bálvány s fogát csikorgatta. Oldalról tekintve úgy látszott, mintha mosolygott volna. A tábornok most már mérgesen mennydörögte:

— Fel kell akasztani!

Ezzel megsarkantyuzta lovát s tovább haladt újra lépésben, majd lassú ügetésben. Az egész vezérkar nyomon követte; csak a segédtiszt fordult hátra néha-néha a nyeregben, futólag egy pillantást vetve Gergelyre.

Nem engedelmeskedni lehetetlen volt. Gergelyt nyomban megfogták s vitték a vesztőhelyre.

Egészen olyan volt, miut akiben nincs