Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)

1918-12-05 / 49. szám

XXVII. évfolyam 1918. december 5 POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Rgéez évre 10 K — f. [ Negyedévre — 2 K 60 f. Félévre — 5 » — „ | Egyes szám ár» 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak e:ry évre 8 korona Laptulajdonos h SZATMÁR - EGYHÁZMEGYE! IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes kíilde~ méuyek, pénzek, hirdetések stb. Fázmány.sajtó (Iskola-utca 5. sz.) címre küldendők. Pályéisöti birdetéaefe egyszeri közlése IO koroo« -----------------NylUtéí* sora fillér. ---------------------­Me gjelenik miudes« csütörtökön. Zászlóbontás előtt. A népkonnány elnöke pártjának legu­tóbb tartott értekezletén bejelentette, hogy * lehetően még a béketárgyalások befejezése előtt választatni kiván, ez által is módot akarván nyújtani arra, hogy az ország köz­véleménye szabadon megnyilalkozhassék s az elkövetkezendő igen fontos kül- és belpo­litikai tények a nép képviselőiből alakult nemzetgyűlést készen találják. Nem lehet kétségünk az iránt, hogy a közeli választáson Károlyi Mihály gróf párt­jával fog szavazni a hazafiak többsége s programmját példás egyetértésben az ország területi épsége, a béke létrehozása és a köz­rend biztosítása érdekében a többi pártok is támogatni fogják. Nemsokára megejtetnek tehát a válasz­tások, korszakalkotó uj célok hevftlóse fogja izzásban tartani a kedélyeket, ha addig a vi­lágesemények máról-holnapra változó, követ­kezményeiben kiszámíthatatlan fordulatai más irányba nem terelik az ország sorsának intézését. A különböző politikai pártok munkába lépnek hát és megkezdik a toborzást. Külö­nösen két pártnak: a radikálisoknak és a szociálistáknak nagy propagandája, erős szer- vszkedése köti le a közvélemény érdeklődé­sét, amely már most találgatja, hogy milyen arányszámmal fognak bejutni a nép parla­mentjébe ? A régi politikai irányzatok meghaltak, a regi pártokhoz tartozók kimaradtak, ter­mészetes tehát, hogy mindenki, aki valame lyik feloszlott, megszűnt táborhoz tartozott és most elhagyottan áll, be-akar illeszkedni valamelyik politikai keretbe, még pedig abba, amelyikről gondolja, hogy jobban megvédi a jövő harcaiban érdekeit. Ez a polgárok nagy többségére vonatkozik. Mindenki ott helyezkedik el, ahová meggyőződése vezeti. Éppen a polgárságról tudjuk, hogy sok­szor nem a maga jószántából, hanem a két előbb emlitett párt erős propagandájának a nyomása alatt cselekszik. Ha egy-egy köre, egylete, vagy valamelyik osztálya összejön, a gyűléseken mindig megjelenik egy-egy ra­dikális vagy szociálista szónok és igyekszik pártja részére megnyerni a gyülésező cso­portot. így volt ez mindig a múltban is s nem kell csodálkoznunk, hogy igy van 8 je­lenben is. Csak egy a helytelen, hogy e két párt versenyre kelve egymással arra törekszik, hogy minél nagyobb polgári uIciücí gyűjt sön a maga táborába. Felejtik, hogy a pol­gárság nagy része könnyen befolyásolható, könnyen csatlakozik, hogy céljai, törekvései a részletekben egészen mások, mint a szer­vezett munkásságé és a radikálisoké. Mit csinálnak majd a pártok és az újonnan be­lépett tagok, ha egyszer annak a tudatára ébrednek, hogy tulajdonképen nem egy utón járnak ? Ezért kell, hogy óvatos legyen mind a két fél. A polgárság meg gondoljon arra, hogy nemcsak ez a két, most terjeszkedő politikai irányzat készül a választásra. Hallani fog pártprogramotokat, amelyek jobban fedik majd eddig követett meggyőződéseit. Ne si­essen tehát elhatározásával, ne kösse le ma­gát külső befolyások alatt olyan pártnak, amelynek programmját a maga teljes egé­szében magáévá úgysem tenné. A polgári haladás és a tiszta szociális eszmék megva­lósításához nem szükséges radikálisnak vagy szociáldemokratának lenni. A kábultságuak nevezhető hangulat, amelyre építve a két propaganda pártkereteit kibővítette, már a végét járja. Az emberek ébrednek s a korszakalkotó választásokon tudni fogja