Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)

1918-09-12 / 37. szám

A fala egyetértését növeii a szövetke- kezet. Megkérdezte hát egy plébános a pá- lóctól, hogy milyen gazdasági és erkölcsi haszna van a szévetkezetook.

„A gazdasági haszna az, hogy olcsóbb lett a petróleum. Az erkölcsi haszna meg, hogy olcsóbb lett a pálinka.“

De mindjárt hozzátette : „Ne tessék ám mosolyogni, nagyságos tisztelendő ur, mert mivelhogy olcsóbb a pálinka, odajárnak inni. A szövetkezet pediglen csak módjával méri,

nem úgy, mint az Icig.

*

Mivel éppen az Icigről esik szó. Volt Schlózinger Icignek „faszer és vegyesktres- kedése a fekete kutyához.“ A Sehlézinger lcig fiatalember volt, minek következtében jó későn fedezte fel a katonai hatóság. De elvitték az Iciget „a háborúba.“ Három hónap múlva már elő is került, és kiderült, hogy a „Tetvetlenitő“-intézetben volt alkalmazva. Éppen azért a „háboruvisell“ Icig levétette a régi cimtáblát, újat pingáltatott a helyébe: „Sehlézinger Icig fűszer és vegyeskereskedése a ravaruszkai hőshöz.“ Az eset történelmi hiteléért Meskó Pál felel.

*

Nem minden zsidó egyforma. Schlézin- ger Icignek csak fűszer és vegyeskereskedése vagyon a ravaruszkai hőshöz, de már Russo Éliá« a Haditermény igazgatója. Megkérdeztek Pesten egy gyereket, hogy ki a legnagyobb ur Budapesten. Mire a gyerek gondolkodás nélkül vágta ki: „Russzó Éliá3, mert övé az egész Nádor-utca.“ Aminek történelmi háttere az, hogy az egész Nádor- utcát a Hadiíermény bérli

*

Ha már a központokról. Meskó Pál szerint a központoktól nem lehet lélekzetet venni, de legfeljebb csak azt.

Azért volt, hogy egy debreceni civis a halálos ágyán meghagyta, hogy ne temessék a központi temetőbe.

*

Pedig bizony-bizony, mind a központi temetőben vagyunk. Lehetne ezt másképp is mondani. De hát a «-betűt törölték a magyar ábécéből. Nem szabad ma zsidót mondani ; sem azt, ami utána következik;

*

' Ennek az ábécé megcsonkításnak meg- intelen oka a zsidó sajtó uralma rajtunk. Sokat gondolkodnak azon, hogyTan lehetne ezt a sajtót ártalmatlanná tenni. A legjobb megoldást megint csak Meskó Pál ajánlotta: Olyan sajtótörvényt kell hozni, hogy minden cikk mellett közlendő a cikkírónak fényképe. Akkor majd a sajtóban dominálni fog a görbe vonal, és a magyar ember egyenesen megutálja.

*

Van még egy indirekt megoldás. Egy plébános, mesélte Prohászka, bement egy zsidó iskolába. Hittanóra volt. A tanitó egy negyedórán keresztül a következő hittani gyakorlatot végeztette a gyerekekkel: A kezüket vezényszóra majd a mellükre, majd a padra kellett remi, és egyszersmind ütemesen mondani: Ich bin — a Jud. Ich bin — a Jud.

Uraim! — tette hozzá a püspök — Önöknek is ajánlom ezt a gyakorlatot. Mondjuk esak, amíg vérünkké nem vált: Ich bin — a Katholik. loh bin — a Katholik.

„Offenziva az állami iskolák eilen.“

Ilyen cimen irt cikket Bodnár György kir. tanfelügyelő a „Szamos“ szeptember l.-iki számában a „Szatmári Hírlap“ cikksorozata ellen.

Mindenekelőtt mélyen sajnáljuk, hogy, ha komoly észrevételei voltak, azt nem a mi lapunkban közölte, hanem arra érdemesebbnek tartott egy zsidó újságot.

Másodszor meghajtjuk a zászlót Bodnár György személye előtt: nemes szándékát elismerjük és teljes lélekből méltányoljuk azt a nagyszerű munkát, amelyet az elemi népoktatás terén évtizedeken át végzett. Ha tehát mi loyalisabbak vagyunk az ő személye iránt, mint ő iniirántunk, ezért minket feddés nem érhet.

Cikkíró mondja, hogy nem akar szél- malom-hareot, vívni. Aggódunk azonban, hogy mégis szélmalmoknak ment neki. Cikkében egy egész sor állítást megbotránKozva uta- sit vissza; olyanokat, amilyeneket a Szatmári Hírlap sohasem állított fel. A személyi kérdést már kikapcsoltuk, itt csak elvi megbeszélésről van szó.

1) „Hogy csak a kath. egyháznak volna joga iskolát fenntartani“, ezt „az egyház sohasem hirdette“, de még a Szatmári Hírlap sem. Sőt éppen az ellenkezőjét mondja : „Az állam állíthat fel iskolát, amennyit akar; neki, mint minden magánosnak, vagy társulatnak szintén megvan erre a joga.u (Sz. H. 33. sz.) De nincs joga az államnak az iskola- monopóliumra, hogy t. i. csak állami iskolát tűrjön meg és kényszerítse a gyermekeket arra, hogy állami iskolába járjanak. „Ha az állam az egész országban, avagy egy vidékén az összes nem áifami iskolákat eltörölné és kötelezné a szülőket arra, hogy gyermekeiket állami iskolába adják, súlyosan vétene a szülők szent joga ellen.“ Mert „a gyermeknek ilyetén kisajátítása a szülők legfön- ségesebb tulajdonjogának megsértése volna. (Szatmári Hírlap 33. szám.) És megsértése volna az egyház azon jogának is, hogy iskolákat állitson fel. Katholikus emberek között arról vitatkozni nem kell, hogy a kath. egyháznak van iskolafenntartási joga. Neki szólt az isteni parancs: „Tanítsatok minden népeket. Neki kell az embereket az örök életre nevelni. Az egyház nem alacsonyabb rendű és jogú társadalom, mint az állam. Hanem fölötte áll. Szerves, lényeges jogaitól az állam meg nem foszthatja. Ilyen értelemben igen is „jogállamban különleges elbánást igényel.“

2) . .hogy államhatalomnak nem volna joga idegen nyelvű polgáraitól megkövetelni, hogy tanulja meg a nemzet nyelvét“, ezt a Szatmári Hírlap ismét nem mondotta. Ellenkezőleg, ha az állam valamely nemzetiség megmaradásában nemzeti veszedelmet lát, a Szatmári Hírlap szerint: „elrendelheti az összes hitvallásos iskolákban a magyar nyelvű tanítást“, (Sz. H. 34. sz.), ami annál is több, mint amennyit a cikkíró kíván.

De ebből nem következik az, hogy az államnak joga van a hitvallásos iskolákat bezárni, (mint ahogy Erdélyben tervezik); sem az nem következik belőle, hogy a békés nemzetiségeknek se engedélyezze saját nemzetiségű nyelvük használatát az elemi iskolában. A békés nemzetiségek jogát a nyelvük kultiválásához igen is valljuk, és be is bizonyítottuk. Ugye, ha minket Oroszországhoz csatoltak volna, mi is megkívánnék, hogy szinmagyar falvainkban magyarul tanulhassunk az elemi iskolában. Sem azt a kiván______ „SZATMÁRI HÍRLAP“

sá

gát Magyarországnak jogtalannak nem tartjuk, hogy a moldovai csángóknak magyar nyelvű iskolát állítsanak fel. Ne legyünk annyiia elfogultak, hogy megtagadjuk másoktól azt, amit mi a magunk számára a leg- határozaltebban követelnénk.

Más kérdés, hogy van-e Magyarországon békés nemzetiség. A tízatmári Hírlap ezt a kérdést fel sem vetette. A nemzetiségek jogáról nyelvük kultiválásához általában, elméletileg, in abstracto beszélt, megengedve, hogy elveszti a jogát a nemzetiség nyelve iskolai használatához, mihelyt beigazolt, hogy fennmaradása nemzeti veszedelmet jelent.

3) „Egyet állítok, azt, hogy az áll. iskola nemes versenytársa lett több helyt a felekezeti iskolának“ — mondja a cikkiró. Ezt a* egyet mi is állítjuk. Mert: „Mi elismerjük azt a nagyszerű munkát, amelyet az állami iskolák és különösen azoknak egynémely kiváló tanítója végez.“ (Sz. H. 35. sz.) A szak- tanitás terén az állami iskolák igen magas fokon állanak.

> 4) De igy van-e oz a vallási nevelés

terén is? Itt ismét elismertük, hogy egyes esetekben az állami iskolában a valláserkölcsi nevelés kifogástalan; némely helyen jobb, mint a hitimllásos iskolában volt. de azt nem fogja józanul senki elvitatni, hogy általában, vagyis az állami iskola természetrajzát nézve, a vallási nevelés kielégítő volna. Nagyon pathetikusan hangzik az ilyen megállapítás a Bodnár György cikkében : „Igaz, hogy mi egyenlő szeretettel ölelünk keblünkre minden vallásu tanítót és tanulót, mégha másként is imádja Istenét, mint mi„ hiszen Isteni Mesterünk tanított rá, hogy minden ember felebarátunk!“ — De száraz valóság marad, hogy a felebarátok ilyen gyülekezete, ahol óriási számban vannak szociálista, szabadkő- mives, tsidó stb. tanítók, nem alkalmas arra, hogy ott jó katholikusokat neveljünk. Száraz valóság marad az is, hogy Isteni Mesterünk tanított ugyan bennünket arra, hogy mindenkiben szeressük az embert, de ugyanakkor intett, hogy: „óvakodjatok a farizeusok kovászától“. Nem, uraim, mi hamis elveket, tanításokat, meggyőződéseket sohasem fogunk tisztelni; ós nem tartunk akármilyen „meggyőződést“, vagy istenimádást, vagy istentagadást a legszerencsésebb vallási nevelési tényezőnek.

Ha ebben áll az állami iskolák „leki- csinyeláse“, akkor igen is lekicsinylőm az állami iskolákat, szolidárisán a kath. anya- szentegyházzal, amely óvja a kath. gyermekeket attól, hogy „vegyes“ iskolába járjanak.

5) Befejezésül csak ennyit : A cikkíró jószándéku védelme bizonyos állam-imádásból származik. Minket beleneveltek abba a felfogásba, hogy az állam olyan bálvány, amely minden fölött áll; amelyet „csak hódolat illet s nem bírálat.“ Meg kell egyszer érteni, hogy az állam mi vagyunk. Az a mi szövetségünk az anyagi boldogulás elérése céljából. Ám van az embereknek egy, eredetre, céljára, eszközeire nézve nagyszerűbb tömörülése : ez a kath. egyház, amelybe Isten hozta össze az embereket örök boldogulásunk elérésére. Az államnak is, az egyháznak is joga van az iskolához. Az egyháznak több, mint az államnak, mert jobban belevág a céljába; és mert ez a cél sokkal elébbvalő. Ha tehát ac egyház nem látja biztosítva a kath. vallásos nevelést az állami iskolában, mindig tiltakozni fog az állami iskola-monopólium ellen.

É3 mi vele.

Hogy pedig belássa cikkiró, hogy itt

Szatmár-Németi, 1918. szeptember 12.