Szatmári Hírlap, 1917. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1917-08-09 / 32. szám

2 meg, vagy az uzsorások éhségét fogjuk kor­látozni. Búzát 140—200 K-órt lehet kapni, len­csét 500 K-ért métermázsánkint. Minden­kitől, akibe az ember beleütközik, hall egy- egy rémes uzsora esetet, csak a rendőrség nem hall, nem lát és nem tesz semmit. De vegyük elő a kisebb eseteket, me­lyek szintén alkalmasak arra, hogy nélkü­lözésünket a végsőkig fokozzák. Jól tudjuk, hogy a hatóság kezelése alá tartozó elsőrendű élelmiorkkek mily ki­szabott mértékben állnak rendelkezésre. — Nem szükséges tehát hosszasabban magya­rázni, milyen fontos az egyenlő elbánás elvének sértetlenségét megőrizni. S ime mi történik 1 Megmozdul a Várdomb-utca, Eötvös utca, Bányai-ut és kitalálja, hogy a 12 sze­mélyes vásárlási igazolványokat és lisztje­gyeket mikép lehet gyártani nem létező személyek nevére. íme egy pár példa : demerit Abrahám, Várdomb-utca 37. sz. 12 személy. Davidovies Adolf, Várdomb-utca 37. sz. 11 személy. Fájer Márton, Várdomb-utca 29. sz. 12 személy. Róth Emánuel, Eöívös-utca 1. szám, 12 személy. Reich József, Várdomb-utca 39. szám, 12 személy. Hoffman Izrael 12 személy. Rosenbaum Májer Bányai ut 15. 12 személy. Weisefeld Jenő Vajda-utca 25. sz. 10 személy. (Ez egy szerény kazár.) Rottenberg Márton, Bem-utca 28. szám, 13 személy. Falkovics Mór, Várdomb-utca 52. sz. 9 személy. (Még szerényebb 1) Weise Banczi Eötvös-utca 15. sz. 38 sze­mély. (Ez már telhetetlen . 1) Wieder Mór, Attila-utca 47. sz. 4 sze­mély. (Le a kalappal 1) Ezeket mind költött nevekre vették ki, (oh rendőrségi igazolás 1) s egyetlen egy esetben sem sikerült, megállapítani, (oh ren­dőrségi ügyesség) hogy hát kik azok a ga­zok, akik kis ellátásunkból ily hallatlan vak­merőséggel maguk szájához Kaparitják a fa­latunkat. Nagyobb nyomaték kedvéért egyik­másik a közélelmezés tisztviselőinek a nevét is ráhamisitotta s csak annyit sikerült kide­ríteni, (nem a rendőrségnek) hogy apró zsidó gyerekektől vették el a könyveket, kik mi­kor kérdőre vonták, kereket oldottak. Már most tessék elképzelni, hány száz ilyen hamis könyv lehet forgalomban és hány száz szegény család szájától vonták el ezek a gazok a mindennapi falatot! Egy szatmári gyümölcsüzletben állitóan 100 K-ért mérték a kávét kilónkint, a lisztet 8 K-ért, itt a katonai rendőrség (nem a mienk) talált íis kávé és lisztkészletot és négy hordó ecetet. (Ma!) Ilyen esetek után ne vádoljon ben­nünket senki elfogultsággal, mi szívesen írunk dicshimnuszokat, ha megérdemli a ren­dőrség, sőt tenni szeretnők ezt, lássunk csak egy kis hozzáértést, egy kis érdeklődést s mi leszünk az elsők, akik észre fogjuk venni. A hatodik magyar hadikölcsönre, mint már röviden jelentettük, megközelítő becslés szerint 2.540 millió koronát jegyeztek. Ezzel 2V2 milliárddal az összes magyar ha- dikölcsönök összege több mint 11 milliárdra emelkedik. A hat hadikölcsönre ugyanis je­gyeztek : millió K I. hadikölcsönre 1.175 II. 1.131 III. 1.984 IV. 1.953 V. 2.300 VI. n 2.540 Összesen 11.083 A hat osztrák hadikölcsönre összesen 22.988.9 millió koronát jegyeztek és pedig ! „SZATMÁRI HÍRLAP“ millió K — 2.200.7 2.68818 4.292.6 4.520.2 4 467.9 4.908.9 Összesen 22.988.9 E szerint Magyarország és Ausztria eddig a háború szükségleteire hadikölcsönök- ben összesen 34071.9 millió koronát terem­tettek elő. Érdekes, hogy a két állam jegy­zési eredménye csaknem teljesen megegyezik a kvótaaránnyal. Ugyanis Ausztria részese­dése az összjegyzésben 67.5%, Magyarországé pedig 32 5% (A kijegyzósi kvóta arány tud­valevőleg 6648/í9 és 33%8 százalék.) Ha a lakosság számát tekintjük, úgy azt látjuk, hogy Ausztriában egy-egy lakosra 806,6 K Magyarországon 532.8 K jut. Ez a két szám úgy aránylik egymáshoz, mint 66.2 :33.8, amely arány csaknem pontosan egyezik a kiegyezési kvótaaránnyal. Csütörtöki levél. 1917. augusztus 9. Ezt a levelet kaptam : Kedves barátom! Megdöbbenve olvasom a Szamosnak a Varjas Endre, volt szerkesztő helyettes ka­tonai dolgát tárgyaló cikkében azt a kijelen­tést, hogy: „A Szatmári Hírlap különben a legújabb számában már progrsmmot ia ad : a klerikális lap dr. Nagy Vince hive .. stb.“ Megdöbbenésem nem a programra miatt történt, sem a „dr. Nagy Vince hive . . .“ miatt, hanem eddigelé sohasem tudtam, hogy egy klerikális lapnak vagyok a munkatársa. Mit értenek a minket nem kedvelők a kleri­kális szón ? Szeretném ha ezt kifejtenék. Mert ha azt értik, amit én, akkor megszűn­tem a Szatmári Hírlapnak munkatársa lenni, bármennyire meggyőződésem, hogy romlott társadalmunk megújhodása csak a krisztusi gondolatokból sarjadzhatik. Ea a klerikális kifejezésen nem értek egyebet, mint a papok Krisztustól kapott lelki hatalmának kiterjesztését a lelkie­ken kívül más térre; más szóval, mint ke­resztény katholikus hivő elismerem a papság Jézus Krisztustól kapott abbeli jogát, hogy lelki világom vezetői, más tekintetben azon­ban nem dirigálhatnak. Én eddig sohasem tapasztaltam, hogy egyháziak lelkieken kivül engem dirigálni, befolyásolni, avagy rajtam uralkodni akartak volna, tehát mindig abban a tudatban éltem, hogy kath. meggyőződésemet, kath. öntuda­tomat emelő lapban nyugodtan munkálkod- hatom; kellemetlenségeket, terrort inkább azoktól szenvedtem, akik minket klerikáli­soknak mondanak. Nagyon kérlek kedves barátom szíves­kedj a klerikális szót megmagyarázni és esetleg odahatni, hogy a szatmári hírlapiro­dalom többi képviselői is tisztázzák ennek a szónak az értelmét. Mert hidd el, hogy a iSzamos-nak ez a megállapítása nagyon bánt. Miért ne munkálkodhatnánk más irányok képviselőivel békében és anélkül, hogy egy­másnak olyan általános jelzőket osztogat­nánk, mely a meggyőződések tisztázása te- kintptében kétséget hagy fenn. Tisztelő hived Németpereg, 1917. julius hó 26. Sándor Venee. A válaszom ez: Kedves barátom! Nagyon helyes ós időszerű a kérdésed I Klerikalizmus, egy közhasználatban levő meg­határozás, melyhez mindenki a saját gon­dolatvilágából ad kiegészítő értelmet ós ezért ellenségeink szótárában nagyon kedvelt, mert a népszerűtlenné tett kifejezéssel mások meggyőződését könnyebben lehet ellenünk hangolni, mint a világos nyilt Írással. Szatmár-Námeti 1917. augusztus 9 Hogy mi a klerikalizmus, annak meg­határozását egy helyen pi. igy találtam : „Egyházi jellegű irányzat, melynek hívei ne Egyház és a papság szolgálatában állva, azok­nak igényeit és befolyását védelmezik. A sza­badelvűsig ellenlábasa.“ (Megjegyzem, hogy az Egyházat kis „e“-vel Írja, mert a szabadelvüség külső meghatározója, hogy az „Isten“-1 kis „i'-vel kell írni, a klerikali ;mus hívei pedig a Krisz­tus földi birodalmát az „Egyházat“ nagy „E“-vel írják.) Látod kedves barátom, ebben a kis megjegyzésben a „szabadelvüség ellen­lábasa“ definícióra körülbelül meg is találod a feleletet. Mi igenis ellenlábasai vagyunk az olyan szabadelvüségnek, mely abban nyil­vánul mag, hogy aki szabadelvű, annak ra­dikálisnak, szabadgondolkodónak, szabadkő­művesnek és Istent tagadónak kell lenuie; és a más Istenével szemben kis „i“ betűvel kell a lekicsinylést kifejezni. Mi a szabadelvüségünk kereteit gyö­nyörűen megtaláljuk az evangéliumban és ennek parancsait betartva tudunk progresz- szivek, sőt szocialisták lenni. Jakaboknak, Oszkároknak szükségük van a tömeg leikéből kiölni a Jézus Krisztus és Mózes tanait, mert csak a tömeg belső értékének leszállítása után tudják a maguk értékét azok föiibe emelni s a vezóri szerep­ből jövedelmező üzletet csinálni. Nézz meg kedves barátom egy katho­likus legényegyleti, — vagy egy keresztény szcoiaüsta munkást és hasonlítsd össze a Jakabok által vezetett Istent tagadó, minden lépésnél káromkodó szocialista munkással és állapítsd meg, közöttük a különbséget és rögtön meg fogod érteni a kihatásaiból, miért vagyunk mi a szabadelvüség ellenlábasai 1 Ha a definíció első részét egy kissé módosítod, (talán a szabadelvű tábornak nem lesz ellene kifogása) egész elfogadható alak­ját kapod meg. Elfogadjuk ugyanis, hogy mi az Egyház fiai és nem szolgái vagyunk, azon működünk, hogy Krisztus tanításainak köve­tésében nyilvánuló igényeit védelmezzük, a tanításoknak — a lelkekre általunk nem- zetfentartó szempontból szükségesnek tartott — befolyását növeljük. Mi ezt akarjuk, mi igy érezünk, de a mi ellenségeinknek mást kell látni és mást kell hirdetni. Az Egyház helyébe oda kell tenni a papokat, a tanítások helyébe az egyházi va­gyont ! Az Egyház gyönyörű tanaira dehogy is kapnának olyan dühös csaholó tábort, de a papok és az egyházi vagyon kitűnő vörös posztó a tömegnek ós a klerikalizmus jelszó alá sok-sok minden fér. Igaz ugyan, hogy a zsidó miliomosok és a zsidó bankok megszerzett vagyona felül múlja az egyházi vagyont és . viszonosság elvénél fogva ez bennünket feljogosítana arra, hogy a radikalizmus definícióját a klerikalizmus félre­magyarázott meghatározásának megfelelően ér­telmezzük, de mi sokkal jobban akarjuk tisz­telni az elvek ós a jelszavak valódi értelmét, semhogy a keresztény sajtót ilyen kétes ér­tékű fegyverekkel lássuk el. Beszélhetnék neked még arról is, hogy a két vagyon a kihatásaiban, milyen szere­pet játszik a nemzet életében a humanitás, a kultúra és szoeialitás szempontjaiból, de akkor nagyon hosszú lenne ez a csütörtöki levél. Marad a definícióból a papok szolgálata, azok igényeinek és befolyásának védelme- zése. Látod kedves Barátom, a meghatáro­zásnak ez a része igazán nevetséges, mert ha ez volna a klerikalizmus, akkor mi is, meg a mi lapunk is, ugyan rosszul szolgálta az ügyet. Papok szolgálata I No kedves barátom, ebben a tekintetben minden vallásfelekezet klerikálisabb, mint mi. Nézz csak körül egy kicsit, egy zsidó rabbit, hogy körülveszik a hívei, mennyire együtt élnek, éreznek ós tesznek 1 Nézz meg egy református lelkészt, hogy elhelyezik a társadalmi élet vezető szerepeibe és lásd a mi papjainkat, kiknél épen az a hiba, hogy csak a lelki életünkben és vezetésünkben vesznek részt s ezért a katholikus társada­lomnak módjában sincs ilyen szempontból kle­rikálisnak lenni. I. hadikölcsönre Il­III. IV. V. VI.

Next

/
Oldalképek
Tartalom