Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1918-02-28 / 9. szám
XXVII. évfolyam. Sssatmár-Németi, 1918 február 28. 9. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Égési éyra 10 K — f. Negyedévre — 2 K 60 f. Félévre — 5 . — „ Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — égési évre 8 dollár Felelős szerkesztő Dr. Czumbel Lajos. ♦ Laptulajdonos á SZÁTMAR-RGYJÍAZMEtíYE! IRODALMI SOK A szerkesztőségetés kiad>divatait illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Pézmény.ga.jtó (Iskola-utca 5. sz.) címre küldendők. Pályázati Hirdetések egyszeri közlése I korona ---------------- Nyllttér sora 4B Aller. ----------------Me gjelenik minden csütörtökön. Keresztény Szociális Képpárt. n. Csanálos, február 17. Térjünk át ezek után magára a pro- grammra. — Ez 3 alapelvből s az ezekből leszűrt gyakorlati igazságokból áll. A Programm mindenekelőtt a keresztény világnézet érvényesülését hangoztatja. Helyesen. Mert ez a legmagasabb szempont, melyből a közélet helyes irányítása történhetik. A Néppártnak ezidei álláspontja is ez. És keresztény alapon állva, nem is lehet más 1 Minden dolgainknak elsőrendű kritériuma ez, úgy, hogyha ezzel egyezik bármily ügyben elfoglalt álláspontunk, a dolog rendben van, — ha nem egyezik, rossz utón járunk. Azonkívül hogy tiszta direktíva, mily megnyugtató momentum is ez egyszersmind I A politikát ugyan, — mint az exigenciák tudományát — sokan szeretnék ennek a magas szempontnak dogmatizmusától megfosztani. Merőben helytelenül. Mert esak's ilyen szilárd fix ponton maradhat meg egy párt a maga álláspontján megrendithetetlenül; — mig mások a folyton változó viszonyok játéklabdáiként ide-oda hányattatnak, mignem letörnek, elveszuek, megsemmisülnek. A második programmatikus alapelv: nemzeti ételünk teljességének kiépítése a pragmatica sandio alapján. Ez — ha netn is minden időre szóló, de mégis relative szilárd bázisát képezi történelmi továbbfejlődésünknek. — És igazolva látjuk két héttel ezelőtt e helyen közölt cikkünknek azt a felfogását, hogy a Néppártnak a közjogi kiegyezés kérdésében a katholicizmus jellegének megfelelő egyetemesség álláspontjára kell helyezkednie a 67-es közjogi alaphoz való merev ragaszkodás nélkül. Ennek úgy sem sok értelme vau akkor, amikor olyan nagy kaliberű politikus is, mint Apponyi gróf, elhagyja a 67-es alapot, majd ismét visszatér ahhoz aszerint, amint azt a politikai konstellációk kívánják ; — s amikor Andrássy gróf — a közjogi kiegyezési alapnak megosontosodott képviselője — 48-as alkotmánypárti lett A harmadik alapvető pont a szociális tevékenykedés elvi kijelentése. — A szociális kérdések felvetésében s azoknak megoldásában a Néppárt eddig is előljárt, s programmja is ezekből a kérdésekből — minden más programúinál többet ölelt fel — most meg a keresztény szociális a pártra való tekintettel is ennek a par excelenoe szociális iránynak ki kellett domborodnia. Ilyen egészséges aiapelvekből mint pre- rnissát bői csak helyes konsequenciák folyhatnak. Aminthogy csakugyan gazdag, mindenre kiterjedő, expanzív erejével és tömörségével egyaránt, figyelemreméltó mindaz, amit a Keresztény Szociális Néppárt mint legközelebb megvalósítandó feladatot maga elé tűz. Választó jog, kath. autonómia, véderőnk nemzeti irányú önálló megszervezése, a közélet tisztaságának biztosítása, nemzetiségi kérdés, a közigazgatás átszervezése, a közoktatás- ügy fejlesztéte, a nagytőke megrendszabályo- zasa, mezőgazdaságunk, iparunk s munkás viszonyaink fellendítése, szociális birtokpolitika inaugurálasa, arányosan megosztott teherviselés, a háború által megbomlott egyensúlynak helyreállítása, a különféle áldozatoknak me- legérzésésü, szeretetteljes felkarolása, az állandósítandó békének intézményei biztosítékokkal való körülbástyázása: — ez legközelebb megvalósítandó feladatának rövid összfoglalata. Mindez szemet kápráztató s lelket gyönyörködtető kaleidoskopszerü egymásutánban következik, mint az alapvető elveknek gyakorlati konzequenciája. Jóleső érzéssel is sietünk megállapítani, hogy ha a világegyetem törvénye haladás a boldogság felé, úgy ez a programm ennek a haladásnak oszlopjelzője. Valóban gyönyörű feladat! Méltó egy kimondottan keresztény szociális alapon álló párthoz, mint annak első ünnepi megnyilatkozása. Ilyen eszmék irányításával A Karitász fája. Már régóla hallottam, hogy a