Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)

1918-10-10 / 41. szám

XXVII. évfolyam 1918. október iO Ssatmáp-Németi, 41.' szám Egész évre 10 K Félévre — 5 „ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: í. Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona Laptulajdonos k SZATMAR- EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes külde­mények, pénzek, hirdetések stb. Pézmány.sajté (Iskola-utca 5. sz.) címre küldendők. Pályázati hirdetések: egyszeri kOzléee 10 kOroa. ----------------- Nyllttér sora 40 fillér.! ----------------­Me gjelenik minden csütörtökön. Bcromlsza Tibor dr. megyéspüspök valóságos belső titkos tanácsos. Remegő kézzel, a szív meghatottságá­val, tele, eifogódással a múlt iránt, a könyv­nyomtatás előtti évtizedek müveiben lapoz­gatunk. Régi írások sárguló lapjain pihen meg tekintetünk szúette fatábláju, kívül vörhenyes, kopott bőrrel bevont rézkapcsos kódexeken. Ismeretlen r.evü ' barát ül cellá­jának világot átfogó, g-óriás áhítatában s ir- ir a kolostorok, zárdák vecsernyére siető, árnyékos iák alatt plní.TLdő lakói számára, ír, másol imákat, zsolozsmákat ismeretlen ember ismeretlen olvasóknak. Rója siirün egymás alá a latin-magyar sorokat, rója türelemmel, megértéssel, áhítat­tal s a lapok élére olykor iniciálékat, mini- umfestókes betűket * j •< 1 Indák, folyondár, gazdag erezetű levelek és virágok árnyalják körül * vonalakat, mint lugast, kerti falat a tavasznak pompája. Hónapokra, évekre szóló munkája közepette ráér arra is, hogy a gondolatoknak, mennyei himnuszoknak kezdő akkordját ünnepélyes órásban díszesebb ru­hába öltöztesse . . . Mily idegen, minő titokzatos világ ez a mai kor nyomdafestékbe- szokott olvasó­jának 1 Kódexet Írnak az . ^íek is minden földi halandóról. Belekerül ebbe a kapcsos könyvbe mindaz, ami életünk larsaimát alkotja szüle­tésünktől kezdve koporsónk bezártáig. Benne a gyermekkor angyali örömei, az ifjúság szárnyaló vágyai, a férfi vaioru vált tervei, reményei és az öregség boldog tudata a jól vézett munka után. Fehér lapokon az ártatlanság és szelíd­ség ; rózsás /színekben az ifjú tapogatódzó utjai; (b: a na és sárgás papiruszokon az élet­pálya eme'«védéséi ■:* csendes völgybe néző aranyló térségéi. A f'űob mozzanatok, életünk különböző fejezetei disáes betűkkel jelölvók s nyugodt örömmel veheti kezébe, lapozgat­hatja majd az, aki üresen hagyott helyeket, fekete foltokat nem talál benne. S ujságlapokat ir Wie a mának egy­szerű krónikása is. Események viharzanak el gyors egymásutánban feje fölött. Kopog a táviró, cseng a telefon, hírek száguldanak elő gyors szárnyakon a föld négy zugából s a krónikás ott ül íróasztal mellett, hogy mindenről tájékoztassa az o.vasósrat, Betűit lázas sietséggel ontja magából a gép és mindenki olvassa, mi hir, történés van a nagyvilágban ? Kgy_egy esemény mellett megáll, ma­gyarázza, elmélkedik róla és feltűnőbb, gon­dosabb cinamel látja el. a»'. Ezek az újság­írás ünnepi percei. A középkori barát ott ü! cellájában és iniciálékat miniumfestékes be­tűket rajzol. Egy percre mi is megáliupk s a há­ború és béke döntő óráiban vezető helyen adjuk közre egyházmegyénk^ öt vármegye olvasóinak a hirt, hogy őfelsége szeptem­ber 24-én kelt legfelső kéziratával megyés püspökünknek a ^alóságos belső titkos ta­nácsosi méltóságot adományozta. Az újság­papír egy iniciáléval lett gazdagabb s mint a legmagasabb kitüntetés hordozója, az agg főpásztor jótékony s a nevelés ügyéért min­den áldozatra kész munkás életére teszi rá a földi koronát. Az égiek könyvében már nem egy ily/ díszes iniciálé ragyog, jelölve, mint praetori- ánusok Rómába, vezető útját & határkövek, a különböző életfejezeteket. Csak kettőre mutatunk rá ez alkalommal: 1913-ból az aranymisés főpapra s 1916-ból a tizéyes szatmári püspökre. Mint aranymisés főpap a Tertulliánok és Originesek leikével, Pázmány Péter és Hám János drága örökségeként