Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)
1918-08-22 / 34. szám
XXVII. évfolyam Szatmir-Németi, 1918. augusztus 22. 34. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Negyedévre — 2 K 60 f. Félévre — 5 „ — „ Egyes szára ár a 20 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 8 korona Prohászka Szatmárnak. / ' ' N Liléktől itzó üzenetet hoeott a szárnyas- kerekü magyar posta Seatmár város katholikus társadalmának. Ez az üzenet magyarságunk és kereszténységünk egybekapcsolódó nemzeti ünnepére, tíz. István napjára érkezett meg éppen, amikor eíbusutva a ma sivárságán és idegen szellemén visszasírjuk a múlt dicsőségét, a múlt magyarságát, hitből, reményből és igaz szerétéiből éló kereszténységet. Nem egészen a magyar nép hibája, ha ebben a hueaban létünk első ezer éve után tűnőben van a hit világossága, megfogyott az örök javak reménysége s helyebe az anyag óhajtása lépett; kialudt sokakban u szeretet áldozatossu- ga, s a rut önzés lett úrrá társadalmunkban. Éppen jó időben jön Prohászka levele, hogy ezen a napon szent esküvést {együnk; szent esküvést, hogy fölemeljük újra a letört magyar zászlót, és uj idegen helyett reáirjuk mint jelszavunkat, mint proyrammunkat, mint nemzeti himnuszunkat — az evangéliumot. Íme itt van Prohászka levele-. Nagyságos és Ftdő BENKÖ JUÉtíEF kanonok, karitász-elnök urnák tízatmár-Németi. Nagyon köszönöm a lelkes üdvözletét, mely- lyel megtiszteltek s a nagylelkű adományt, mellyel az ifjúság javéira gazdagítottak (Az 1ÜUU koronát a „Pro juventute cutholica“ c. gyűjtésnek küldtem.) Ezt győzi a Kantász! Uyozi tűzzel -és lelkesedéssel s győzi áldozattal és szeretettel.1 Isten ments, hogy mikor igazunkért lelkesülünk, másokat seriem akarjunk s hogy mikor a szeretet zászlóját Lobogtatjuk, másokat letiporni kívánjunk. Nem, — nem, ilyesmi távol áll tőlünk-, mi igazságot és egyenlő teherviselést követetünk s mi nem nagy hangú és szép- szavu szereletet akarunk, mely a kötelesség alól kibúvik, hanem szereletet, mely igazun szeret s azért aztan áldoz is. tízeretetet akarunk párosítani az igazsággal’, csak az ilyen szereteten van az evangélium patinája. Isten segítse a szatmári nagyreményű, mert Krisztus szellemivel töltekezó Kantászt! — Köszönöm, hogy mellém álltak s az igazságért küzdeni készek. Imáikba ajánlottan vagyok kiváló tisztelettel hívük. tízékesfehérvár, 1918. évi augusztus 6. Prohászka Ottokár. Ami magyar, az keresztény is. Ami keresztény, az magyar is egyúttal. Azért minden szervezkedés ebben az országban csak úgy lehet, ha keresztény és magyar jellege van, t Felelős szerkesztő: Dr. Czumbel Lajos. Laptulajdonos A SZÁTHAR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A közkórház és a kir, kath. főgimnázium. Árról értesültem, hogy valaki a helyi sajtóban, a városi közkórház tarthatatlan állapotáról cikkezve, egy jelszót dobott a közönség közé: „Foglaljuk le kórháznak a kir. kath. főgimnázium épületéti“ Megengedem, hogy az illető részvéttel van a szenvedő emberek iránt s fáj neki, hogy az orvosi működés a kórházi lehetetlen viszonyok miatt kárba vész: de nem gondolja meg minő veszedelmet zudit mindnyájunk szemefényére, a két gimnázium, elsősorban a kir. k8th. főgimnázium ifjúságára indítványával. A kir. kath. főgimnázium tanárkara és ifjúsága másfél esztendeig volt a közelmúltban számkivetve saját otthonából és a ref. főgimnáziumba szorult délutáni tanításra. Nem is szólok arról, hogy a ref. főgimnázium épülete igazgatójának igen pedáns tisztaság és rendszeretete mellett sem felel meg teljesen a sm-aürn hygiénikus követelményeknek, akkora tömeg befogadására pedig, mint a kir. kath. főgimnázium ifjúsága teljességgel képtelen: csupán azt tessék figyelembe venni, hogy mit jelent az, ha egy épületben két iskola működik. Az egyik tanít déli 1 óráig, a másik délután 2-től 6 ig. Tehát nincs ideje a