Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1918-05-16 / 20. szám
sail, de ns feledjük, hogy az intézményes jótékonyságban as állam az egyház taniljránya 6s psdig olyan tanítvány, aki sohasem éri utói meaíorét. Mert az elköltött pénz nagyságát tekintve lehet, hogy majd utoléri az állam az egyházat, de a jóttevás minötégébtn soha. Az állami kórházak fizetett alkalmazottai például nem egyszer szeges csizmával ápolnak, de arról még nem hallottunk, hogy az állami intézetekben eltöltött fájdalmas napokat valaki élet» legboldogabb idejének ismerte volna el. Ez pedig mindsnnap megesik az apáca-kórházakban, ahol a legdurvább lelket ia meghatja a szeretet angyalainak áldozatos odaadása, akik, mint édes gyermeküket, éjjel-nappal féltve őrzik a legutolsó ismsretlen idegent is. Az állam akkor oldaná meg a legjobban jótékonysági feladatát, ha a kath. egyházat pónizel segítené, mert az államnak be kell látni, hogy sohasem adhat azt, ami a jótékonyságnál elsőrangú kallók: simogató szeretet, vagy mondjuk így: lelkit. * A második vádnak, hogy at egyhási birtokok nem produkálnak eleget, van alapja. Ha a« egyházi vagyon évszázadokén keresztül egy zsidó részvénytársaságé lett volna, ma már egész Magyarország az övé lenne. Érdemleges kifogást ugyan nsra emelhet senki az ellen, hogy az egyházi birtokok nincsenek jól művivé. Az közismert tény, hogy a legtanultabb, legambiciózusabb gaz- dászok papi birtokba vágynak, nara legutolsó sorban azárt, mert ott szabad kezet engednek nekik és nem kontárkodnak bele az ő munkájukba hozzá nem értő tanulatlan föl- desurak. De ha a papi birtokokban az ország legjobb gazdászai legjobb tudásuk szerint zavartalanul gazdálkodnak, az a papi birtok mindenesetre jól van megművelve. Es mégis megengedjük, hogy ezekből a birtokokból a birtokosai nem látnak elég jövedelmet; megengedjük, hogy ezek a birtokok nincsenek úgy ,kezeire“, amint egy élelmes zsidó kezelné őket. Es legyen a papi birtokok legnagyobb átkai Mert a papi földesúr nem a maga erszénye számára gazdálkodik, hanem jövedelmét megosztja a földdtl és a köztél. Igen, a földdel. Ez azoknak, akik a mi lelkünket nem értik, különösen hangozhat, de a magyar ember sohasem néste a földet olyan tárgynak, amelyből mindenáron mindent ki kell sajtolni; neki nem spekulációs alany a föld, hanem kenyersíadó pajtás», akit tisztel és megbecsül; akit kiméi az utódok javára; amit nem hasznosít a főid szépségének kárára. Nincs is % magyar birtokon soha minden kihasználva, mert a magyar ember meghagyja a földnek a népséget, hogy mind akik művelik, dolgozzák, örömüket és gyönyörűségüket találják benne. Es mindaddig, atnig a magyar föld áldott gazdagsága, nagy kiterjedése megengedi ezt nekünk, mindaddig, amíg a természet maga sugalmazza ezt ránk ; mindaddig, amig bennünket jobban boldogít ez az állapot, senkinek nem lehet ez ellsn kifogása. A magyar földesur régóta vallja azt az elvet, hogy a föld azé, aki munkálja és elsősorban azt részesíti a föld áldásaiban pazaron és bőkezűen, hogy az a munkás — legyen bérss vagy gazdatiszt — megszeresse a földet, jólérezze magát és ne rabszolgamunkát végeszen, hanem szerötstböi és lelkesedésből ó* hivatásból boldogan éljen a földön. A papi birtok munkásai a legboldogabb kaszt az országban. A földben szépséget és gyönyörűséget, kallemeí és kenyeret, gazdájukban megértő