Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1918-05-16 / 20. szám
XXVII. évfolyam Szatmáp-Németi, 1918. május 16 20. szám »LŐFIZETÉSI ÁRAK: SJg4e> írré 10 K — t Negyedévi-* — J K 60 f. Félév i* — C „ — „ Egyes szám ár» 30 fillér. TaaiMks»k 4« kézmfiiperoseknek egy érre 8 koron» A**iik»i Rgyeiült-Áll»mokba — egész évre 8 dollár Felelős szerkesztő: Dr. Cznmbel Lajos. Laptulsjdones A SZATMAR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI lOl. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt ill.tf összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. PázMány.sejéü (Iskola-utca 5. sz.) einre küldendSk. Pályázati htrd.tá.ek egyszeri ltOzléae | kMg.t ---------------- Nytluer sora 4i fillér. ---------------Me gjelenik minden eeltirttkdn. Prohászka püspök Szatináron. Messiáe-váráei hangulatok mitek erőt a szatmári közönaégen már hetek óta, amióta tudtuk, bőgj valóra válik a régi tervezgeíés: Prohászka püspök Szatmárra jön. Folyó hó 14.-én végre megtörtént a nagy eaetnény: Este pár perccel 9 óra után berobogott a pesti vonat Szatmár nagy vendégével, a kn- tholicizmus dicsével, a böleeelő éa költő apostollal, Prohászka Ottokárral. A perronon hatalmas közönség várta. Ott voltak a Karitász főemberei: Benkö plebánee, Figus föazámvevő, LeUntr éa Knoll törvényszéki birék, Unger látván az Osztrák-magyar bank igazgatója, Lthóttky és Göli doktorok, Schncbli pénzügyi tanácaos és még sokan a társadalom kitűnőségei közül. Jólesett látnunk Otory István főkapitányt a tisztelgő küldöttségben. A civilek sokaságát tarkította a helybeli papság teljes számban, de a vidéki papság is képviselve volt már a fogadásnál Rónay István esperes és Török M. Lajos plébánosok által. A vonat és a szivek verése megállóit; Prohászka püspök Hámon Róbert irodaigazgató kíséretében a perronra lépett: Daliás alakja, nemes ssép arca messzire kitüntette a közönségből. Harsány éljen hangeott el, majd előlépett Bsnkő Jóasef kanonok, plébános és rövid beszéddel üdvözölte a kegyelmes urat, amire ő röviden, szellemesen, messzehangzó csengő hangon felalt. A Karitász üdvözlését foglalónak tekinti arra, hogy ezekben a napokban caakugyan a szeretet fog köztünk uralkodni. Pár perc múlva megindult a püspöki diszhintó s kíséretül utána egész koesi- tábor hajtatott a városba s nekünk, akik láttuk, úgy tetszett, hogy a szellem, a szeretet, az evangélium vonul be hódítani a távol keletre: Szatmárra . . . Másnap reggel mindenki ünnepi ruhába öltöztette a lelkét és úgy várta a nagy, emlékezetes ünnepséget, amikor Proháezka püspök beszélni fog. De nemsokára hire ment, hogy a Karitász programmja felborult: Prohászka püspök már jókor reggel meglepetóe- szerüleg elment a Kálváriára, elmondotta a diákmisét és azutáu a diákoknak egy rövid, a lélek mélységéből jövő, elragadó exhorta- tiót tartott. Ez volt Prohászka első diadala: meghódította az ifjúság szivét. Délelőtt megjelent a káptalan a püspöki palotában, hogy tisztelegjen a magas vendég előtt. Erre a kegyelmes ur csodálandó fürgeiéggel látogatott végig Ssatmáron és nem egy urat boldog zavarba hozott azzal, hogy megelőzte. Csak itt kezdett magához eszmélni a Karitász programmja. Dél felé egy hatalmas menet hömpölygőit a rezidencia felé: a Ka- ritáez küldöttsége. Leitner Emil törvényszéki biró beszélt ügyeeen a küldöttség nsvében, amelynek köszöntését Proháezka püspök nagyon szívesen fogadta. Itt volt a legjobb alkalom arra, hogy a vidéki katholikue társadalom egyik legkiválóbb oszlopát r dr. Je'key István erdŐdi főszolgabírót pápai kitüntetéssel dekorálják. A fogadótersm nagy ajtaja feltárult és belépstt Borommá Tibor •püspök urunk és megható szavak kiséreté- bdn adta át Jékeynek a Gergely-rend lövag- keresztját, amellyel a pápai kegy felakarta ékesíteni ezt a lélekből katholikus embert. Az ünnepelt meghatott szavakkal mondott köszönet és hatalmas beszéddel — amelyre még visszatérünk — tett lendületes hitvallást. Fi gut Albert ügyesen fejtette ki, hogy ennek a kitüntetésnek azért is örülünk kiválóképen, mert ez nemceak egyes személynek, hanem a Karitássnak is szól. Dói is elmúlt már, amikor a tisztelgő küldöttség ünnepi hangulatban szétosilott. Egy órakor diszebéd volt a püspök tiszteletére, sok ragyogó, forró pohárkösxön- tőrel . . . Ezalatt serényen folyt a diszitós a nagytemplomban. Babérfákat helyeztek el, virág- füiórekkel övezték a kórust és a szószéket, rengeteg széket helyeztek el a padok mellett és á szentélyben ée a kora délután a feszült várakozás hangulata ült rá a templomra és az emberekre . . . Délután négy óra felé már nyüzsgő ólet volt a székesegyház körül. A közönség jó korán elment, hogy helyet biztosítson magának. Ekkor láttuk csak, hogy a vidék is mennyire mozgósítva volt. Különösen vidéki papok jöttek be nagy számban, hogy a lángszavu püspököt hallhassák. Öt felé már tömve volt a templom. Szatmár társadalmának disze-virága valláskülönbség nélkül mind ott volt. A felekezeti békesség a helyzetből kifolyólag érdekesen volt dokumentálva: a polgármester és alpolgármester, sőt a helybeli zeidóiág egyik főembere: Reiter Jakab kanonoki etallumba került. A katonaság előkelő képviselői a szentélyben voltak elhelyezve. Valamennyi épkézláb zenésze és énekese van Szetmárnak, az mind a virágfüsires kóruson nyüzsgött a debreceni 67-es katonazenekar ée a boldog karmester: Septy Márton körül, öt órakor bezárták az öesses ajtókat is kísérteties fönséggel szólalt meg Beethoven, hogy Cmfö'jával, amelyet több száz müvész- lelken keresetül suttogott harsogott la a tfó- nusról, lázba hozza a lelkünket. Alig indult meg a eene, a tömegen valami szenzáció vo- naglott végig: megérkezett Proháezka püspök. Az ő jelenléte valami különös varázszeal vonla be a zenét; úgy éreztik, hogy a lelkünk mélyén találkozik ma a két irányból jött szellem: az érzelem ée a gondolat. A zeoe elhalt, a hang elnémult, megjelent a kathedrán valami különös fő’nségtől és derültségtől övezve a szónok . . . Prohászka püspök beszélni kezdett. . A világháborút acélos fürdőnek mondták, amelyben megerősödik a szellem, az erkölcs, a táreadalom. Hát az acélból annyi jutott nekünk, amennyi a halál kaszájából; és a fürdő vérfürdő volt, melybe belefulladt százeirsk élete. Halál ée szenvedés régóta jár a földön, de olyan mélységes sohasem volt, amióta a föld forog. Nagy volt a kuruc- labanc világ küzdelme, óriási a 48-as idők erőfeszítései, de mi az a ma szenvedéséhez képest, amikor világok rengenek ? A fájdalom olyan nagy, hogy nincsen is ez időknek egyetlen kuruc nótája ; nincs ma Kossuthunk, seai Petőfink ; mert engedjem bele a szélvészt az orgonába: megreped; a villámot a vezetékbe: megolvad. Idegeinket felőrli a fájdalom s művészek nem lehetünk, csak Jeremiások. De mégis tiltja a skepszist, a csüggedést, a mélységes emberi érzés, amelyről Doszlo- jevsekij mondja: Boruljatok lo az ember szenvedésének nagysága előtt 1 Ha valamikor, most kell összefogni mindenkinek, most kell előjönni szociológiának, filanthropiának, kultúrának, hogy az embert talpraállítsák. Ehhez szeretet kell, mélyeéges eharitas, amely mindig ünnepet teremt. Gyakorlati szeretet kell, amely megérzi az emberek baját. Az emberek baja az, hogy nincs kenyerük, ruhájuk, hajlékuk, megnyugvásuk; nincs békéjük, hitük, lelki boldogeáguk. Adjunk előbb az éhezőknek, a fázóknak, a nyomorultaknak, a hazátlanoknak kenyeret, fát, ruhát, hajlékot, nyugalmat, pihenést és csak azután adhatunk lelket. Mert sok em-
