Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1917-07-12 / 28. szám

28. szám. XXVI. évfolyam. Szatmár-Németi, 1917. julius 12. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. I Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 „ — „ ! Egyes szám éra 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona- Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár Az új ember.*) (+) Magunkra ismerni s magunkat ki­alakítani, oh, de kellene a ránk jövő, közel időre. Mocsokból, szennyből kinőtt, egésznek és az evangélium arányai szerint égbenövőnek kell az uj idők emberének lenni. Élet csak ezekre vár. Az Ur ezer megpróbáltatáson keresztül zúz össze minket, régieket, tesz kiolvasztásra tüzes kemencébe. E viharzó, szenvedéses évek ezt czélozzák. Mindig is Kálváriákon át istenült meg az ember. Az élet királya, — a hogy magái Wilde Oszkár büszkén nevezi — az élet koldusát, Áss. Sz. Ferencet, soha meg nem ismeri, ha a readingi börtönben kezébe nem kerül az Evangélium. A Biblia vert aranyként értékes, örök godolatai azonban megmutatják neki az egy­szerűség fenségét. így pillantja meg az édes Assisiit. Rajongva ir róla. Csodálja. — Megér­demli a bámulatot. Ennek az átlátszóan tiszta, gyermeki léleknek volt egy gyermekiesen naiv, meg­ható cselekedete. Csak nagy bölcs, vagy ár­tatlan gyermek gondolhat ilyet. . . . Levelet irt — a világnak. Királyoknak és koldusoknak, hősöknek * Részlet egy megjelenő könyvből. Ha visszanézek . . . „A nap delel s én állok a tetőn* (Bárd M.) Az élet útjának felén. — „Én jó Iste­nem, hát mindez csak a fele lett volna ? Ha ennyibe került az életerőből a fele, hogyan járom meg a maradékkal a másik felét is ? Ha hogy úgy rendelted volna, hogy az is legyen. A lábam, a sok göröngyöt tapodott, néha már roskadozik. — Az agyam, az a sokszor annyi kin között foganó, foganhat-e még életrevalót ? A szemem, amely annyi sötétséggel barczolt a világos tájért, lesz-e még látásokra jó ? S a fülem, amely annyi disszonancián át majd a szakadásig feszült idegekkel leste el, hallotta meg végre abban a harmóniát ... oh lesznek-e ezek még jók az út másik felére is? — Ez a fele volt, de a másik feiének célja is főút, ott a nagyobb magasokon ; nem a pihentető nyugalom völ­gyébe ereszkedünk. Menni kell, törtetve igye­kezni fölfelé. És ón megyek, Uram, minden erőm megfeszítem én magam, de csak Veled tudok, csak, csak Veled. Nincs itten senkiben elég erős támasz Kívüled, senki sem elég biztos vezető itt Kívüled; senkinek a ruhája nem elóg hófehér itt — előttünk járó világossá­gul — csak a Tied. Felhoztál engem ennyi magasságra, ahonnan ezt belátni mind : hogy senki mással nem lehet tovább csak Veled, csak Általad, Benned és Veled. — Hát most nem bocsátód el ugy-e a kezemet ?£jSoh’sem bocsátottad el, akkor sem, amikor az egyik kezemmel más kéz után is nyúltam — akkor Felelős szerkesztő : Dr. TJHXi KAROLY. Laptulajdonos s szíthír-egyházmegyei irodalmi kör. és félénkeknek : mindenkinek, akiket egy­formán testvéreinek hiv. Hogy nem tesz különbséget nagyok és kicsinyek közt, hogy egyaránt ír aggnak és ifjúnak, — ebből egy nagy gondolatot olva­sok ki. — Az emberi élet problémájának egy­szerű és fönséges megoldása ez. Meglátására egy oly érintetlen, ártatlan gyermeki lélek kell, a minő a Stignatizált Aivernó. Az ő szemével nézve nincs különb­ség a bíboros imperátorok, hóditó hatalmasok és azok között, a kiknek száma és neve: Légió. — Egy neve van mindegyiknek : ember. Hatalmas név ez, a melyen nem győz még a halál sem. Bíbor és rongy, koldúsbot és korona csak a temetőig kisérnek el. Azon túl le- foszlanak a földi élet üres és hiú díszei. Be­lépni a másik életbe király és koldus alak­jában nem lehet. Az örökkévalóság nem ismer urat, szolgát, csak — embert. A mú­landóság osztályozása, a mikor csak porphy- rogenitusokról beszél és hallgat a milliókról: rossz. — Az örökkévalóságé helyes. A régiek mintha megérezték volna ezt, mikor nagyjaik sírkövére ezt vésték : Ric vir jacet. — Itt férfi, ember meg­szűnik. Ha ezt visszhangozza az örökkévalóság is, akkor az történik, a mi Saullal, a ki mint gyermek indult el atyja szamarait keresni és nem tudta, hogy várja már őt a koronázó sem, ha az a kéz nem is volt talán a tieid keze. Légy mellettem, Szentekszentje, most