Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1918-01-03 / 1. szám

tás terén, mint más emlősök anyái ? Töké­letesebben hozza-e a világra gyermekét és jobban neveli-e, mint más alacsonyabb rendű anyák?“ A 247. lapon: „Mi sem bizonyítja jobban a mai házassági forma elégtelen-és helytelen alapját, minthogy a nőket táplálék és a ruházat szükséglete kényszeríti a házasságra.“ 268.1.: „Az állati egyén fennmaradt ösztöneit.. Együttvéve ördögnek neveztük el. Könnyed, dramatizáló, személyesítő hajlamainknak meg- felelelően. Es minthogy ezek az ösztönök legnagyobb részében testi szükségleteinkben nyilvánultak, saját testünket s természetünket általában a gonosz egy részének tartottuk: a világ, a test és az ördög.“ 270. oldal: „Éva nem maga ültette az almafát, csak evett a gyümölcséből és a fölényes férfiút is elcsábította. Gyerekes és balga ráfogás.“ Hasonló dolgokat olvas az ember a feministák folyóiratában: „A nő“-ben. Pél­dául : 1917. junius 10. 6. szám. 91. oldal. Cim : Több embsrtermelés. Irta: Szilágyi Géza. „Nem akarunk most annak a kérdés­nek a fejtegetésébe bocsátkozni, vájjon iga­zán kötelessége-e a nőnek a tőle telhető legnagyobb szaporaságot elérni, másszó­val mindenképen tenyészállattá átalakulni,“ Vagy : „Mit tegyen az a nő, aki lányságán még nem adott túl 18 esztendős korában, hanem csak jóval később, mit tegyen az a nő, aki egyáltalán nem megy férjhez, se tisztesség ne essék szólván, szeretőhöz, de mit tegyen az a nő is, aki férjhez megy ugyan vagy szeretőhöz jut, de akinek férje vagy szeretője nem képes, vagy nem haj­landó az embertermelésnek arra a fokozott tempójára, amelyet a háború ütötte hézagok kitöltésének szent nevében rá akarnak diktálni.“ Ezekben az idézetekben — borsosab­bakat hozni tiltja a jóizlés — nincs semmi hozzáfűzni valóm. Akinek szemei vannak a a látásra, lásson, akinek fülei vannak a hal­lásra, halljon ! Maradtam kedves szerkesztő uramnak őszinte tisztelője: Szatmár-Németi, 1918. január 3. ________ A. B. nincs — a nemzetek a pápához és az Isten oltára előtt letérdelve úgy mint virágvasár­napján szokás, az ő kezéből vegyék a bé­kességnek olajágát . . . De ők nem jönnek. Mert bizonyosak va­gyunk benne, hogy ha a pápa a francia szabad- kőmiveseknek aranytálcán vinné Elzász-Lot- haringiát; és az olasz szabadkőmiveseknek Trentot és Triesztet, nem kellene nekik a béke, csak azért mert a pápa adja. így látjuk, hogy amig szabadkőmivesek, radikálisok, szocialisták hangosak a béke szavától, úgy hogy megtévesztik vele a világot, ugyanakkor sámsoni erővel rázogatják a béke templomának valamennyi oszlopát. * Adná isten, hogy a nemzetek okulná­nak ebből a véres leckéből, hogy rátérnének a békesség útjára. A békesség útja királyi ut. Tiszta alpesi magaslaton halad. Felülről beragyogja az Isten létének világossága; szélein szépen fejlődnek a keresztény erkölcs virágzó fái ; ágaikat 'szeretettel fonják egymásba. Es ez ut végón ott vár a népek szive óhajtása, az elveszett földi paradicsom, amelynek kapu­jára ez van Írva : Békesség. Boldogság .. . „SZATMAR HÍRLAP“ Az első lépés. A még szervezkedve sem lévő „Kari- tász“-unk lelkesedő buzgalmára mutat, hogy hivatalos működésének megkezdése előtt már a tettek mezejére lépett ki. Amikor hire ment, hogy a csángó ma­gyarok Szatmárra érkeztek, Btnkö József apátkanonok a „Karitász' leendő elnöke rög­tön intézkedett, hogy az egyesület karolja fel a hontalanok ügyét. Felhívást bocsájtott a tagokhoz, adakoz­zanak ruhaneműt és élelmiszert. Az eredmény oly fényes volt amire az adakozásban kime­rült közönségünktől igazán nem lehetett szá­mítani. A közönség adományaiból és az egye­sület síját vásárlásából az apácák utján ki­osztottak 7256 K. értékű ajándékot. Szent karácsony délutánján kétszázon felüli apró csángónak a Karitász karácsonyi ünnepséget rendezett. Ez az apácazárda nagy­termében folyt le. Megjelent a püspök ur, a káptalan tagjai, a polgármester és társadalmi előkelőségeink közül számosán. Könnyekig megható volt látni, mikor a gyermeksereg apraját a nővérek két sze­kéren szalmába-pokrócba burkolva szállítot­ták a zárdába, ott felsorakoztatták. Mindegyi­kük előtt egy tányér nyalánkság és játék s a kis magyarok csillagó szemmel nézték a hatalmas ragyogó karácsonyfát. A püspök ur és kíséretének érkezése után a zárdabeli kis katonalányok elragadó kedvességgel adtak elő karácsonyi játékot, melyet egy igazán irodalmi értékű aktuális prológ előzött meg. Hasábokat lehetne írni a kedvesebbnél kedvesebb jelenetekről, sajnos ebben meggá­tol a papirhiány miatti helyszűke. Elég a bájos jelenetekből csak azt ki­emelni, hogy a kis csángók egyik másika fő­papjaink ölébe mászott fel, a legmerészebb pedig a püspök ur ő méltóságára támaszkodva gyönyörködött a mulattatásukra előadott já­tékokban. Az apácák gyönyörű énekeit pedig kezecskéiket önkéntelenül imára kulcsolva hallgatták. A „Karitász“ ezen gyönyörű tettét nyomban követte a másik. Benkő József apát­kanonok-plébános felajánlotta a „Karitász“ szolgálatait a városnak, hogy a szegények részére a törvényhatósági bizottság által kedvezményes áron kijelölt 1500 méter tűzi­fát megveszi, felvágatja és kis mennyiség­ben kiosztja a szegények között valláskülömb- ségre tekintett nélkül. A „Karitász“ csak a tűzifa árát veszi be, vágatási és egyéb költ­séget visel saját pénztára terhére. Erre szükség van azért, mert a szegé­nyek nem képesek 60 K-át, sem fizetni egy félöl fáért, azt elfuvaroztatni és felvágatni, kénytelenek volnának tehát a törvényható­sági bizottság jóindulata dacára is a fái to­vábbra is kikereskedésekben uzsora áron vá­sárolni. A szociális alkotásoknak legszebbi- kére válalkozott tehát a Karitász evvel a tettével, melynek kivitelénél újólag kilátás van az apácák szerető gondoskodásának el­nyerésére. A „ Karitász“ bizonyára nem az elis­merésekért dolgozik, mégis az első lépés ekkora sikere mellett nem hallgathatunk el legalább annyi megjegyzést, jól választja ki az alkalmat és a módot és főképpen jól vá­lasztotta meg agilis elnökét. 1918. év január hó 1.-én uj előfizetést nyitunk a Szatmári Hírlapra. Mindazokat, akik hívei és barátai lapunknak, ezúttal is felkérjük, szíveskedjenek minél több előfizetőt szerezni a Szatmári Hírlapnak, hogy nagy és nehéz feladatunkat zavartalanul to­vábbra is végezhessük. Azokat a tisztelt előfizetőinket, kiknek elő­fizetésük december hó 1-én lejár, kérjük, hogy előfizetési dijaikat mielőbb beküldeni szívesked­jenek, mert a papirhiány miatt nem vagyunk abban a helyzetben, hogy felesleges példányok­ban nyomathassuk. A mellékelt postautalványt szíveskedje­nek az előfizetések beküldésekor felhasználni. 3 1096 percentes árdrágítás; áru visszatartás. Hire futott vasárnap, hogy a kereske­delmi részvénytársaság egyik igazgatóját letartóztatták. Sikkasztás, könyvek meghami­sítása stb. ilyen félét hordozott szárnyán a hir. Hir asszonyság ez esetben is túlzott, nem volt letartóztatás, csak a rendőrségre való megidézás s jegyzőkönyv felvétel egy árdrágitási és áru visszatartási esetről. Az eset hiteles egyéntől kapott szóbeli értesülésünk szerint a kővetkező. Sok mindenféle árucikk eltűnt mosta­nában a forgalomból; ezek közt eltűnt a folyó­szóda is. A Szatmári Kereskedelmi Részvénytár­saság hetekkel ezelőtt kapott a zsirközéppont kiutalása alapján egy waggon folyószódát, ebből azonban a kereskedőknek csak. igen kis mennyiséget bocsátott rendelkezésére, pél­dául egyik fűszeresnek, kinek a piacon van üzlete, 10 kiló jutott a 100 mázsából. A keres­kedőt, ki állandóan katonaszolgálatot teljesít s csak nagy ritkán jut párheti szabadsághoz s kinek üzlete csaknem teljesen tönkre ment a háború ideje alatt, nagyon bántotta a fo­lyószóda aránytalan kiosztása. Véletlenül egyik barátja meglátogatta a múlt szombaton üzletében épen akkor, midőn egy földmives folyószódát keresett. 8 kiló kellett volna neki s szívesen fizetett volna 10 koronát is kilójáért, de persze egy dekát sem kapott, nem volt miből adni. A kereskedő kifakadt barátja előtt s vádolta a keresk. részvénytár­saságot, hogy visszatartja a folyószódát. A jóbarát erre felajánlotta, hogy 6 szerez egy mázsa folyószódát a kereskedőnek. Örült a kereskedő, de nem sokáig, mert visszajött barátja s arról értesítette, hogy kapna ugyan szódát, de nem merte megvenni, mert az egy mázsa szódáért, melynek maximált ára mázsánként 55 korona, 603 koronát követel Fekete József vezérigazgató. Erre a keres­kedő arra kérte barátját, hogy várjon dél­utánig, majd akkor értesíti, hogy kell-e neki a drága szóda. Mertz István, mert ő a kérdéses kereskedő, érintkezésbe lépett másik három kereskedő társával Fógellel, Troknyával és Koossal s elhatározták, hogy meg kell venni az 1096 percenttel drágított szódát. Együtt volt a 603 korona. Feljegyezték a 6 darab százkoronás és 3 darab egy koro­nás számait. Mertz István előadta az esetet Oláh detektív tisztnek s azt a kérdést tette, hogy meglehet-e fogni az árdrágítót, ha a feljegyzett számú pénzdarabokat pénztárában találják. A detektív igenlő választ adott. A kereskedő délután felkereste barátját s kérte, hogy vegye meg azonnal a mázsa folyószó­dát s lelkére kötötte, hogy az általa adott pénzdarabokkal fizessen. A jő barát megvá­sárolta a mázsa folyószódát, lefizette a 603 koronát s jelentette a kereskedőnek, hogy minden rendben van; számlát ugyan nem kapott, de a szóda meglesz. Ekkor váratlan fordulat történt. A bolt belsejéből előlépett Oláh Gyula rendőrtiszt s szintén azt mondta: Rendben van. A jóba­rátot udvariasan megihvitálta a rendőrségre s ott tartotta, nehogy az árucsarnokot érte­síthesse, addig mig ő maga az árucsarnok- ban időzik. Az árucsarnokban Fekete József vezér- igazgatót találta. Szombat lévén nem volt rendes árusítás csak olyan kézalatti. A ren­dőrtiszt lefoglalta a pénztárt, közel 32 ezer K volt benne. Benne voltak a feljegyzett számú bankók is. A vezérigazgató a rendőrségre került, hol jegyzőkönyvet vettek fel vele. Beismerte, hogy 603 koronáért adta el az egy mázsa szódát, bár a kasszablokkban csak 55 korona szerepelt. Azt vallotta, hogy az árdrágítás az összes igazgatók tudtával tör­tént. A közel 32 ezer koronáról pedig azt ismerte be, hogy az a péntek esti s szom­bat napi árdrágítással végrehajtott üzletekből nyereségül maradt különbözet. Másfél nap alatt 32 ezer korona. Ezek a tények. Hallottuk azt is, hogy a csarnok igazgatósága dr. Nagy Vincét kérte volna fel ez ügyben védőül, de a kép­viselő visszautasította a megbízást. Ne felejtsük el a Sajtóalapot! u u I

Next

/
Oldalképek
Tartalom