Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)

1918-11-07 / 45. szám

hatnak a Nemzeti Tanácshoz s velük jött Martiny Mór alezredes, zászlóaljperancsnok is, aki megjelent az intéző bizottság már folyó ülésén, később az erkélyen a polgár­ság előtt és közölte, hogy az 5. gyalog ezred hazafias lelkesedéssel csatlakozott a Nemzeti Tanácshoz. Alig múlt el tizenkét óra, amikor a népgyülés szép rendben szétoszlott, tünteté­sekkel nem zavarva meg a város példás rendjét és nyugalmát. A láz is, amely előtte való este elfogta a lelkeket, lassan múlófél­ben volt. Az intéző bizottság még aznap délután három órakor alakuló ülést tartott, amelyen a Nemzeti Tanácshoz való csatlakozás jeléül Martiny alezredes letette az esküt és az ülés­ről történt eltávozása után a nemzeti ügy szolgálatára és a polgárság védelmének biz­tosítására kivette azt a tisztikartól és a le­génységtől is. Az intéző bizottság intézkedett, hogy polgárőrség alakuljon, hogy a katonai ren­dőrség megerősítést kapjon s hogy a város­ban egész éjjel katonai őrjáratok cirkáljanak. Elrendelte az élelmiszer raktárak, vasút fel­ügyeletét s a korcsmákat és pálinkamérése­ket bezáratta. A Nemzeti Tanács helyi szervezete no­vember elsején megalakulván, nagy felelős­ségének tudatában újabb és újabb intézke­désekkel őrködik azon, hogy az uj idők rendjét biztosítani tudja s azt és ennek mun­káját semmiféle körülmény : a csőcselék fosz­togatása, vagy az átutazó és frontról haza­térő katonák garázdálkodása meg ne zavar­hassa. Álakittassék meg a kath. alsópapság egyesülete. Lelkiismeretlen izgatásnak nevezte egyik kath. napilap a Népszavának ama kiroha­nását, melyben a kath. klérus ellen izgatta olvasóközönségét igazságtalanul és égbeki­áltó érzéssel. Ma, amikor emberi életre megy a játszma, ma, amikor egy égő gyufaszál vagyonokat emészthet meg, ma, amikor a nemzet legszentebb jogainak kivi vására fo­lyik élet-halál harc: nem azt kérdem, hogy szabad-e ebbe a szent küzdelembe zavaró han­gokat vegyíteni, hanem azt mondom, hogy min­den osztály, nemzetiség, felekezot ellen kimon­dott, leirt szó — bármelyik oldalról jöjjön is, — égbekiáltó vétek. És ezt tette a Népszava. Tette pedig ama napokban, mikor minden ellentétnek el kell simulni egy jobb, szebb jövő reményé­ben. Nem én vagyok hivatva arra, hogy a kath. klérus ellen kovácsolt uszítást illetékes helyen visszautasítsam, ezt tenni az egyház­főknek, elsősorban a hercegprímásnak köte­lessége. Ebből az esetből én csak egyet aka­rok leszögezni. Bizonyos vagyok abban, hogy amikora sajtóban egy-egy ilyen cikk, hirecske nyer elhelyezést, minden esetben a rk. papság el­len szól. Ugyanis a papi vagyon, a holtkéz elvénél fogva, mely sugalmaz és ösztökél minden személyi támadást is, a görög pap­ságot ismert szegénysége mentesiti és kive­szi a bántalmak alól. Tehát, ha ez esetből egy pár sort írok, egyáltalában nem haza beszélek. Évek óta csodálkozva kérdem: miért nincs a kath. alsópapságnak egyesülete ? Ol­vasok, tudok, hallok birák, ügyvédek, köz­tisztviselők, művészek, hírlapírók, tanárok, tanítók, jegyzők, kereskedők, iparosok, fodrá­Szatmár-Németi, 1918. november 7. ______ „ SZATMÁRI HÍRLAP* szók, pincérek, és ki tudná elsorolni, hány egyesületről, csak a kath. alsópapságot nem látom tömörítve. Hát ez a testület, melynek minden időben kifejtett kifogástalan műkö­déséről mindenki tud, miért nem alakította meg eddig egyesületét? Miért?... Vagy miért nem alakíthatta meg? Nem a rekrimináció idejét éljük. A cselekvés napjai köszöntöttek reánk. Tehát a lenti kérdésre sem akarok most válaszolni, bár tudnék, csupán csak azt jelentem ki, hogy nem a kath. alsópapság akaratán tört meg eddig sem a testületi élet hiánya és hogy ez a testület azért nem egyesült, mert nem egyesülhetett. Pedig ugye milyen más­képen festene a dolog most is, ha minden ügyében a kath. alsópapság testületileg lép­hetne fel, milyen más súlya volna, ha a kath. alsópapság egyesülete vihetne minden sérelmét a hatalom birtoklója elé. Régen figyelem a Ref. lelkészegyesület működését és igazán teljes megértéssel és elismeréssel veszem minden munkáját, sőt nem kis sikert tulajdonítok a ref. lelkész­egyesületnek mindabban, amit a ref. lelkószi kar a maga anyagi helyzetének javítására, elhelyezkedése, az esetleges sérelmek szaná­lása ügyében elért. Ilyen haladást láthatunk minden osztálynál, foglalkozási ágnál, mely tömörítve, szervezve van. És a kath. alsó­papság ? ... az marad e téren a maga ma- radiságában, a maga tehetetlenségében. Quo- usque tandem . . . ? Nincs jogom a rk. alsópapság nevében szólanom, én csak sajnálattal látom, hogy a kath. klérus ama része mennyire védtelenül áll csak egy-egy tendenciózus