Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)
1918-12-05 / 49. szám
Szatmár-Németi, 1918. december 5. 3 aranya és ezüstje, melyért a külföld terményeit megvásárolhatja. Itt a hegyek gyom-, rában vannak vas, ólom, réz és aluminium ércei, melyekből ekéit és gépeit gyárthatja. Itt a hegyek kies lejtőin terem fája, miből házát, szekerét és eszközeit készíti, meg a tél ridegségét enyhíti. De itt a kárpáti völgyek és medencékben van a magyar nép energiakészlete is széntelepek, hegyipatakok és földgázkutak alakjában. Sőt az alföldi juhász is innen kapja a sót, mivel szalonnáját élvezhetővé teszi. A felsoroltak nélkül nem lehet elképzelni életet, mely a világ történéseiben az észrevehetőség méreteit eléri. És mégis a ma látható jelek szerint a magyar népet Ítélik a világhatalmak arra, hogy a táplálók nélküli életet kísérelje meg. A kérdőjelek légiója áll előttünk, mely sötét felhővel takarja jövőnket. Az alföldi televény búzát, gabonát, tengerit terem, ha eke járja, de az eke vasát honnan vesszük? Krassószörény és Gömör, ahol a vas fekszik, külföld I Aranyat kell fizetni, ha onnan hazatunk ekét vagy kapát 1 Hunyad, Szatmár és Hont megye, hol aranyunk fekszik, külföld I És ez a bénító játék sok ezer vonatkozásban ismétlődik a vasúti mozdony és a gőzhajótól kezdve a ruházatunkon át a tanyai mécsesig, mert szénért, szövetért, petróleumért aranyat kell adni. Len, kender és gyapjutermésünk elegendő lesz-e? És mivel dolgozzuk fel ? Miből készítjük a fonó és szövőgépeket és mivel hajtjuk őket ? Mezőgazdasági termékeink általában a szomszédos országokban lesznek-e annyira kelendősek, mint ez országok ipar- és bányatermékei nálunk ? Mert hisz ez országoknak vagy van elegendő saját mezőgazdasági terményük, vagy olcsóbban és könnyebben szerezhetik be azokat tengeri kikötőik utján. Hungária 1 sötét a kép, mely jövődet ábrázolja. Ismét könny csillog szemedben, mikor bilincseid lerázásán vigadói! — A tudás géniusza nevében félre e sötét gyászfátyollal ! Fiaid és leányaid egyformán férfiasán akarnak, és ha akaratuk szilárd, úgy megtörik rajta minden ármányos cselszövés. A Dunaszéks útja a kereskedelemnek, mely a keletet összeköti a nyugattal és ez utboz vezet minden ösvénye az elszakadozó területeknek. Eteken at ösvényeken fog visszasompolyogni az üzleti élet kényszere alatt a most mámoros fővel elszakadni akaró népek mindegyike. Te magyar csak ápold és fejleszd a mérnök minden eszközével Dunádat és Tiszádat. Az Alföldön és Pannónia dombjain lengedező szellők elegendő energiát nyújtanak vasutjaink és gépeink hajtására, csak ügyeskedjünk a természettudományok törvényeinek alkalmazásában. Szikes területeink 4s homokpusztáink a tudás fényénél ligetekké varázsolhatók és legelőink sokkal több és jobb állatot meg állati terméket nyújthatnak, mint eddig. Erősen megfeszített izmokkal és idegekkel nagy munkát végezhetünk, mely alkalmas lesz az arany illetőleg értókáramot Budapestre terelni. Kevés az, ami nekünk a függetlenségért cserébe marad, nagy gonddal beosztva kell azt forgatnunk, hogy jobb jövőnk legyen. Álkor. Tisztelettel hérjük volt harctéri előfizetőinket, hogy jelenlegi tartózkoddsi helyüket a lap zavartalan szétküldése céljából a kiadóhivatallal mielőbb közölni szíveskedjenek. ,SZATMÁRI HÍRLAP* Munkára föl. — A Szt. Alajos-Társnl&t kttlnő tagjaihoz. — Testvérek ! Akik az élet dübörgő viharában álltok, mint a tengernek parancsoló Krisztus folytatása, álljatok meg egy szóra s hallgassatok meg. Az elszabadult orkánok bennünk is megindították a lekötött őserőket: rombolni, menteni, építeni akarunk. Lerombolni mindent, ami nem Istentől van s építeni helyette egy uj világot. Ott akarunk lenni a gáton, hogy önmellünkkel fogjuk fel az árt. Ott akarunk lenni a nép között s szervezni, mozgatni akarjuk. Igét hirdetni, hogy gyújtson és emósz- szen; de az igéhez kenyeret is, jogot is akarunk adni. Segíteni a szegényeken és gyámoltalanokon ; verekedni az elnyomottakért. A társadalom utait és útvesztőit akarjuk járni és biztos kézzel vezetni benne a tömegeket. Testvérek 1 Álljatok meg egy szóra! A mi Szt. Alajos-társulatunkat, ahol ti valamikor szárnyat bontottatok, a szociális tudás és gyakorlat hatalmas iskolájává akarjuk kiépíteni. Hogy