Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-10-18 / 42. szám
XXVI, évfolyam. Szatmáp-Németi, 1917. október 18. f/fS ico f/2: 42. szám (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. I Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 . — „ \ Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézműi párosoknak egy évre 8 korona' Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár Felelős szerkesztő: Ratkovszki 3?ál. Laptulajdouos & SZATMÁR ■ EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivaiaít illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Pázinány-sajtó (Iskola-utca 5. sz.) címre küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése S korona ---------------- Myiittér sora "50 üllór. ---------------Me gjelenik minden csütörtökén. A sajtónkért! Régi jelszó, amely mindig uj marad. A haladó élet pillanatra sem enged megállást a törekvésben, hogy a sajtó ereje minél teljesebben érvényesüljön a mindenfelől ható tényezők összemüködósében. A cél az lenne, hogy vezető helyre jusson közöttük és irányító hatalmával szabályozhassa valameny- nyinek érvényesülését. Bármily hosszú idő óta hangoztatjuk ennek fontosságát, bármekkora mértékben is igyekeztek egyesek, sőt sokan ezt híven felfogni, a kitűzött cél végső pontjától még mindig messze vagyunk. A fejlődés örök törvénye szerint azt elérni nap- ról-napra nehezebben lehet, de kitartással és a feladat nagyságának őszinte átérzésével úgy közeledhetünk feléje, hogy a kathólikus közélet sajtója segítségével az őt megillető döntő súlyt végre mégis megteremtheti. Ehhez azonban mindig hosszabb lépéseket kell tennünk, hogy a hasonló, d8 vele szemben álló törekvésekkel a versenyt állhassuk, sőt talán egyszer meg is nyerhessük. Ebben a munkában össze kell fogni kicsinek, nagynak, mindenkinek, aki előtt nem közömbös, hogy Magyarország jövőjében, melyik világnézet játsza az irányitó szerepet. Soha meg nem szűnő küzdelemben élünk, amelynek legmagasabb vezető gondolata, hogy abban felül kell maradnunk. Fölösleges ismételten hangoztatni, hogy mekkora rósz esik itt a sajtóra és talán már az unalomig magyaráztuk, hogy épen e résznek milyen nagy a jelentősége. A fölvilágosicásnak ezen a területén már számtalanszor végigmentünk és biztosra vehetjük, hogy ma nincs széles e hazában egyetlen öntudatosan gondolkozó ember, aki tisztában ne volna a nyomtatott betű hatalmával. Arról van szó, hogy ebből minél több jusson nekünk. Immár nyolcadik alkalommal rendezi a Kathólikus Sajtóegyesület szerte az országban sajtóvasárnapjait és a mi egyházmegyénk területéa ebben az évben vasárnap kerül rá a sor. Ismét egy élénk figyelmeztető, mely a mozgalom támogatására hiv fel valamennyiünket és amely módot ad mindnyájunknak. hogy észté 'lő^kint egyszer jobban elmélyedhessünk a kérdés fölött való gondolkozásban. Amint naponkint kezünkbe kerülnek az újságok, annyira természetesnek tartjuk azt, hogy nem is merül fel a gondolat, amely ennek lényegébe mélyebben hatolna. Az élet millió gondja nem is engedi meg az egyesnek, hogy folytonosan egy pontra szögezze a tekintetét, hanem a munkamegosztás elvénél fogva egyszerűen elvárja, hogy mindenki híven teljesítse kötelességét ott, ahová a hivatása szólította. Ezen a napon azonban, amelyet a kérdés megoldásának szentelünk, senki sem vonhatja ki magát az alól, hogy vele foglalkozzék. Amig más feladatok talán soha sem kívánják meg, hogy az általános figyelem erős megvilágításába kerüljenek, addig e sajtó szolgálata — jellegének természeténél fogva — egyenesen megköveteli, hogy időről-időre az érdeklődés középpontjába kerüljön. Igaz, hogy a lapot csak a pár újságíró csinálja, a betűket az rójja egymás mellé, de folytonos éberséggel figyeli a legkisebb rezgést is, amely az ő olvasóközönségét tevő ezer és ezer ember érzésein, gondolkozásán napról-napra átvonul. Csodálatos kölcsönhatás alakul ki iró és olvasó között, melyet talán egyik sem vesz észre, de amely kérlelhetetlen törvényszerűséggel érvényesül, úgy hogy az igazán jó lapot az újságíró az olvasóival együtt állítja össze. Ezért van különös jelentősége, hogy évenkint legalább egyszer legyen egy olyan nap, amikor mindenkinek a figyelme ugyanarra a pontra terelődik. A sajtó hatalmát igy két tényező hozza létre és annak növeléséhez mind a kettőnek a maga módja szerint hozzá kell