hírlapi hírrel szemben is. Én, amikor bizonyos vagyok abban, hogy a gk. alsópapság egyesületének gondolatát il­letékes főpásztoraink ellenezni nem fogják, ugyanakkor felhívom a rk. alsópapságot is arra, hogy ők is foglalkozzanak e gondolat­tal. Kérjenek, ha kevés, kopogtassanak. Mert ez ma nem hatalmi, ez ma existenciális kér­dés. Ebben nincs agresszivitás, ez az alsópap­ságnál a kenyér, a lót kérdése. Qgnay gk. lelkssz. Polgárőrség. Á nagy átalakulás vulkánikus megráz­kódtatásai közepette, az okosság és előrelá­tás már az első huszonnégy óra eltelte után megszervezte városunkban a polgárőrséget. Hírek jöttek vidékről és az ország külön­böző részeiből, hogy a csőcselék fosztogat, a katonák — leginkább a harctérről hazatérők és a katonaszökevények — garázdálkodnak s lángok martalékává lesz a közintézmények és a magánosok vagyona s veszedelemben a polgárok biztonsága. A rémesen látók már oroszországi álla­potokról beszéltek s aggódva gondoltak a bekövetkezendő zűrzavarra. A hírek hála Isten­nek túlzóknak bizonyultak s ha itt-ott fel is ütötte fejét az anarchia, az már csirájában elfojtatott és a béke, nyugalom és a rend biztosítására mindenütt megfelelő intézkedések történtek. Városunkban a tartalékos tiszti iskola derék önkéntesei tartották fenn mindjárt az első Dapon a rendet s ezek rátermettségének, fáradhatatlanságának és odaadásának köszön­hető, hogy már az első pillanatokban baj nem történt. Megakadályozták a vasúti rak­tár kifosztását s az átutazó katonák fegyve­reinek elkobzásával nagy szolgálatot tesznek a közbiztonság megóvására. Mikor városunk nyugalmáról, rendjéről és békéjéről szólunk, legyen első sorban övók a hála és elismerés. Hálánk és elismerésünk utánuk a pol­gárőröknek szóljon, [akik százával és százá­val jelentkeztek Ozory főkapitánynál, a pol­gárőrség parancsnokánál, hogy katonáink nehéz és fárasztó munkájának könnyítéséül felajánlják szolgálataikat a város védelmére. Rang- és korkülönbség nélkül nemzsti- szinü jelvénnyel keblükön, vállukon fegy­verrel, kétóránkint felváltva járnak fel s alá az emberek az utcákon, kiki a kijelölt kör­zetben, hogy őrködjenek az alvók nyugalma fölött s minden gyanúsat jelentsenek a ke- rületenkint felállított őrszobáknak, amelyek a kaszárnyák katonai készültségével állanak összeköttetésben. A gyakorlat és tapasztalat hamarosan meg fogja találni a polgárőrség szervezésének helyes módozatait. Mi a magunk részéről három dolgot tartunk fontosnak. Először, hogy katonai szempontok a fegyverrel való bánni tudás szerint történjék a polgárőrök szolgálatának felhasználása, mi a Nemzetőrség szervezésével s az abba való beolvadással meg is történik. Másodszor, hogy ki-ki lehetőleg abban a kerületben őrködjék, amelyet jobban ismer, amelyben lakik s igy különösebben érde­kelve van. Harmadszor, gondoskodnunk kell a szol­gálat idejére a szegényebbeknek katonacipő­vel és köpennyel való ellátásáról. Járvány is van, esős őszi éjszaka is van s e nehéz­ségek leküzdésére gondolnunk kell. így szervezve a polgárőrséget, az iga­zán mintaszerű lesz. Rend, nyugalom, béke fog honolni a városban, szervezettség, egyet- akarás által a veszély eltávolodik házai kö­zül s mindennek utána lévén, csak az emlék marad meg sokaknak számára, hogy ötven­egy hónapi háború után legalább egy pár hétig katona — polgárőr volt. Megyéspüspökünk papságával együtt a következő levél kíséretében csatlakozott a Nemzeti Tanácshoz: A helyi Nemzeti Ta­nácsnak Szatmár-Németi. A kath. papság mindenkor hivatott szószólója és előmozdi- tója volt a külső és belső békének; hive az igazi demokráciának, amely nem más, mint a jól átérzett felebaráti szeretet; a magyar klérus pedig 900 óv óta szereti és szolgálja ezt a hazát és mindenkor készségesen támo­gatta azokat a mozgalmakat, amelyek a haza és az emberiség tartós boldogságára irányul­tak. Mivel a mai súlyos viszonyok között a Nemzeti Tanács vállalta magára azt a nagy feladatot, hogy a sok sebből vérző magyar hazának minél előbb visszaadja a rég sóvár­gott béke áldásait és megalapozza a függet­len, szabad Magyarországban minden polgár számára a boldogabb jövőt, papságommal együtt készségesen csatlakozom a Nemzeti Tanácsnak e nemes munkájához és biztosít­hatom, hogy a haza javára irányuló minden törekvésében számíthat a Nemzeti Tanács a szatmáregyházmegyei papság lelkes támo­gatására. Kiváló tisztelettel Szatmár-Németi, 1918. évi november hó 5-ón, Szent Imre herceg ünnepén, Boromisea Tibor szatmári püspök. Á papság küldöttségileg vitte el a levelet a Nemzeti Tanács elnökéhez s egyben kijelölte azon tagjait, akiket a Nemzeti Tanácsba küldeni kíván. __ = 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom