Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1918-04-04 / 14. szám
2 szőr az a nagyszerű gondolat, hogy elsősorban a város szegényeit kell megvendégelni, de a Karitász vezetősége azt helyesen magáévá tette s nagy, szinte kétségbeejtően tornyosuló nehézségek dacára is keresztülvitte. Már a nagyhét első napjaiban mozgalmas élet volt a Karitász főtéri irodájában. Szegény, nyomorgó emberek jártak ki és be, adták egymás kezébe a kilincset. Ez volt a jegykiosztás. A Karitász vezetősége ezalatt lázasan dolgozott. Járt, kelt, lótott, futott. Az eredmény nem maradt el. Sikerült mintegy 2000 korona értékben húst beszerezni. Szombaton délután volt az a felejthetetlen jelenet: a huskiosztás. 140 szegény családnak jutott belőle. Kinek egy fél, kinek egy egész, kinek másfél kiló a család népessége szerint. Kik csak ravasz, kiszámított mosolyokat, konvencionális örömöket látt k s olyan spontán, lélekből feltörő érzelmeknek még nem voltak tanúi, azoknak meg kellett volna nézni ezt a jelenetet. Ahogy csak a fénytelen, szürke szemek felragyogtak s könnycseppek rezegtek a pillákon, ahogy köszönésközben megbicsaklottak a hangok s csak amolyan töredezett szavak, főlbenmaradt mondatok lettek a gondosan kigondolt dik- ciókból; amint félve, remegve nyúltak a csomag után s nem akarták hinni, hogy ez valóság s nem valami lázas álom. S ahogy megrohanták az anélkül is már szinte sírásig meghatott Benkő kanonokot s fogták, szorongatták, csókolták, telesirták a kezét! S aztán — amint megfigyeltem őket — siettek a székesegyház felé s ott a szentsirnál, ahol a nép hite szerint minden kívánság teljesül, minden áldás megfogamzik, imádkoztak buzgón s hosszasan a Karitászért s annak jótevőiért. De ezzel még nem merült ki a Karitász húsvéti akciója, Magára vállalta a vasúti internátus sebesült katonáinak a meg- vendégelósót is. A terheket azonban, mivel már maga a huskiosztás 2000 koronájába került, egyedül nem viselhette, meg kellett mozgatni tehát a tömegeket, a Karitász népes sorait. A lapokban megjelent lelkes felhívás nem hangzott el hiába. Áz eredmény minden képzeletet felülmúlott. A Karitász 2 szobás irodája szinte közélelmezési áruraktárnak látszott a begyült adományokból. Hogy a közönségnek fogalma legyen a dolog méreteiről, ime egy pár adat. Begyült: 450 porció szalonna, 800 darab kalács, 500 drb. vegyes sütemény, 800 drb. kenyér, 840 drb. diós éz mákos kifli, 450 főtt tojás, 4000 drb. cigaretta, 2 hl. bor s temérdek gyümölcs. Szolid értékeléssel az adományok összege 6550 koronára tehetők. Különös elismerés illeti a Karitász s az Oltáregylet tagjait, meg a németi részi gk. híveket, akik plébánosuk Gönczy kanonok lelkes felhívására a pász- kaszentelés alkalmával 3 szekérre való önkéntes megadóztatásnak vetették alá magukat. Az adományok átszállítása is a menyi- éghez mérten nagyarányú volt. Három meg- akott szekér döcögött át a Karitász irodájától a vasúti internátusig. Nyomában katonák és szolgák megrakott kosarakkal. A kiosztás vasárnap d. u. 3 kor volt. Az ambuláns betegek mind levoltak vezényelve a földszinti nagy terembe, ahol a pászkaszentelós után kezdetét vette a kiosztás. Az ágyak körül előkelő urak és urinők sürögtek-forogtak; cipelték, húzták a terhes kosarakat, hajladoztak, görnyedeztek a teher alatt. Á férfiak közül ott láttuk Benkő kanonokot, Figus főszámvevőt, Knoll bírót, Szeles főpénztárost, Réczey igazgatót, Csömör mérnököt, Fógel kereskedőt; a hölgyek közül: Dr. Jékey Károlynál, Knollnét, So- lyomnét, Csomómét, Rócseynót. Fógelnét, Lechner Emmát, Tomborinét, Ürményinét, Dr. Lükőnét, Reich Zsófiát s a szeretetröl keveset deklamáló, de a tevékeny szeretet munkájában életüket fölemésztő apácákat. Meghatottan távoztam a kórházból. S úgy éreztem, szeretnék lantos krónikás lenni. S házról-házra járva dalolni, énekelni a Ka- ritászról, a Karitászban élő s örvendetesen fejlődő krisztusi szeretetröl. (» „SZATMÁRI HÍRLAP“ Szocializrnns—feminizmus. Ez a kettő nagyon hasonlít egymáshoz. A különbség csak az, hogy a szocializmus a munkásosztályt, a feminizmus a női nemet akarja emelni. Az egyikben is a másikban is három összetevő elemet lehet megkülönböztetni. Van bennük egyharmad igazság, egyharmad hamisság, egyharmad istentelenség. Igazság az, hogy a munkásoknak és a nőknek a helyezetón segitenikell. Igazság az, hogy szép szólásokkal, színes vigasztalásokkal, szívóhatásokkal a dolog elintézve nincs : ezeknek a szegényeknek biztos, állandó, emberhez méltó életet kell biztosítani törvény- hozásilag. Hamisság is van bennük, mert mikor a boldogulás módjáról beszélnek, olyan szertelen túlzásokba csapnak, amely teljesen félreismeri az emberi tei mészetet. A szocialisták úgy akarnak a munkásnak menyországot teremteni, hogy elkoboznak minden magánvagyont, az embereket egy nagy kommunista államba tümöritik, ahol egyöntetűen dolgoznak és egyöntetűen fogyasztanak ; ahol az állam irányítja a gyomrukat és a kezüket, a konyhájukat és a munkájukat. — A feminizmus meg ott téved, hogy teljesen egyen- lősiteni akarja a nőt a férfiúval, mintha a kettő között nem volnának mélységes, természetadta különbségek. Istentelenség is vaD bennük, mert földi boldogságok kereteiből kizárják a vallást. Az igazi szocialisták épugy anyagelvüek, mint az igazi feministák. Rájuk nézve túlvilág nincsen, nekik itt a földön kell minden örömet élvezni; és szent minden ut, amely az élet gyönyöréhez vezet. A boldogtalanok nem veszik észre, hogy igy növelik a mohóságot az emberekben, de kielégiteni nem tudják soha. Nem ismerik ag emberi lelket, amely a másvilág gondolata nélkül az egész világban nem talál megnyugvást. De ebből tanuljunk mi is. Áz emberekben lassan erjedni kezdett az elégület- lenség. Ezeket a forrongó erőket miárt nem használtuk mi ki ? Miért nem neveltük bennük az öntudatot, hogy jogaikat jogos eszközökkel, de határozottan követeljék ? Mi sokszor csak vigasztaltunk és osititottunk. De ezeknek kenyér kellett. Jöttek hát mások és mennyország helyett kenyeret kínáltak. És az alázas szemű éhes ember kinyújtotta kezét a kenyér után . .. Hiszen igaz, van keresztény szocializmus, mint van keresztény feminizmus is. De most már össze kell szedni minden tudásunkat, megfeszíteni minden energiánkat, használni minden ügyességünket, hogy ne eső után vigyünk köpenyeget. 1918. év április hó 1.-én uj előfizetést nyitottunk a Szatmári Hírlapra. Mindazokat, akik hívei és barátai lapunknak, ezúttal is felkérjük, szíveskedjenek minél több előfizetőt szerezni a Szatmári Hírlapnak, hogy nagy és nehéz feladatunkat zavartalanul továbbra is végezhessük. Azokat a tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetésük december hó 1-én lejár, kérjük, hogy előfizetési dijaikat mielőbb beküldeni szíveskedjenek, mert a papirhiány miatt nem vagyunk abban a helyzetben, hogy felesleges példányokban nyomathassuk. Nyomdász tanuló fizetéssel felvétetik Pázmány-sajtó könyvnyomdában, Általános emberszeretet. Hangzatos mondás, melyet a hitetlenek, radikálisok és szabadkővesek igen-igen szeretnek ajkukon hordani, de csak ajkukon. A nagy történelem és a mindennapos élet ezt az általánosságot igen összeszoritja. Kik azok az általános emberszeretők ? 