járulnia. A közönségen áll, hogy a sajtó munkása az Ä Keleti-tenger mellékén. A rég letűnt idők homályából egy kis csapat tűnik elénk . . . Bátran nyomul előre a lelkes tábor Livland lapályos területein, melyet csak itt-ott szakit meg egy-két dombsor. Útjuk jórészt folyók mellett vezet el s csak olykor kell a gyorsan siető patakok fölött átkelniük. Óvatosan haladnak előre, mert a számtalan tó és mocsár magas növényei elleneiknek alkalmas búvóhelyül szolgál és igy folytonos orvtámadásnak vanDak kitéve. Mert ellenségük sokszor csellel igyekszik elérni azt, amit nyílt csatában meg sem kísérelhet... De vitéz lovagjainkat térítő és hóditó útjában meg senki és semmi nem tartóztathatja fel. A tengerpart lakossága kénytelen meghódolni... A XII. század végén és a XIII. század elején megtört Livland és környékének finnugor eredetű népe. Hosszú harcok után a kúrok, esztek és lettek az igaz útra tértek. Szakítottak pogány múltjukkal, elfogadták a a keresztény hit igazságait s vele a nyugati eszméket. A krisztusi tan terjesztését szerény téritők kezdték meg, kik német kereskedőkkel jöttek e vidékre. A német kereskedő, a német hittérítő és a német harcos csaknem egyidőben jelenik meg a Düna mellékén. A megkezdett munka biztosítására és további sikeres folytatására ugyanis Buxhoewden Albert Litvániának kiváló püspöke behozta a „Krisztus Katonasága Testvérei“ vagy másként a „Kardvitézek“ rendjét. Ezekkel a rendíthetetlen, bátor harcosokkal megtörte a lázongó pogányok erejét. Hajóhadával felevezett a Dünán, melynek torkolatánál 1200- ban az oly hires Riga várost építtette. S mert fekvését a további küzdelem szempontjából alkalmasnak találta, ide tette székhelyét is. Mert a kardvitózek, kikkel Livland sik terein találkoztunk s kiknek lelkes előhaladását a múltba szálló képzeletünk erejével szemlélhettük, tovább küzdöttek a keresztény hit terjesztése érdekében. Fehér köpenyük alatt, melyet vállukon piros kereszt ékesített, a szent célért lángolóan lelkesedő szivet hordtak. Ez acélozta meg őket Nem csoda hát hogy pár évtized alatt (1237) a Keleti-tenger mellékét megtérítették, Liv- landot hatalmuk alá hajtották s igy itt a német uralomnak az alapját is megvetették, amennyiben a lovagok, a térítők német származásúak voltak. Éppen ezért a német kereskedők még gyakrabban és szívesebben keresték fel e vidéket, nagy számban le is telepedtek. A jövevényekkel szemben Livland népei mit sem tehettek. Még a szomszédos fejedelmek sem léphettek fel erélyesen, bár ezek is igényt tartottak a lettek földjére. A polocki fejedelmek most gyöngéknek bizonyultak, Novgorod fejedelmeit pedig belső viszályok akadályozták meg, hogy területhez kötött orosz érdekek fölött éberül őrködjenek. Már a kardrend hatalmát semmi sem törhette meg, különösen amióta (1237) a német lovagrenddel egyesültek. A szövetkezett lovagok immár egy államba egyesítették a tengerpart népeit. Livland alatt tehát e korban három országrész területét kell érteni a rigai öböl környékén még pedig: Kurlandot, Estlandot és a tulajdonképeni Livlandot. E hármas terület, mivel egyháziak hódították meg, egyházi szervezetű államok szövetsége lett a rigai érsek fősége alatt. A városok, mint Riga, Dorpat, Rsval, a német telepek által átültetett német városi szervezetet kaptak. A vezetés a győzők kezében volt, mig a legyőzőitek paraszt sorba kerültek. De a hatalmas szomszédok csakhamar szemet vetettek a kedvező fekvésű vidékre. Svédek, dánok, lengyelek, oroszok egyaránt veszélyeztették önállóságát. Plattenberg Walter a lovagrend nagy mestere a német birodalom segélyébe vetette reményét, de ez belső bajai miatt hathatós támogatásban nem részesithette. Pedig ekkor még Livland nagyon is rászorult a gyors segítségre. A reformáoió hihetetlen gyors terjedése megosztotta a lakosságot. A két leghatalmasabb város is hive lett az uj vallásnak. A pártoskodásba a szomszédok is beszóltak. A svédek mint a protestantizmus, Lengyelország, mint a katolicizmus védelmezője emelte fel szavát. Dánia nyíltan képviselte önző, hóditó érdekeit. Oroszország pedig arra törekedett, hogy a szemszédok aspirációit meghiúsítva a pár- toskodó országot magának szerezze meg. Ennyi ellenség között Livland önállóságának napjai meg voltak számlálva. Rettenetes Iván orosz cár 1558 január havában orosz, tatár, kozák hadával bevonult
