Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-12-27 / 51-52. szám
Szatmár-Németi, 1917. december 27. SZATMÁRI HJRLAP dig is tudtuk, hogy a galíciai zsidókból mun- kásvezárekké átvedlett szerencse-lovagoknak a papi birtokokra fáj a foguk. Nem elég már nekik, hogy a munkások verejtékkel szerzett filléreiből emeletes házakat szereztek, most már a papi vagyonra éhesek. Meg kell fosztani a népet vallásától, mert csak igy tarthatják meg uralmuk alatt. Szegény nép ! Nem veszi észre, hogy a népbolonditók kezébe került s vakon követi érdek hajhász vezetőit. BLATJYICZKY DEZSŐ kinevezett egyházmegyei mérnök, jogosított földmérő, hites bírósági szakértő műszaki irodáját december l-töl Jiákóczy-utca 27. szám alá helyezte át. Nemsokára felhangzik az ének: „Keskeny életünk határa, Tűnnek annak napjai“ ... és uj esztendőnek a fonala csavarodik az idők, évek orsójára. Eltemetjük az esztendőt, de szeretnénk egyebet is feledni már. Nagy jóakarattal, szerény, háborús igényekkel fogadtuk színtársulatunkat. Rajzott a közönség is a műszák csarnokába. Elhozta szívesen a felemelt helyárakra pénzét, mert az általános „má“-nak élés szórakozást keres, de a színészeknek is élniök.. Idők múltával azonban mégis mintha mamik a világot jelentő deszkák szólalnának meg a műizlést, nemesedést kereső keveseknek hangosabb és hangosabb felháborodásával: „Te hálás, adózó közönség, kapsz-e valami értéket a felemelt helyárakért?“ Csakugyan mennyire szeretnek elfeledni már az ósdi díszleteket, de a helyárak emelkedésével cméterben sem emelkedik fel valami uj díszlet, még valami javítás sem. Klasszikus, szalondarabok hősi halált haltak szintén vagy reménytelenül, nem is Ráchel- ként simák a pusztuló színfalak körül ? A népiesség nem üde, tiszta levegőjű. A realizmus legszélsőbb végletei járnak a koturnusban, sőt a naturálizmus és a szenzuálizmus ujjszülött gyermekük, a brutálizmus kiszólásaink örvendeznek. Resteljük is itt idézni az uj, „magyaros“ nyelvet: „Nem létezik, bocikám“, fene, frász-, ganaj . . . ! Gondoltuk, hogy az uj közönségnek, a hadi milliomosoknak Ízlése kívánja ezt, ma ez jövedelmez. És ezt el kell fogadni a körülmények kényszerítő hatása következtében. Tagadhatatlan, hogy mindamellett volt több igen kellemes este a színházban, vannak nekünk méltán ünnepelhető művészeink is. De mintha ezek is zúgnának, elkedvetlenednének. Talán a szerződéses börze pénzváltó asztalán nem nagyon gurul épen hozzájok a felemelt helyárakból a csengő érc ... A közönség nem tudja magát tájékozni, talán a vezetőségben van a hiba. Már-már későn járogat a színházba s ha megérkezett beszélget előadás alatt, a szerződtetéseket bírálja, már két uj színigazgatót is emleget, pedig a mostani sem azért kapta meg az idén is a színházat, mintha nem lettek volna érdemei. Azt kell megállapítanunk, hogy sok ok következtében, főként a háború következtében is, mikor alig lehet és csakis méltányos fizetésre, kevés jó erőt kapni, az eddigi bemutatkozások szerint, azon a kevesen kívül, kiket legelőször emeltünk ki, a társulat nagyobb része gyenge. Erre mutat az elmúlt hét is. Mintha a társulat is ezt beszélné. Színre hozott újat, uj darabot. Bródy szeretőjét láttuk több alkalommal. Bródy az ismert főhercegi tragédiát jelenetezte. Igyekezett drámaírói érzékkel építeni fel a tragikumot. De, mert a muszka világba vitte be az eseményt, — a darabot az előadás alapján bírálva — zavaros a mű s igy könnyen félreérthették itt-ott a szereplők. Nem valószerü, ellentétbe jön a korral, a hős születésével az, hogy egy Anna, egy orosz nő máglyán halt prédikátorok kálvinista ivadéka legyen. Iván gróf jelleme is ellentmondó, nem következetes. Vagy igaz, őszinte, minden áldozatra kész érzéssel szereti Annát, amint Kiss Miklós alakította s akkor nem lehet a nagymama előtt csaknem a földre eső, néma, erőtlen fabáb. Sőt, hogy végre övének mondhatta az ő ideális szerelméből ismét megvagyonosodott szülők tiszta lelkű lányát, lehetetlen megutálnia őt. Vagy csak színlelt az ő ideális szerelme. Megejti a leányt és méltán megérdemli tragikumát, a becsapott leánytól a végzetes golyót. Ebben az esettben Kiss Miklós is Relle Margit is rosszul alakított szinmü bonyodalomban. Érezte a társulat, hogy a szépet kell a szinpadra hoznia. Vállalkozott Hoffmann meséinek előadására. Ámde Offenbach regényes operájának az előadására vállalkozni amilyen nagyon dicséretes volt, ép olyan merész vállalkozás is volt. A sikert a kar erősítése és csak egyesek fényes játéka biztosította. Bródy Irént most ismertük meg nagy művésznőnek. Mintha eddig nem voltak volna kedves szerepei. Nagyon stílusosan játszott, az éneklése is kifejező volt, az ünneplést nagyon megérdemelte. Borbély Lili nagyon jól játszott énekelt mint Miklós, Lányi Juliska szépen szavalt. Sáfárnak nagyon fárasztó a szerepe, Szalma baritonja is itt-ott zordon éles volt, de nagyon művésziesen játszott. Mondanunk sem kell, hogy Deák Gyula a legjobb izü komikus. Uj művésznő is mutatkozott be kedden este. A Legénybucsuban láttuk először Sebestyén Irmát. Nem nagy terjedelmű a hanganyaga, de bájosan csengő és hozzáértően tud vele bánni. Megjelenése, öltözködése, minden mozdulata, tánca ízléses. Meghódította a közönséget. Jó pártnere is volt Szalma. Ballay Manci is kedves volt. Megvolt az első kabaré is. Mindenki szerepelt, csak Kiss Miklós nem. Belle Margit ra- gyogtatta szavalóképességét. Torday Etel, mint mindig szalonjátéku, igazi, komoly művésznő. Csak a szellemesség maradt távol A doktor urak címen mutatkozó frivolitástól. Szebb, jobb reményekkel nézünk az uj éveié! Hadikölcsön jegyzésével tegyünk tanúságot hazafisá- gunkról. IRODALOM. Szabad-e a papoknak nyerészkedniük? E eim alatt különlenyomatban is megjelent dr. Scheffler Jánosnak a „Religio“-ban közölt kánon jogi tanulmánya. A szerzőnek, kiváló tehetsége, jeles készültsége eddigi munkásságában olyan előnyösen domborodott ki, hogy jelen dolgozatát nemcsak nagy érdeklődéssel, hanem magasra fokozott igényekkel vettük kézbe. Várakozásunkban nem csalódtunk. Scheffler legújabb könyve a legmesszebbmenő igényeket is kielégíti, g a legszigorúbb bírálatot is elismerésre kényszeríti. A tárgyába való elmélyedés, témájának egész terjedelmét átfogó biztossága, az idevágó irodalom teljes ismerete és megemésztése jellemzik ezt a munkáját is. Az egyházjog egész birodalmában otthonos vezető könnyedségével vezet bennünket a laikus szemnek hol alig kivehető, hol meg labirint-szerüleg összecsomósitott utjain a zsinati határozatoknak, dekrétumoknak, kongregációi döntvényeknek. Mindig biztos alapokon áll, látókörébe a legtávolabb eső részletek s a legmagasabb szempontok egyformán beleesnek. Eles szemmel szedte össze, éles elmével dolgozta fel és élvezetes, világos, magyaros nyelvezettel adja elő anyagát, így azután természetes, hogy könyve nemcsak tanit és meggyőz, hanem gj^önyörköd- tetis. Tartalmát a következőkben ismertetjük : A kereskedés és nyerészkedés olyan természetű foglalkozás, amely az igazán papi lelkülettel, a papi hivatás lelkiekre irányuló szellemével és annak odaadó munkálásával nem fér össze. Az egyház csak isteni Alapítójának s az apostoloknak tanítását és példáját követte, mikor már a legrégibb időktől kezdve, a legeréiyesebben igyekezett szolgáit a világias és elvilágiasitó foglalkozásoktól (aminő elsősorban a nyerészkedés) távoltartani. Az egyház szolgáinak nemcsak a bűnt, hanem annak látszatát is kerülniük kell; az ő hivatásuk olyan magasztos, hogy számukra sok olyan szórakozás tilos, amelyet a világi hívők nyugodtan gyakorolhatnak. 7 Ézen általános szemponton kívül még azért is tiltja az egyház papjainak a nyerészkedő foglalkozást, mert a) ez nyereségvágyra mutat vagy arra vezet, b) az üzérkedéssel velejáró bűnök miatt és c) mert nagyon belekeveri a papot a világi ügyekbe és elvonja a lelkiektől. Ami különösen az üzérkedés egyes fajait illeti: a házikereskedés, vagyis a háztartáshoz és gazdálkodáshoz szükséges cikkek beszerzése, saját termelésű mezőgazdasági és ipari cikkek értékesítése nem tiltott üzérkedés; épen úgy megengedett dolog a közcélra való szállítás, ha azt a közérdek parancsolóan követeli. Minden egyébfajta kereskedés, főleg a tisztán nyerészkedési vágyból űzött közvetítés szigorúan tilos. A földbérletet épen úgy bírálják el az egyház törvényei, mint a kereskedést; ha a pap ezt nem nyereségvágyból teszi, hanem szükségből, mert máskép nem biztosíthatná magának a tisztességes megélhetést, akkor megengedhető, máskülönben nem. Kötvényeket és részvényeket lehet vásárolnia, ha tisz- teszéges részvénytársaság papírjairól van szó és ha a pap ezáltal a részvény árán tulmenőleg semmi kötelezettséget nem vállal. A tőzsdejáték s az értékpapírok csereberélésével űzött spekuláció egyháziaknak a legszigorúbban tiltva van. A váltóügyletek tekintetében ugyan nem áll fenn ilyen általános érvényű tilalom, de sok egyházmegyében vagy feltétlenül meg van tiltva az egyháziaknak a váltóügylet és különösen a váltó- kezesség vállalása, vagy legalább is a püspök előzetes engedélye kell hozzá. Behatóan tárgyalja a szerző a papok szereplését a bankokban. És itt arra a mi egyházmegyei állapotunkra igen tanulságos konklúzióra jut. hogy a tisztán magánosok céljait szolgáló pénzintézeteknél (amilyen a legtöbb pénzintézetünk, a bank) egyházi ember semmiféle tisztséget, se igazgatósági, se felügyelő bizottsági tagságot nem viselhet, sőt mint részvényes a közgyűléseken még szavazati jogát sem szabad gyakorolnia. Az a rövid időre szóló haladék, ámelyet X. Pius „Do- cente Apostolo Paulo“ kezdetű dekrétuma s az annak alapján intézkedő magyar püspökkari rendelkezés enged a pénzintézeteknél szereplő papoknak, csakis a szorosan vett népjóléti intézményekre, altruista szövetkezetekre és egyházi pénztárakra vonatkozik, de semmiesetre sem a bankokra. — Egyébként a nyerészkedés valamennyi fajtájánál a következő szempontok mérlegelése vezethet bennünket helyes nyomra: vájjon a kérdéses cselekedetnek célja-e a nyerészkedés ? Van-e benne valami, ami a papi méltósággal nem egyezik? Nem okoz-e feltűnést, botrányt? Nem akadályozza-e a papot hivatása kötelességeinek teljesítésében ? Nem nyilatkozott-e már az egyház hasonló kérdésben ? De főleg meg kell kérdeznünk, hogy a sensus communis, a józan nép és a példás életű papok hogyan Ítélik meg a dolgot ? Végül ama büntetésekről emlékezik meg a szerző, amelyekkel az egyház a nyerészkedő papokat sújtja. Bizony elég súlyosak azok. , Nem fejezhetjük be ismertetésünket anélkül, hogy a Scheffler dolgozatának egy különösen értékes tulajdonságára reá ne mutassunk. Egész tanulmányán vörös fonálként húzódik végig az a mélységesen egyházias érzület, amely sugalmazója volt az összes idevágó egyházi rendelkezéseknek s amelyet a szerző olyan meggyőző bizonyítással, annyi lendülettel és közvetlenséggel igyekszik minden sorával paptársaiba átönteni. Ez az egyházias érzület képesítette őt a helyes középút megjelölésére, hogy t. i. egyrészt kellőképen méltányolja az újabb kor változott gazdasági és pénzügyi viszonyait, másrészt viszont teljesen érvényre juttassa és sehol visszaszorittatni ne engedje a papi hivatás s a lelkek üdvének magasztos szempontjait. Melegen ajánljuk a kitűnő müvet mind azon olvasóinknak, akik az örvendetesen fejlődő magyar katholikus irodalmat jóindulatú érdeklődéssel kisérik. Kapható a tszerzőnél (Szatmár-Németi, kir. kath. főgimnázium). Ára 2 korona.