szolgaszemélyzetnek a rendelkezésre álló félóra alatt az osztálytermeket kiszellőztetni, kisöpörni, téien befűteni. A takarítás esti időre marad, amikor az iskolai év legnagyobb részében a hiányos világítás mellett azt alaposan elvégezni lehetetlen. Mi ennek a következménye mindkét gimnázium ifjúságának egészségi állapotára nézve ? Beszámol erről mind a két gimnázium 1917—18. évi Értesítője. A ref. főgimnázium igazgatósága ezt bocsátja a nyilvánosság elé: „A tanulók között súlyosabb természetű és hosszabb ideig tartó betegség 63, járványos betegség 19 esetben fordult elő. Haláleset öt Ízben fordult elő.“,' ■ Én a magam részéről ezt katasztrofális statisztikának tartom. Lássuk mit mond a kir. kath. főgimnázium Értesítője 1 Az 1. lapon: „Délutáni tanítással lO’-es órákban folyt a munka. De ezen korlátozott munkaidő mellett is megérezték fiaink a délutáni munka, villanyfény mellett való tanítás és a túlzsúfoltság következményeit. Többen és olyan mértékben lettek közülők idegesekké, ahogy azelőtt sohasem tapasztaltuk.“ — A 24. lapon a tanulók egészségi állapotáról szóló statisztikai táblázaton: „A tanév folyamán előfordult: súlyos betegség 27, fertőző 23; meghalt 2.“ — Ezt mondja a paA szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Fézmány.sajtó (Iskola-utca 5. sz.) címre küldendők. P*l]r*satl hirdetések egyszeri kSiléae 10 köroae ----------------- Nyllttér sora *0 fillér. ----------------Me gjelenik, minden csütörtökön. pirhiány miatt rövidre fogott beszámoló. D» nem panaszolja el, arait mi tanárok napról- napra' tapasztaltunk, hogy mint kellett ülnünk óráról-órára a nagy létszám miatt levegőtlen szobákban s emiatt szemünk láttára mint sorvadoztak tanítványaink. Amelyikben tüdőbajra vagy idegességre csak egy kis hajlandóság volt, abban iövid idő alatt annyira elhatalmasodott, hogy egyik a másik után jelentette az igazgatóságnak, hogy tovább képtelen iskolába járni, hanem haza megy magántanulónak, vagy orvosi tanácsra szanatóriumba vonul. Tanártársaim gyakran kértek, hogy indítsunk hatalmas mozgalmat iskolai épületünk visszaszerzése érdekében; tegyünk úgy, mint ahogy délutáni tanításra kárhoztatott egyes budapesti középiskolák tettek. Hivjuk segítségül a szülőket iskolánk érdekében folytatott küzdelmünkben. Akkor nem tettem. Mert egyes tanulók betegségénél még súlyosabb bajokat is ismerek: a társadalom dezorganizációját, a diáksztrájkot, a bolsevikizmust. Mert Budapesten a tanárságnak a szülőkkel való szövetkezése ilyesmire vezetett. Köztudomású, hogy ott a szülők arra biztatták fiaikat, hogy ne járjanak el a délutáni órákra. Az elmúlt tanévben a mi nagy türelmünk megszabadította a várost ettől az izgalomtól s az ifjúságot ettől az erkölcsi romlástól. \ De most, amikor iskolánkat ismét a lefoglalás veszélye fenyegeti, nem kötelességem e a szülőket s az ifjúság minden barátját felszólítani, hogy akadályozzák meg az ilyen bajokmegismétlődésót. Hát mi szenvedjünk azért, hogy 35 évvel ezelőtt az akkori szűklátókörű városi ve- vetőség olyan kórházat építtetett, amely már akkor is botrányszámba ment? Jártam ott már huszonhét évvel ezelőtt haldoklóknak az utolsó vigaszt megadni, de akkori fiatalságom tapasztalatlansága mellett is elször- nyüködten) az ottani állapotokon. Persze, mert az akkori magisztrátus a közkórházat csak arra való intézménynek tartotta, hogy az utcáról felszedett napszámos emberek fedél alá jussanak; más tisztességes embernek — gondolták — úgy is van otthona, ahol betegsége esetén ágyba dőljön. Évtizedek teltek el azóta. Volt pénz, volt anyag bőven. Miért nem építkeztek ? Most, amikor diákjaink egy része a harcmezőn ontja vérét, azt akarják, hogy a másik részét a sorvadás és a járványok tizedeljék meg? Nem akarom elhinni, hogy iskolánk kath. jellege az oka, hogy olyan könnyen bánnak el vele. Pedig ez az iskola féltékenyen őrzött kath. /
