Szatmári Hírlap, 1918. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1918-01-17 / 3. szám

Szatmár-Németi, 1918. január 17. SZATMÁR HÍRLAP“ % Az Irodalmi Kör ünnepélye. (n.) Senki sem merte volna remélni, hogy négy évi mozdulatlanság után egyszerre olyan impozáns talpraállással fog bizonysá­got tenni meg nem fogyatkozott életerejéről és nagyrahivatottságáról az egyházmegyei Irodalmi Kör. A vezetőség gazdag és válto­zatos műsor összeállításával igazolta, hogy tudatában van az Irodalmi Kör kulturális hivatásának és képes kielégíteni a müveit közönség legmesszebbmenő lelki igényeit is. Az a meleg érdeklődés pedig, amely Szat- már katholikus társadalmát csaknem teljes számban összehozta a vasárnapi ünnepélyen, minden frázisnál beszédesebben dokumen­tálja a vágyakozást, megértést és elismerést az Irodalmi Kör kulturális törekvései iránt. Ez a tény biztatásul szolgálhat a Kör elnök­ségének, hogy a megkezdett munkát lendü­letes erővel folytassa ; egyúttal biztos záloga annak, hogy a következő előadások is a fényes siker jegyében fognak lefolyni. A zárda dísztermében tartott gyűlést, rendkívül nagyszámú és előkelő férfi és hölgy közönség jelenlétében Ratkovsrki Pál ny ugalmazott főigazgató, elnök nyitotta meg. Először vázolta az okokat, amelyek az Iro­dalmi Kör működését oly hosszú időn át megakasztották ; azután markáns vonásokkal ecsetelte azokat a körülményeket, amelyek a kath világnézetet ápoló és védelmező iro­dalmi egyesület megalakítását szükségessé tették ezelőtt 30 esztendővel és a közönség lelkes tapsai között mutatott reá, hogy ugyan­azok a körülmények, amelyek létrehozták, fokozottabb mértékben követelik a világ­nézetünket istápoló és mélyítő szellemi tevé­kenység intenzív folytatását. A mély benyomást keltő elnöki meg­nyitó után kovács Rózsika urleány szavalt el egy gyönyörű szép költeményt, olyan érzéssel, az előadói művészet olyan bevégzett tökéletességével, amely az egyébként már előnyösen ismert szavaiétól is meglepő voltós méltán rászolgált a közönségfrenetikus,tapsaira. Czumbel Lajos dr. teológiai tanár elő­adása volt a műsor következő pontja. Arról a régi és mégis mindig uj bölcseleti kérdés­ről értekezett, hogy az élet birodalma a szer­vetlen testek világát is magában foglalj a-e, avagy csak a növényvilágnál kezdődik. Nagy bölcselettörténeti tudással vonultatta fel a panpszichizmusról tárgyaló régi és újabb felfogásokat: éles elmével, sziporkázó szel­lemességgel cáfolta azokat és meggyőző erő­vel mutatta ki a skolasztikus álláspont he­lyességét. Behízelgő, közvetlen előadása s az elvont bölcseleti anyagnak közérthető és érdekes közlése igen kedveltté teszik dr. Czumbelt a pódiumon s jövőbeli szereplését illetőleg a legszebb reményekre jogosítanak. Kívánatos azonban, hogy a tárgyválasztásnál a gyakorlati jelentőséget is vegye figyelembe. Lehótzky János dr. és Margitka leányá­nak művészi zongora és hegedű játéka rend­kívüli sikert aratott; a közönség lelkes óvá- ciói két ráadást is kierőszakoltak az előkelő finomsággal és bravúros technikával játszó szereplőktől. — Végül Sztles Valéria és An­tal Dániel adták elő Rónai Jánosnak „A hűség győzelme“ cimü költői párbeszédét, gondos alakítással és bájos közvetlenséggel ; szintén sok tapsot kaptak. A közönség a leglelkesebb hangulatban oszlott szét és nagy várakozással tekint az Irodalmi Kör további előadásai elé. * A Karitász javára rendezett irodalom­köri ünnepélyen jegyüket megváltani vagy felülfizetni kegyesek voltak: Dr. Boromisza Ti­bor püspök ur, irgalmas nénék tartományi főnöknője, özv. Hermann Mihályné, bulvi és jékei Jékey István dr. és neje 20—20 K. Hehelein Károly prelátus kanonok 10 kor. Szabó István prelátus, Lehótzky János dr. 10—10 K. Pailay Béla dr.-né, Szeles Al­bert, Kovács Pál főmérnök 6—6 K, Blat- niczky Dezső, Akkerman Mihály 4—4 K, Göbl Alajos dr., Wallon Irénke, Gödör Gyula 3—3 K, Bakos Gézáné, Singer Nán­dor 2—2 K, Német Istvánná, Reisinger Já- noz T50—1'50 K, N. N. 1 K. — Összesen 153 K. Jegyek eladásából befolyt 452 kor. Összesen 605 korona. I Feminista aposiolkodók. Amióta a „Szatmár és Vidéke“ felelős szerkesztőt cserélt és törtető honfoglalók ugródeszkája, meg radikális „tudósok“ kated­rája lett, nem vettük többé komolyan. Hol­das magasságban érezzük magunkat fölötte s csak akkor szólunk le reá, ha a lármája már nagyon fülsértő. Ezt tettük két leg­utóbbi számunkban is. A válasz persze, amint az ilyenkor már lenni szokott: még mérgesebb válasz — a hold felé. Mi a ma­gunk részéről ügyet sem szándékoztunk vetni komoly utunknak erre a kisérő zené­jére, de a feminizmusról szóló múltkori cik­künk Írója nagyon érzékeny természet és részletes, komoly válasszal tisztelte túl az ellene intézett komoly támadást. így aztán kedves munkatársunk iránti tiszteletből, be lemegyünk egy kompromisszumba: nem kö­zöljük ugyan az ő hosszú válaszát, de azért felelünk a radikális újságnak. A vád az, hogy „az „A. B.“ jelű cikk írója hamis, selejtesnek látszó (manhu?), de annál értelmetlenebből megcsonkított idéze­tekkel próbál a feminizmus ellen hadonászni és idézeteit megosonkitva, hol fej, hol vég­tagok nélkül ollózza ki.“ — Hát ez közön­séges valótlanság. A. B. egyetlen mondat értelmét meg nem változtatta, egyetlen szót bele nem toldott Charlott Perkins Gilman könyvébe és mindig osak egész gondolatot kifejező mondatokat idézett. Amennyivel többet közöl a Se. és V., az semmit sem ad hozzá a mi cikkünkben közölt idézetekhez, sem azoknak darvinista értelmén nem eny hit. Már pedig A. B. a darvinista elveket akarta abban a feminista könyvben leszögezni. Egyébként A. B. cikkében hét idézet szere­pel ; a Se. és V. feministája egy fél hónap alatt csak hárommal tudott megbirkózni; a másik néggyel valószínűleg áprilisra fog elkészülni. Legalább stilszerü időben kö­zölheti. Hanem van a radikális lap cikkének még Dániája is. Elnézést kérünk jóizlésü olvasóinktól, hogy leközöljük: „Anyaság ét női rendeltetés tisrta, elfogulatlan tárgyalása nem tetszik a papi újságnak. A rejtve viruló sterelem, a seemforgató álseenteskedés talán jobban ielenék. Aet azonban csak keresse má­sutt, még rátalálhat“. — És ez az undok, alattomos, az egész papiredet gyanúsító cikk akar nekünk ieckét adni a vitatkozás tisz­tességéről. Merészség kell hozzá. Hiszen az idézett sorokból csakúgy árad a radikális kloaka bűze, amelytől menekülni igyekszik az ember. S a Se. és V. még csodálkozik azon, hogykisepertók a püspöki ház tájékáról. Olvasóink talán kiváncsiak rá, hogy kik követik el ezeket a Se. és Vidékében ? Mert hogy a lap józan gondolkozásu volt szerkesztője és > kiadója távol áll az ilyen mételyezéstől, azt biztosra vesszük. — Ha lekottázzuk a legutolsó szám néhány futa­mát, mint: „dühöng a klerikális ujságu, „A .Szatmári Hírlap“' ellensége minden emberi jog szabad érvényesülésének". „A. B. még nem jutott el a vitatkozás abc-jóig“, „a sötétség lo­vagjai“ stb., — e hangokból könnyen kita­lálhatjuk, hogy kik kiabálnak az oroszlán­bőr alól. Egyházmegyei hírek. Nemes István felsőbányái és Láng József erdődi segéd- lelkészek kölcsönösen áthelyeztettek. Szatmár város közgyűlése a főis­pán elnöklésével hétfőn folyt le meglehető­sen szürke tárgysorozattal, minden különös emóció nélkül. A polgármesteri jelentés az újabb rekvirálás folytán előállott nehéz hely­zetről, a városi ecetgyár meg nem indulásá­ról, tűrhető egészségügyi viszonyokról, adó­ügyekről, hadikonyháról és az elmaradha­tatlan villanyvilágitási mizériákról emléke­zett meg. Weisz Sándor felszólalására a világítást reggel 8 óráig hosszabbították meg. A közgyűlést jóformán egészében a szak­bizottságok megválasztása töltötte ki. Jelen­tősebb változások csak a szinügyi bizottság összetételében történtek, amelybe uj tagokul Kulcsár Lajos, Fischer József és Pirkler Ernő jutottak be. — Egyhangúlag elfoga­dásra talált Papp Aurél tervezete a Szat- máron felállítandó művészi honvéd-emlékmű felállítására vonatkozólag. — Végül meg­szavazta a közgyűlés Litteczky István h. főszámvevőnek, Léber Antal erdőtanácsos­nak, Nagy József adóhivatali főnöknek, Csomay Aladár h. főkapitánynak a szolgá­lati pótlékokat, a villamosmü tisztviselőinek és alkalmazottainak pedig a háborús segélyt. A székesegyházban a karácsonyi ün­nepek óta már több alkalommal gyönyör­ködhettünk az énekkar művészi remek ének­számaiban, melyeket orgona és teljes katonai zenekar kíséretében Sepsy Márton székes­egyházi karnagy vezetése mellett adott elő a jól szervezett kar. Legutóbbi alkalommal e hó 13-.án Gruber „Missa“-át élvezhettük s a közbe iktatott hárfa gyöngéd hangjai nyomán szállhatott lelkünk a Mindenható trónusa elé. Valóban lélekemelő a kar és agilis vezetőjének működése, mely a hívők nagy seregét gyűjti össze az Ur hajlékába. Ratkovszki Pál távozása. Nagy megilletődóssel hozzuk olvasóink tudomására, hogy lapunk felelős szerkesztője itthagy ben­nünket. Az az ember, aki negyven évi tanári és igazgatói működése alatt elválhatatlauul összeforrt a kemény, férfias munkával és akinek a Gondviselés különös kegyelme éle­tének 7 ik tizedében és meghagyta az ifjú­kor munkakedvót s a férfikor munkabírását, nyugalomba vonulása után nem tudót meg­barátkozni a tétlenséggel. A hivatásos elfog­laltság nála életszükségletté vált és mert nálunk nem tudott megfelelő munkakörhöz jutni, elmegy máshová, oda, ahol tárt karok­kal fogadják. A kassai püspök reáruházta az angolkisasszonyok eperjesi uj leánygimnáziu­mának igazgatóságát. Új állását már a jövő héten elfoglalja Ratkovszki főigazgató. Ne­künk, némelyek szerint, örülnünk kellene szeretett vezérünk idegenből jövő megtisztel­tetésének, de mi nem tudunk örülni. Mi a „Szatmári Hirlap“-ra, az Irodalmi Körre és a Pázmány-sajtóra gondolunk, amelyeknek mindegyikéből, a lélek szakad ki Ratkovszki távozásával. És erre elmegy a kedvünk az örvendezéstől. — A távozó főigazgató tiszte­letére nagyszámú tisztelői szombaton, 19 én este 1/iS órakor bucsuvacsorára jönnek össze a Pannónia éttermében. Halálozás. Borody György nagykáro­lyi ügyvéd, városi tiszti főügyész január 5-én 69 éves korában elhunyt. Uj törvényszéki elnök. A beregszá­szi kir. törvényszék elnökévé a király Stampf Gyula táblabirót nevezte ki. Két hónapot kapott az ÍOOO per- oentes árdrágító. A Szatmári Kereske­delmi r. t. igazgatója ellen árdrágítás miatt indított kihágás ügyében kedden hozta meg Ozory főkapitány az Ítéletet. Fekete Józse­fet bűnösnek mondta ki négyrendbeli kihá­gásban, nevezetesen, hogy : 1) Novák Istvánnak maximális áron felül adott el marószódát; 2) a bevett 603 K helyett az üzleti könyvekbe hamisan vezetett be csupán 53 koronát; 3) Weisz Éliásnak 3 mm. marószódát adott el maximális áron felül; 4) a tényleg bevett összeg helyett az üzleti könyvekbe tudva hamisan csak a maximális árat vezette be. Ezért öt két hónapi éltárásra mint főbün­tetésre és az 1) esetben 3100 K, a 3) esetben 3360 K, a 2) és a 4) esetekben 2—2 ezer, öse- szesen 10460 K pénzbírságra Ítélte. Az 1) pontban foglalt árdrágításból kifolyólag köteles az 550 K túlfizetést Novák Istvánnak visszatéríteni. A főkapitányi ítélet indokolásából idéz­zük a következőket: „Köztudomású, hogy a részvénytársa­ság a háború előtt anyagilag megrendült és most tekintélyes vagyona van.“ „Igazgatója abban a szerencsés hely­zetben van, hogy amig más a harctéren

Next

/
Oldalképek
Tartalom