Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-11-22 / 47. szám
Szatmár-Németi, 1917. november 22. múló eseteket kezdenek produkálni. Hiszen még emlékezünk a mezőfónyi suhancokra, kik azzal a tervvel mentek Csanálos felé, hogy ott vérnek kell folynia, hogy halálra püfölik a legelsőt, akivel találkoznak. S tényleg embert gyilkoltak. Dr. Ráih-Végh István kir. ítélőtáblái biró felsorol egy pár pesti esetet: „Négy apró gyerek beveszi magát egy lakatlan házba, napokig ott tanyázik s vandál módra, a kozákok romboló ösztönével összehasogatja a képeket és szőnyegeket, szétzúzza a tükröt, poreellánt, üvegnemüt, feltöri az éléskamrát s a befőttes üvegek tartalmával végiglocsolja a selyemhuzatu bútorokat . . . Másik helyen feltörték a templomot a fiuk és kifosztották a perselyeket. Mint a mozidrámák bandita-hősei, olyan szakértelemmel dolgoztak : a templomajtót abban a percben törték be, mikor megszólalt az estharang, mert tudták, hogy a harangszó elnyomja a zajt . . . Budapest határában néhány részeg siheder belekötött egy szerencsétlen öregasszonyba, ki éppen szüretelt és három akó musttal teli kádját őrizte. Megfogták az öregasszonyt, belemártották a mustba, azzal nekivetették a vál- lukat és fölborították a kádat mustostul, öregasszonyostul. A lányok krónikája még vigasztalanabb. Fiatal, szép urileány került nemrég elém, aki félév alatt tette meg az utat a szülői háztól a toloncházig. Most a javitóintézet irodájában dolgozik, lélekben talán megerősödve, de testileg örökre megfertőzve. Egy másik 15 éves gyermeket megszólít a pályaudvaron egy zászlós. Félórás ismeretség elég, hogy a leány kövesse a katonát s pár hónapig együtt éljen vele. A harmadik szeretett öltözködni s mert nem vettek neki szép ruhákat, ellopta nővérének ezreseket érő garderobéját és nekiindult a világnak. Az eredmény itt is ugyanaz: két hétre egy zászlós és súlyos vérbaj egész életére.“ Ha az esetek súlyosságát s a statisztika elrettentő számarányait tekintjük, lehetetlen a fiatalkorúak bűnözésében nemzeti veszedelmet nem tekinteni. Minden nemzeti veszedelemnél azonban az egész nemzetnek meg kell mozdulni, államhatalpmnak s társadalomnak csatasorba állni. És itt ne felejtse el az állam, hogy joga és kötelessége nemcsak a bűnt büntetni, hanem a bűn keletkezését megakadályozni. Ha tehát a fiatalkorúak bűnözésének egyik főoka a felügyelet hiánya — már pedig szakemberek mondják ezt — úgy szorítsa rá a törvényhozás a szülőket vagy illetékeseket a felügyeletre s sújtson le mindenkire, ki a fiatalkorúak romlását előidézi vagy megkönnyíti. Biró elé hát a szülővel, ki gyermeke felügyeletét elhanyagolja, a korcsmárossal, ki gyermeknek szeszes italt ad, a mozissal, ki rabló- históriákkal, perverz darabokkal tölti meg fantáziájukat, a könyvkereskedővel, ki pornográfiával, Nick Carterrel, Scherloch Hol- messel meri őket megmételyezni. Legyen ezentúl kihágás, bűncselekmény, ha a fiatalkorú korcsmába jár, este az utcán csavarog, pályaudvarok körül ólálkodik, hazulról megszökik, iskolát mulaszt, kártyázik, tilalom ellen moziba vagy színházba jár, szemérmetlenül viselkedik. S mozduljon meg a társadalom. Szervezkedjék meg országszerte a patronage- egyesület. Legyen vége a családtalan anyák, a vénkisasszonyok naphosszig tartó, üres regényolvasásának, pleíyka-zsurjainak, nyugdíjas és magánzó urak végtelennek látszó kártya- és aétapartijainak. Csak igy, az állam és a társadalom komoly munkájától várható, hogy az ifjúság a hazának ismét reménysége s ne veszedelme, végzete legyen. (» Az osztrák gyűlölködés megint, az ördög tudná hányadikszor, háborodottan és felháborítóan járja őrült táncát. Tele torokkal szidják a tejben-vajban fürdő magyarok szükkeblüségét, élelmiszereink elrekvirálását és Bécsbe szállítását követelik, a mi kiuzso- rázásainkért megtorlásokat emlegetnek s ezek előfutáraiként már is megvonják tőlünk az újságpapírt, a posztót és szabad portyázó területnek hagyják a magyar alkotmányt, amelyre ráuszítják a reichsrath valamennyi „SZATMÁR HÍRLAP“ szegénylegényét. Ezekben a jelenségekben összesüritve megtaláljuk az osztrák pszichének egész természetrajzát. Ez az a feketesárga lelkűiét, amely mástól mindent irigyel, mindent magához kaparint, de mástól a betevő falatot is sajnálja. Édes testvére annak az osztrák politikának, amely születése óta mindig szabadságokat, alkotmányokat tiport, leigázott népek vérében gázolt s' azok kiszipolyozásából élt. Nágyszázéves kálváriánk a bizonyság reá. Csoda-e, ha ez a szibarita lelkűiét mindig csak gyűlöletet és átkot tudott kelteni önmaga iránt és soha, senkiben rokonszenvet vagy részvétet ? — Galicia, Görz és Trieszt nem olyan régen szabadult fel; az osztrák föld védelmében ontott drága magyar vér még talán meg sem hült; a nagy világfergeteg még javában tombol, esetleges visszafordulása nincs teljesen kizárva. Jó lesz ha odaát a Weiszkirchenek, Klofácok, Sustersicek s a többi szatócspolitikusok egy kicsit türtőztetik magukat és nem sietnek olyan nagyon visszaállítani a Caraffák, Castaidók és Hajnauk hivatalait. Mert a magyar nemzet negyedféléves önfeláldozásának mindjárt postafordultával ilyen módon való meghálálása még az olasz hitszegőknél s a román orvtámadóknál is megvetést és undort kelt. — Mi pedig tegyük el az osztrák „testvérinek ezt a bánásmódját négyszázados, keserű tapasztalataink mellé ; bőségesen elégséges lesz gyújtó- anyagnak ahhoz a szabadságharchoz, amelyet teljes gazdasági függetlenségünkért a közeljövőben mindenáron meg kell vivnunk. Ebből most már nem szabad engednünk. A csehek komiszkodása még az osztrák okvetetlenkedósek között is első helyen áll. Olyan szavak, melyekkel ennek a minden erkölcsi érzésből kivetkőzött nációnak viselkedését érdeme szerint méltathatnék, nincsenek a müveit társalgóban ; találó jelzőkért a fiakkerstandra vagy a eigányvógre kellene menni. A magyar sajtó és a magyar közvélemény felháborodik és csodálkozik azon, hogy a hazaárulók kihívó arccal mernek a törvényhozás termében megjelenni, hogy a bazaárulók nc\je, amely eddig a harctereken segítette ellenségeinket, most már a piacon is nyílt harcot kezd ellenünk; ámul és bámul a magyar közvélemény, hogy azok a gyáva csehek, akik a frontokon sohasem állották meg helyüket, mindig futottak vagy az ellenség élé, vagy az ellenség elöl, — most egyszerre olyan hősiesen rohamoznak keresztül jogon, alkotmányon, tisztességen, jórzásen. Mi nem csodálkozunk. Minket a csehek részéről semmi sem lep meg. Legfeljebb azon csodálkoznánk, ha a csehek már egyszer a becsületes emberek sorába lépnének és tisztességesen viselkednének. Ettől azonban nem igen kell tartani. — De azt nem árt emlékezetünkbe idézni, hogy a cseh gyáriparnak mi magyarok vagyunk a fogyasztói és fenntartói. Hát okve- tetlenül ennek a piszok népnek a zsebét kell nekünk raegtömnünk, mikor még ráadásul az is köztudomású, hogy a cseh ipari gyártmányok a leghitványabbak a világon ! Jegyezzünk hadikölcsöni. A világháború negyedik évben rombol, tör, zúz már s emészti el az emberek millióit, nyomorékká, keresetképtelenné tesz szintén millió és millió embert, nyomorba juttatja az itthon maradt, keresőjüktől megfosztott családok százezreit. Ez a háború nekünk élet-halál harcunk, hisz a mi drága országunk darabokra szabdalása s halálos ellenségeink kezébe juttatása volt ellenségeink egyik hadi célja. A mi országunk testéből akart gyarapodni hitszegő szövetségesünk, Olaszország, tőlünk akart rabolni Szerbia és Románia, ami országunk testéből óhajt 13 vármegyét Csehország. Á háború viselésére és diadalmas befejezésére pénz, sok pénz kell. Sok pénz kell a kereső nélkül maradt családok segélyezésére, az árván maradt százezrekre menő gyermekek ellátására. Honnan vegye az állam a pénzt, ha nem polgáraitól, kiknek érdekében folyik az áldatlan háború? Külföldi kölcsönre nem számíthat, hisz szövetségeseink is a mienkhez hasonló nehéz viszonyokkal küzdenek. Tőlünk kéri, tőlünk várja a haza ez újabb segélyt. S ez a segély nem is áldozat, hanem jól jövedelmező tőkeelhelyezós. A bankok legfeljebb 4 percent kamatot adnak a betétekért, a nagy bankok még ennyit sem adnak. Az állam pedig a most kibocsátás alá került hadikölcsön után 6 percentnól is magasabb kamatot ad. A kibocsátás alá kerülő kötvényekért ugyanis nem az egész névértéket kell befizetni, hanem annál kevesebbet, holott a kamatot a névórték teljes összege után fizetik. Kétféle jellegű kölcsönt bocsát ki az állam ez alkalommal, u. m. 6 percenttel kamatozó járadékkölcsönt és 5Va percenttel kamatozó járadékkölcsönt. A 6 percenttel kamatozó járadékkölcsön ára egyszerre való befizetés esetén 1. december 1-éig 96 K 10 f, 2. december 14-éig 96 K 32 f, 3. részletekben való befizetés esetén pedig az aláírási idő egész tartama alatt 97 K 20 f. A kimondottan 6 percenttel kamatozó járadékkötvény tehát valójában az 1. esetben 6‘24, a 2. esetben 6-21V2, a 8. esetben pedig 6T7 percenttel kamatozik. Az 5V2 percentes járadékkölcsön ára azon esetre, ha egyszerre fizetjük be, 1. december 1-éig 91 K 25 f, 2. december 14-éig 91 K 45 f, 3. kedvezményes részletfizetés esetén pedig ára 92 K 25 f. Ezek szerint a kimondottan 5V2 percentet kamatozó járadékkötvény valójában az 1. esetben 6‘57V2, 2. esetben 6‘56, 3. esetben 6'54 percenttel kamatozik. Világos tehát, hogy a kimondottan 5V2 pereenttel kamatozó járadékkölcsön jóval előnyösebb, mint a kimondottan 6 percenttel kamatozó. Jegyezzünk az előnyös hadi járadék- kölcsönből annyit, amennyit bírunk; nem ajándék ez, de igen jól jövedelmező tőkeelhelyezés. Ennyi kamatot nem ad egy bank sem, sőt a bankrészvények is ritkán jövedelmeznek eunél többet, kevesebbet azonban gyakran. — v. ÜlHÍREK Sohasem szerettük egymást, az egyszer tagadhatatlan. Gondolat- és érzésvilágunk, vágyaink és törekvéseink között akkora ür volt, hogy azt sem viták, sem megállapodások, sem erőszak, S8m rábeszélés, de még a századok simitó keze sem tudta betölteni. Az osztrák gőgös rebellist látott bennünk, mi meg szívtelen zsarnokot őbennök. S a háború sem hozott közelebb egymáshoz ; sőt a szakadék, ami 0 két nemzet lelkében támadt, mintha minden nappal mélyebb, tátongóbb, örvónylőbb lenne. A fegyverek a harctéren összekovácsolódtak, összeforrtak, de a szivek még ott sem találták meg az összekötő kapcsot. A szenvedélyek nemhogy kialudtak volna, de megerősödtek s itt- ott már izzó, tüzes lángokat vetnek a monarchia amúgy is lángoktól nyaldosott egére. Nem elég, hogy kívülről csapások értek, hogy recsegett-ropogott bele az egész monarchia, most még belső válságok is fenyegetnek; egymástfaló nemzetiségek tülekedésének előestédén állunk. Szinte bábeli az a zavar, amit a monarchia szomszédfeléből felénk csap. Amit a háború előtt, az irigylésreméltó szabadságok idején még a legbátrabbak sem mertek elmondani, nyíltan hangoztatják, szavalják, orditják még a leggyávábbak is. Amit a háború előtt csak titkon, zárt ajtóknál, kebelbarátoknak lehetett elmondani, attól ma visszhangzik sajtó és parlament. Ezekre a kíméletlen támadásokra persze, amik odaátról bennünket érnek, megrándul, felzudul a magyar nemzet. Hogy négy éve fegyverben álljon, boltestekkel bástyázza körül