barátot, nsgyszivü urat talál. Szatmár-Németi, 1918. május 16. _____ A sért is forrnak össze ezek a jó emberek a papi földdel. Ast nem tekintik idegennek, hanta» a sajátjuknak, amelyen születtek, éltek boldog életet, és amikor megbecsült munkájuk után leteseik a szerszámot, tudják, hogy átadhatják azt, mint drága örökséget a gyermeküknek, akinek ott épen olyan megbecsült és megelégedett helyzete lesz. — Ha a földbirtok kezelésénél az a cél, hogy a földet hirtelen és rohamosan megnyomorítsuk; ha az a eél, hogy lelketlenül letaroljuk ; ha az a cél, hogy a magyar föld virágot és illatos erdőt ne teremjen, hanem minél több zsíros bankót; ha az .a cél, hogy a magyar földnek is, meg a magyar földmivelőnek is a bőrét lehúzzuk; ha a* a oél, hogy a földet, mint a robotos, kínlódó, agyonhajszolt rabszolgamunka terét lássa a magyar »mber, akkor csakugyan a papi birtokok „ninesensk kellőképen hasznosítva.“ De aki igy bsszél, az nem a maga magyar leikéből beszél, hanem egy idegan, magát reánkerőezakoló elem elvét és hitvány felfogását öltött# magára gyanútlan és jóhiszemű beesöletességébsn 1 * Most befejezésül ennyit: Rajta 1 szekularizáljunk ! Annyi bizonyos, hogy ennek a szekularizációnak elaisorban is nem az egyház, lsgkevésbá az egyháziak nagy tömege látja a kárát. Csak szekularizáljunk; és majd ha e nemes művel kessen leszünk, ki fog derülni, hogy a ssakularizációt a köz jóléte kivánta-e, vagy egyes ideginek érdeke, a szeretet sugalmazta-e vagy a gyűlölet; az ész szorgalmazta « vagy az oktalanság. Dr. Csumbel Lajos. „SZATMÁRI HÍRLAP" _ ____ Fo rgácsok. Rsimstöl északra egy elpusztult francia f&lubíT jutottak a németek. Egyikük ide-oda járván, felismerte az iskolaépületet, bement, s ott egy Uníorem romjai közt a fali táblát pillantotta meg, melyen krétával Írva öz állott: „C’eet le résulíat de nőire école sans Dieu.“ (Eb az eredménye a mi Isten-nélküli iskolánknak!) A francia iskolamester, aki ezeket menekülésekor rettentő lelki háborgá sában írhatta, megdöbbentő igazsággal tárta fal a francia nemzet bomladoaásának belső okait. Kedvaa hazámfiái! Ti régiek, magyarok, csak verjétek ki az iskolából az Isten nevét, taláa Magyarországnak is fog jutni egy iskolamester, aki airtáblánkra rá fogja majd írni, hogy „Istentelenül“ pusztultunk al . . . * Gróf Tisza István nemrégen egy egy- háiksrületi gyűlésen panaszt tett egy tábori lelkész ellen, hogy nem viselkedett a lelké- szi hivatáshoz méltóan — odakünn a fronton. „Valahányszor* — mondta, — a lövész- árokba mentem, belebotlottam a katholikus tábori papba (egy jezsuita páterbe) aki ott járt a legények kö*t, & lutheránus lelkész is kijött néha, és mindig ha hívták, de a református papunk még parancsra sem volt hajlandó kijönni az árkokba“ stb. Ugyan barátom, kérdi a szomszéd, mi van a zsidó pappal, arról nem szól Tisza ? „Perez® hogy nem, Tisza nem Baltha- zár. ő tudja, hogy zsidó papra, a ki kimenjen a Jővészárkokba, nincs szükség a hadosztályoknál. Miért ? „Nincs ott zsidó, te okos. O 3 Kitüntet»». Ö felsége a vörös kereszt érdekében kifejtett buzgó és eredményes munkásságáért dr. Vttzák Eda ügyvédnek, a magyar szent korona orsságai vörös keresztegylete szatmármegyei választmánya és nagykárolyi fiókja alelnökének a Ferenca József rend lovagkeresztjét adományozta. Dr. Sohönpflug Bélán» kitüntetése. Dr. Schönpflug Bálánó Ujfalussy Amadilt háborús szolgálatainak elismeréséül ő felsége a II. o. Vöröskereszt díszjelvénnyel tüntette ki. Ujfalueay Amadill egyike azon keveseknek, akik minden elszakítható idejüket a közjóléti és háborús jótékonysági mozgalmaknak szentelik. A szegény gyerekek felruházásánál, Péter-Pál napi gyűjtésnél, a gyermeknapi gyűjtésnél minden évben ott látjuk. A facipő mozgalomnak ő volt nálunk a leglelkesebb szóvivője. Szervezte a legkülönfélébb jótékony gyűjtéseket, pl.: a Sacre Ceur háborús célú gyűjtéseit, a tüdővészes katonák részére indított gyűjtést, a a nemzeti áldozatkészség szebrára és a magyar nők korona alapjára. Terjesztette a Hadsegélyző Hivatal kiadványait. A jól megérdemelt kitüntetéshez szívből gratulálunk. A polgáristák ünnepsége. A múltkor a zárdái nagy lányok megkaoagtatták a szatmári közönséget, most a kis lányok könnyekig meghatották. 12.-én vasárnap a zárda nagytermében a kath. sajtó javára ünnepséget rendezett az irgalmas nővérek polgári leányiskolája. Először vidám jeleneteket mutattak be .Eine seltene Apotheke“ címen, amelyekben felvonult csaknem az egész polgári leányiskola. A kis leányok tökéletes német beszéde, színészi készsége és huneut humora valésággal elragadta a közönséget. Különösen jól játszott a kis született színésznő: Krompaszky Margit. Utána Székely Sarolta remekül szavalta el Krüger Aladár: Az ezredes c. költeményét. Zongorán kisérte Bodor Mariska. Erre következett az ünnepély ragyogó szépsége, a káprázatos tündérjáték, Schmitdl Szent János éj-e. A gyermekek mesés ruhája, a pompás megvilágítások, a jól elrendezett színpad, a szereplők sokasága, szépaége és kellemes játéka valósággal a tündérek világába varászolt. Valamennyi szereplő ügyesen játszott. Szép volt Soltom Annusba, mint tündérkirálynő; Kedvesen játszott az aranyos testvérpár Egry Cella és Qosxthony Ánnxj. A kis Goszthony elevenségét, bátor föllépését, naiv szinészke- dését nem győstük eléggé csodálni, Végtelenül bájosak voltak a kis tündérek: Leitnor Margitka és Dunay Margitka ; minden alakítás nélkül is angyalkák voltak Gazdag Jolánba, Öcsvár Ilonka, Szentpétery Mariska, Antal Stella, Steinfeld Margit, Létay Irénbe, Erdélyi Borisba, Varga Írónké, de legkivált a e harmatoseppnyi Pép Erzsiké. Felvonások közben Krompaszky Margit és Mihály Terézia zongorázott. Á halalmas nézőközönség maghatva távozott, és fogadjunk, mind egyet gondoltunk: Áldja meg az Isten a szatmári apácákat . . . Kinevezések. Az igazságügyminiszter Láng Ernő tart. főhadnagy, nagyváradi kir. törvényszéki jegyzőt, Láng Pál nagymajtényi kántortanitó fiit, jelenlegi székhelyén a IX. fizetési osztályba sorozott jegyzővé kinevezte. — Ő Felsége dr. Zelenka Lajo* budapesti kir. táblabirót a nyíregyházai törvényszék elnökévé nevsste ki és ketriai birói rangra emelte. Ás uj elnök Szabó Adolf nagybányai ny. erdőigazgató veja. — Dr. Oláh litván sátoraljaújhelyi kir. térvénysséki elnöknek a kúriai birói cimet é* jelleget adományozta. Dr. Oláh csak nemrég került Ujhalyro elnőknsk Muakáosról, ahol vezető járáshiró volt. • Halálozások. Folyó hó 9.-én életének 44.-ik évében 17 esztendei áldozatos szerzetesi élet után Farkas M. Willibalda irgalmas nővár Győrött jobblétre «zenderült. — A magyar festők egyik legnemesebb mestere, a nagybányai festőiskola megalapítója, Hollóig Simon a hó 8.-án Tácsőn meghalt.