is, hogy itt az útfelén visszanézek a megtett útra, a mely a hibák, a gyarlóságok, tán a hünök útja is volt néha, nem a szentségé. Jó, ha látom, nézem ezt az útat, ha a mos­tani szememnek, a több világosságúnak, tán fájnak is ezek a látások; hisz Te is láttad mindezeket végig, a Te legszentebb szemed és fogtad és nem eresztetted el a kezemet. ... Az ott elől az őt körülvevő sötét­ségben rettegve, ijedezve bukdácsoló gyer- meklélek szomorú útja. A sem földi, sem égi őrzőangyalát nem ismerő, valami mond- hatatlan sok vágygyal, szeretettel keresgélő és nem találó gyötrődő gyermek léleké. — Sötétség országában nehéz messze látni, hát ott csak saját magát nézi leginkább min­denki s úgy ahogy be is éri ott a saját ma­gában és saját magáéban gyönyörködéssel majd mindenki. S jaj annak, aki nem, mert — mondom — a sötétben nem lehet messze szépet látni, csak gyötrődve és meg nem értve vágyakozni. A magukért magoknak élők fiai örök­ségül kapnak sok önzést. — Ha hiába vá gyakozni itt valami szebb, több után, a mely — azt mondják — úgy látszik — nincs is: az elviselhetlenül egyhangú, üres, szomorú életet ezekben az örökké egyforma, poros, unalmas utcákban s ez utcák ugyanilyen házaiban s e házak többnyire ilyen lakói közt meg-megpróbálta a mindenütt látott mó­don önzésének, torkosságának kedvezve el­viselni. Micsoda keserű elégedetlenség min­A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, r- detések stb. Fázm&ny-sajtó (Iskola-utca 5. sz.) címre küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri kDzlése S korona ---------------- Nyllttór sora£4o fillér. ---------------­Me gjelenik minden csütörtökön. kenet s hogy lelke akkor már egy király­nak lelke. Szokatlanul különös gondolat, hogy ezért a címért: ember, ép úgy kell küzdeni a nagy nevek viselőjének, mint a névtelenek­nek. Ez a tróntól ép oly magasan áll, mint a kunyhóktól. — Mert ideál, a melyet el kell érni. Egyforma utat kell érte megfuíniok a hatalmasoknak s az elnyomottaknak. Semmi­vel nincs hozzá közelebb a dúsgazdag, mint a nyomorult Lázár. Es mégis, bármily messze ^an — in­kább elérhető, mint a föld bármely ezélja. Királylyá nem lohet mindenki, akárhogy is akarja vágyva, tűzzel. A mint „poéta n-asci- tur“, ép úgy születni kell Ágostonná, Lan­tévá, Michel Angelóvá, Bethowenné. — De emberré mindenki lehet. Hanem, ha hivatalos is mindenki e névre, elérni mégsem könnyű. — Az ember sokat jelent. Mikor egy igazi typusa az ember-nek megjelent a Jordán vize mellett, mélységes bámulat közelit felé. — Ki vagy te? — teszi föl,a kérdést Kér. Sz. Jánosnak a csodálat hangján a tömeg. — Vájjon próféta vagy-e te? — Nem 1 — Vájjon a Messiás, vájjon Isten vagy? — fokozza az ámuló hódolat. — Nem! — Hát ki vagy? Tovább fokozni már nem tud a bá­mulat. den ilyen mulatság után 1 Hogyan ? Hát le­het igy élni ? Ha minden szebbről csak ál­modni lehet és minden álomnak végén ott e szomorú valóra ébredés. Minden szépség csak álom, mesebeli, de nincs sehol — Ho­gyan tudnak, birnak így élni annyian ? Miért kell így kínlódni, miért, miért ? Szegény kis kilenez esztendős öreg, a ki gyötrődve bukdácsolsz akkor, amikor még mást röpít a gondtalanság! Majd elébe toppan sötétség országának nagy, nagy réme, a halál, sötétség országának egész sötét, pogány fantáziájával megalkotott alakjában. Ez az izgalmat nem ismerő rette­netes kaszás szörny 1 Hát a czélt kérdezted, a véget ? Itt van. — Most nem tudod elviselni azt sem, hogy az egy testvéred, a „nagy testvéred“ hosz- szabb időre elmegy tőletek ? Hát ilyen el­válások vannak itt. Elválni örökre, vissza- várhatatlanul. Az édes apád is, a testvéred is minden napon itt hagyhatnak egyedül őrökre e vigasztalan sötétségben. — Szegény kis törékeny cserepecske, egy örök életet vágyó lélek hordozója még­is — szemben a rád és tieidre bármikor le­sújtható elmúlással I És az éjjeli és titkos nappali órákban fel-fel zokogó sirásod hiábavaló. Nem vet arra ügyet senki megértő, megnyugtató, leg­följebb csodálkozó, vagy — haragos szóval is. — Csacska és furcsa gyermek. Hát ez a világ rendje, születünk, élünk és megha­lunk. Csak az a fő, hogy jól legyen dolgod az életben. Volt aki azt mondta: jó szivü gyermek^ (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI L^JP

Next

/
Oldalképek
Tartalom