Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)

1918-11-28 / 48. szám

Szatmár-Németi, 1918. november 28. „SZATMÁRI HÍRLAP' 3 tudják vagy nem akarják tudni egyesek, nagyon csodáljuk. 4. A protestáns gimnázium tanárai is valószínűleg felesküsznek, vagy felesküdtek a magyar köztársasági államra, protestáns jel­legüket mégsem fogják elveszteni. 5. Lénárd dr. h. polgármester igen szimpatikus kijelen­téssel foglalta el uj hivatalát: „A tisztvise­lők a közönségért vannak.“ A tanárok is tisztviselők: végzik a szülők tisztét, akiknek több joguk van gyermekeikhez és azok ne­veléséhez, mint a tanároknak. Ha tehát igaz­ságosak és valóban demokratikus érzésüek akarnak lenni azok, akik illetéktelenül avat­koznak bele országos jelentőségű ügybe, meg kellett volna szavaztatniok minden szü­lőt. iá ha a szavazás mellettük lett volna, akkor volna alapjuk kérni. A román ki akar szorítani portánkról s ugyanakkor mi egy háromszázóves intézetben a magyarság egy­ségét megbontjuk azért, mert az — katholi- kus? Ha már elkövették ezt a kérvényt, Ír­janak meg mindjárt egy másikat, amelyben a szatmári protestáns főgimnázium államo­sításáért esedeznek. K. üákóczi-utca &. Vöröstéglás ház ez ott a református templom mögött. Semmi különös rajta, ha­csak az nem, hogy a kathedrális gót stilt erőlködik szimbolizálni. Az emberek közöm­bösen mennek el előtte, akárcsak ott, ahol ez az irás díszeleg az ajtó fölött: »Itt harc­téri *felszerreléssek kaphatókk!“ * A kapun ki-be sietve járnak a népek. A bemenőknek azonban az udvarnál nyo­muk vész. A föld nyeli el őket ? Valóban ; pincébe mennek. Ebben a pincében azonban nem nő champion, sárgarépa se kandikál ki a homokból. Se bor, se kocsonya. De nem is pince ez a pince, hanem konyha. * A lépcsőn edényes gyerekek, asszo­nyok lépegetnek lefelé. A másik szélen más edényesek lépegetnek fölfelé. A lefelé jövők edénye zirren-zörren. Lóbálják is a kézben. A fölfelé menők igyekeznek mereven egyen­súlyozni. Fönn egy öreg koldus szerencsét kíván azoknak is, akik jönnek és azoknak is, akik mennek. * Ide lenn lázas munka folyik. Tészta- gyúrás, cukortörés, laskanyujtás, kuglófcsa­varás, hu8vágás-metélés, Na gondoljon hát senki holmi spanyol inkvizícióra 1 Disznópe­csenye sustorog a lábasban, nem eleven emberhús. m * Hébe-hóba úri öltözetű egyénok sietnek le. Nem tudni, hopy az aromatikus, csábitó légkör hozza-e őket ide, vagy mert a kassza körül, ahol a gyöngébb nem bíbelődik szá­mokkal, bankókkal, mindig »fontos* dolguk akad ... T. i. mert ezek semmiféle edényt se hoznak, se visznek, csak jönnek. * • Hangzavar. A dirigens mégis mindent tud. Ki kapott, mit kapott? Koldusasszony- jön. »Kézit csókolom.“ S már viszi is a pá­rolgó ételt. Á fizetés csak az égben törté­nik .. . »Kézit csókolom“ ... — Asszonyok, lányok a jóság, a szeretet frontján ... * Azoknak pedig, akik kifelé mennek, agy tetszik, hogy még gömbölyűbb arcsal mosolyog rájuk a kapu felirata : »A Nőegye- eület hadikonyhája“ . . . —l. —». Ne felejtsük el a Sajtóalapot! Egységes választójogi törvény. Mi­kor a fejedelmi hatalom helyébe a néphata­lom lép és a nép legkiterjedtebb formában az ő hatalmát közvetve, választott képviselői utján gyakorolja, igen fontos, mikép van megalkotva a választójogi törvény ? Az erre vonatkozó törvényjavaslat már elkészült, amely sok tekintetben különbözik a régi és az eddig módosiíott, újjáalakított törvénytől. Most az országgyűlési, törvényhatósági és községi választójog egységes lesz s minda- három egyforma széles alapokon fog nyu­godni. Az akaratnyilvánítás nem ismeri majd azokat a korlátokat, amelyek eddig érvény­ben voltak. Általánosság, titkosság, nőkre való kiterjedés is, mind olyan jelzői, amellyel a népet, az egész népet vannak hivatva az uj álllamformában sorsának intézőjévé tenni. Az egységes választójog a községek és a törvényhatóságok régóta kívánt újjászervezé­sét is meg fogja hozni, amelynek leglénye­gesebb intézkedése, hogy a virilizmust el­törli. Megszűnik tehát pl. a városok vezeté­sében a vagyon, a nagytőke nyomása, amely- lyel minden egyéni érdek érvényesülni tu­dott a város érdekének rovására. így a tör­vényhatósági közgyűlések külső képe is meg­változik, amennyiben az a terv, hogy a főis­pán vagy polgármester helyett egy válasz­tott bizottsági tag elnököljön. Advent. A keresztény világ Karácsonyra készül. A négy hétben négyezer évnek Krisztus- várása rezdül meg a szivekben, epedő vágy, sóhaj szakad fel a keblekből, mi ott sir-zo- kog Adventnek örökszép