a legna­gyobb tudománynak, az ifjúság nevelésének hirdette fő irányelveit s nevét, egy krisztusi élet hordozóját, örökéletü alkotásokkal: ne­velőintézet újraépítésével és kibővítésével tette maradandóvá. A gyermek, az eljövendő müveit nemzedék volt az, amelyet leginkább szivébe zárt. Soha nem volt olyan áldozat, amit érte meg nem hozott volna. Mint tízéves püspök, az igazi apostol életére tekinthetett vissza. Maga a pásztor volt, aki őrizte juhait. Vigyázta lépteiket, éber szemekkel járva az akiok körül, hogy a nyájnak nála hija ne legyen. Növelte az akiok számát, uj templomokat, plébániákat emelve füzöldselymes síkon és kővel dom­bolt hegyek között. Amellett ült magába merülten a Boldogságok szent hegyén és a szentség templomában lelkiséggel áldozott. S most 1918-ban, egyházmegyéje kor­mányzásának tizenkettedik évében, a tizen­harmadik évnek hajnalán éri a magyar ko­rona fénye krisztusi munkájában. Az olaj­lombok reszketése között rubintok, drágakö­vek csillogása ragyog patriarchális alakja felé, arra, aki Betsaaida pusztáin vándorolt, a Jordán csendes kanyarulatainál és a fóru­mot, politikát, nyilvános szereplést sohasem kereste, mindig is kerülte. A lilaköntösü ősz patriareha ott áll ifjú királya mellett, mint annak bölcs tanács­adója. Vállát nemrégen födte be szent Ist­ván palástja s illette keze az országalmát és jogart; a kormányzás nehéz gondjai kö­zött, ha elvonul fejünk fölött a háború véres zivatara, szüksége lesz ilyen tanácsadókra. Rengeteg munka, feladat vár a katho- lieizmusra-a belső hitélet és a nevelés terén. Várát erősíteni kell, amelynek nem egy szi­lárd tornyát fogja döngetni a világnézetek harcaiban a merész ellenfél. E küzdelemnek irányt szabni, a támadókat tiszteletre bírni, királyi munka less s e királyi munka vég­zésében a katholicizmus vezatőinek tanácsa nem fog elmaradni. > Ott lesz krisztusi leikével, szerető szi­vével, János tanítvány értelmével agg fő­pásztorunk is a ezért örülünk az egész egy­házmegyével együtt a legmagasabb helyről jött méltóságnak. A mának egyszerű króni­kása rója sűrűn egymás alá % sorokat és a lélek ünnepélyes órájábarí a lap élére oly­kor-olykor iniciálékat, miniumfestékes betű­ket rajzol . . . Bakkay Béla. Wilson tizennégy pontja. Az egész világ érdeklődése most Amerikára és az ántánt vezető politikusaira irányul azóta, hogy október 4-én Magyarország, Ausztria, Törökország és Németország Wilson tizen­négy pontjára való hivatkozással fegyverszü-«' netet javasolt és a béketárgyalások megkez­dését indítványozta. A háborús hírek hát­térbe szorulnak és mindenki a közeli béké­ről beszél. Mire e sorok napvilágot látnak,' talán már itt is van a válasz, hogy iehetsó- ges-e a megegyezés, igazságos béke, vagy mindkét részről tovább folyik a harc a végső., kimerülésig ? Franciaország és Anglia a je­lenlegi harctéri sikerek után még egy ideig áltathatják népeiket, hogy sikerül Németor­szágot és szövetségeseit leverniük; nem ke­csegtethetjük tehát magunkat azzal, hogy a szilaj Clemenoeau és a dühös Lloyd George hamarosan a megértés alapjára helyezkednek. Sikeres ellenállásunk és Wilson tizennégy pontja előbb-utóbb azonban rákényszerítik őket arra, hogy végre is velünk «gyütt a zöld asztalhoz üljenek. A közeli jövő fejlemé­nyei fogják megmutatni, hogy az Újvilág elnökét csakugyan azok az eszmék és ideá­lis célok bírták a háborúra, amelyeket be­szédeiben hirdetett és békepontjaiban meg­fogalmazott s nem lappang-e a háttérben az angol-szász faj szolidáritása s Angliának hagyományos politikájából átvett az a szán­dék, hogy az európai hatalmak kimerülése után győztesként a színen maradjon éa egye­dül ő vigye el a zsákmányt ? Bármiként alakul is a helyzet, minket magyarokat első sóiban hazánk sorsa érdekel. Mi az orgyil­kos Szerbia megfanyitésére rántottunk kar­dot s azontúl önvédelem volt az egyetlen *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom