Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1918-04-11 / 15. szám

2

SZATMÁRI HÍRLAP1

Szatmár-Németi, 1918. április 11.

Vérből — aranyat.

Hogy senki meg ne vádolhasson azzal, hogy egyenetlenséget szitunk, előre is bejelentjük, hogy a Concordia-TÓl van szó.

Concordia a szótárban egyetértést, Budapesten pedig malom-részvénytársaságot jelent.

A malomnak természetszerűen az volna a feladata, hogy őröljön, de a budapesti Concordia emellett igen hazafias cselekedetnek vélte, ha a hadsereg részére kenyér és kétszersült szállításával is foglalkozik. És igy nemcsak őröl, de örül is.

Mivel pedig a Concordia nem pókmü- hely, hanem — amint mondtuk — malom, a kenyérsütést albérletben kiadta a következő uraknak: Olück Ignác, Mayer Salamon, Hirsch Zsigmond, Steiner József, Márkus Miksa és Preis szintén Miksa.

Hogy miért épen ezeknek az uraknak, azon nem érek rá hosszasan gondolkodni. De három okot pillanat alatt is találok:

1. Élső oka kétségkívül az a régi elv, amelynek nagy társadalom-tudományi szükségszerűséggel kell érvényesülni, t. i.: Simi- lis simili gaudet. Hasonló hasonlónak örül. Vagy hogy mindennemű olvasóközönségünkre való tekintettel németül is elmondjuk: Gleich dsm Gleich gesellt sich gleich.

2. Második oka kétségen kívül épen egy igen tiszteletre méltó tekintet a fogyasz- tóközönsóg mindennemüségére. Mert a gój katonaság a fronton megeszi a kóser és tréfli kenyeret egyforma jóétvággyal, de az izr. legénységnek az irodákban lehetővé kell tenni a „dús választékot.“

3. Harmadik oka már kizárólagosan a szállitómalom kereskedői zseniálitáeában leli magyarázatát. Azt kívánja ugyanis a „koof- mäuischer Verstand“ (ezt a kifejezést egy Stanislauból menekült s nálunk százezreket kereső Süsskind-től tanultam), hogy mikor az ember szállít, akkor az elején úgy tüntesse fel a dolgot, hogy az a szállítás a rendelőre csupa Olück, és csak a végén kerül elő a keserű, — Preis. Egy pillantás as albérlők névsorára elárulja, hogyez a nagyszerű kereskedői fogás érvényesült itt is.

*

— Férjhez adta az apja, — szegény, erővel férjhez adta. Hogy oda volt szegény, mintha nem is élve vitték volna az apósa házába.

Én rá nézek Gergelyre, ő hallgatott s mereven az ablakra szegezte szemét.

— Férjhez ment szegény — mintha csak a fal mellé bujt volna: lesoványodott, elhervadt, az ón kis kövér potykám. Hej, naiosoda egy lány volt, mint a napfény. Hozzám gyakran el-eljött, elcsevegett, elkérdezősködött ...

— Kihez adták férjhez ?

— Kádár Jánoshoz — Dzvonariba, nem olyan meszze. Nagy gazda ember. .. !

így lehorgasztott fejjel járt az ón Gergelyem amig haza nem ért.

IV.

Anyám folyton csak ezt mondogatta:

Házasodj meg, Gergely, házasodj már meg 1 Miért is nem házasodol ?

Azért nem, mondja Gergely, mert nem találtam olyat, akit szeretek; mindenáron csak megházasodni — nem ér semmit.

Amint otthon üldögélgettünk, anyám nagyon szomorú volt s csak a magáét mondogatta: Micsoda derék lányok vannak itt a faluban! Bizony, Kievben sinos szebb, mint Karabasivna Kati. S ö is rá-rá tekint Gergelyre.

Ah, ugyan, szól Gergely. ,

Hát Jakoveakov Márta ? Ó—ó, micsoda derék lány I

Derék Márta is.

S Melania?

Anyám el-elsirta magát. De Gergely egész életére nőtlen maradt.

Mariska — amint aztán hallottuk, hamar meghalt: azt mondják, a férje nagyon rósz ember volt. Most már a harmadik felesége van.

így érkezünk hát el a szerencsétől, a Olück-tői, köves utakon: auf steiner-nen Wegen a szállítás árához, a Preis-hoz és látni fogjuk, hogy a magyar állam, amely a kisbirtokosokat (Mayer) megtudja rendszabályozni, a kereskedőkkel szemben Hirsch- bakkot lő és csak busásan fizetni tartozik s ha fizetett, akkor neki — már kus.

És itt kérem, hogy a függöny gördüljön le, mert kezdődik a második felvonás, és ez már szomorujáték.

*

Száraz adatok: A Concordia-malom mindennap 15 vaggon kenyeret és kótszer- sültet szállított. Egy vaggonban van 10 ezer kilogramm ; egy kilogrammnál a szállító malomnak volt átlagban 6 fillér tiszta haszna, ami annyit jelent, hogy a magyar államtól napi 9000 korona tiszta hasznot élvezett, pedig nem kínlódott, nem dolgozott, csak — szállított. Ez egy hónap alatt 270 ezer koronát tesz ki; a háború 44 hónapja alatt pedig 11 millió 880 ezer koronára rúg. És a magyar állam lát, fizet és hallgat.

*

Mi is látunk ... Látjuk a lövószárkok népét, a magyar katonákat, akik künn a fronton ezer veszélyben helyt állanak, hogy megvédjék a magyar búzatermő rónát. Látjuk őket; sok elnyűtt rózsaszínű lapot hordanak a szivük fölött, mindegyiket könnyek között Írták. írták bus özvegyek, árvánha- gyott fiák, hogy otthon a hazában nagy a drágaság, ijjesztő az éhség. Es a magyar katonának még a szivébe -nyilalik a rózsaszínű lapnak kesergő panasza, amikor már megrántja a fegyverének szijjót és megy, mint villámló oroszlán előre, rohamra, halálba... és mire az égen piroslik a hajnal, a messze idegenben magyar vér piroslik a fekete földön.

Látunk megint. Látjuk a honnmarsdt családot, asszonyt és serdülő gyermeket az elvitt ló helyébe beállni a hámba és köny- nyes szemmel reggeltől napestig huzni az ekét, vetni a magot, mert ebből lesz az áldott, Isten adta kenyér. így sorvad, pang, apad otthan is lassan, kínos cseppekben bár, a magyar vér.

Megint látunk. Feltűnik előttünk a

V.

Gergely már galambősz volt, de még mindig járta Krímet. Nem akart sem megházasodni, sem otthon ülni, — fuvarozott. A szerencse nagyon jól szolgált neki, — vagyonosodott, pénzeeedett, de nem annyira a gazdaságának örült, csak azért folytatta a foglalkozását, mert nagyon szerette a fuvaros életet. Otthon csendes, nem sokat járókelő, kevésbeszédü ember volt; de ha kiment a pusztára, — más ember volt, mintha ott jött volna fel az ő világa 1 A szekerek közt vidáman, fürgén járkált, vagy dalolt: „Hej, sorsom, sorsom ! Miért nem vagy te olyan, mint a más sorsa 1“ S a pusztán fénylik a hold.

Hej, hogy dalolt. Mikor a „Necsáját“*) énekelte, azt hitte az ember, hogy mindjárt előjönnek a kozákok, hogy mőg a háta is borzongott az embernek. Derék fuvaros volt.

A falunkban a templomot uj zsindellyel befedette és a keresztet bearanyoz- tatta. Nem egy szegény embert húzott ki a bajból. Az anyánkat nagy tiszteletben tartotta. Anyánk tovább is ólt, mint ő; egész össze volt töpörödve, mint a sárga gomba, de túlélte a fuvaros fiát.

Három éve, hogy meghalt.

Még erős fuvaros volt. Halálos ágyán azt mondta, hogy a pusztából a tölgyfa alól ássuk ki a két edény pénzt, egyiket adjuk oda anyánknak, a másikon temettessük el őt fényesen, emeljünk neki nagy sirhantot s egy egész tölgyfából állíttassunk neki keresztet.

Hát tövestül ástunk ki egy tölgyfát, levágtuk az apró ágait s úgy állítottuk a földbe, mint egy keresztet. . . Úgy, hogy a pusztából már messziről meglátszik.

*) Egy hő«, akiről népdalok zengtek.

Conoordia-raalom büszke homlokzata, égbe- meredő füstölgő kéménye. Terhes szekerekkel most viszik be éppen sokmagyar asszony és gyermek keserves búzáját. Elveszik tőlük a saját termésüket, hogy dolgozzanak s pusztuljanak éhen; mert ebből kenyér lesz, ki a frontra, hogy az a szegény elbitangult magyar odakünn egyék s azután — haljon meg.

És valahol ott benn a malom-irodában szállító emberek őrülve nézik a Wertheim- szekrényeket.

Nézem e képet; majd az egyiket, majd a másikat, majd a harmadikot. Nézem amig csak könnybelábad a szemem, és megértem, hogy igy csinálnak vérből aranyat. Magyar vérből sok-sok aranyat... (c)

Mi illik ?

Egy hanyag kézlegyintéssel kellene elintéznem azt az irka-firkát, ami a Szamos zavaros hullámaiban vasárnap reggel egy pillanatra felmerült. Hisz a Szamos áradni szokott gyakran s hömpölygő vize annyi mindent; ágat, virágot, iszapot, szemetet hord.

Női és anyai mivoltában háborodott fel valaki azon, amit a minap a Sohwimmer Rózáról Írtam. Hangja, kifejezései, modora, mozgása azonban oly kevéssé nőies és még kevósbbó anyai, hogy ha a levelet tényleg nő irta, a teremtésben vesztesnek kell kijelentenem.

Az előadáson nem volt jelen s arról csak azt a pár sort olvasta, ami a lapokban megjelent. Asszonyom 1 nem gondolja, hogy hallatlan vakmerőség: vitatkozni valami fölött, amit nem hallott; belebeszélni, bsle- kontárkodni abba, amin nem volt jelen ? A tudományban ezért kemény büntetés járna : kitörölnék nevét az emlékezetből.

Asszonyom 1 ön beszél „minden Ízléstől mentes, durva inzultusról“ és „egy részeg, önkívületben garázdálkodó ostoros legény kiabálásáról“ s a végén kioktat engem az illemről. — Mondja csak őszintén ; nem vette észre a kiabáló, ordító ellenmondást saját írásában ? Nem gondolja, hogy ezek után mindenkinek, csak Önnek nem szabad Ízlésről és illemről beszólni ?

Asszonyom! Ma már Kutyabagoson is tudják, hogy minden nyilvánosan szereplő személy nyilvános kritika tárgya. Aki komoly harcokban megjelenik a csatatéren, annak le kell mondani minden kíméletről.

Ez egy olyan általánosan elfogadott elv, amiről nem tudni — érthetetlen elmaradottság. Azért hát jó lesz Önnek is, meg a többi feministáknak is megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy minden szavuk hideg elbírálás tárgya. Hogy az újságokban nem bókokat, nem kózcsókokat, hanem kritikát — hol biztató, hol lesújtó kritikát kapnak. Önök akarták igy: egyenlő jogokat követelnek, vállalják hát az egyenlő kötelezettséget is ! Azt azonban mondhatom : komikus, kínosan komikus harcos, nagyhangú feministáknak az úri gavallériához vagy pláne a reverenda méltóságához appellálni.

Asszonyom 1 Ami női és anyai mivoltának felháborodását illeti, arra vonatkozólag van egy kérdésem. Fel volt-e háborodva október utolsó vasárnapján — hogy osak egy esetet ragadjak ki — amikor a Szamos egy ocsmány kalandot szellőztetett s élénk színekkel, vigyorgó boldogsággal irta le egy állatias férfi támadását egy szegény parasztasszony becsülete ellen ? Miért nem ragadott akkor tollat a kezébe ? Miért nem irt akkor villámló, dörgő levelet? Női és anyai mivolta, dacára annak, hogy talán serdülő leányai is olvasták azt a lapot, oiendesen pihent ? Vakság és merészség egy ilyen lap lap hasábjain ízlésről beszólni 1

Aszonyom 1 vallását nem ismerem. De ha még egyszer kath. dolgokról ir, előbb informálódjék. Ne írja még egyszer, mert csúnyán kinevetik, hogy a papok a szószékről zsolozsmát hirdetnek.

Asszonyom 1 Föltartózhatatlanul haladok a magam utján. Az igazságot csak egynek ismerem el s érte védve-támadva harcolok, küzdők. Sokszor fáj a harc, bele-bele- fáradok, gyakran — különösen ha saját