himnuszában: Ro­rate, harmatozzatok égi magasok I Kora hajnalokban kinyílnak a temp­lomok kapui s az ódon padsorok megtelnek imádkozókkal. Városban és falun oly egy­forma a kép ilyenkor 1 Szentély körül az ol­táron halvány gyertyafény lobog. Fagy, hó­felhő kint, hideg pára belül a templomon, csak a sziveket járja át a titokzatos meleg­ség : Rorate, harmatozzatok égi magasok 1 Négyévi harc, epedő gyötrelam és vá­rakozás után e négy hétben az egész világ is Karácsonyra készül. Négy év után az első Karácsonyra, mikor ismét együtt lehet a család, családban a férj, fiú, testvér és az apa. Milyen lesz ez a Karácsony ? Meg­hozza-e a szív, a lélek és az ország békéjét és igazi örömét ? . . . Kora hajnalokban kinyílnak a templo­mok kapui, sir-zokog az adventi himnusz: Rorate, harmatozzatok égi magasok 1 Papi recollectiot tartunk december negyedik napján este hat órakor, melyre ez utón hívjuk meg a főtisztelendő papságot. Szatmár, püspöki konviktus. Ezüstmenyegző. Jankovics János ny. igazgatótanitó és neje Demidor Cecilia no­vember huszonegyedikén egybekelésüknek huszonötödik évfordulóját ünnepelték. A fri­gyet a Kálvária-templomban as egyház új­ból megáldotta. A köztiszteletben álló, áldá­sos közéleti tevékenységet kifejtő igazgatót az évforduló alkalmával számosán keresték fel jókivánataikkal. Az Urak Mária-Kongre- gációja testületileg tisztelgett a hűséges tag­társnál, aki szépen meg tudja egyeztetni vallásos meggyőződését a polgári életben kifejtett működésével. Hazajöttek a tizenkettes honvédek. Megfogyatkozva, fáradtan hazajöttek derék tizenkettes honvédeink. Itthon van a pót- zászlóalj Egerből és maga az ezred is a harc­térről. Az ezred 30 tisztből és 300 fő legény­ségből álló csapata négyheti gyaloglás és nehéz vonatjárás után Both Gyula őrnagy vezetése alatt november 25-én, a pótzászló­alj Goszthonyi István alezredessel november 24 ón érkezett. Az érkezőket a pályaudvaron a város vezetősége, a Nemzeti Tanács elnöke és Ozory István rendőrfőkapitány fogadta s a jótékony egyletek hölgytagjaival megveu- dégelésükről gondoskodott. Itthon van az ezred sok dicső küzdelemben résztvett, harci golyóktól szakadozott zászlója is, amely örök •időkre büszkesége leend hős tizenkettes hon- védeinknek. A dolovai nábob leánya. Herozeg Ferenc e maradandó becsű és művészi ké­szültséget kívánó müvét a Jótékony Nöegy- let műkedvelői adták elő november 25-én a városi színházban felerészben a várost védő katonák ellátási költségeinek, felerészben a saját szükségleteinek fedezésére oly fényes sikerrel, hogy hivatásos szinészeknek is di­cséretére válhatnék. A nézőteret zsúfolásig megtöltötte a közönség. Ott volt a város tár­sadalmának szine-java s mikor a jótékony­ság oltárán áldozott, a művészetnek is hó­dolt. Sokat és lelkesen tapsolt a kitűnő szín­játszó együttesnek: Salamon Ella választé- kos*Joób Vilmájának, Runyay Mariska paj­zán Szentirmaynéjának, Szabó Mária okos Domaházynéjának és a bravurozó férfigár­dának. Vojnár János Tarján főhadnagya ki­magasló, talentumos színészi alakítás volt s illuziótkeltő környezetet alkottak Ctomay Győző Szentirmay százados, Terek Sándor Lóránt hadnagy és Runyay Sándor Bilitzky hadapród szerepében, mig Tar Lajos, Mor- vay Zoltán, Frank László, Rácé Aladár, Lé- ber János, Unger István és Wallon Lajos a kisebb jelenetekben csillogtatták meg a da­rab szépségeit. A dolovai nábob leányának november 25-i előadása a Nőegyletnek béke­időkre emlékeztető eseménye volt. Kevés ember dolgozik. Nagy, igen nagy baj az, hogy a háború nem előbb, hanem télen végeődött. Mert mi a helyzet ma ? A mezőgazdasági munka most alig va­lami s a szén- ós anyaghiány miatt a na­gyobb iparüzemek és a gyárak szünetelnek. Aránylag kevés ember dolgozik, a tétlenség pedig az ördög párnája, a szenvedelmek ru­gója s ez a zavarok főoka. Ha nem dolgo­zunk, összeomlik az ország. Mi tehát a te­endő ? Ne válogassunk a munkában. Ha nincs szakmunka, vállaljunk más munkát. A munka éltet, a munka haszon, a munka erő és dicsőség. Amíg a tavasz be nem kö­szönt, amíg a szón- és anyaghiányt le nem küzdöttük, mindenki a maga hajlamának, a maga testi erejének megfelelő munkát vál­laljon. Csak keresni kell és bizonnyal ta­lálni fogunk.j Nemzetiségi szakelőadók. A kor­mány elhatározta, hogy a nemzetiségi mi­nisztériumban az egyes nemsetiségek érde­keinek közvetlen képviseletére szakelőadói állásokat szervez, amelyeket meghívás utján fog betölteni. Ezeknek a szakelőadóknak kö­

Next

/
Oldalképek
Tartalom