Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1918-01-31 / 5. szám
2 SZATMÁRI HÍRLAP“ Szatmár-Németi, 1918 január 31. Központi Sajtóvállalat R. T. Arra a szózatra, ami Budapestről egy keresztény, modern, versenyképes napilap megteremtése céljából világgá repült, megmozdult az egész ország. A magyar kathóli- cizmus régóta nyugvó tengerének ez az első nagyobb hulláma újabb s újabb, szélesebb e szélesebb gyűrűket ver föl. Kiterjedésében hajtó ereje nemcsak hogy nem csökken, hanem folyton növekszik s itt-olt már moraj ló zúgássá válik; s talán már nemsokára tajté- kozva fogja törni a sziklás partokat. Az alapítók talán maguk se hitték vagy vélve hitték, hogy felhívásukra ilyen visszhang fog felelni. Örömmel halljuk és tudatjuk, hogy már most, a kibocsátás második hetében a jegyzések a három milliót jóval felülmúlják. A magyar kathólicizmus ezzel egy olyan tanu- bizouyságot tett le életképességéről amelyhez foghatót más nemzetek életében alig találunk. A dolog úgy fest, mintha az az eszme nem is annak a huszonöt alapítónak, hanem az egész nemzetnek a leikéből fakadna. Mintha minden agyban már ott motoszkált, ott kisértett volna ez a gondolat, mintha minden szívbe — hol tudatosan, hol öotudatlanul — de már bele-belerezgett volna ez a vágy. Mondjon ki mit akar, de itt egy alvó oroszlán ébredt, fel, itt lenyűgözött, halálraszánt energiák kezdenek mozogni, szorító, béklyózó bilincsek recsegve- ropogva törni, hullani. A múlt ködéből Kosuth mondása jár föl bennem s lenyűgözve, megbűvülve borulok le a magyar kathólicizmus nugysága előtt. Ezennel Szatmáron is megindul az alá- irás a részvényekre. Egy részvény ára 25 Kor. a kezelési költségekkel 26. Kor. A pénz lehetőleg azonnal fizetendő. Hivatalos aláírási helyek : a Pázmány-Sajtó a Reizer féle könyvkereskedés, a Ferenozrendiek németi részi plébániája, a Jezsuiták rendháza, a püspöki irodábaa Dr. Nyisztor Zoltánnál s Figus Albert közpónti megbízottnál. Vidéki elvbarátainkat meg — papokat, tanítókat, hivatalnokokat, magánzókat, lelkes urinöket kérjük, beszéljenek, agitáljanak a jó ügy érdekében. Fektessenek föl aláírási iveket (ha nem is érkeztek még meg a hivatalos aláírási ivek) s Írják föl pontosan a folyó számot, nevet, lakást s a vásárolt részvények számát. Az aláírási iveket a pénzzel együtt lehetőleg február végéig kérjük beküldeni Figus Albert központ imegbizotthoz Szatmár, városháza. «) Rufinus: Büszkesége vagy lelkemnek, Silvius; nagy elődeidnek méltó unokája. Örömmel látom, hogy a te lelkűdnek szépségek kellenek; hogy a boldogságodat nem az amphiteatrum véres porondján keresed, hanem,-a tiszta nemes szépségekben, amelyeket az istenség a természetben halmozott fel. Igazad van, nagy íz ember boldogsága a vadregényes erdő közepén ; nagy a gyermek, az ifjú boldogsága, ha játszadozhat a tengerpart megszámlálhatatlan porszemeiben; nagy a mi gyönyörűségünk belemerülni a csillagos éjbe és látni ezer és ezer csillagot, és sejteui csupán a milliárdokat. Boldoggá tesz mindez, mert regényes. Es meg tudnád mondani, okos Silviusom, miért hogya regényest szeretjük ? Silvius; Azt valóban nem, Mester. De tudom hogy igy van. A regényes olyan mintáz éj homályában ragyogó csillag: csak a tudatlanság homályában fénylik. Ha eljő a tudás, a nap, varázsa, szépsége eloszlik. Azért nem tudom megérteni, hogyan férhet meg a boldogságban a tudás. Rufinus; Mindjárt látni fogod, miért szeretjük a regényest. Mondd, ha te csak azokat a csillagokat látnád, amelyeket szemeddel elérsz; és ezen a szűk határon át nem tudnál hatolni a képzelet, a sejtés hid- ján ; ha a világra, amely az Orion csillagon túl van, gondolni sem tudnál, szeretnéd ezt a tudatlanságot akkor is ? Silvius. Hogyan szerethetném akkor Beszélő számok. Statisztikát olvasok a háborús veszteségekről emberekben. Minden magyar hazafii szive megdobban, amikor az emberveszteségből kiindulva megszámlálja és kikövetkezteti azt az óriási széllemi és anyagi veszteséget, amely szegény, agyongyötört hazánkat érte. Semleges országok becslése szerint Magyarország körülbelül félmillió embert veszített eddig; átszámítással élve, a valóban munkaképes férfilakosságnak tizenkét perceutje esett el. Látszólag kicsi szára ugyan, de sokat jelentő. Katonáknak, főleg a frontra, egészséges testű es egészséges agyú férfiakat visznek, tehát a javát, igy a tizenkét pereaut a java munkást jelenti úgy anyagiakban, mint szellemiekben. A fronton beiül maradt katona magas percentje elszokott a munkától, főleg az értelmi pályára készülő katonák; igy a szellemi vagyonveszteség aránytalanul nagyobb az anyagi veszteségnél. Háború után igen magas percentje a férfilakosságnak jó egyideig megfeszített anyagi és szellemi munkára alig lesz képes; szóval a produktiv, kulturális munka alaposan megérzi a vesztességet. A rideg statisztikai szóm azt mondja továbbá, hogy péld. 1915-ben Magyarországon a polgári lakosság között harmineezerrel több volt a halottak száma, mint az előző években; amellet, hogy a férfilakosság nagy része katonai szolgálatot teijesitett; tehát az itthonmaradt kevesebbek közzül többen haltak meg, mint más esztendőkben. Az ok természetesen a hiányosabb táplálkozásban van, meg a sok nyomorúságban. De elijesztő a megnem születtek száma. Statisztikai számítás szerint a háború három éve alatt körülbelül egymillió az elmaradt születések száma. Ebből következtetve kiszámíthatjuk, hogy 1937-ben körülbelül százezer kevesebb húszéves férfi lesz, mint amennyi bábom nélkül lett volna. Vannak, akik az ember-értékét pénzre is átszámítják az általa produkált munka arányában és azt mondják, hogy egy ember pénzértéke körülbelül húszezer korona. Ezt véve alapul a háhoru ol'.ozta emberveszteség hazánkban pénzben kifejezve körülbelül tizenkét milliárd korona. Ideje, hogy a felsőbb kormánykörök kezdenek egészségügyi problémákkal törődni. Ezután nem csak az állami ménesből kikerült, csikó lesz nagy érték, hanem az ember is, és bionyára fog a iegutólsó falu is egy orvost knpni, mikor egy beteg állami csikó a főtörzsállatorvostól kezdve a gyógykovácsig kap orvosi kiszolgálást. (S. V‘) A nő és a választójog. Ilyen címen irt S. V. cikket a Szatmári Hírlap 3. számába Telve van megértéssel és jóakarattal a női Mester ? Akkor lelkem le lenne nyűgözve erre a szült körre, és borzasztó lenne, hogy ezen átrepülni nem tudnék, és még sejtésemmel sem nyithatok kaput e fojtó falakon. Rufiuus: Látod, pedig a tudatlanság, mint előbb megmarad. Es a boldogság most holdogíalansággá változott. — Vagy ha te az erdő közepén látnád az óriás fákat és a pár virágot és a barna követ, de semmit, semmit ezentúl nem látnál; . . . nem tudnád sejteni, hogy ezen soron túl sötétben végtelenben nyúló sora jön a fáknak, tetszenék-e neked ez a tudatlanság akkor is ? Ha nem tudnád elképzelni a fának belső gazdagságát, csodás életét, és csak a külső kérgét látnád és itt végződnék a világ számodra, boldogságot lelnél-e benne, hogy nem ismered, ami bent él, munkálkodik ? Ha csak arra volnál szorítva amit megfogsz a szemeddel és, semmit azontúl nem tudnál elképzelni, boldogságod lenne-ez a tudatlanság ? Silvius : Valóban nem. De hiszen figyeld meg, bölcs Rufinus, akkor nem volna az erdő sűrűje többé regényes. Rufinus .’Nagyon helyes, fiam, nem volna többé regényes. De a tudatlanság, az megmaradna ugy-e úgy, mint azelőtt. Tehát nem a tudatlanság az, ami regényes a csillagos éjben, az erdő sűrűjében. A tudatlanság nem vonz; az csak lenyűgözi, megköti eelküuket. Az ami vonz, lelkesít, emel, boldogít, az a tudás, amely a regényesben van, az a valamikópen végtelen tudás. — Nézd nem iránt. Már most akármenyit is vitatkozunk, a nők nálunk is megkapják a választójogot. S. V. nem irigyii tőlük. Hát igen, hadd mulassanak ők is a politikával. Az a haszna mindenesetre meglesz, hogy a női élet sorsát jobban meg fogják érteni a parlamentben. A női versenytől egyebekben nem kell félni. „Akilátások nem aggasztók. A női agy kisebb voltánál fogva sohasem fog a parlamentben irányítani magasabb politikai dolgokban, üzeminek nem fognak belőlük kiválni, attól félnünk nem kell.* Bármennyire legyen udvarias az ember, ezt meg kell mondani : a női agy kisebb, mint a férfié. A nő csodákat müvei az ő kis körében, d8 széles szemhatárokat nem tud belátni. Sem nagyon előre a jövőbe, sem nagyon messzire köröskörül, sem nagyon mélyre, a dolgok lényegébe nem lát. ítélete, ha vau is, nagyon ingatag, mint a nő maga. Mint minden, ami finom. Á női leiken uralkodik az érzelem és ez betölti egészen; értelmét, akaratát, cselekvését ez befolyásolja. Az érzelmet pedig nem lehet könnyen befolyásolni. Az egyszerűen jön, Pedig hamar jön ; és hamar is megy. Változó mint az élet. Azért a nőnek nem kell restelkednie. Amit a természet elvesz egyik kezével, azt vissza szokta adni a másikkal. Ha az érzelem mint aranyos pára. akadályozza is a tiszta látást; ha mint lenge fuvallat el is viszi az Ítélet és akarás szilárdságát, azért mégis gyönyörű íündéri világgá varázsolja a női életet. Azt mondják, a férfiak nem is értik ezt meg. Az ő lelkűkből hiányzik az a külön érzék, az a bizonyos kerék, amely ennek a mélységes kútnak, a női érzelem világnak vizeit emlegeti. Amit a nő szeretőiével körülvesz, az az ő lelkében arannyá változik ; sivár pusztákon virágokat fakaszt; vad erőket, amelyeket semmi mechanikus erő le nem gyűr, bűvösen megfékez. Az érzelemben összefolyik a nőnél minden. A gondolatnak ez a kezdete, tartalma, vége. Bölcsője és sírja. A nőnek az érzelem aa akarata. Puszta hideg akarás nincs benne. Már most kérdés: mi nagyobb, szebb, etőbbre való dolog: a rideg érzelem és hideg, merev akarat, vágysz érzelmek rózsás, lingő- lengő ligetei ? A modern bölcselet megveti az észt és magasztalja az érzelmet. Valami igazság van is benne. Mi mind sokkal jobban függünk az érzelemtől mintsem azt első pilantásra hinnők. Az érzelem nagy működő, teremtő erő. De az érzelem gondolat is, azaz, hogy van benne bizonyos intuitió, némely igazságok közvetlen szemlélése, felfogása, átélése. Az akaratnak is csak az érzelem ad szint, meleget, kedvességet. Némelyek úgy gondolják, csak, nemes Silvius, az égen nem lótunk- tovább a tejutnál. De ha ezen a körön képzel- létünkkel át nem tudnánk hatolni, ez borzasztó vasbaveróse volna lelkűnknek; a legnagyobb boldogtalanság. Ám mi képzeletünkkel, sejtésünkkel áthatolunk e szűk körön. És megépítünk ott egy mérhetetlen világot. A csillagok számát nagyobbnak képzeljük, mint a valóságban van. Nagyságukat sokkal csodá- sabbnak, fényüket kápráztatóbbnak, mint a valóságban. Kifestjük oly nagynak, oly szépnek, olyan káprázatosnak, amilyet _ eszünk elképzelni tud. Végtelennek látjuk. És azért nem kívánjuk, hogy valaki megmondja nekünk számukat, nagyságukat; leírja gazdaságukat ; távolságukat elárulja ... mindent, mindent, úgy hogy mi semmit elképzelni netudjunk tovább. Persze akkor kevesebbet tudnánk, kevesebb fényt látnánk, kisebb gazdagságot. Látod hogy a regényesben a végtelent szeretjük. Emeld fel hát szemedet, Silvius, a ragyogó égre. Á vágtáién beszél a lelkedhez. A sugarak, amelyeknek a kezdetét nem tudod, sejtelmes, határtalan messzeségből jönnek. Feszítsd ki lelked érző húrjait hadd játszók el rajta a szférák zenéjét. Aztán indulj el finom sejtéseddel a messziből jövő sugarak után egy elérhetetlen, végtelen világba ... Ez a boldogság. (folytatjuk.)