mindenki, hogy a népkormány támogatására, de egyúttal a keresztény ma­gyarság programmjának megvalósítására is, melyik párthoz csatlakozzék ? i szatmári kath. gimnáziumról. A Szamos múlt heti egyik száma kö­zölte, hogy a szatmári kath. gimnáziumnak több tanára a gimnáziumnak államivá átala­kítását írásban kérte és a kérelmet Bélteky ref. lelkész, mint a helyi Nemzeti Tanács elnöke és más városi, meg nem városi tanácstagok is támogatják. Már az első hirvétclnél is igen megüt­között ezen a város és a vidék számos kato­likusának tradieiós érzéke. Ez a nagy megütközés annál indokol­tabb, minél jobban behatolunk a gimnázium Fény, hő és erő — szén nélkül. — A .Szatmári Hírlap“ eredeti tárcája. — Irta: MIZÁR. Az energiának e három alakját nyújtja fogalmunkhoz mérten korlátlan mennyiség­ben a Nap, amely egünkön ragyog. Innen érthető az alacsonyabb műveltségű népek Napimádása. A Nap azonban ezt a hatalmas energiamennyiséget, amely minden tevékeny­ségünket a dalköltéstől az aknarobbantásig lehetővé teszi, nem adja rendelkezésünkre állandóan és egyenletesen kényelmes alak­ban. A rég letűnt és talán boldogabb geoló­giai korokban, mikor az ember nem paza­rolta még vótkeB könnyelműséggel földje kincseit, a napsugár energiája raktározódott és ma szén, földgáz és petroleum alakjában alkotja vágyaink tárgyát. / Ezekkel az anyagokkal nyújtjuk a nap­palt és pótoljuk silányul szűk szobáinkban a nyarat, de már nem sokáig 1 Elérkezett a pazarlásért való bünhődós ideje I Nekünk a szón és petróleumszsrzés: jegyfüzetekkel vé­gigjárt kálvária, unokáinknak pedig ez anya­gok a többé-kevésbbé élvezetes gyermekme­sék tárgyai lesznek. Jósolták, — nem, pon­tosan kiszámították ez állapotok bekövetke­zését tudósaink, de mintha ólommal beöntött fülekre találtak volna, vígan tovább folyt a pazarlás, sőt folyik ma is. Azonban mi következett be? Amit a tudós szelíd és szeretettel figyelmeztető szava évtizedeken át nem ért el, azt a közélelme­zési hivatal, a hadi központok és a sok egyéb keményen beszélő nyomorúság néhány hét alatt elérte. Most kívánjuk, most vá­gyunk mindazon intézmények után, amelyek természettudósaink munkája szerint nyomo­runk enyhítésére hivatottak. Kellene, de rög­tön, sürgősen és azonnal jó köz- és magán- világítás, gazdaságos főzési és fűtési mód, kényelmes utazási lehetőség, munkaerő a mezőgazdasági ipari többtermelés lehetővé tételére és sok-sok minden, ami a meztelen „nines“-ben jut megrázó kifejezésre. De ne csüggedjünk! Bizzunk türelem­mel az emberi tudásban és munkában, — ▼Agyaink teljesülnek. Mérnökeink már is megszerkesztették azokat a gépeket, melyek vagy kötvtütnül a napiugarai tartják fogra számunkra, hogy akkor és azt végezze el, amikor és amit mi akarunk. Vagy tökélete­sebb szerkezettel a uéliramban és a vitben rejlő energiát állítja szolgálatunkba. Bizvást mondhatjuk itt is: „Lesz még szőlő, lágy kenyér“, mert Magyarország vizei egy, ille­tőleg kétmillió lóerőt nyújtanak nekünk. A hazánk felett fujdogáló szelek pedig ismét egymillió lóerőt jelentenek és több százezer lóerőt képvisel a kihasználható közvetlen napsugár is. Ha ezt a kincset koronaórtókben akar­juk kifejezni, akkor egy lóeőt húsz fillér ér­tékűnek véve is (mai legjobb gépeinknél is egy korona körül van a lóerő óraára) köny- nyen rájövünk arra, hogy itt oly nemzeti vagyonról van szó, amelynek évi értéke tiz milliárd, ami öt százalékos kamatozást szá­mítva, kettőszázmilliárd koronát jelent, azaz oly összeget, mely mellett a hadikölcsönök eltörpülnek. A gyakorlatban ez pénztőkénél is többet jelent, jelenti, hogy összes vasut- jaink és összes gyáraink villannyal hajthatók és összeB városaink, falvaink ée tanyáink vi­lági thalók, sőt még marad energia a főzésre és fűtésre is. Eltűnne a sok gyárkémény és a vasút sem volna kellemetlenül piszkitó ko­rommal és veszélye« szikráival elcsúfítva. Svájc és különösen Svédország máris rátért gazdasági élstének ily szén és petro-

Next

/
Oldalképek
Tartalom