Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1918-06-20 / 25. szám

POLITIKLAX ÉS TÁRSADALMI. LAP

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egész évre 10 K — f. j Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 „ — | Egyes szám .éra 20 fillér.

Tanítóknak és kézmüiparosoknak érv évre 8 koros* Amerikai Egyesült Államokba -vés évre 8 dollár

Felelős szerkesztő:

Dr. Czumbel'Lajos.

Laptulajdouos

!-. VAím-mmmiü irodalmi sör.

A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények. pénzek, hirdetések stb. I,ó/.míiii v.sti jtó (Iskola-utca 5. sz.) címre küldendők. P*ly*KKtt fcffdttésűh egyezerl ktuién « Ihm»»**-----------------Kfylittée sora 40 filler. --------------------Me

gjt'lesslk itiimíes csütörtökön.

y

Demokratizálódás.

Ezt a szót sem magyar emberek találták ki. De — nem tudom ijjeszíő, vagy örvendetes tény, hogy ez a valami terjed a magyarság között. Itt mosolyog két kis kedves példa.

*

Kedves dr. Wekerle. Királyi kézirat fekszik előttem. „Kedves dr. Wekerle!“ Érdekes. Úgy hozzá voltunk szokva, hogy a. királyi megszólításban sunyi hűvös fönség van, hogy el sem tudluk képzelni, hogy másképen szóljon, mint: Kedves báró Bánfify! Kedves gróf Tiszai — De ime, másként jött. A királynak ajkán, nem tudni, tudatos okosságból-e, avagy a trónig is elérő demokrácia túláradó mézéből, kicsordult ez. a hallatlan szó : Kedves dr. Wekerle 1

A gróf, amelyben valami zordon ősiség van, egyszerre elhal; elnémul a kevesek privilégiuma és a konzervatív, arisztokrata gróf helyett megcsendül a polgári hangzású, a közönséges, a sokak tulajdona, a demokratikus doktor. A születés, a rang, a nemesség, a szerencse elvonul és előtűnik, mint nj nap ragyogása, királyi mosolytól körülfolyva az újkori érdem, személyi munka koronája, mint kitüntető megnevezés, a doktor.

*

Nevelő munkások, Pár évvel ezelőtt még. amikor a béke napsütését éivezíiik, kellemetlen, mintegy lealázó volt a munkás elnevezés. Munkások, különösen ha valamelyes szakképzettségük volt. igyekeztek szabadulni tőle. Fölvették a díszesei)- finoman hangzó mester, tanitómeste', sőt nemegyszer professzor nevet.

Hjab [«Azóta nagyot változtak az idők. A z idők haladó kerekén az, ami alul volt eddig, fölülkerekedett. Mosolyogva — nevetve

— meghatottan olvasom a miskolci tanítók és tanárok fölhívását, akik szegények — no persze — kenyérért esdenek. És ebben a a fölhívásban, hogy magukra térítsék végro a figyelmet, hogy hangsúlyozzák a maguk értékét, nem tanítóknak, nem tanároknak, nem tudósoknak nevezik magukat. Egyszerűen csak „nevelő munkásoknak“. Nevelő munkások 1 íme, egy uj fogalom. így lesz majd ezentúl közlpizgatási, igazságszolgáltatási, lelkész-munkás, amint eddig volt fauiunkás, fémmunkás, földmunkás.

Mert csakugyan jobb ma munkásnak lenni. Ha valaki munkás, kenyér int neki, de ha nem munkás, fölkopik az álla.

Igazságuk van. Szívesen vállaljuk a munkás nevet, cssak legyen meg aztán hozzá a munkás sorsunk.

Ma, amikor napi 50 K fizetésre és teljes ellátásra keresnek egy kádár-legényt, a törvényszék elnöke is bánhatja, hogy nem ment kádár legénynek.

Hát miért nem ment?

(c.)

Fiikor lesz béka ?

Megfelel rá az „Uj nemzedék“ így :

Azt mondják, hogy a bábomnak akkor lesz vége, ha Buxbaum és Karfunkel megint kinyit. Baxba-um és Karfunkel piperecikket árult a Dob körúton és a bolt ajtaján a háború ifjú korában Írva állt, hogy : Á háború alatt bevonulás miatt zárva. Azóta Buxbaum és Karfunkel régen kinyitott megint.

BuXbaum segédszolgálatossá avanzsálván, hazatért. Karfunkel pedig a pesti házi- ezredben lóg. s mindketten ott sürögnek a kinyílott boltban, ahol bár piperecikket nem, de gutaütést kaphat a vevő, ha az úgynevezett kereskedői tisztességet árakban kifejeződni meghallja. Buxbaum és Karfunkel kinyitott és a háborúnak megint csak nincsen vége. Mikor less hát ? Egy angol szociológus azt mondta, hogy akkor, ha minden angol munkás beszerezte lakásába a zongorát. Úgy értesülünk, hogy már minden angol munkásnak a W. C. ben is van egy zongorája és a háború nem kezd bevégződni sehogyse. Hát mikor ? kérdezi /lost bizonyára a felizgatott olvasó. Mi nem tudunk erre az előbbiekhez hasonlóan precíz terminusokat megnevezni, de valamit homályosan sejtünk, azt tudniillik, hogy a háború vége akkor kezdődik, ha egyszer majd a béke nem lesz olyan alávaló valami, amiről beszélni is szégyen és amiről aki beszél, azt detektívek figyelik, sőt azt a közvéle-