Karitász fakiosztása valóságos látványossága a szentvéri állomásnak. Ahogy iassan-lassan gyűlni kezdenek az emberek s mind nagyobb s D8gyobb tömegekké verődnek össze. S a tolongás, ami a bizottság megjelenésekor kezdetét veszi. A roham a fahegyekre; az a a győzelmes mosoly, ami az arcokon megjelenik, ha sikerül egy duzzadó zsákot a vállravetni. Aki ennek az akciónak életrevalóságáról, fontosságáról meg akar győződni, annak egy fakiosztást végig kell nézni. Hétfő reggel van. Hideg, metsző szól süvít végig az utcán s fagyos pirosra csipkedi arcomat. Piciny iskolás gyerekek rohannak el mellettem. Fázva, dideregve. Félig nyári, félig téli ruhájokat ide-oda csapkodja a gúnyos szél. Elhagyott félreeső utcákba jutok. Szegényes, roskadozó házak gubbasztanak benne. A kémények nem füstölnek, konyhagőzök nem járják az utcát. Fáradt, bus emberekkel találkozom. Dermedt kezeiket dörzsölgetik. Éheznek és fáznak. De lassan a szentvéri állomás közelébe érek. Tompa zsibongás üti meg a fülem. A hang felé nézek. Az állomás tele emberrel. Valami 200—300 ember áll ott összeverődve. Ki ki egy zsákot szorongat kezei között. Látok én itt mindenfélét. Asszonyt és férfit, ifjút és öreget. Zamatos beszédű németi polgárt s febérszakállu öreg zsidót. De hirtelen mozgás támad a tömegben. A Karitász bizottsága jelenik meg. Benkő kanonok mosolygós arca, Figus Albert jellegzetes, markáns profilja s két fehér apáoafátyol. A tömeg az irodához tódul. Kezdetét veszi a jegykiosztás. Tanulmányozni kezdem az arcokat. Azokat a széles, megelégedett, mosolyokat, azokat az örömtől csillogó szemeket, azokat a ráncoktól kisimuló homlokokat. A Karitász vezetőinek, a gondolat kezdeményezőinek azt hiszem ez a látvány több minden köszönetnél, minden ünne- peltetósnól. De még osak most következik a legérdekesebb jelenet. Kinyitják a szint, ahol a felaprózott fa van valóságos dombbá felhalmozva. Mint valami prédára éhes sasok ro harják meg az emberek a faraktárt. Elkeltő. S a farakás emberektől nyüzsög. Mint valami dolgos hangyaboly. Tesznek- vesznek. Alól egy hétróthajiott öreg anyóka biztatja unokáját : csak szedjed lelkem a kenyérnél is többet ér ez. És egy pár pillanat alatt szét van hordva az egész farakás. Figus Alberttel, a Karitász alelnökével elegyedem szóba. Készséggel ad mindenről felvilágosítást. „A fakiosztás január 7. én kezdődött meg. Minden hétfőn egy és fél, két waggon kerül kiosztásra. A hét közben meg egy fél waggon jut el elszegényedett, jobb napokat látott uriasszonyokhoz. Idáig 205 méter tűzifa lett kiosztva 1449 szegény között. A fa ki lója 10 fillér a szatócsok 20—30—40 fillér jóvei szemben. Tehetetlen öregeknek a zárda szekere még házhoz is szállítja. Hogy sokan teljesen ingyen kapj *k a fát, azt mondanom se kell. Csak azt sajnáljuk, hogy többet nem tehetünk, hogy a heti 30 méter bizony édeskevés s 100—150 embert kell üres kézzel elbocsátanunk." S aztán ráterelődik a szó a Karitászra. Fitrus szemében kig.yul egy láng. Tüzzei, lelkesedéssel beszél. Látszik, hogy életének minden gondolata, vágya, energiája ebbe kapcsolódik bele. S beszólni kezd a Karitász terveiről. Az egyik már a megvalósulás pillanatában van. A főtéren hamarosan megnyílik a Karitász irodája, mely nagy, hatalmas munkára van hivatva. Az emberek ügyes bajos dolgán akar segíteni. Egyik nap például kórvényirás lesz, a második nap ingyenes jogitanács, a harmadikon jegyki- adas a faosztáshoz, tudakozódás, segélyezés, tanács hadisegélyes ügyekben és igy tovább. A másik nagy fontosságú terv most érlelődik. Egy cipőtanfolyam van készülőben, hogy munkát adjon a hadiözvegyeknek s lábbelit a szegényebb sorsuaknak. Á tervezet szerint egy pár cipő 16 koronába kerülne s a műhelyben naponta csak három órát dolgozó asszonyok hetenként 30 koronát kereshetnének. Kisgyermekes anyák gyermekeiről egy napközi otthon gondoskodnék. A tárgyalások a bőr s a gépek ügyében már folyamatban vannak. Elragadtatással hallgatom. S mikor csodálkozásomnak kifejezést is akarok adni, ő csak a kezével legyint: ez még semmi; ezek még a piciny baba első, imbolygó lépései. De majd ha megnő, megizmosodik, ha majd erő, duzzadó energia szökik karjaiba, még majd csak akkor fogjátok igazán megcsodálni. A nap megtörte a reggeli szürke ködöket s diadalmasan szórja sugarait. Szatmár fölött egy uj nap kelt fel ; a. város a Karitász sugaraiban fürdik. ^
