Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)

1918-11-14 / 46. szám

monarchia. Ausztria azonban csak úgy lesz képes megoldani a nemzetiségi kérdést, iha mellette egy erős, független Magyarország áll. Az ausztriai uj államalakulatok csak perszonál unióban legyenek egymással, Né­met-Ausztriának azonban be kell lépni a né­met szövetségbe. Ha Eötvösnek a nemzetiségi kérdésre vonatkozó munkáit olvassuk, valóban az az érzésünk támad, hogy egy fólszázaddal előre látta a mostan végbemenő világtörténelmi eseményeket. Remélnünk kell, hogy az általános bé­ketárgyalásokon tekintetbe fogják venni Ma­gyarország ezeréves történelmi múltját és az entente-hatalmai részéről országunk területi integritása (Horvátországot nem számítva) a nemzetiségek autonómiája mellett sem fog sérelmet szenvedni. Dr. Oál János. Szatmár-Németi, 1918. november 14. _____ Ne felejtsük el a Sajtóalapot! u ül Hazatér ökhazav árók. Késő őszi napon, novemberi ködben van még szép virága a szép magyar föld­nek. Várnak valakit, pirosló arcot, dobogó sziveket szerte a hazában, fényes palotába, akáclombos eresz alá, ringó- rengő tulipános bölcső mellé. Gránátdult mezőkön, messzi harcmező­kön kialudtak már a tábortüzek. Elfáradtan elült a háborúk villáma. A béke sok f®hér galambja játszik már az ágyuk erdejében. Jertek haza, katonáink, jertek, szép ma­gyar leventék, aranyos vitézek 1 Ha nehezen indul is el, ha sokat is álldogál veletek a vonat, a békés munkától elszokott vasparipa, akárcsak a pólyáktól hajszolt alföldi csikó a karimás trénszekérrel, jertek haza, jertek, ott ne maradjatok még sokáig! Hadd verje a kocsi tengelye a lomha kerekeket, jertek, itt vár már régen a hitvesek kebele, az édes­anya csókja, a testvér ölelése, a gyerekek lármája. Vár a községháza, vár a szövet­kezet. Van még szép virága a szép magyar földnek, daru-, kócsagtolla a puszta mező­nek, sok árvalányhaja a szabad Alföldnek, zöldes rozmaringja kerti kisablaknak. Magyar lányok várnak, szép kuruc vi­tézek, hogy igy induljatok már mint nem­zetőrök a pogány csatába. Polgár honfitársra támad. Csúfolja a békét. A cseh szomszéd se fér Prága városába, a rác is kacsingat át a délibábra. Még az oláh is csak ellenségünk marad a saját portánkon. Nem tanulták még meg négy esztendő alatt: „Ne bántsd a ma­gyart 1" A haza határain, a busongó, régi, ősi végvárakon véres romokra néz a szabad­ság ébredező napja, mert nem vagytok itt­hon, nyalka kurucok, magyar vitézek, félvi­lágot győzelemmel bejárt fáradhatlan hősök. Gyertek, meséljétek majd el a fonóban, mint vágtatok rendet szerte a világban. Fog­játok aztán meg, ha szól a pacsirta, jól az ekeszarvát, szántsátok mélyen meg ezt az ősi földet 1 Testvérkezet nyujttok majd áz el­lenségnek, mikor madárlátta cipó, puha bu- zakenyér kell az idegennek. Talaborvölgyi. Tisztelettel kérjük volt harctéri elő­fizetőinket, hogy jelenlegi tartózkodási helyüket a lap zavartalan szétküldése céljából a kiadóhivatallal mielőbb kö­zölni szíveskedjenek. „SZATMÁRI HÍRLAP* Jöjjetek haza. — Molnár Károly. — jfegyver vándor6ottá váljék Rezetekben, faljon meg a jelen az emléketekben, jfák odváí, föld mélyét Rogyjátok üresen, Dfíindegyik egyenest Rázá6a siessen . . . Jöjjetek kaza ! Ölapnyugat, Ölap kelet, Észak és fbél tája, Szibéria jege, ÖZilusnak deltája, Engedjétek kaza, kazavárjuk őket, jj (everketetlen, kifáradt küzdőket. . . jöjjetek kaza! Se kér kenyér, meleg iüzkely várnak itffíon S örömkönnyek árja, hit nyiltan, kit titkon, ölelő karoknak reszkető rezgése, Vonagló ajkaknak néma köszöntése . . . jöjjetek kaza ! (jjondborus arcotok? — majd lesimogatjuk. Véres a ruhátok ? — majd kimosogatjuk, jffönnyes a szemetek ? — majd letörüfgetjük. Száradt a lábatok? — majd kipikentetjük. Jöjjetek kaza ! Éjjel álmatokban fel-felrezzentek még ? Visszajár kisértni a régi sok emlék? jforrnak még bennetek megtör lation bosszúk? öle féljetek tőlük, majd feimádkozzuk. jöjjetek kaza ! Sajgó sebetekben fájdalom cikkázik? Sjötresült bőrötök fagyos vízben ázik? Csákíalan szátokban keserű a falat? ÖKajd megédesítjük a szebb napok alatt, jöjjetek kaza ! * Ó.feledjétek el, Rogy merre kószáltatok, :§ogy valaha vérben térdig is jártatok, ífeledjétek el mind, akarattal, önként, Ami csak veletek öt éven át történt! Jöjjetek kaza ! A Nemzeti Tanács