Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)

1918-11-21 / 47. szám

Do nagyon tóved, aki azt hiszi, hogy a papság háborús tevékenysége fegyverek és zászlók megáldásával kimerült. Nem, távolról sem. Á háború kettős terhet rótt a papság vállára. Fenntartani a lelket az ilthon- levőkben s kikisérni, végigélni a háború minden fázisát, minden borzalmát a kivonulókkal. Lelket tartani az itthonlevőkben ! Oh emberek, ha tudnátok, mily nehéz ezl Megnyugtatni, lecsendesiteni az aggódókat, vigasztalni a szomorúakat, árvák és özvegyek könnyét letörölni, óh próbáljátok csak meg; közelítsetek csak egy fiatal asszonyhoz, aki a várvavárt becéző levél helyett csak egy rideg, szűkszavú sürgönyt kap, hogy az, akit szeret, tisztel, imád, nincs többé. Közelítsetek csak egy ilyen háborús áldozathoz, kit a fájdalom halálra kínoz s a jövendő, a megélhetés gondja rémit, kinek arcára a halottak fakósárgasága ül s szemeiben szinte a téboly gyújt lobogó, ijjesztő lángot — s akkor tisztelettel, csodálattal fogtok kalapot emelni a pap előtt, mert ezekben a szerencsétlen áldozatokban, ebben az egész országban ő tartotta a lelket.

A másik nagy feladat volt: elkísérni a hadbavonulókat. Barangolni velők idegen földeken s felkeresni őket mindenütt, ahol csak vannak: akár a lövészárkokban is. Szürke életükbe egy kis fényt, sivár napjaikba egy kis örömet lopni a vallás vigasztalásával. S aztán, ha bekövetkezett a harcok ideje, kötözőhelyen s kórházakban várni a sebesülteket. Lelket önteni azokba a szerencsétlen, vérző emberroncsokba; megnyugvást, türelmet a szenvedés által felkorbácsolt lelkekbe. S ha az orvos tehetetlenül állott meg a beteg előtt, elkészíteni azt az utolsó útra, hogy megtörő üvegesedő szemei ne bosszút s gyűlöletet, hanem vallásos megnyugvást sugározzanak s hörgő melléből kitörő utolsó szó nem a kétségbeesés kiáltása, hanem ima, a hit a remény fohásza legyen.

A múltnak, a lezajlott világháborúnak ezen bő ismertetésével már meg is|adtam a feleletet arra a kérdésre: hol vannak a papok ?

Ott vannak most is, ahol eddig voltak; kiki a maga helyén s csak egy gondolatuk, vágyuk, kívánságuk van: lelket önteni az emberekbe. Lelket, . azt a komoly, nyílt, őszinte, keresztény lelket, mely a szabadságból nem csinál szabadosságot, mely a törvényt, mások személyét és vagyonát nem villogó szuronyok miatt, hanem meggyőződése miatt tiszteli. Lelket, azt a fölényes, harmonikus, keresztény lelket, amelyik nem bókol minden szélfuvalomra, az események zavaros egymásutánjától meg nem ijjed, Isten kormányzó kezét tudja maga felett s a világtörténelem forgatagában, a népek emelkedésében, esésében az ő bölcs intézkedését imádja.

Hol vannak a papok ? Ott, ahol rendet kell teremteni, szenvedélyeket lecsillapítani, háborgó kedélyeket megnyugtatni, tébolyba kergető honfiúi bánatot eloszlatni, esügge- dőkbe, kétkedőkbe, lehanyatlókba lelket önteni. Ott, ahol eddig; ahol ki nem tüntetve, meg nem értve izzadtak eddig is: a belső fronton, a lélek birodalmában. Azért, aki rendet, nyugalmat akar ebben az országban, az olcsó hatások kedvéért ne azt kérdezze: hol vannak a papok, hanem még ha hitetlen is, térdre borulva adjon hálát Istennek, hogy ott vannak, ahol vannak és az ilyen meggondolatlan aposztrofálások helyett kérje őket saját maga és övéi biztonsága érdekében összetett kezekkel, hogy maradjanak ott, ahol

2 ___

ed

dig voltak s lehetőleg kétszeres erővel tegyék azt, amit eddig lettek.

S végezetül még egyet. A papi élet, a papi lélek egyik legmélyebb titkát árulom el. Ne féljenek tőlünk; ne féltsék a forradalom vívmányait a papoktól. Ne üljenek fel dajkameséknek, hogy ellenforradalmon, a monarchia visszaállításán törjük a fejünket. Nem : ezekben a viharos napokban, amikor minden kínos vergődéssel vajúdik, amikor a régi világ összeomlik s mind tisztábban s tisztábban bontakozik ki a jövő képe, nekünk csak egy gondunk, egy vágyunk van: megkeresztelni ezt a születendő uj világot, lelket, lendületes, keresztény lelket önteni ebbe az uj világba. Azért az uj Magyarország megépítésénél mi szépen együtt haladhatunk. Önök dolgozzanak vállvetett munkával az államiság, a rend, a jólét felépítésén s engedjék meg, hogy mi is hozzáadhassuk a magunkét, hogy lerakhassuk az államok legerősebb pillérét: az erkölcsi világrendet, mely nélkül hiába független, önálló köztársaság, Magyarország megdől és rabigába görnyed.

Egy szatmári pap.

„SZATMÁRI HÍRLAP

i polgármester lemondott.

— UJ rendszer a városházán. —

Meglepetésszerűen hatott a hir, hogy dr. Vajay Károly polgármester e hó 15.-én beadta a lemondását. Tudunk róla, hogy a polgármester régebben foglalkozott a távozás gondolatával s csak azért nem mondott le hamarabb, mert attól félt, hogy megítélik ha távozása a nehéz idők közepette történik.

