Szatmári Hírlap, 1919. január-március (28. évfolyam, 1-12. szám)

1919-01-02 / 1. szám

„SZATMÁRI HÍRLAP zai ruthén lakosság autonom jogait. A fél- milliónyi ruthén nép átveszi a saját birtokába az általa lakott területen található összes ál­lami vagyont s a közigazgatás, iskola, egy­ház és mindmegannyi belső ügy a saját ke­zelésébe jut. A posta, vasút, pénzügy stb. közös intézmény s közös marad az állam- polgárság is. A ruthén vidék felveszi a Buszka Krajna, Bunin Föld nevet s a ma­gyar nyelvhasználatban is a ruthén elneve­zést, a murin fogja felváltani. A törvényja­vaslat, a messze jövőbe vetiti a kormány szándékait a románokkal és a tótokkal szem­ben is, akiket a megszállás ürügye alatt fegyveres erőszakkal akarnak tőlünk elszakí­tani ; védelmébe veszi a csehektől és ukrá­noktól szorongatott maroknyi, Ung, Béreg Ugocsa, Máramaros területén lakó ruszin la­kosságot, amelyet a lelketlen1 izgatás folytán a régi egyháztól való elszakadás, a schisma is fenyeget. A törvényjavaslatnak meglesz-e az üdvös hatása a külföld előtt, ahol a ma­gyar nemzettel szemben a rágalmazás és rut befeketités üli diadalát s a már önrandelkező ruszin városba: Máramaros-Szigetre román ka­tonaság kéezül bevonulni. i — Ä közigazgatás krónikája. Aki ma az eseményekben okot és oko­zatot keres, a keresgélésben könnyen meg­fájdulhat a feje. Csendbeu-rendben megvoltunk idáig. Vasárnap reggel meglepetésszerűen jött, hogy negyven román gárdistánk is van már. Hát jó, megnyugodtunk, hogy a román csa­patunk előőrsei gyorsan mozognak. Ámde hamar rájöttünk, hogy a derék gárdisták a falvakból lettek toborozva, hova még napok­kal ezelőtt mi küldöttünk nemzetőröket rendcsinálás végett. így fordul a világ kereke, szegény fegyelmezetlen Szatmár-Nómeti község elérte, hogy Zsadány és Nagymadarász kulturköz- ponti városok felvilágosult lakói vigyáznak a rendre. * Aradon is,|Szatmáron is incidensek vol­tak éppen a francia tábornok jelenlétében. Ismerjük magunkat, a helyzetünket, jól tud­juk, hogy nekünk az az érdekünk, hogy a fennálló rendet a maga tiszta mivoltában mu­tassuk a világnak. Meg kell állapítanunk tehát, hogy az itteni összetűzés mesterkélt és nagyon gyanús színezetű. * Szatmár-Nómeti váró« megyeszékhely- kérdését a gyakorlati szükség dobta ismét felszínre. Nem is a demokrácia érzi, hogy a grófok hatalmi karával Nagykárolyban tar­tott székhely ügyében most van alkalma az igazságon ejtett sérelmeket reparálni, honnan egyszerűen a korszakalkotó események át­tették valóságban a megye székhelyét hoz­zánk és csak eszmény az, .hogy Nagykároly­ban van. Ez az eszményi elhelyezkedés azonban sok fáradságot és pénzt kíván. Politikai, közigazgatási, gazdasági faktorok bolyonga- nak a képzelt székvárosból a valóságos köz­pontba és vissza. Ez a kényszerű szükség és az ebből származott tarthatatlan állapot idézte elő, hogy most már komolyan gondos­kodnak az áthelyezés kivitele fölött. * A szatmári polgári szervezkedés kezd kívánságunk szerint kialakulni. Orsságosan adták ki a jelszót, hogy minden polgárra 2 _________________ szü kség van s mi bizalommal nézünk elébe, hogy ezt a nagyfontosságu kérdést polgársá­gunk minden árnyalata megérti és átérzi. Nem pártárnyalatokra, egységes magyar pártra van szükség, amely dolgozik, megérti az idők szavát, a kor követelményeit, váll­vetve dolgozik együtt mindenkivel a magyar demokratikus népköztársaságért, de amelyik­nek gerince is van s ellent tud állani min­den olyan törekvésnek, mely az ország fenn­állását teszi kockára. Koresztényszooialisták. A kormány­elnök kezdeményezésére mindjobban tért hó­dit a polgári pártok tömörülésének eszméje. Nemcsak arról van szó, hogy a pártok bizo­nyos megállapodással kezdjék a januárban meginduló választási küzdelmet, hanem arról is, hogy azokat a polgári pártokat, amelyek még nincsenek képviselve a kormányzásban bevonják az ország aktiv vezetésébe. A kor­mány már meg is tette az első lépéseket, tárgyalt a kerentényszociálista-^Avt képviselő­ivel és a kisgazda-párt vezérével abban az irányban, hogy egy-egy taggal képviseltes­sék magukat a kabinetben. A ksresztényszo- cialista-párt hajlandó támogatni a kormányt, de a részére felajánlott államtitkári állást egyelőre nem fogadta el. A kisgazda-párt szintén kész támogatni a kormányt. Hajlandó résztvenni a kormányzásban is, de a réezt- vételt ahhoz a feltételhez köti, hogy a kor­mány a birtokreform kérdésében honorálja-e álláspontját? Az erre vonatkozó tárgyalás még nem fejeződött be. A kormány helyzete változatlanul súlyos kifelé ós bent. mmammmmm. ■rsmmmmmmmmmm t Fölkel Béla 1860-1918. Tehát beteljesedett! Amitől