Szatmári Hírlap, 1918. július-december (27. évfolyam, 27-51. szám)
1918-07-04 / 27. szám
XXVII. évfolyam. Szstmár-Németi, 1918. julius 4. 27. szám POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Bgéiz évre Félévre 10 K 5 „ f. Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám árt 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő Dr. Czumbel Lajos. Laptulajdonos A SZATMA8 - EGYBAZilftYEI IRODALMI KÓR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Fázmány.sajté (Iskola-utca 5. sz.) címre küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri Itdzlóse 10 korona ----------------- Nyílttá«» sora 40 fillér. ----------------me gjelenik, minden csütörtököm. Pro re Christiana. Irta: Prohászka Ottokár. Még álmcmban sem remáltem volna oly nagy sikert s nem vártam volna azt az általános rivulgást, mely „Pro juventuíe catho- lica“ cimíi Cikkemet kísérte. Hogy estek nekem, mintha tisztára hazugságból s rágalomból szőtt Nessus-inget húztam volna a Macchabeusok testére! Pedig én a takácsmesterséggel nem foglalkozom s annyira szeretem s élvezem sz igazságot, hogy rá sem hedeíitek, ha az egész zsidó sajtó kigyót- békát f iáit reám 1 A néma becsület siősebb, mint Jericho faia; azt lármával ledönteni nem lehet! Sőt a néma becsület homlokáról a jerichói lárma visszapattan, hogy visszhangozzák minden beesüleíes magyar szívben s felverje bennük a türelem s néma megadás csendjét s a kiabálók torkára forrassza azt a szót, mely közvéleményt, akar csinálni, holott érzi magáról s tudja róla az egész világ, hogy nincs igaza. De hát úgy látszik, azt gondolták a „magyar“ sajtóban, hogy jobb pörölynek lenni, mint üilőnak, hát neki a keresztéay ifjúság szószólójának, kalapáljuk, majd megpuhul, vagy elhallgat. Azonban in is ismerem a Göthe-i verset: „Du musst steigen oder sinken, leiden oder triumphieren, Amboss oder Hammer sein“, s nincs okom rá, hogy üllő legyek, legkevésbbé üllője azoknak, kik nem a fronton állnak, hanem honmaradtak az igazsága szókimpr.dás koporsószeg kovácsainak. Felesleges külön kiemelnem, hogy én soha semmiféle tisztességes embert, legyen az magyar vagy rác vagy zsidó, nem bántok s még kevésbbé rágalmazok meg valakit. Nem bántom a derék zsidót sem. Aki ilyen, az örüljön neki; de arról tudom azt is, hogy nem azouositja magát semmiféle gazsággal s hogy jól vigyáz magára főleg oly kérdésekben s érdekekben, hoi a faji szimpátia öntudatlanul is kísérletbe hozza a jól nevalt embert is, vad, tajtékzó dühbe pedig a neveletlent, ut figura docet. Tudok tisztelni egyeseket az előbbi brancsból s van alkalmam ámulni a tömegeken az utóbbi fajtából. S ugyan miért zug a tönffeg? Mi volt az a bomba, mely a méltatlankodás s a düh tölcséreit szaggatta bele a froDt mögötti harcias falanxba? Nem más, mint az a közmeggyőződés, „hogy minél közelebb jutunk a frontok gyürüdésein a tűzhöz, annál több ott a keresztény nép s minél hátrább kerülünk, annál több ott a zsidó.“ Erre azt mondták, hogy hazudom s hogy az ezredes, aki nekem a százalékot bemondta, az is hazudik ; azután meg írtak nekem leveleket, melyekben azt olvasom, bogy X. Y. zsidónak három fia van a fronton, hogy egy másik, aki doktor, a fronton szolgál s hogy két fia is ott harcol. De hát mily furcsa cáfolatok ezek ?! Hisz nekem nincs kifogásom azok ellen, kik a fronton vannak, hanem azok el- len, kik hátul vannak I S ezért kérem, ne azok jelentkezzenek, kiket tisztelek s dicsérek, hanem azok, kik itthon lebzselnek s bizonyítják, hogy ez a háború is nem %% egyenlő teherviselés háborúja. De ezek lapulnak s az emberne^ magának kell őket kipiszkálnia. Ez sem nehéz, hisz lépten-nyomon beléjük ütközünk s mindenki meggyőződhetik a saját lakóhelyén, hogy mily arányokban védik a hanát a zsidók otthon. Magam is érdeklődtem s megtudtam teljesen hiteles forrásból, hogy például a 17. honvédgyalogezred székesfehérvári segédszolgálatra beosztott hatvan-hetvsn katonája közt most is ötvenhat zsidó van. Ez már csak szép percent? Akármilyen banknak