Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-11-01 / 44. szám
XXVI. évfolyam. Szatmár-Németi, 1917. november 1 (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 „ — „ Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes Bzám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő: Ratkovszki 3?ál. Laptulajdonos A SZ&THÁR - EGYHÁZfiSEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Pézmány-sajtó (Iskola-utca 5. sz.) címre küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlese S korona • ---------------- Nyilttőr sora 40 ellát. ---------------Me gjelenik minden csütörtökön. A „Katholikus Karitúsz“ megalakítására kiküldött szervező bizottság nevében Benkö József apátkanonok, plébános a következő meghívót bocsátotta ki: A jótékonyság gyakorlására szolgáló „Katholikus Kari- túsz“ nevű egyesület megalakítása céljából a városháza közgyűlési termében folyó évi november hó 4-én délután 4 órakor tartandó gyűlésre tisztelettel meghívom. Természetes, hogy történhettek a meghívók kibocsátásánál elnézésből hibák, megeshetik, hogy olyanok, kik érdeklődnek az ügy iránt, nem kaptak meghívót. Tegyük félre a kicsinyes érzékenykedést s legyünk ott mindannyian azok, kiknek szivén fekszik a mások nyomorának enyhítése, legyünk ott akkor is, ha nem kaptunk meghívót. A meg ■ hívót nem kérik ott számon senkitől. rendőrség szervezésének kérdése. Közel negyven óv óta kisérem figyelemmel városunk fejlődését. A nádas és zsuppos fedelű kunyhók helyére, — mert ilyenek is voltak 40 év előtt eléggé nagy számban — modern épületek, bérpaloták, fényes középületek, uj utcák, negyedek keletkeztek. A deszkákból összerótt, néhol egyetlen szál deszkából álló gyalogjárót aszfalt, beton gyalogjáró váltotta fel; a kocsiutak sártengerét kövezet, a főbb utcákon keramit- makadamburkolat váltotta fel. Az utcai gyér petróleum-lámpák s a járókelők kézi-lámpása helyébe a villanylámpák léptek. Nagyot haladt a kultúra. Uj főgimnázium, kereskedelmi főiskolák, kópzőintézetek egész sora, polg. fiú- és leány iskolák, fölső leányiskola szóval a kulturintézetek egész raja keletkezett ezen idő alatt. Rohamosan fejlődött a kereskedelme; pénzintézetei a kellőnél nagyobb számra szaporodtak. Lakosainak száma megkétszereződött. Mindez természetes, ha figyelembe vesszük, hogy bét irányba indulnak városunkból a vonatok s ugyanannyiból érkeznek napjában többször is. Ezen nagy arányú fejlődéssel nem tartott lépést városunkban az egészség, élet és vagyon biztosítására szolgáló intézmények fejlesztése. LeghátráLo maradt a személy és vagyon biztosítására szolgáló rendőrségi intézmény fejlesztése. Harminc év óta mondhatni semmit sem fejlődött a rendőrségi intézmény. Ezen állításommal nem mondok újat, hisz az uj főkapitány élesen rávilágított azon tarthatatlan állapotokra, melyek a rendőrségen uralkodnak s melyekről évek óta valamennyien sejtettük, hogy nincsenek jól, hogy változtatni kellene rajtuk. Elhangzott egy-két panasz a közgyűlésen, zúgolódtak maguk közt a polgárok s a vége az volt, hogy maradt minden a régiben. Azaz hogy mégsem igy volt. Kísérleteztünk a csendőr- séggel. Ez a vidéken kitünően beváló szervezet azonban a városban nem felel meg. A legénység nincs kitanitva, begyakorolva ja városi szolgálatra s mikor félig-meddig kezd beleokulni uj munkakörébe, kicserélik őket, újak jönnek s mire ezek is kezdik megismerni a várost, az embereket, a tennivalókat, megint másfelé vezényeltetnek. így a csendőrség behozatala nemcsak nem javított az állapotokon, hanem még tarthatatlanabbá tette azokat. A csendőrség fegyverhasználati joga meg egyenesen veszedelmes a polgárokra. Ma ott állunk, hogy 1918. január 1-én letelik a csendőrséggel kötött szerződés s az a kérdés, megujitsuk-e ezt a szerződőst vagy térjünk vissza a polgári rendőrség intézményéhez. A rendőrfőkapitány nagy készültségről, ügyszeretetről, szervező képességről tanúskodó megokolással ellátott beadványt intézett a tanácshoz, melyben rámutat a tarthatatlan Szelíd szivek bölcsesége. Irta: héber János. Vargabetüs, — zöldleveles Jlapot hoz a néni. — öfvasnám el: mi van benne? — Díagyon szépen féri . . . 0[vasom: „ . . . jfió édesanyám Síle bnúsuljon értem . . ." Idegenben rabvilágom Egészséggel élem ..." jjönny szökik a jó anyóka fénytelen szemébe . . . — „JSám csak, lám csak; van Isten a Csillagfényes égbe ..." * Sfíagy idő telt. — lljra kozza Jsevelét a néni. „DJlegest irt a [Pista fiam . . . !“ fessék csak megnézni . . . !“ Olvasom: „jó édesanyám, Sír, zajong a lelkem . . . Zakatolva ver a szívem; SFáj valami bennem . . . !“ ffdalk panasszal szól a néni : „'tisztelendő, látja: Jjd az Isten egy keresztet Difiin den gyönge vállra.“ * * * Év repült el. — l’lj levél jött; SKem a fiú irta . . . Szegény, beteg öregasszony ‘telistele sírta . . . fyeíüzgetem: . . . „Sbrága néni, . . .“ — Jj két kezem reszket — — „'tegnapelőtt állítottunk ffiiának keresztet. . ifié (sikolt. . . ! Ölem. — Összébb görnyed S szól a vén anyóka : „Jfz Istennél bizonyára Jobban lesz majd dolga .. . !“ Visszatért múlt.. . >coj — Irta: Dudinszky Nesztor. — BirsiíS-feP. i. *r ' * -I E nyáron elvetődtem szülőföldemre, újra látni a fenyvesek vad világát . . . Mélán merednek égnek eme haragoszöld kolosszusok, melyeknek nyirkos ölén oly kedves pihenőt talál az élet terhétől elfáradt vándor. A szél csendesen, mintha lábujjhegyen járna, suhog át a tüleveleken s eme egyhangú suttogásba csak a csermely szól bele erősebben, mely ott szalad át a hegygerincen . . . Ez a csermely mintha élónkebb volna a többinél, vize tisztábbnak látszik, mintha ott valahol a Poloninán szőke tündérek szűrték volna át kicsi virágszürőkéken. Méla csend . . . tompa világosság. És én valamikor régen olvasni tudtam e világosságból . . . Most, ahogy visszakerültem hosszú, arcot változtató évek múltán, úgy tűnik fel nekem, mintha az erdő már nem az volna. Pedig ugyanaz, csak itt-ott egy fával, egy dombbal kevesebb van. Én vagyok más. Megváltoztatott a nehéz élet . . . Megtorlóm izzadt homlokom s hipp ... hopp . . . próbálom magam beletalálni gyermekkorom álmatag világába . . . Hol is van a kastély, a földesurék kastélya ? Szétnézek . .. ott van a régi. . . csak a tetőzete most zsindely helyett vörös palakalapban néz a zöld hegyekre . . . Es eszembe jut a régi, szép időkből, a kastólylyal kapcsolatban, egy szomorú történet. Oly szomorú vagyok, szinte jól esik most gondolataimban tobzódni a vógnóiküli szomorúságban . . . Elgondolom azt a régi történetet még egyszer, — századszor . . . Visszatért a múlt . . . II. Volt a földesurnak, ki hires volt eleganciájáról az egész Verchovinán, egy kicsike, szőke, pötyöm leánykája: Anikó.
