Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1918-02-14 / 7. szám
XXVII» évfolyam iEstmáp-Mémeíi, .1918. február 1-5, 7. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évTe 10 K — f. | Negyedévre — 2 K 50 t. Félévre — 6 » — „ j Egyes szára ára 20 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár Felelős szerkesztő Dr. Czumbel Lajos. Laptulajdonos & SZ&TMAR-E6YBÄZKEGYE1 IRODALMI KOR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küld«- mények, pénzek, hirdetések Btb. PázmAny-aaJté (Iskola-utca 5. sz.) címre küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közi®«« a koren» ----------------- Nyilttór sora *0 fillér. ----------------Me gjelenik minden eiüttfrttfkSn. Keresztény feminista gyűlés Szatmáron. Február 10. egy mindig fontos dátum lesz a szatmári katholicizmus történetében. Pezsdüiő vérének, növekvő erejének egy olyan megnyilatkozása volt a lezajlott gyűlés, hogy már minden következő lépése a legszebb reményekre, a biztos sikerre jogosít fel. A rendezőség jól végezte feladatát. Legjobb erőit állította sorompóba. Fényes, fölényes tudás, éles, mindent darabokra boncoló logika, nemes, gyakran magával ragadó szónoki erő állottak rendeikezésűkre. A közönség, ez az illusztris, a városháza tanácstermét s karzatát zsúfolásig megtöltő közönség meg méltó volt szónokaihoz. Tanulni jött, ebben az annyit zaklatott, itt-ott már szenvedélyeket felkavaró kérdésben jött megtudni az igazságot. Odaadóan, szinte lélekzetót vissza- fojtottan figyelt s a fel-fel zugó helyeslés, a szónokokat frenetikus tapssal honoráló tetszés bizonyságot tett az egyetértésről, az együttérzésről. * A szépen, babérokkal díszített városházi tanácstermet már 10 óra után kezdte ellepni a közönség s V* 11-re már zsúfolásig megtöltötte. Női és férfivilágunk szinét-javáí ott láttuk a megjelentek között. Kevéssel Va 11 után nyitotta meg Fi- gus Albert, a kath. Karitász szociális szakosztályának alelnöke a gyűlést. Röviden üdvözölte a megjelenteket s kifejtette azokat az okokat, ami miatt ezzel a kérdéssel különösen foglalkoznunk kell. Rámutatott azokra a titkos erőkre, amik itt a háttérben dolgoznak s a szabadkőmives céloknak akarják megnyerni az egész mozgalmat. Ez a bátor, őszinte, valami lenyűgöző rethorikával beszélő szónok megnyitója nagy hatással volt a közönségre. A következő szónok dr Scheffler János volt. A szatmári közönségnek felesleges őt külön bemutatnunk. Taitalmas beszédeiről ismerik városszerte. Ő nem a frázisok embere; mélyen szántó, gondolkodó fő. Cäak akkor beszól, ha komoly mondanivalója van; s mielőtt beszélne, átfogó tanulmányoknak veti alá tárgyát. De most fölülmúlja önmagát. Kérlelhetetlen logikával, ellenállhatatlan szónoki hévvel beszélt. Hol komolyan, hol gúnyosan, hol játszva, hol birkózva de egyre- másra osztogatta a halálos csapásokat az ellenfélnek A beszédnek, melynek közlését legközelebbi számunkban megkezdjük, s következő gondolatmenete volt: A feminizmus kiindulási pontja, hogy t. i. a nő is ép olyan ember, mint a férfiú, helyes gondolat. S ha a feminizmus csak eddig terjedne, e nagy gondolat helyes kifejtésén fáradozna, osztatlan lelkesedéssel állana mindenki zászlaja alá. Pedig a dolog nem úgy van. Mert éles szemmel különbséget kell tennünk a célok s a megvalósítás módja között, a kimondott a a titokban lappangó cél között. Ebből kiindulva a szónok kimondja először, hogy a feministák a férfi és nő egyenjogositását olyan módon erőltetik, amely mód sem a nő természetének, sem a társadalom s a nő jól felfogott érdekének nem felel meg. Mert amily igaz, hogy a nő erői és képességei értékben egyenlők a férfiúéval — ép oly bizonyos, hogy minőség tekintetében egészen másak. Mert soha semmiféle evolutio nem fogja elhinteni a férfiú és nő közötti, mélyreható szervezeti és élettani különbségeket. Azért volt és lesz a férfi mindenkor a fizikai erőnek és a nagyobb intelligenciának a képviselője, a nő pedig a gyöngédség, finomság, nemesség hivatott hordozója. De ne higyje senki, hogy ez a mérleg a férfiút helyezi előnybe. Mert ha választani kellene a fizikai s szellemi erő meg a kedvesség, szeretet, gyöngédség között, szóló ez utóbbit választaná. Mert nem a nyers erő és fegyvercsörtetés — de nem is az ész csilTudás és boldogság*. Irta : Dr. Czambel Lajos. III. (Síin: Csendes, csillagos este Rómában. Az Aventinus egyik nagyúri villájának ormán egy Minerva szobor árnyékában ketten beszélgetnek : Silvius, nemes ifjú és nevelője, Rufinus.) A magister elhallgatott s egy darabig némán meredtek mindketten a sötétkék égre, mintha onnan akarták volna megérteni a végtelen fogalmát. Az ég felhőtlen volt. Csend, nyugalom, béke. A szellő is alszik ... Silvius: A végtelen tudomány nem lesz-e végtelenül egyhangú, mester ? A végtelenben ugye nincs uj, nincs változás, ott minden egy és minden marad. Pedig lelkünk a változatosságot szereti. Újat mindig, mást mindig ; amilyet soha nem látott, soha nem élvezett. Ezért vágyik az utazó égő epedéssel feljutni égnek meredő hegyek gerincére, hogy lenézhessen a völgybe a hegy másik oldalán, amelyet még sose látott. Ez a változás, ez az uj vágya. Rufinus: És nem szeretjük elnézni a végtelen tengert is fiam ? Silvius: Igen, szeretjük. Mert ebben a végtelenben is van mozgás, van változás. Egyik hullám a másik után jő el hozzánk; mindig uj, mindig más. És az egymásutánnak e gyors feltűnésében gyönyörködünk. Es minél gyorsabb az egymásután, annál jobban gyönyörködünk. Igen, mert lehet mondani, annál több a változás, az újság. Rufinus: Szépen beszélsz Silvius. Silvius : De gondold most e), hogy künn volnánk a nyilt tengeren. Sehol sziget, part, városok. Viz és ég. És ebben a pillanatban megállanánalc a szelek, elcsendesülnének a habok s az óceánra ráülne a megkövesült nyugalom. Egy végtelen hallgatás. Es képzeld el, hogy ebben a nyugalomban megál- lana az én lelkem gépezete. Nem tudnék el képzelni messze partokat, nem tudnék látni szigeteket. Nem tudnék gondolni embere két, nem tudnám kisérni gondolataimat Hanem szemem, képzeletem, gondolatom mozgás, változás nélkül rá volna .irányítva a megkövült óceán egy pontjára. És egy második gondolatom nem tudna jönni. És folyton ugyanazt látnám, gondolnám ugyanazt a változásnélküli óceánt. Micsodu rettenetes látás, gondolat lenne ez 1 Jobban szeretném, ha sohasem tudtam volna, ha úgy maradtam volna, imint a kő, semhogy ilyen tudásom legyen. Épugy, mint jobb lenns az oroszlánnak, ha sose mozgott vo'na, minthogy be legyen zárva mozdulatlanul egy ketrecbe, mikor a természet ide-oda kóborlásra szánta Nem ilyen lesz-e ami tudományunk odaát mester? Amikor az istenségbe, mint végtelen, mozdulatlan óoeánra fogunk nézni, anélkül hogy róla le tudnék venni «zömünket ? Ilyen végtelen tudomány borzasztó lenne. Rufinus : Nincs fogalmad a végtelenről kieeikém. Nem óeeán az, amely meg van kövülve, hullámok nélkül ; nem óceán part, szigeiek, messze országok nélkül. Vannak a végtelenben partok, szigetek, országok. Nem élettelen hallgatás a végtelen. A végtelen egy végtelenül gyors változás. Nem érted ? Menj el tehát az óceán partjára. És nézd meg a hullámok egymásutánját. Szépen mondtad, minél gyorsabb az egymásután, annál több az újság; annál jobban gyönyörködünk. Képzeld most el, hogy gyorsulnának a hullámok, eszeveszetten, kápráztatóan gyorsulnának. Míg azelőtt hat ért el lábadhoz, mig egyet számoltál, most száz, ezer, milbó ér el. Micsoda változás, micsoda újság I És képzeld el, hogy végtelenül meggyorsulnának a hullámok, hogy. egy pillanatban megjönne, ott lenne előtted mind-mind, amelyek a végnélküli óceán túlsó partjáról indulnak el, egy végtelenül gyors változásban mind itt vannak. Akkor áilani látszanék az óceán és mégis ebben a nyugalomban végtelen hullámverés, végtelen hullám, végtelen változás, végtelen újság. Bármeddig merednél bele ugyanazt látnád, igen mindig; de ebben az ugyanabban kifogyhatatlan számot, gazdagságot, változást, újságot. Es ezt az újságot meglátnád egyszerre . . . Látod, ilyen a végtelen. Nem egyhangúság, hanem gazdagság, amelyet egyszerre élvezünk, de soha soha ki nem merítünk. Silvius: Mily csodálatosan szép lehet az a végtelen Isten Rufinus! Minden szépség, minden újság egybefoglalva. Milyen semmi mellette az isteni Róma l Rufinusom,.