becsületére válnék. Hát még ha a hozzám érkező levelekből akarnák idézni! Csak n m. kir. 12. honvéd pótzószlóaljat említem, mely Szatmár, Ugocsa és Máramaros vármegyék területéről egészitődik ki. Volt idő a háború alatt, mikor a pótzászlóaljnál a segédtiszt, a hozzá beosztott hárem liszt, a honvédállomássegédtiszt, a pótzászlóalj orvosfőnök, a feliiivizsgálaíos osztag parancsnoka, a lábbadoaó osztag parancsnoka és orvosa, a gazdasági hivatal főnöke és a raktártiszt agyiől-egyig zsidók voltak. Jelenleg annyiban van változói, hogy a fsniiek közül a pótzászlóalj orvosfőnöke és a segédszolgálatos osztag parancsnoka nem zsidó. Aki a katonai viszonyokkal ismerős, az tudja, hogy a fonti tiszti állások a legfontosabb pozíciók a pótteeteknél. Nem is beszélek azután arról, hogy ott is a legénységi állományú egyének között az irodában minő állapotok vannak. Kint a gyakorlótéren s a menetszázadokban alig van zsidó. Hát mit akar ezek után az a „in luc* Hungáriáé“, Magyarország színe előtt levo- nagló düh s felhördülő lárma ? Talán bizony, hogy a sajtóban is végigszenvedjük a zsidóság terrorizmusát, melynek minden törekvése a saját maga bőrének biztosítása s a maffia igazságtalanságai ellen felhördülőknek az útból való eltávolítása ?! Vagy talán kifogásolják ezt az általam kimondott s hirdetett közvéleményt í Meg vannak talán győződve, hogy miután ezt a közvéleményt nem önök, hanem a tények csinálták, az talán téves? Helyes; akkor hát kívánjanak s kérjenek pontos vallási statisztikát a pótzászlóaljak irodáiban, a kórházakban, a központi ruhatárban s fegyertárban, a Bahnhofkommandóban, a Bergestelléken, raktárakban alkalmazott legénységről és tieitekről ! Megteszik, ugy-e? Ha pedig nem éreznék magukat indíttatva ennek elkövetésére, akkor legalább hátra az agarakkal s a magyar nép némán s hősiesen vívja majd tovább s szenvedi végig háborús sorsát! De hagyjanak neki békét s ne vonják kétségbe érdemét. Az egész érdem az öve. El is visel minden hányittalást könnyen, csak ne lássa az égbtkiálló igazságtalanságot, mely aztán még hegyibe magának köveiéi »lismerést. Mi pedig, kik a keresztény újjászületés gondolatához kötöttük lelkesedésünket s munkánkat, örömünket s bánatunkat, ne hagyjuk magunkat megtéveszteni a maffia agyarkodásától ; mi, akik az életet a maga csúnya s fojtogató valóságában öljük, tartsunk ki a nehéz időkben is a magyar eszményisóg mellett, s várjuk s reméljük, hogy ez országos szellőztetés után a négy év óta katonáskodó állami éa vármegyei tisztviselők s családapák felválhassanak azokkal, akik eddig fel voltak mentve s hogy a Piave-fronton törjenek ki cs takiélíásba majd azok, kik jóllehet Doberdo szikláin már kétszázezren elestek, még vau belőlük elég a kivívandó győzelmekre. Kiknek kell a hatalom? „Mialatt az ország szinp, virága a harctereken vérét ontja a hazáért és páratlan vitézséggel aratott győzelmeivel az egész világ előtt erősbiii a nemzet hiréí-becsületét, azalatt a munkásság egy része az ellenség segítségére siet azzal, hogy a gyárakban a munkát tömegesen abbanhagyja. Lelke,(len izgatok által félrevezetve elfelejtik, hogy az, aki a mai súlyos időkben a munkát megszünteti, az ellenség érdekeit mozdítja elő és hazaárulást követ el. Megütközéssel látom az ellenség céljait szolgálóknak ezt a romboló munkáját és felelősségem tudatában a törvény teljes szigorát fogom alkalmazni velők szemben. A magyar-munkásság hazafias és józan belátására hivatkozva ezennel felhívom az összes munkásokat, akik erre katonai parancscsal még nem köteleztettek, hogy haladéktalanul vegyék fel a munkál a közüzemekben vagy a hadicélokra szolgáló üzemekben. Azon munkások ellen, akik azonnal munkába nem állanak, az állam hadereje ellen elkövetett bűncselekmény miatt a katonai bíróság fog eljárni. A katonai büntető- törvény az állam hadiereje ellen elkövetett tette tiz évtől húsz évig terjedhető súlyos börtönnel, különös esetekben kötél általi halállal bünteti. “ így hangzik a magyar székesfőváros