féltünk, a minek sejtése az ő lelkében is úgy megrez- zsnt — bekövetkezett. Az év utolsó napján, reggel nyolc őrs néhány perckor kilshelte lelkét. Mire az al­kony ráborult a városra, az ó-óvesti harang megszólalt... ő ravatalon fekszik. Lezárt szemekkel, kihűlt szívvel, mozdulatlan ta­gokkal. Ezen az estén amúgy is ráborul lel­künkre a múlandóság fájó érzése. Főleg most, mikor a nemzeti közfájdalom tépi szivünket. Mikor múlt, jelen és jövendő rajként küldi agyunkba a gondolatokat — most ez a ra­vatal érzékenyebben ;szól a lelkűnkhöz. Fá­jóbban rezegteti meg lelkünk húrjait és gyújtja fel emlékezetünk világát is. Fogyunk, megyünk! Sorra követke­zünk . , . Kartársi sorainkból már hányán hiányozunk I Hol van Fechtel János, Irinyi Tamás, Báthory Endre, Blazseí Géza, Vadász Gusztáv, Horacius Pál kikkel együtt töltöt­tük ifjúságunknak legszebb éveit? Már mily régen nincsenek 1 Most elhagyott minket Fölkel Béla is, az igazán jó barát, az őszinte, igaz kartárs. Az 1860-ik évben születstt Kisszeben- ben, Sáros megyében. Sáros megyei szüle­tésű volt, de szépen folyó tiszta magyarság­gal folyt ajkáról a beszéd. Sőtj kispaptársai közt kiváló szavaló, előadó számba ment és nem egy versenynél győzelmet is aratott. Sok szép külső és belső adománnyal látta el a Gondviselés. Csinos, intelligens megje­___ ______Szatmár-Németi, 1919. január 2._ ♦ len ésü ifjú volt, aki a vele érintkezőknek ro- konszenvét gyorsan megnyerte. Egyéniségét bizonyos lágyság, szinte leáDyosság jelle­mezte, araiért társaitól a „kisasszony* elne­vezést kapta. A kisasszony azonban gyakran akaratos és szeszélyes is tudott lenni. De ez a hangulat csak mulékony természetű lóvén: ő mindig kedvelt és szeretett személyiség volt már a papnevelőben is. Elvégezvén a theológiát Schlauch püspök az aulába rendelte actuariusnak. ő azonban nemes ambíciójával a tanári pályára vágyódott. Püspöke méltá­nyolta is a fiatal, üde lélek kívánságát, és 1885. évben a kolozsvári egyetemre küldötte több társával egyetemben. Áz 1889. évben segédlelkésznek küldötte az egyházmegyei hatóság — Ungvárra. Itt a derék kath. vá­rosban nagy tudással és kötelességszeretettel működött a lelkipásztórság mezején. Meg­szerezte főnökének és az egész városnak közbecsülését, do az ő lelke újra csak a ta­nári pálya felé fordult. 1896.-ban csakugyan a szatmári kir. kath. főgimnáziumhoz segéd- tanárnak nevezik ki; Kolozsváron leteszi a tanári vizsgálatot, mire 1902.-ben rendes ta­nárrá leszen, majd igazgatója a Pázmány- konvilü tusnak. ' Sajnos, pár esztendővel ezútán beteges­kedői kezd. Fórfikorának legszebb, legmun- kára-ajánlkozó idején sokat kellett szenved­nie az őt lenyügző kórtól, betegségektől. Ope­rációkon ment keresztül, de ő azért szívós kitartással viszi dolgait, végzi kötelességét s bár huzamosabb időkön átal szobáját kell őriznie, élénk érdeklődéssel, sőt olykor rész­véttel volt minden szakmájához tartozó és a társadalmat szolgáló ügyekben. Az utóbbi években s főleg a múlt év­ben már észre lehetett venni, hogy gyakori és kínos szenvedései, idegessége hatással vannak szervezetére és egész lelke hangu­latára. De ő azért most is tartotta magát. Sőt legutóbbi időben szinte feltűnően kereste meghitt barátainak társaságát s boldog volt, ha otthonában' felkeresték és köztük szóra­kozást találhatott. Lelke azonban tele volt sejtelmekkel. Erezte, tudta, hogy végzete mi leszen. Mikor Fbdor Gyula dr., egyik legbensőbb barátjá­nak halála hírét vette, lelke nagyon elborult. — Meglátjátok — mondotta, hogy én követni fogom, nemsokára . r. nem is sokára. Elolvasván az elhunyt barátjáról szóló megemlékezést, szinte érezhető intuícióval kérdezte: — Vájjon rólam is meg fog-e emlékez­ni? (Már t. i. a nekrológot iró.) E sorok Írójának nem egyszer mon­dotta : mennyire fáj neki, hogy ő nem vehet részt egyes mozgalmakban és társadalmi te­vékenységben. Lelke vágyódását találta el és önbizal­mát keltette fel az a meghívás, mely őt a székesegyházban tartandó (II órás misén) sorozatos szónokok sorába invitálta. Elfo­gadta. Jól esett neki, hogy egykori sikereit megújíthat ja.Beszélt is, lelkesen, csinosan és gondos köszörülettel. Mint mindig, ha be­szélnie kellett. Karácsony előtti napokon levelet kap­tam tőle, melyben nagyon kór, beszéljek he­lyette Karácsony másodoapján. ót ugyanis orvosai a fővárosba küldik. Ne tagadjam meg tőle. A fiúcskának, kivel sorait közvetítette, meghagyta, hogy addig várakozzék reám la­kásomon, mig ebédről haza érkezem. Ez d. u. 2 óra előtt volt. Válaszoltam, hogy érte szivesen megteszem. Nyugodtan mehet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom