Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1917-08-16 / 33. szám
IX¥ I. évfolyam Sasatm^F-Mémeti, 1917. augusztus 16. 33. szám. Felelős szerkesztő: Dr. TJHL KAROLY. Laptulajdonos A SZATMÁK-EGYHÁZMEGYE! IRODAIM! KÖR, ELŐ FIZ ßpS\S I ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Negyedévre — 2 K 50 f. Félévre — 5 „ — „ Egyes szám ára 20 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 8 korona' Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 8 dollár Uj szellem! A városháza ósdi közgyűlési termében, hol évtizedek óta a vaskalaposság ülött tanyát — mintha egy kis friss légáramlat tolult volna be, mintha a megszokott sötétségbe egy játszi napsugár tolakodott volna. Abban a teremben, ahol megszoktuk, hogy a városatyák az életbevágó kérdések felett unott ásítással siklanak keresztül, ahol élénkséget csak akkor láttunk, ha érdeket kellett támogatni vagy ütni, ma a közérdek látszott lakozni. És a régi faragott elnöki székben, szokatlan képet mutatott egy olyan főispán, aki figyelemmel hallgatta a város ügyeit, azt megérteni törekedett, kérdéseket adott fel, véleményt hangoztatott. Ez a sok szokatlan jelenség egymásra hatván, egy olyan parázs közgyűlést teremtett, minőt nem igen láttunk a múltban. Valljuk meg, nekünk jól esett a fiatal városatyák szereplése, ezek a fiatalok alaposan megismerve egy ügyet, érveket hoztak fel, meggyőzni igyekeztek. Csak a közeli múltban nem igy volt. Akkor még csalhatatlan prófétái voltak a közgyűlési teremnek, ezek nem érveltek, nem igyekeztek meggyőzni, ők a maguk sérthetetlen valóságukban fölényes szentenciákat mondottak ki. Az is újdonság volt, hogy a közgyűlés két ügyet is visszaadott a tanácsnak, mert nem látta kellőképen előkészítve. így vaD ez jól, ha határozunk, előbb értsük meg egymást és főleg győzzük meg egymást. Ez a friss szellem pártkülönbség nélkül hatotta át az embereket, láttuk a munkapárti bizottsági tagokon, hogy ők is egy nyomasztó teher alól érezték felszabaditott- nak magukat s ha a közérdek úgy kívánta, habozás nélkül állottak a függetlenségi városatyák támogatására. Kezdetnek, megindulásnak ez igazán biztató l. Csak most már a közgyűlés terméből vonuljunk egy kissé beljebb a közigazgatás intimebb berkeibe. Ott van a városi tanácsnak és az egyes hivataloknak működése. Ne zárja el ezeket kínai fal a nyilvánosságtól. Sehol olyan keveset nem foglalkoznak a városi ügyekkel, mint nálunk. Más városokban a tanácsülésekről a hírlapok képviselői hasábokat hoznak, — mert hiszen mi érdekli a közönséget jobban, mint a saját ügyeinek intézése. Szatmáron a városi tanács hermetice elzárkózik a nyilvánosság elől s a régi idők kudarcai után az újságok meg sem próbálják már ezeken az üléseken résztvenni. Hagyományos szóllás-mondás, hogy mikor egy alkalommal a törvényes jogaikban bízva megkísérelték részt venni a tanácsüléseken, a tekintetes tanács egyszerűen elszökött a tanácsteremből. Ha nem is ebben a formában, de még ma is félnek Szatmáron a nyilvánosságtól és mindattól, ami az ügyeket elvonná a bürokrata elintézéstől és az érdeklődés felkeltésével $z észszerű megoldást segítené elő. Hol vagyunk mi még attól, hogy a lapok utján közönség adjon ideákat a tisztviselőknek, ezt már valóságos merényletnek tartanák. Ha már a főispán első szereplése ennyi friss levegőt varázsolt közibónk, lehet reménységünk arra, hogy a hivatali működéseket egy kicsit közelebbről is meg fogja szemlélni. Jól tudja a szatmári közönség, hogy hét év óta nem volt egyetlen hivatal vizsgálat sem. Ne legyen a tisztvielőnek a hivatala az ő vára, melybe senki betekintést nem nyerhet. Nem azért mert ez előírás, hanem mert szükségesség, reméli a szatmári közönség, hogy ez a rendszer megszűnik, a főispán éreztetni fogja, hogy a tisztviselők felett ellenőrzési joga van és ezt az ellenőrzést gyakorolni is kívánja, mert csak igy tehet eleget anoak a kötelességnek, hogy meggyőződik a közérdek kellő istápolásáról. Tudjuk, hogy derék, tehetséges, fiatal tisztviselőink vannak, de ez még nem jelentheti azt, hogy őket teljesen magukra lehet hagyni, hogy nekik nem kell irányítás, útbaigazítás, feddés avagy dicséret. A városi ügyek sokszor egész más képet mutatnak a közgyűlésen, mint a maguk valóságában meg vannak, egy kis érdeklődés minden iránt, megszünteti azt a pongyolaságot, melynek a múltban oly sokszor tanúi voltunk. A szatmári közigazgatás, már a pos- ványosodás felé haladt. Kedvetlenek voltak a városatyák a közgyűlésen uralkodott hatalmi irányzat miatt, kedvetlenek voltak a tisztviselők az ifjú tettvágy megbénítása miatt, legfőkép közömbös volt a polgárság, mely a hosszú idő alatt megszokta a köz- igazgatás szekerének monoton nyikorgását. De hogy ennyi közöny csak egy hamu alatt meghúzódott lobbanó parázs volt, — és nem egy kialudt tűz — mutatta az a friss szellő, melynek éltető eleme már a kezdet kezdetén tüzet csalt ki a hamu alól. Várjuk a tisztitó tűz teljes fellobanását, huzzuk fel a városháza ablakán a függönyöket, tárjuk ki a szárnyakat, had jöjjön be a friss levegő és a napsugár. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Fázmány-sn jtó (Iskola-utca 5. sz. címre küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri kézlése I korona ---------------- Nyllttér sora£4o fillér. ---------------Me gjelenik minden csütörtökön. Városi közgyűlés. Jékey Sándor főispán elnöklete alatt hétfőn városi közgyűlés volt, melyen szokatlanul mélyreható viták keletkeztek. Ennek örvendetes voltáról vezércikkünk emlékezik meg. Az uj tárgyalási mód szokatiansága talán egyedül a polgármesterre volt nyomasztó hatással, de neki is bele kell törődnie, mert látnia kellett, hogy a vitákat nem a pártszempontok, hanem a város érdekei vezették s a közgyűlés minden esetben honorálta az ő közigazgatási tudását, a közérdek mellett megnyilatkozó puritán állásfoglalását. Hogy a ránehezedő politikai nyűgtől ő is felszabadult ez az ő tevékenységére is csak hasznos lesz. Jékey Sándor főispán a következő megnyitó beszédet tartotta: •— Az a szomorúan nevezetes évforduló, mely a közelmúlt napokbaa immár három esztendőssé tette a világra szakadt tűz és vérözönt, megérdemli, hogy pár pillanatra megállva visszalekintsünk az elmúlt időkre. — E három világtörténelmi esztendő távlatában állapítsuk meg elsősorban azt, ami nem következett be. — A kettős monarchia, melynek jövendő uralkodója lett a véres tragédia első áldozata, nem omlott össze, nem szakadt darabokra, nem lett olcsó prédája a rája leselkedő falánkságnak és telhetetienségnek. — Az orosz rubelen felhizlalt és reánk uszított Szerbiához hitszegós árán csatlakozott a két szövetséges : Olaszország és Románia is, de a Monarchia rendületlenül áll az ellenség gyűrűjében s drága magyar hazánk, ha rövid időre belevájhatta is fogát az orosz, szerb és román, ma Istennek hála szűz minden ellenségtől, sőt vitéz katonáink messze a határokon túl a szent város: Kiew felé közeledve üldözik a tönkre vert ellenséget. — S ha visszanézünk az elmúlt három esztendőre, azt látjuk, hogy mi az üldözött vad meg vagyunk, de mi lett a nagy vadásztársaságból? Hol van Petár és Nikita? Hol van Pasics ? Hol van Bratianu és hitszegő fejedelme : Ferdinánd és hol van a fővadász : az orosz cár ? Sőt hol van maga Oroszország s kivált a nagy szláv gondalat? — Nagyralátó országoeskák letiporva, falánk uralkodók számkivetósbeD, az orosz cár Péter-Pál erőd fogja s a nagy szláv gondolat boszorkánykonyháján a forradalom, a nép az ur. — S a három esztendőt vérzivatarból, mindent elsötétiteni akaró füstgomolyokból egy fényes csillag ragyog felénk : a magyar hazaszeretet, a magyar áldozatkészség, a magyar vitézség fényes, soha el nem halványuló csillaga. — Mint egykor a napkeleti három királyok, mi is ennek a ragyogó csillagnak az útmutató fénye mellett kezdjük meg a negyedik háborús esztendőt, ez a fényes csillag fog bennünket az uj Bethlehembe elvezetni, hogy a nehezen és sóvárogva várt béke megszületését ünnepeljük. — Ezzel a hő óhajtással szivemben üdvözlöm a tek. törvényhatósági bizottságot és a mai napra kitűzött közgyűlést megnyitom. (HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP
