Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)

1918-09-05 / 36. szám

„SZATMÁRI HÍRLAP“ Szatmár-Németi, 1918. szeptember lene mond az egyháznak az 1375. szablyban megállapított jogának, amiárt is az egyházra sérelmes. Hogy az egyház miért ragaszkodik eh­hez a jogához; hogy miért hangsúlyozza annyira a katholikus nevelést, az nagyon is érthető. Neki kell az embereket az igaz hitre és jó erkölcsre vezérelni. Ezt pedig csak kat­holikus iskolában látja biztosítva. (Ezen cikk megírása után vettük kéz­hez Bodnár György kir. tanfelügyelőnek a Szatmári Hirlay „offenzivája“ ellen a „Sza­mosban“ orott cikkét. Arra lesz alkalmunk a jövő számban válaszolni. Addig is kérjük olvasóinkat, hogy .figyelemmel olvassák el az állami és hitvallásos iskoláról megjelent cikkeinket. Azokban nem rohamoztunk, ha­nem érveltünk. Amit ott a vallásos nevelésről általában mondottunk, minden gondolkodó Í6tenhivő embernek ; amit a katholikus vallá­sos nevelésről kifejtettünk, minden katholi­kus embernek vallania kell.) * 1 2 3 4 A szekularizáció mérlege. Ha gondolkodunk a kath. egyházi va­gyon elkövetkezhető kisajátításán, rájövünk, hogy ebből is, mint mindenből a világon, előnyök és hátrányok egyaránt származná­nak. Szerkesztünk tehát egy hevenyészett mérleget, hogy a szekularizációt kellőképpen megbírálhassuk. Hátrányok: 1. Egy bevált vallási, kulturális és chari- tativ forrás elapadna 2. Az egyházi intéz­mények megnyc- morodnának. 3. A civil kath. tár­sadalom súlyos egy­házi adót fizetne. 4. A kötött föld meg­nyílnék a zsidók előtt. Előnyök: 1. Megszűnnék egy cim az izgatásra a kath. egyház ellen. 2. Az alsópapság a- nyagi helyzete meg­javulna. 3. A civil társadalom jobban kezdene ér­deklődni kath. egy­házi intézmények iránt. 4. Elkövetkeznék egy visszahatás az egy­házon ejtett sére­lem miatt. Ha az előnyöket és hátrányokat össze­vetjük, úgy láthatja valaki, hogy az egyház­ra háramló előnyök inkább szellemiek ; mig a hátrányok inkább anyagiak. Ezek szerint óhajtani kellene az egyháznak a szekulari­zációt, mint visszatérést az egyház ősi sze­gény, de leikies irányához. Ajánlják is ne­künk a mi ellenségeink, hogy a nagy egy­házi birtokok helyett támaszkodjék az egy­ház, úgy, mint régen, a katholikusok bősé­ges áldozatkészségére. Azok az egyházi in­tézmények, amelyeket semmiből, a hívek ál­dozatos lelke hoz össze, sokkal ragyogóbbak lesznek. Ez szent ígaz. Csak at az érdekes, hogy éppen ai egyház esküdt ellenségei óhajtják nekünk ezt a nagy lelki fellendülést. ők tudják, hogy miért. Ők ismerik jól az emberi áldozatkészséget. Régen persze csodákat müveit az őskeresztények hite. De hol vagyunk mi ma attól a világtól 1 Mi sze­retjük, óhajtjuk, várjuk az egyház átszelle- mülését, csak ebből az átszellemülésből át- semmisülés ne legyen. Mert szép dolog az, építeni az emberek áldozatkészségére. De attól tartunk, hogy aki erre épit, futóho­mokra építi Apróságok. Egy mártír... Falumban van egy zsidó, nem sokkal a háború előtt falusi bérelt fa­házba lakott — most már saját háza van, földje, erdeje. Harmincöt éves ép, egészséges, de harcteret még nem látott, sőt még csak katona-mundér sem volt * rajta soha. Leg­újabban úgy hallom, hogy ő fogja osztani az állami lisztet — mert a cukron már meg­gazdagodott ... de azért a demokrata lapok mártírokat keresnek a zsidók köpött . . . 4 A hős. Ha senki, én láttam már zsidó hőst. Ne vonja senki kétségbe kijelentésemet. Bátyúba történt. A perronon sétáltam, egy vonat volt indulóban, túlzsúfolt fülkékkel. Sok katona jött szabadságra. A sok között volt egy zsidó, — valószínűleg valami irodából jött. Ezek a lépcsőre kapaszkodtak. Már jelt adott a kalauz az indulásra, mikor egy anyóka egy nagy csomaggal kezdett felkapaszkodni. A zsidó katona udvarias volt, kinyúlt a cso­mag után fölvette azt . . . egy pillanat a vo- naftündul s ugyanabban a pillanatban a zsidó ledobja az asszonyt, — A fogoly. Csapon voltam a restiben. Én előttem savanyuviz állott, a szomszéd, asz­talnál ülő hadnagy előtt egy hét decis üveg­ben szamorodni. En nem tehettem, mert ke­resztény vagyok, kik közül nagyon kevésnek juttatott a háborús konjunktúra valamit, ő ellenben tehette, mivel lehet hogy papája millimos hadiszállító — Már az egész fogadó tele van hangjá­tól. Boldog, boldogtalannak tudomásul kell vennie, hogy ő ép most gyalog érkezett Asztrahánból. Nekem pedig eszembejutnak arcvonásai, ép egy hónappal ezelőtt láttam öt Munkácson. # ^Cséplőgép mellett állottam, mellettem állott a gép tulajdonosának fia, nálamnál sokkal hatalmasabb, csinos ember, arca majd kicsattant az élettől: húsz éves. A gépet négy ember forgatta, három közülök katona — volt. Egy szabadságon volt, miután kétszer megsebesült, másik most jött haza az ötvenesekkel, a harmadik rok­kant. A háromból ki nem telne egy ilyen húsz éves legény, pedig ez még harci tüzet soh’ sem látott, de még vezényszóra sem kellett figyelnie. Hogy miért könnyű a ma­gyarázat : Vultúr. Újabb nyomdai drágulás. Csak nem­régiben — julius 1-én — jelentettük, hogy a nyomdai és könyvkötészeti alkalmazottak béremelésben részesültek. Munkásaink szak- szervezeti az elmúlt héten újabban azon ké­relemmel fordult a n5unbaadók szövetségéhez, hogy a julius 1. óta beállott drágaságra való tekintettel az összkereset után 25°/o emelést adjanak a munkásoknak. Hosszas tárgyalá­sok után abban történt megállapodás, hogy augusztus 19-ótfil az eddigi 22% helyett 40% pótlék lesz fizetendő külön a munkabér, a drágasági pótlék és a különórák után. Ezen jelentékeny munkabértöbblet, továbbá a pa- pirhiány és a papírok rendkívül nehézségbe kerülő beszerzése és egyre fokozódó áremel­kedése ismét csak a nyomtatványok megdrá­gulását jelenti, éppen azért kívánatos, hogy úgy a nyomtatványokat, mint a papírokat a legtakarékosabban használjuk fél. 25 éves jubileum­Rácséi Ede kegyesrendi házfőnök 30 éves szerzetesi, 25 éves áldozópapi és tanári és 10 éves házfőnök-lelkészi jubileumát. Szeptember 1-én 9 órakor kezdődött a Szent­mise, amelyet, mint ezüstmisét az ünnepelt celebrált Szentgyörgyi Jordán Károly dr. apát kanonok manudoktorságával és fényes segédlettel. Szentmise alatt szentbeszéd volt, amelyet dr. Sehefler János hittanár tartott. ' A Szentmise alatt Vitek Károly, zene­tanár szakavatott vezetése mellett a kórus előadásra került Führer C-dur miséje, amelyet műkedvelőkből összeállított vegyeskar adott elő zsnekiséret mellett. Offertoriumra „Pie Pelioane“. o. darabot énekelte a dalárda. " A Szentmise után az eziistmisés pap áldást osztott. 11 órakor a Nagykárolyi Kath. Legényegyesület dísztermében ünnepi gyűlés volt az ünnepelt tiszteletére. ^ Az ünnepelt nevére közadakozásból egy alap létesült amelynek neve „Récsei alap“ amelynek kamatait egy szegénysorsu jó viseletű és szorgalmas elemi iskolai ta­nuló fogja élvezni. A múlt héten felháborodva állított be hozzám egyik jóbarátom. Arca dúlt volt, mint a rohamra induló katonáé; kezében piszkos zászlót len­getett, amely jobban megnézve a „Szamos“ c. zsidó újság 206. száma volt. — Olvasta — kezdi tragikus haraggal — a durva támadást ? (Én nem olvastam ; de azért egykedvűen szittam tovább sziva­romat. Csak amolyan kurta-szivart; mivel­hogy nem vagyok hadseregszállitő. Sem hadsereg-szállítókat védő cikkszállitó). / — A Szamos megint gyalázatos módon kezdi ki. Tudatos ferdítéssel vádolja meg. Meddig fogjuk mi még tűrni, hogy felelőt­len emberek a becsületünkben gázoljanak ? Meg kell indítani rögtön a sajtópert!“ (Vártam, mig a vihar kitombolja ma­gát ; azután olyan lágyan szált el a szavam, mint a szivarfüst): — Barátom! Az én perem meg van már nyerve. A Freund-ügyben is tudta min­denki, hogy nekem van igazam. Most is aki olvasta a Szatmári Hírlapot, látja, hogy a Szatmári Termény és Hitelbank ügyében sem „tévedtem.“ Mintahogy a Szatmári Ke­reskedelmi Részvénytársaság dolgában sem tévedtem. Nagyon, nagyon keserű igazságokat mondottam : Látja, ez az. Értse meg: Ha a héberek engem dicsérnének, becstelen embernek tar­tanám magam. De mivel támadnak, jele, hogy jól végeztem a dolgomat. Emlékszik ? Prohászka (mivel nem ér­tették) kisisten volt a zsidó sajtóban. Egy­szer aztán úgy beszélt a zsidókról, hogy az iskolát be nem fejezett zsidó-firkászok is megértették. És mi lett ? Tegnap még kisisten volt; ma tudatlan és hazug. Érti? Jó nekem Prohászkával egy sor­son lenni. Mert nemcsak azt kell nézni, hogy mit mond valaki; hanem azt is, hogy ki az a valaki. Ugy e akárkitől nem érhet becsü­letsértés ? r Csak az a csodálatos, hogy van még

Next

/
Oldalképek
Tartalom