1. A szabadkőmivesek, akik különösen elvi ellenségeiket és játékuk megzavaróit, a hivő lelkű és a fehérházi titkos terem után nem vágyakozó keresztényeket szeretnék általánosan a pokolba küldeni (ha hinnének benne.) 2. A radikális szociáldemokraták, akik az egyenlőség dicsőségére Trockij programmja szerint, magukból fővezért, népbiztost, földesurat, háziurat szeretnének alakítani; akik az intelligenciát és a hibájukon kívül rangban szülötteket, sőt azokat is, akik tisztességes utón küzdötték fel magukal : rikkancsokká és földönfutókká magasztalják, vagy éppen az örök béke honába küldik guilot- tinnal, ha kell. 3. Az en gros árdrágítók, akiknek áruhalmozásban, árfelverésben, börzén, csempészésben megnyilatkozó általános nagy em- berszeretetét nyögi a szegény magyar Kánaán, élvezi a lefizetelt radikális sajtó. Ezeknek szolgálatában s ezeknek em- berszeretetéről zeng a Világ a Huszadik Századdal, a Pesti Napló s a Pesti Hírlap a Népszavával s a guggon frakkbakapaszkodó Szatmár és Vidékével. Az Uj Lap heti bünkrónikája sokat beszél azokról a polipkaru kellemes ölelésekről, melyeknek magyar vagyon-pusztulás az ára. És igazának kell lennie, mert — bár százezer példányban forog közkézen s igy a nyilvánosság elől nincsen elrejtve — mégsem akad egy az emberszeretők közül, aki nyerés reményével indíthatna sajtópert ellene. Pedig megtenné, ha tehetné; oly ritka és feltűnő eset lenne a józan keresztény magyar sajtóban egyetlen tudatos tévedés, amilyen ritka pl. a Népszavában (a Sz. és V. pesti nénjében) az igazmondás, mely nagyon gyakran arcpirulás nélkül teszi zsebre a magyar bíróságtól rágalmazáséit reárótt büntetéseket. Nem tudható, milyen fokmérővel mérik azt a szeretetet, mely börzévé szeretné tenni a templomot, vagy francia módra Isten-nevet, vallásos vonatkozást kitörülni mindenféle könyvből. Az sem világos, hogyan boldogít tartósan Lion Leák Írásával az iró, reklamirozásával az újságíró. Azt meg józan ész fel nem foghatja, hogy milyen szempontból általános az az emberszeretet, mely Trockijjal is azt mondatja, hogy vesszen húszezer zsidó, ha a forradalom érdeke (illetve az uborkafa, melyre kapaszkodott) úgy kívánja. Hit és erkölcs nélkül nigcs boldogság, a forradalom a legnagyobb rossz a társadalomban. Azért az a hitetlen, aki azt akarja, hogy más is hitetlen legj^n; az az iró, aki müveiből üzletből a tisztessógérzést fojtogatja az emberekben, az az újságíró, aki mindezeknek reklámot csinál; az az ember, aki Jászi Oszkárékkal azt tartja, hogy csak egy jogos háború van, a polgár-háború, sze- kundát érdemel az általános ember szerétéiből. Az élet azt mutatja, hogy üzlet és kenyér az a hires emberszeretet. Aki szabad- kőmives, az halad; aki radikális, annak mindent még a nemzetrablást és nemzet — gyilkosságot is — megbocsátja... az általános emberszeretet. Éllenben feláldozhatja életét Isten iránt égő szeretetből a kórházak szerzetesnője, taníthat Írásra, munkára, békés életre indiánt, négert a kelet és dél hithirdetője: marad továbbra elfogult, sötét, embergyülölő. Minden megvolna bocsátva, ha nem kellene kénytelen-kelletlen belátnia, hogy csak az Isten-szeretet növekvésével általánosod- hatik az emberszeretet. _________Szatmár-Németi, 1918. április 4. r k önyvkötézset® P 7 íj Szatmár, Deáktér 3. sz. U U U — (Színház mellett.) —