Természetesnek tartjuk, hogy akkor, midőn egy uj demokratikus Magyarország megszületett, a régi rendszer exponált képviselőit nem látják szívesen a helyükön, ez hasson vigasztalóan a polgármesterre, mikor hosszú becsületes szolgálata után történt távozásának apró bántó körülményei jutnak eszébe.

Az uj polgármester megválasztása az uj választó jog alapján összeülő képviselőtestületre marad, tehát hosszú idő fog eltelni, amig városunknak megválasztott polgármestere lesz. Addig az ügyeket Lénárd István h. polgármester látja el. Nehéz időben veszi át a város vezetését, de minden előfeltétele megvan hozzá, hogy a közönség és a tisztikar bizalommal támogatja. Az elmúlt hosszú korszak alatt az agilis fiatal tisztviselőkar nem igen jutott szóhoz, az uj polgármester helyesen fog eljárni, ha az ezerfelé ágazó ügyek elintézésénél a tisztikar ambícióját felszabadítja.

A legégetőbb kérdés ma a katonacsaládok tűzifával való ellátása. Ebben a kérdésben a polgármester a főszámvevővel és dr. Papp Zoltán tanácsnokkal folytatott tárgyalást s arra a megállapodásra jutottak, hogy a város csekély mennyiségű tűzifájából ezidőszerint csak a katonacsaládokut fogják ellátni.

Figus Albert városi főszámvevő kifejtette, hogy a „Karitász“-egylet ilyen irányban már működött, de ez a feladat ma oly nagy fontossággal bir, hogy egy jótékony egyesület működési keretein túllép, ezért indítványozza, hogy a tűzifa kiosztást egy bizottság végezze, mely a tisztviselőkön kívül a politikai pártok delegáltjaiból álljon.

Az uj kiosztási rendszert az indítványnak megfelelően állapították meg.

Tervbe van véve a közönséggel való közvetlenebb érintkezés, a szóbeliség és az ügyosztályrendszer felállítása.

Magunk részéről bizalomm.il várjuk azt a változást, amelynek természetszerűen be kell következni és igazolni a régi rendszer romba dőltének jogosságát.

_____Szatmár-Németi, 1918. november 21.

Ne

pgyülések. Mi, akik a nagy átalakulás első percétől kezdve az összetartást hirdetjük s nem tudjuk eléggé hangoztatni, hogy a belső rend és nyugalom megóvására kell minden erőnket fordítani, fel kell hogy szólaljunk a népgyülések ellen. Volt már elég belőlük s azokra, ha csak éppen azt nem akarjuk, hogy városunkban fenekestül felforduljon minden s gyúlékony anyagot helyezzünk el az amúgy is heviilékeny katonák lelkében, immár semmi szükség sincs. A november tizennegyediki népgyülés például a november hetedikinek csupán ismétlése volt. Cél és határozathozatal tekintetében semmi újat sem akart dokumentálni,egyes szónokok részéről azonban akaratlanul is olyan kijelentések történtek, amelyek távolról sem alkalmasak arra, hogy a népkormány által kívánt, belső rendet és bókét biztosítsák. A Nemzeti Tanács s ennek helyi szerve is hangoztatja, hogy munkával, közös erővel mindnyájunknak azon kell lenni, hogy az uj időkbe való átmenet miDél zavartalanabb legyen és semmi olyas ne történjék, ami csak anarchiára vezet. Miért játszani akkor a tűzzel, amely könnyen lángba boríthat, mindent, szítani a szenvedelmeket, amelyeknek aztán nem tudnak parancsolni? Az egyik szónok a régi rendszert akarja felelősségre vonni és mindenáron ellenforradalmárokat keres. Nincs helye most a rekriminációknak s ellenforradalmárokat mi sehol sem látunk. A másik müheviiletében azt kérdezi a katonáktól, hol vannak a papok, akik a zászlóra feleskették, őket ? Nyilván a katholikus klérusra gondolt s elfelejtette, hogy az erkélyen mellette állt a Nemzeti Tanács elnöke is, aki annak idején srintón áldásával küldte el a menetszázadokat, mert akkor meg kellett őket áldania. Csupa rövidlátó, rosszindulata beszéd, amelyek ellen a vajúdó idők nyugalma érdekében fel kell emelni tiltakozó szavunkat. Ha a szónok mindenáron izgatni, lázitani akart, akkor azt is megkérdezhette volna, hol vannak most azok, akik meggazdagodtak, visszaéléseket követtek el, akik egész háború alatt itthon voltak stb. stb. Ne, ne játszunk a tűzzel, hanem emelkedjünk fel egyszer a helyzet magaslatára és értsük meg jól, hogy most nincs párt, nincsen felekezeti és osztálykülönbség, hogy most csak munka, dolog, aggódó hazafiak és hazát mentő magyarok vannak.

Ne felejtsük el a Sajtóalapot!

Földet kapnak a katonák. Buta

Barna földmivelésügyi miniszter elrendelte, hogy írják össze azokat a katonákat akiknek öt holdnál kevesebb földjük van. Ez az összeírás arra való, hogy megállapítást nyerjen, kinek van igénye földre, mert a népkormány ki akar elégíteni minden katonát, akinek jussa van földhöz. A földmivelésügyi miniszter újból is és nyomatékosan kijelentette, hogy az a katona, aki zavargásokban vesz részt, aki fosztogat, aki nem lép be a nemzetőrségbe, az nem kap földet. A minisi- ternek ez a rendelete, amellyel az összeírás iránt intézkedett, már szétment az országba.