helyi szervezete szombaton délután három órakor a város­háza nagytermében Bélteky Lajos elnöklete alatt teljes ülést tartott, amelyen a Tanács tagjai csaknem teljes számmal jelentek meg. Elnök beszámolt a Nemzeti Tanács megala­kításáról, kibővítéséről és az eddig tett in­tézkedésekről. Szóba került a város lakossá­gának és a katonaságnak élelmezése, amely lefoglalás és zár alá vétel utján január else­jéig biztosítva van; a nemzetőrség fenntar­tására szükséges költségek előlegezésének és fedezetének kérdése, amely kormányha­tósági intézkedésig a városnak napi huszon­egyezer koronába kerül; a barak-kórház át­vételével kapcsolatban a városban lévő ösz- ezea katonai kórházaknak a kitelepítése, hogy az eddig lefoglalva volt épületek, intézetek, eredeti rendeltetésüknek vieszaadassanak. Tárgyalás köeben megjelent a Nemzeti Ta­nács előtt Nagy Lajos ezredes és bejelen­tette, hogy a kassai kerületi parancsnokság­tól távirati utón rendeletet kapott a szat­mári állomáeperancsnokság átvételére. — Az ülés több kisebb ügy elintézése után este hat órakor ért véget. sr.Tsi", i-A.-.r-n-i-- --- ....x----- .1 'L-a ■. a.. -■ »■ — t—---n 1 i Me galakult a papi tanács. Buda­pesten a Közpoti Papnevelő intézet száz áldozópapja csatlakozott a Nemzeti tanács­hoz és megalakította a papi tanácsot. Egy­ben elhatározta, felhívja az ország papságát, hogy szervezkedjen és küldjön delegátust a papi tanácsba, amelynek elnökéül dr. Szalay Mátyást választották meg. A Kath. Népszövetség a budapesti Nemzeti Tanácsban. Miután a Kath. Nép­szövetség az ő háromszáznegyvenezer tagjá­val csatlakozott a Nemzeti Tanácshoz, a Nemzeti Tanács az intéző bizottságba bevá­lasztotta Zboray Miklós dr. országgyűlési képviselőt, a szükebb választmányba pedig dr. Vass József, dr. Emezt Sándor, Huszár Károly, Haller István, Túri Béla és dr. Giesswein Sándor népszövetségi vezetőfér­fiakat. Szatmár város képviselője állam­titkár. Dr. Nagy Vince, Szatmár város kép­viselője, a miniszterelnökség politikai állam­titkárává neveztetett ki. Népgyiilós. A szociáldemokrata párt a város polgárságának részvételével nov. 7.-én délelőtt 11 órakor a városháza előtti téren népgyülóst tartott, amely Be’lteky Lajosnak, a helyi Nemzeti Tanács elnökének megnyitó beszéde, a radikális és szociálista párt s a Katona tanács részéről elhangzott szónoklatok után határozatiig kimondotta, hogy a forra­dalom vívmányainak biztosítására kívánja az általános, egyenlő, titkos és a nőkre is kiter­jedő választójognak sürgős törvénybe iktatását és mielőbbi törvényhozási intézkedést a köz­társasági államforma megvalósítása iránt s ezt a helyi Nemzeti Tanács utján a népkormány elnökével táviratilag is közli. A népgyülés egyik szónoka Molnár István, a budapesti Nemzeti Tanács és az országos szociálde­mokrata párt kiküldötte volt. A népgyülésen a város másfélezer főnyi polgársága esküdt tett az uj, önálló, független Magyarországra. A szatmári járás községeiben mega­lakult Nemzeti Tanácsok elnökeinek és köz­ségi jegyzőinek bevonásával november 9-én megalakult a járási Nemzeti Tanács, amely­nek elnökévé Sziics János lázárii róm. kath. lelkészt, jegyzőjévé Szerdahelyi László tüzér- hadnagyot, egrii földbirtokost választották meg. Az iskolák a vidéken még mindig uralkodó járvány, a világesemények s a ne­héz vonatközlekedés miatt további intézkedésig zárva maradnak. A szellemi munkások f. hó 12.-én népes gyűlést tartottak, amelyen kimondot­ták, hogy az egyesülés cime: „A szatmári szellemi munkások szervezete*. A végleges megalakulás kimondását és a tisztikar meg­választását a következő gyűlésre halasztották. Előléptetés. A vk. miniszter Lengyel József szatmárnémeti kir. kath. tanitóképző- intézeíi tanárt a IX. fizetési osztály I. foko­zatába léptette elő. Felvilágosító beszédek. A szatmári szociáldemokrata-párt vezetősége Ozory Ist­ván rendőrkapitánnyal az élén gyűjtést indí­tott, melynek célja, hogy a befolyt adomá­nyokból a párt kebeléből „bizalmi férfiakat* küldjenek ki a vidékre, hogy ott a vagyon­biztonság megóvására és a zavargók megnyug­tatására felvilágosító beszédeket intézzenek a néphez. Csak aztán igazi felvilágosító be­szédek legyenek ezek, alkalmasak a vagyon­biztonság megóvására és a zavargók meg­nyugtatására. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom