Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-10-18 / 42. szám
Szatmár-Németi, 1917. októrber 18. gulatot, a háború megakadályozására törő vad elszántságot; okai sokkal mólyebre vezetnek. Sértve érzi magát a parasztság; megfenyegetve látja létérdekeit; valami elszakíthatatlan hálót érez magára vetve, melytől szabadulni nem képes. Az ő józan esze kiáltó igazságtalanságot lát s mivel nincs más mód : bizonyos passiv resistentiával felel. Látja az iparcikkek árának rohamos, valósággal száguldó emelkedését, s a saját terményei árának csendes stagnálását. Á kereskedő világ munkanélkül milliós hasznokat rak zsebre, őneki meg egy pár garas többlettel kell megelégednie. Hol itt az arány, az osztó igazság ? Az ipari cikkek legalább is öt, tízszeresre, de legtöbbször száz, kétszázszorosára emelkedtek a régi áraknak, a búza meg sokáig stagnált s végre lassan, kínosan, hosszú válságok, kiabálások, küzdelmek után, egy óriási erőfeszítéssel felemelkedett a kétszeresére. Hát hol itt az arány ? Az arány a búza meg a bőr, búza meg a szövet, vászonnemü között ? Még csak az a szerencséje a magyar parasztnak, hogy nincsenek nagy igényei, máskülönben belepusztulna a háborúba. Szinte bosszantóan sokszor hallja az ember, hogy a paraszt mennyire meggazdagodott. Hát az nem bosszantó, hogy holmi zugkereskedők, kik csapszékkel kazár földön kezdték pályafutásaikat, ma milliomosaink között álljanak ? A magyar parasztság megérdemelné a jólétet, a meggazdagodást kárpótlásul rémes áldozataiért, mert lelkét, javát, szivét, virágát hagyta a vérmezőkön, de ez a másik elem — ha ugyan egyáltalán van szine, java ennek a lápvirágnak •— itthon felmentve „szolgálja“ a hazát. A magyar parasztot az az igazságtalanság rendíti meg hitében, hogy a termény szigorúan van maximálva, az ipari cikkek legtöbbje még egyáltalán nem. A termények maximálás árának betartását drákói szigorral ellenőrzik, ipari czikkek maximális árának betartásával még a kutya se törődik. A Pesti Hírlap és társai már kezdik feszegetni, hogy a jövő nagy adója, a háború kiadásait fedező adó a földadó legyen. Békét kell hagyni a nagybankoknak, a tőkének, hadd emeljék kétszeresre, ötszörösre, tízszeresre alaptőkéjüket; a földre meg rá kell feküdni, kiszívni, kiszipolyozni beiőle minden életerőt, vasmarkokkal szorítani, hogy szinte még lélekzeni se tudjon. S aztán csak pusztuljon a magyar parasztság s szaporodjék az idegen bankár, meg kereskedővilág; ha volt a háború előtt Amerika-járás, legyen most belőle egy világraszóló buesujárás! Ezt akarja a Pesti Hírlap, amelyik pedig nap-uap után tele szájjal ordítja a magyarság érdekeit. De térjünk vissza oda, ahonnan kiindultunk. A pesti alispán rámutatott a tényekre, de elfelejtette az okokat megemlíteni. Egyenlő mértékkel 1 Egyenlő mértékkel parasztnak, urnák; egyenlő mértékkel iparnak, kereskedelemnek s mezőgazdaságnak I S aztán nem fogunk a magyar parasztság ellen panaszt hallani. Még verejtékét is bele fogja önteni a földbe, hogy többet termelhessen, mint a háború előtt. (<) Ä nagykarolyi zárda jubileuma. Az újkor uj intézményei is elérik már a jubileumi esztendőt. Több mint félévszázad beszédes története fűződik a szatmári anyazárdához, de például nagykárolyi társházának is már 25 éves jubileuma van. Borongós, hideg ősz van. Bánata kendőjével, szertefutó felhőivel takarja el mosolygós arcát az ég, de ebbe a borongós őszi világba mennyi ragyogó képet illeszt be a nagykárolyi jubileum, most világháború zajába mennyi örömet hoz a hidegedő őszi szellő szárnya a felavató ünnepségből. 1892. október 16 án a zárdaiskola virág- diszes nagytermében felhangzott egy gyönyörü Mária-ének. Meszlényi püspök már válaszolt hosszasan, lelkesen az iskolaszék üdvözlésére. A liliomos leánykák sorfala között már elhaladt az intézményeknek örvendező főpásztor, és megáldotta az épületet, a tanítási termeket. Bátor, meggyőződéssel teljes hitvallás, a keresztény nevelés diadala volt az a tartalmas beszéd, amit Zanathy Ignác világi elnök mondott el. De a keresztény nevelésnek Nagykároly városában nagyjelentőségű eseménye volt a zárdaiskola átadása. Meszlényi püspök a lelkeket felemelő beszédben az átengedés jeléül átadta Cres- centia nővérnek, az aranyérdemkeresztes tartományi főnöknőnek a zárda kulcsait, átadta éleszteni a keresztény hazafias kultúra oltárának tüzét, Nagykároly szent örömét, — évtizedes reményeinek kinyílt virágaként. A nagykárolyi zárdát a tanulmányi alapból felvett kölcsön, a Károlyi grófok keze, Nagykároly nagy segítsége, a szatmári püspök bőkezűsége, a régi leányiskola eladási ára, a róm. kath. fiúiskola nyugdij-alapja és mondanunk sem kell, a hívek kincseket érő fillérei építették fel. Az első főnöknő Láng Charitas, az első apácák, akiket oly nagy lelkesedéssel várt Nagykároly, Gaal Helena, Nyegrus Febronia, Szörényi Honoria voltak. 25 esztendő .. . Egy piciny csepp az idők tengeréből, egy perc a századok futásából, egy pillanat kezdete egy üstökös futtában a csillagvilágban ... De ez a csepp Nagykárolyban kristályos forrássá, lelkeket tápláló patakká nőtt, ez a perc, ez a pillanat nemesebb lelkületeí, hitet, tudást, Ízlést, műveltséget, fényt, dicsőséget, boldogságot hozott Nagykárolynak. Köszöntjük Nagykárolyt, testvérvárosunkat, fényes jubileumi ünnepségén . . . Kívánjuk, találja meg a maga nagy áldozatai mellé azokat a Maecsnasokat, akik még egészségesebb, világosabb, az apácák működéséhez méltó Alma Matert teremtsenek. B. „SZATMÁR HÍRLAP“ Küszöbön a sajtó-vasárnap. Ne maradjon el az adakozók közül egyetlen katholikus sem. Elmaradt gyűlés. A múlt vasárnap délután 4 órájára a népszövetség helybeli igazgatója gyűlést hivott össze, melynek, mint azt lapunk legutóbbi száma jelezte, célja az lett volna, hogy kath. polgártársaink autonómiánk törvénybeiktatásának sürgetésére állást foglaljanak. A gyűlést nem tartották meg, mert nagyon kicsiny volt a megjelentek száma. Hogy történhetett ez ? Hiszen a kath. autonómia törvénybe iktatását minden gondolkozó kath. ember óhajtja, a törvényhatósági bizottság, melynek aránylag kevés kath. tagja van, egyhangúan állást foglalt Sopron vármegyének az autonómiát sürgető átirata mellett. S mégis megtörtént! Megtörtént pedig igen egyszerű okból. A gyűlés nem volt előkészítve. Ma, midőn a részvénytársaságoknak az osztalék meghatározásával foglalkozó közgyűléseire is névre szóló meghivókkal, a zárószámadás megküldésével hívják össze a részvényeseket s mégis az utolsó percig kétes, hogy megjelenik-e alapszabályilag megállapított számú részvényes, nem szabid arra számítani, hogy egyetlen lapban jelezett gyűlésre seregestől tódulni fognak az emberek. Néhány százat tesz ki a népszövetségi tagok száma, van úri és polgári kongregációnk, ki hívta meg ezek vezetőit külön- külön ? Ha senki — mint azt sejteni lehet — úgy ez nagy hiba volt. Ilyen ügyekkel nem szabad ötletszerüleg előlépni, mert egy ilyen eredménytelenség többet árt az ügynek, mint ártana az, ha támadólag lépnénk fel ellene. Ézért jövőre nem fog ártani a nagyobb óvatosság, nagyobb körültekintés. Ha pedig kellő időben, kellő módon meg voltak hiva s mégis ez volt az eredmény, úgy kár hangzatos eimü egyesületekről beszélni, mert ezek alvó társaságok s nem lüktető élettel dolgozó egyesületek. . . . li 3 Egyházának legfontosabb ügyét szolgálja az, ki a kath. sajtóra adakozik. Kitüntetések. Ozory István rendőrfőkapitányunk a háború tartama alatt Debrecenben a rendőrkapitányi hivatalban teljesített buzgó működésének elismeréséül a IH. osztályú polgári hadi érdemkereszttel tüntette- tett ki. — Kiss Mayer gacsályi körjegyzőt sok évi hü és buzgó közszolgálatai elismeréséül Ő felsége az arany érdemkereszttel tüntette ki. Pilcz Ede nagysomkuti rk. lelkészt a főispán ur Öméltósága a törökfalvai állami elemi iskola gondnokságának elnökévé ne-« vezte ki. Tanítói előléptetések. Schmied Ferenc csomaközi rk. elemi iskolai tanító a II. fizetési osztály 3. fokozatába, Haill József józsefházai rk. tanitó a III. fizetési osztály 1. fokozatába, Prommer János szakaszi rk. tanitó pedig a III. fizetési osztály második fokozatába lépett elő. Úgy szintén Vizler Mihály batizi rk. tanitó a II. fizetési osztály 2 fokozatába, Müller Lajos mérki tanitó a II. fizetési osztály 3 fokozatába, BaM Pál giródtótfalui tanitó meg a III. fizetési osztály 2. fokozatába soroztattak. Tanítói kinevezés. A kaplonyi iskolatanács Tempfli Istvánt választotta meg tanítónak. Az irsik-árvaház ünnepe. Igen bensőséges. megható, családias ünnepség volt f. hó 14-ón az Irsik-árvaházban. A növendékek születésnapja alkalmából ünnepélyesen, vendégek előtt köszöntötték Sarolta főnöknőt, Szatmar város népszerű irgalmas nővérét. Olyan önkéntelenül nyilatkozik meg különben az öröm, az őszinte lelkesedés nemcsak a növendékek, hanem Sarolta nővér minden tisztelőjének a részéről is, mert Sarolta nővér a Goldviselés kegyelméből még ma is oly eleven, oly katonás, oly hírneves, nagy eredményeket érő nevelő, mint volt ezelőtt 4 évtizeddel, pályája kezdetén. — Az ünnepséget Galantha Kornélia kedves szavalata nyitotta meg (A kereszt Máthé M.-tól). Szépen adták elő a növendékek Chrisola nővér művészi vezetésével a „Zeng Jézus sz. szivéről“ kezdetű éneket. A kis árvák „Beszélgetése“ igen eredeti volt. Mennyit tanakodtak, vájjon miféle ünnepségre készülnek a nagyobbak. Végre egy angyal jelent meg és megmagyarázta, hogy az ő szerető édes anyjuknak, a főtisztelendő főnőknőnek a születésnapja van. Horvát Géza Honi dalát zongorázta el ezután Tőkés Juliska szép készültséget mutatva. Nagyon alkalmi volt az „ Ünnepre fel“ c. ének, de még hatásosabb Radios Mariska üdvözlő beszéde. Az ünnepség fényét nagyban emelte, hogy az előkelő vendégek élén ott volt az intézet atyai protektora, Pemp Antal praelatus- kanonok, aki feledhetetlen beszédben közölte az ünnepelt főnöknővel, hogy az ünnepély emlékét alapítvány örökíti meg, amely alapítvány kamataiból évente 2 szentmisét fognak mondani az árvaházi Szt. József templomban Sarolta főnöknőórt. Büntetésre méltó gazdák. A „Tiszántúl“ biradása szerint Biharvármegyében és Nagyváradon is vannak olyan lelketlen gazdák, kik állatjaikat búzával, rozszsal és kölessel etetik. A minisztérium megtorló intézkedéseket tett ellenük.