tudjunk szervezni, beszélni, fanatizálni, vezetni, küzdeni a sajtóban és a piacon ; diadalra vinni minden fronton a krisztusi gondolatot. Testvérek ! Erre a nagy munkára a ti szellemi és anyagi segítségeteket kérjük. Adjatok tételeket, gondolatokat. Adjatok ösztönzéseket, lendületeket. Mi vagyunk a jövő gyökere. Ne vessetek meg, hanem fektessetek belénk tőkét, hogy gyümölosöz- tessük. Nyúljatok a hónunk, a szivünk, az értelmünk alá, hogy emeljetek I Küldjétek a szociális tétel mellé forrásokat : könyveket, folyóiratokat bármily nyelven. A szociális tételhez egy kis szociális pénzt is, hogy a szükséges muníciót beszerezzük. Tűzzetek ki pályadijakat s majd bemutatjuk nektek a nyertes dolgozatokat. Évvégén majd jelentést adunk ki munkánkról, amelyben a lehetőség szerint a jobb dolgozatok is közölve lesznek. — Hogy lássa mindenki, hogy nem alszunk, hanem oroszlánok akarunk lenni. A tagságokat újra szervezzük. A disttag egyszersmindenkorra ezer koronát, alapitótag egyszersmindenkorra 200 k-t fizet, illetve az eddigit annyira egészíti ki. Tiszteletbeli tag tetszésszerinti jelentékeny segítséget nyújt (pénzben vagy könyvekben); a pártolótag évi öt koronát. Ne csináljunk a pénzünkből holt tőkét: helyezzük az egyház meginduló eleven folyamába, amely nemsokára zúgni fog, tör és ópit. Mi pedig majd munkát adunk, komoly tanulást és lelkesedést. Testvérek 1 Akik az élet dübörgő viharában álltok, fogjatok velünk, kis testvéreitekkel össze, akik készülünk ki a viharba I Mert Veletek küzdeni, szenvedni, győzni akarunk 1 A kispapok Szt. Alajos Társulatának Elnöksége. könyvkötészete Szatmár, Deáktér 3. sz. — (Síinhis mellett) —-- t -Fe cser Gyula 1891—1918. Az egyházmegyének gyásza van. Már- marosból vesszük a szomorú hirt, hogy Fe- cser Gyula áldozópap, felsővisói segédlelkósz huszonhét éves korában, papi működésének harmadik évében, november huszonhatodikén váratlanul elhunyt. Az országszerte pusztító járvány, a spanyol influenza oltotta ki fiatal életét, döntötte sírba pályájának kezdő kezdetén. Az egyházmegyének egy életerős, szép reményekre jogositó papja költözött el vele Isten rendelése folytán az élők sorából. Még alig bonthatta ki nemes lelkének ideális célok felé törő szárnyait, komor suhanással jött vele szembe a Halál angyala s elvitt* magával annak trónjához, akinek hiv szolgálatára szentelte oly hamar befejezett, munkás életét. Mikor annyi a szomorú, enyhet, vigasztalást kereső sajgó szív, meghalt egy levita, aki még annyit dolgozhatott volna az Ur Szőlőjében ! Fecser Gyula 1891 ben Erdődön, Szat- márvármegyében született. Középiskolai és theologiai tanulmányait Szatmáron végezte s 1916 ban szenteltetett pappá. Több helyen működött mint segédlelkész. Vitkán és Lá- posbányán rövid ideig helyettes adminisztrátor volt. Nemrégen került a népes lélekszámú Felsővjsóra, ahol a románság közé ékelt magyar parochián fontos kulturmisz- sziót végezhetett. Papi hivatásának teljesítése közben kapta meg a járványt, amely pár nap alatt végzett erős szervezetével. Temetése a hivek nagy részvéte mellett november huszonkilencedikón ment végbe s a gyászszertartást Komka Vilmos felsővisói plébános végezte. Az egyházmegyei papságon és a híveken kívül Fecser János és Elchlinger Krisztina Erdődön lakó szülei, Fecser János, Fecser Margit, Fecser Károly, Fecser Ferenc testvérei és nagykiterjedésü rokonság gyászolják. Az Ur legyen igen nagy jutalma! Nyugodjék békében 1 Kapuzárás. November 25 én éltették a magyar nép- köztársaságot. Lelkesedett mindenki, örült a lelkűk, hogy a nagy, ezeréves múlt után ennyire fejlődött a mi magyar népünk: önálló, független lett a régi szép Magyar- ország. El is feledték, hogy két hónapig tétlenségre voltak kárhoztatva s egy rém ólálkodott körülöttük. Úgy láttuk, úgy éreztük, megszűnt már a járvány. Megnyílhatnak ismét a magyar iskolák, az uj világban uj erővel kezdhetik a munkát fiaink, akiket a Gondviselés megkímélt a veszedelemtől. Ámde most ismét kapuzárás van a magyar iskolákban. Nem járhat tanulni a fiatalság épen most, mikor leginkább van szüksége nevelésre, intő, tanító szóra. Nem művelődhetnek azok, akik az ui Magyarország tulajdonképeni felépítői, megteremtői lesznek. Most kellene megtanalniok a régi éré-
